A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Debreceni Ítélőtábla Pk.II.20.638/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az Összefogás Párt (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője útján előterjesztett alkotmányjogi panasza 2014. október 8-án érkezett az Alkotmánybíróságra. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26–27. §-a megjelölésével, és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. § (1) bekezdésére utalással előterjesztett alkotmányjogi panaszban az indítványozó a Debreceni Ítélőtábla Pk.II.20.638/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.
[2] 2. Az Alkotmánybíróság döntését a rendelkezésre álló iratokból megállapított, alábbi tényállás alapján hozta meg. Az indítványozó 2014. szeptember 2-án kötött reklámfelületi bérleti szerződést egy gazdasági társasággal. A gazdasági társaság a szerződésben – egyebek mellett – kötelezettséget vállalt arra, hogy 9 db óriásplakát helyet biztosít az indítványozó jelölőszervezet részére, a szerződésben meghatározott hirdetési időszakban, és helyeken. Az indítványozó szerint azáltal, hogy a politikai hirdetés közzétételét – annak jogszabályba ütköző voltára hivatkozással – a gazdasági társaság megtagadta, nem csak a reklámfelületi bérleti szerződést szegte meg, hanem a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjait is megsértette, ezért az indítványozó a Ve. 208. §-a szerinti kifogást terjesztett elő. Kifogásában ezen jogsértések megállapításán túlmenően kérte, hogy a jogsértőt a további jogsértéstől tiltsa el a választási bizottság és szabja ki a Ve. 152. § (3) bekezdése alapján a bírság legmagasabb összegét.
[3] Nyíregyháza Megyei Jogú Város Helyi Választási Bizottsága (a továbbiakban: HVB) 211/2014. (IX. 19.) számú határozatával a Ve. 215. § d) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította az indítványozó kifogását. A HVB határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a Ve. 208. §-a alapján kifogást a választásra irányadó jogszabály megsértésére hivatkozással lehet benyújtani, ugyanakkor a kifogásban megjelölt polgári jogviszonyban keletkezett jogvita elbírálása nem a választási bizottság hatáskörébe tartozik. A Ve. szerinti alapelvek állítólagos megsértését a kifogást tevő és egy gazdasági társaság között létrejött polgári jogi szerződésben foglaltak teljesítésével kapcsolatos problémák okozzák.
[4] Az indítványozó fellebbezése nyomán eljáró Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Választási Bizottság (a továbbiakban: TVB) 54/2014. (IX. 25.) számú határozatával helybenhagyta a HVB határozatát. Határozatában a TVB arra hivatkozott, hogy a vonatkozó jogszabályok áttekintése és értelmezése, valamint a rendelkezésére álló becsatolt iratok alapján megállapította, hogy az adott jogvita elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel. Indokolásában utalt arra, hogy a HVB fellebbezéssel érintett határozata jogilag helytálló következtetéseket tartalmaz, továbbá a Ve. 233. § (3) bekezdés a) pontja alapján fellebbezést jogszabálysértésre hivatkozással lehet benyújtani, azonban a jogvita nem a választási bizottság hatáskörébe tartozik. Rávilágított a TVB indokolásában arra is, hogy a kérdéses reklámfelületi bérleti szerződésben a szerződő felek abban állapodtak meg, hogy a szerződésben nem érintett kérdések tekintetében a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit tekintik irányadónak, és – hatáskörtől függően – a Pesti Központi Kerületi Bíróság, illetve a Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékességét kötötték ki.
[5] 2.1. A HVB határozatát helybenhagyó, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Választási Bizottság 54/2014. (IX. 25.) számú határozatával szemben az indítványozó bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett. Felülvizsgálati kérelmében a választási bizottság határozatának megváltoztatását, a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjaiban foglalt alapelvek megsértésének megállapítását, az érintett gazdasági társaság jogsértő tevékenységtől való eltiltását, és az indítványozó óriásplakátjainak 3 napon belül történő kihelyezésére kötelezését kérte. A felülvizsgálati kérelmében foglaltakban előadta az indítványozó, hogy a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján a mérlegelési jogkörben hozott határozat nem jogszerű, illetve megalapozatlan, a Ve. választási alapelvei megsértésre kerültek. A Debreceni Ítélőtábla Pk.II.20.638/2014/2. számú végzése megállapította, hogy az indítványozó felülvizsgálati kérelme nem alapos, ezért TVB határozatát a Ve. 231. § (5) bekezdésének a) pontja alapján helybenhagyta.
[6] Az ítélőtábla indokolásában mindenekelőtt rámutatott arra, hogy – ellentétben a felülvizsgálati kérelemben állítottakkal – a támadott határozat nem mérlegelési jogkörben hozott határozat, mert nem érdemi döntést tartalmaz: a választási bizottságok kétfokú eljárásban egyaránt érdemi vizsgálat nélkül utasították el az indítványozó kifogását, arra való hivatkozással, hogy egyik választási bizottság hatáskörébe sem tartozik az érintett jogvita. Ebből adódóan az ítélőtáblának is elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy volt-e helye a kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasításának. Ezt követően arra a megállapításra jutott az ítélőtábla, hogy önmagában nem kizárt, hogy egy gazdálkodó szervezet tevékenysége választási időszakban a Ve. szerinti jogviszonyokat is érintse, azonban minden esetben az adott tényállást megvizsgálva lehet ebben a kérdéskörben dönteni. Ezt követően a Debreceni Ítélőtábla megállapította, hogy a kérdéses reklámfelületi bérleti szerződésben még csak utalás sem történt arra, hogy a szerződés tárgya a Ve. szerint szabályozott választási kampányidőszak alatt, plakát mint kampányeszköz felhasználását célozza. A TVB indokolásához hasonlóan az ítélőtábla is utalt indokolásában arra, hogy a szerződésben nem érintett kérdések tekintetében a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit tekintették irányadónak a felek, és – hatáskörtől függően – a Pesti Központi Kerületi Bíróság, illetve a Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékességét kötötték ki. Utalt az ítélőtábla arra is, hogy az indítványozó jogosultsága a másik szerződéses fél szolgáltatásának követelésére a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:58. §-a szerint a szerződésen alapul, a teljesítés megtagadásának jogkövetkezményeit pedig a 6:183. §-a szabályozza, mely jogok érvényesítése bírói útra tartozik.
[7] Elvi éllel mutatott rá a Debreceni Ítélőtábla: a szerződés teljesítése a választási eljárás alapelveinek sérelmére hivatkozással választási kifogás útján, illetve bírósági felülvizsgálati kérelem alapján közigazgatási nemperes eljárásban nem kényszeríthető ki. Megjegyezte azonban az ítélőtábla, hogy az indítványozó nincs elzárva attól, hogy a Ve. szerinti szabályok alapján engedély és bejelentés nélkül választási plakátot készítsen, és azt elhelyezze.
[8] 2.2. Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján, az Abtv. 26–27. §-a, és a Ve. 233. § (1) bekezdésére utalással alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Debreceni Ítélőtábla Pk.II.20.638/2014/2. számú végzésével szemben, és indítványozta az alaptörvény-ellenesség megállapításán túlmenően a bírói döntés Abtv. 43. § (1) bekezdése szerinti megsemmisítését. Indítványában az ítélőtábla végzésének az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdéseibe (törvény előtti egyenlőség és diszkrimináció tilalma), és a XXIII. cikk (1) bekezdésébe (választójog) ütközését állítja, továbbá azt a Ve. 2. § (1) bekezdés c) (esélyegyenlőség) és e) (jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás) pontjaiban foglalt alapelvekkel is ellentétesnek véli. Az indítvány szerint a gazdasági társaság előre tudhatta, hogy milyen politikai témájú plakát kerül általuk legyártásra és kihelyezésre. Alkotmányjogi panaszában előadja, hogy a reklámfelületi bérleti szerződésben foglalt kötelezettségeit teljesítette, az abban foglaltakat nem szegte meg. Meglátása szerint a gazdálkodó szervezet tevékenysége a Ve. szerinti jogviszonyokat is érinti. Az indítványozó arra hivatkozik, hogy a gazdasági társaság szándékosan okoz hátrányt, alkalmaz hátrányos megkülönböztetést vele szemben, magatartása egyetlen mozgatórugója, hogy eliminálja az indítványozó politikai megjelenését. A többi polgármester jelölthöz képest kevesebb megjelenési felület miatt az esélyegyenlőség, mint választási alapelv megsértésre került, továbbá a választópolgárok jogai is csökkentek ezáltal, mivel nem tudnak megalapozott és teljes körű döntést hozni az indítványozó és programjának ismerete nélkül az önkormányzati választásokon.
[9] 3. A Ve. 233. § (1) bekezdése szerint az e törvény alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül nyújtható be az Alkotmánybírósághoz. A (2) bekezdés kimondja, hogy az Alkotmánybíróság az e törvény alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz befogadásáról az Abtv. 56. §-a szerint a beérkezésétől számított három munkanapon belül, a befogadott alkotmányjogi panaszról további három munkanapon belül dönt.
[10] A Ve. 233. § (3) bekezdése szerint a Ve. alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz eljárás során az Abtv. 30. § (2), (3) és (5) bekezdése, 55. § (3) bekezdése, 57. § (1)–(1f) és (7) bekezdése, 58. § (1) bekezdése és 60. §-a nem alkalmazható.
[11] Jelen alkotmányjogi panasz az TVB határozata ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmet elbíráló végzést támadja. A Ve. kifejezetten meghatározza azokat az Abtv.-beli rendelkezéseket, melyek ebben a speciális jogorvoslati eljárásban nem alkalmazhatók, ezen túlmenően azonban az alkotmányjogi panasz indítványra, a befogadásról szóló döntésre és az ezt követő érdemi elbírálásra is az Abtv. – más jogszabály által nem kizárt – általános rendelkezései az irányadóak.
[12] 4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. §-a alapján megvizsgálta az alkotmányjogi panaszt, és ennek során megállapította, hogy az a befogadhatóság formai és tartalmi feltételeinek az alábbiak miatt nem felel meg.
[13] Az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdései értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli – többek között – azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, mely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, és indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
[14] Az indítványozó megjelölte ugyan az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdéseit (törvény előtti egyenlőség és diszkrimináció tilalma), és a XXIII. cikk (1) bekezdését (választójog), azonban nem fejtette ki, hogy az ítélőtábla végzése az Alaptörvényben biztosított jogait mennyiben és miért sérti (Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjai), tehát indítványa nem tartalmaz az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdései szerinti határozott kérelmet. Az Abtv. 55. § (4) bekezdés d) pontja értelmében az indítvány nem kerül érdemi elbírálásra, ha a beadvány nem minősül indítványnak.
[15] Rámutat ezen túlmenően az Alkotmánybíróság arra, hogy a választási bizottságok hatáskörük hiányát állapították meg, melyet a Debreceni Ítélőtábla támadott végzése nem talált törvénysértőnek. Az ítélőtábla végzése elsődlegesen nem a határozatok alapjául szolgáló tényállást vizsgálta, hanem azok törvényességét. A HVB, a TVB és a Debreceni Ítélőtábla álláspontját az Alkotmánybíróság osztja. Az alkotmányjogi panaszban megjelölt, sérelmezettnek állított alaptörvényi rendelkezések ahhoz a magatartáshoz kapcsolódnak, amelyet az indítványozó szerint a vele szerződéses jogviszonyban állógazdasági társaság tanúsított. A szerződő felek jogvitájának eldöntése a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint mindezek alapján a HVB és a TVB hatáskörhiányt megállapító határozata, illetve az e döntéseket jóváhagyó ítélőtáblai végzés nem vet fel olyan, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség gyanúját (Abtv. 29. §), mely a panasz befogadását indokolná.
[16] 5. Az alkotmányjogi panasz elbírálása során az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1)–(2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság tanácsa járt el. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján a befogadás visszautasítása esetén rövidített indokolással ellátott végzést hoz.
[17] Az Alkotmánybíróság a fentiekre figyelemmel az alkotmányjogi panasz befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Lévay Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró |
Dr. Szalay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
. |