A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság az V. kerületi Önkormányzat tulajdonában lévő közterületek használatáról és rendjéről szóló, Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. Kerület Önkormányzat képviselőtestületének 22/2018. (XII. 19.) önkormányzati rendelete 3. § 29. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője útján (dr. Sirály Katalin ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte az Alkotmánybíróságtól az V. kerületi Önkormányzat tulajdonában lévő közterületek használatáról és rendjéről szóló, Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. Kerület Önkormányzat képviselőtestületének 22/2018. (XII. 19.) önkormányzati rendelete 3. § 29. pontja (a továbbiakban: Rendelet) alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] Az indítványozó álláspontja szerint a Rendelet támadott rendelkezése alaptörvény-ellenes, mert sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot és a XV. cikk (2) bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát, az alábbiak szerint.
[3] A Rendelet sérelmezett pontja a közterület-terhelési kompenzáció fogalmát értelmezi, ami a lakossági életkörülményeket hátrányosan befolyásoló közterületi terhelés ellentételezésére szolgáló díj. A rendelet a díjfizetési kötelezettséget bizonyos gazdasági tevékenységet folytató vállalkozások számára állapítja meg, valamint rendelkezik arról is, hogy közterület-használati hozzájárulás csak olyan vállalkozásoknak adható, amelyek előzetes partnerségi megállapodást kötnek Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. Kerület Önkormányzatával (a továbbiakban: önkormányzat).
[4] Az indítványozó előadta, hogy a Rendelet alapján fizetési kötelezettsége keletkezett, azonban a Rendelet nem írja elő számára, hogy a közterület-terhelési kompenzációt milyen módon kellene megfizetnie és nem rendelkezik a partnerségi megállapodás megkötésének folyamatáról sem. Az indítványozó azt is előadta, hogy az önkormányzatot megkereste a megállapodás megkötése érdekében, az önkormányzat pedig tájékoztatta az indítványozót a partnerségi megállapodás megkötésének menetéről, ezáltal az indítványozó szerint a hivatkozott rendelkezés alkalmazásra is került vele szemben.
[5] Az indítványozó szerint jogorvoslati lehetőség számára azért nem áll rendelkezésre, mert a díjfizetési kötelezettsége nem formális egyedi határozaton, hanem a megkötendő partnerségi megállapodáson alapulna. Mivel egyéb jogszabály sem állapít meg számára jogorvoslati lehetőséget, ezért a Rendelet kifogásolt pontjának megtámadására az egyetlen lehetősége az alkotmányjogi panasz benyújtása.
[6] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének sérelmével kapcsolatban az indítványozó kifejtette, hogy a Rendeletben az önkormányzat a várakozás ellentételezésére a fővárosi önkormányzati rendelet által kiszabott várakozási díjon felül állapított meg díjfizetési kötelezettséget, ugyanazon védendő érdekekre hivatkozva. Mivel ugyanazt a tényleges helyzetet másodszor is szankcionálja, ezért szerinte ez aránytalan is.
[7] Az indítványozó által előadottak szerint az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében biztosított alapjoga azért sérült, mert a Rendelet önkényesen tesz különbséget a kompenzáció megfizetésére kötelezett vállalkozások és az egyéb, olyan gazdasági szolgáltatást végzők között, akik több parkolóhelyet vesznek igénybe, mint a lakosság, de a Rendeletben nincsenek megjelölve. Az indítványozó szerint az önkormányzat a várakozási helyeket ugyanolyan arányban használó gazdasági szereplők, illetve szolgáltatók eltérő csoportjai között alkotmányos indok nélkül tesz különbséget.
[8] 2. Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt arról kellett döntenie, hogy az alkotmányjogi panasz befogadható-e. Ennek során vizsgálnia kellett a befogadhatóság mind formai, mind tartalmi feltételeinek érvényesülését. Ezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósága körében a következő megállapításokra jutott.
[9] 2.1. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette.
[10] 2.2. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt a támadott jogszabályi rendelkezés 2023. január 1-i hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül nyújtották be [Abtv. 30. § (1) bekezdés]. Az indítvány tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont].
[11] Az indítvány tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság által az indítványozó szerint vizsgálandó jogszabályi rendelkezést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvény megsértett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a jogszabályi rendelkezések megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[12] 2.3. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti panasz esetében (mivel az közvetlenül a norma ellen irányul) különös jelentősége van az érintettség vizsgálatának, mert az indítványozó alapjogában való személyes, közvetlen és aktuális sérelme különbözteti meg a kivételes panaszt az actio popularis-tól {3110/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [27], legutóbb például: 3442/2023. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [21]}. Figyelemmel arra, hogy az Abtv. 52. § (4) bekezdése értelmében az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia, ekként az Alkotmánybíróság az indítványozó érintettségének vizsgálatát az alkotmányjogi panasz alapján végezte el.
[13] A személyes érintettség az érintett saját alapjogában való sérelmét jelenti. Egy indítványozó azonban nem csak akkor lehet személyesen érintett, ha ő a norma címzettje. Ha a norma címzettje harmadik személy, a személyes érintettség követelménye akkor teljesül, ha az indítványozó alapjogi pozíciója és a norma között szoros kapcsolat áll fenn {3110/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [28]}. A közvetlen érintettség követelménye akkor teljesül, ha a kifogásolt jogszabály maga érinti az indítványozó alapjogát. Abban az esetben, ha a jogszabály érvényesüléséhez konstitutív hatályú végrehajtási aktus szükséges, az indítványozónak először ezt az államhatalmi aktust kell megtámadnia {3110/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [30]}. Az aktuális érintettség követelménye azt jelenti, hogy az érintettségnek az alkotmányjogi panasz benyújtásakor fenn kell állnia {3110/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [31]}. Az aktuális érintettség követelménye akkor is teljesül, ha a jogszabály alkalmazására, érvényesítésére szolgáló cselekmények még nem történtek, de jogszabály erejénél fogva olyan jogi helyzet keletkezett, amelyből egyértelműen következik, hogy a panaszolt jogsérelem közvetlenül belátható időn belül kényszerítően bekövetkezik {33/2012. (VII. 17.) AB határozat, Indokolás [66]}.
[14] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó semmilyen módon nem támasztotta alá azt, hogy a támadott rendelkezés hatálya alá tartozna. Így nem mutatta be, hogy az indítványozó milyen gazdasági tevékenységet végez, azt gyakorolja-e Budapest V. kerületében. Az alkotmányjogi panaszból az derül ki, hogy saját értelmezése szerint vonatkozik rá a Rendelet támadott pontja, de arról nem számolt be, hogy ezt mire alapozza. Nem részletezte azt sem, hogy a Rendelet hatályba lépését követően beállt-e bármilyen változás a tevékenysége gyakorlásában, elnehezült-e vagy esetleg ellehetetlenült-e tevékenységének végzése, alkalmaztak-e vele szemben valamilyen retorziót vagy esetleg visszavonták-e valamilyen engedélyét. Ennek keretében nem számolt be arról sem, hogy tevékenységét egyáltalán engedély alapján végzi-e, a Rendelet hatályba lépése előtt milyen feltételekkel használhatta a közterületet. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó nem támasztotta alá sem a személyes, sem a közvetlen, sem pedig az aktuális érintettségét.
[15] Az Alkotmánybíróság megjegyzi: a Rendelet 4. § (1) bekezdése értelmében a közterület-használat kérdésében az Önkormányzat kifejezetten önkormányzati hatósági hatáskörben hoz döntést (abban az esetben is, ha a közterület-használatot egyébként nem engedélyezi), mely döntéssel (ideértve adott esetben a döntés elmaradását is) szemben az indítványozó számára a jogorvoslat lehetősége minden esetben fennáll.
[16] 3. Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az indítványozó személyes, közvetlen és aktuális érintettsége hiányában nem felel meg az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti feltételeknek, ezért a további vizsgálatot mellőzve az az indítványt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján visszautasította.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Patyi András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
előadó alkotmánybíró
. |
. |