Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01715/2016
Első irat érkezett: 10/11/2016
.
Az ügy tárgya: A Kúria Gfv.VII.30.048/2016/6. számú végzése és a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény elleni alkotmányjogi panasz (hitelező követelése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 12/20/2016
.
Előadó alkotmánybíró: Horváth Attila Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) bekezdése és a 27. § alapján - a Kúria Gfv.VII.30.048/2016/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény pontosítását kérte az Alkotmánybíróságtól.
Kérelmere indult eljárásban az elsőfokú bíróság végzésével megindította az adós felszámolását, és kirendelte a felszámolót. Az indítványozó - hitelező - a felszámolónak bejelentette hitelezői igényét és előadta, hogy követelését az adós tulajdonában álló ingatlanon fennálló jelzálog biztosítja. A felszámoló bírósághoz benyújtott beadványában kérte az indítványozó - hitelező - követelését vitatott igényként elbírálni. Az indítványozó a felszámoló késeldelmes nyilvántartásba vétele ellen kifogást nyújtott be. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság az indítványozó hitelezői igényét elutasította, mivel a nyilvántartásba vételi díj megfizetése a jogszabályban előírt jogvesztő határidőn túl történt meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú döntést megváltoztatta és kötelezte a felszámolót. hogy a hitelezői követelés határidőn belül bejelentett követelésként vegye nyilvántartásba. A felszámoló felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria a hitelező határidőn belül bejelentett követelésként való nyilvántartásba vételét elrendelő határozatot hatályon kívül helyzete és kötelezte a felszámolót, hogy a követelést a határidőn túl érkezett követelések között vegye nyilvántartásba.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria döntése sérti a jogbiztonság elvét és a tisztességes eljáráshoz való jogot..
.
Támadott jogi aktus:
    a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény
    Kúria Gfv.VII.30.048/2016/6. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
25. cikk (3) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1715_0_2016_inditvany_anonimizált.pdfIV_1715_0_2016_inditvany_anonimizált.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3158/2017. (VI. 21.) AB végzés
    .
    Az ABH 2017 tárgymutatója: jogbiztonság mint visszaható hatályú jogalkotás tilalma; jogegység; tisztességes eljáráshoz való jog mint ésszerű határidőn belüli döntéshez való jog
    .
    A határozat kelte: Budapest, 06/13/2017
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2017.06.13 9:00:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A határozat szövege (pdf):
    3158_2017 AB végzés.pdf3158_2017 AB végzés.pdf
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz eljárás tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint a Kúria Gfv.VII.30.048/2016/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján (dr. Nagy Ügyvédi Iroda; 1088 Budapest, József krt. 9. III. em. 9., képviseli: Horváthné dr. Nagy Ildikó ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) pontosítását, valamint a Kúria Gfv.VII.30.048/2016/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

      [2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye, hogy 2009. június 9-én benyújtott kérelemre indult eljárásban, az elsőfokú bíróság 2009. október 1-jén közzétett jogerős végzésével megindította az adós felszámolását. Az indítványozó hitelező 2009. november 4-én bejelentette a felszámolónak, hogy 50 000 000 Ft tőke és kamatai erejéig hitelezői igénye áll fenn, melyet a Csődtv. 57. § (1) bekezdés b) pontjában kért besorolni és nyilvántartásba venni. A megjelölt besorolási kategória indokaként előadta, hogy követelését az adós tulajdonában álló ingatlanon fennálló jelzálogjog biztosítja. A nyilvántartásba vételi díjat csak 2010. szeptember 24-én fizette be.
      [3] A felszámoló 2010. szeptember 24-én kelt bírósági beadványában kérte a hitelező követelését vitatott igényként elbírálni. A hitelező kifogásában azt sérelmezte, hogy a nyilvántartásba vételi díj átutalása ellenére a felszámoló nem vette nyilvántartásba a követelést.
      [4] Az elsőfokú bíróság 2011. február 15-én meghozott 1.Fpkh.13-2010-000116/6. számú végzésében az indítványozó hitelezői igényét elutasította. Kifejtette, hogy a felszámoló követelése nem minősíthető biztosított követelésnek, mert a zálogjogot a földhivatal a nyilvántartásában csupán széljegyként jegyzi, a biztosíték bejegyzésére nem került sor. A jelzálogjogot biztosító szerződésen kívül egyéb okirat az indítványozó követelését nem támasztotta alá, ezért a bejelentett igényt nem találta megalapozottnak. A végzés ellen az indítványozó nyújtott be fellebbezést. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla 2012. január 19-én kelt 11.Fpkf.44.406/2011/7. számú végzésével az elsőfokú végzést hatályon kívül helyezte, és a bíróságot az eljárás megismétlésére kötelezte.
      [5] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság 2013. október 9-én, a vitatott hitelezői igény tárgyában az eljárást 1.Fpkh.13-2012-00029/12. számú végzésével a Debreceni Törvényszék előtt folyamatban lévő 9.G.40.115/2013. számú per jogerős befejezéséig felfüggesztette, mert álláspontja szerint e perben hozandó kérdés a vitatott hitelezői igény tekintetében előkérdésnek minősül. E végzés ellen az indítványozó nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az eljárás folytatásának elrendelését. A Fővárosi Ítélőtábla 2014. október 9-én meghozott 11.Fpkf. 43.353/2014/2. számú végzésében az elsőfokú bíróság felfüggesztő döntését helybenhagyta.
      [6] A Debreceni Törvényszék 9.G.40.115/2013/26. számú keresetet elutasító döntését a Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.332/2014/9. számú jogerős ítéletével helybehagyta. A bíróság megállapította, hogy a felek között létrejött szerződések nem semmisek, nem ütköznek a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 200. § (2) bekezdésébe.
      [7] A felszámoló a folytatni rendelt nem peres eljárásban továbbra sem ismerte el az indítványozó követelésének jogalapját és hivatkozott arra is, hogy az indítványozó igénybejelentése elkésett, mert a regisztrációs díj befizetésére a felszámolás kezdő időpontját követő 180 nap elteltével került sor.
      [8] Az elsőfokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék 2015. január 12-én meghozott 1.Fpkh.13-2014-00295/4. számú végzésében kifejtette, hogy a hitelezői igény nyilvántartásba vételének feltétele a bejelentés és a nyil­vántartásba vételi díj megfizetése, melyet a hitelezőnek határidőn belül kell teljesítenie. Jelen esetben a fel­szá­molás közzétételének időpontja 2009. október 1-je volt. Az igénybejelentés jogvesztő 180 napos határideje 2010. március 29-én letelt, a hitelező azonban csak ezt követően 2010. szeptember 24-én fizette be a nyil­vántartásba vételi díjat. Az elsőfokú bíróság ezért a hitelezői igényt elutasította.
      [9] Az indítványozó az elsőfokú bíróság végzése ellen fellebbezést nyújtott be. A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla 2015. szeptember 23-án meghozott 11.Fpkhf.43.719/2015/6. számú végzésében az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező 50 000 000 Ft és annak 2008. március 1-jétől számított törvényes mértékű késedelmi kamatai összegű követelését határidőn belül bejelentett követelésként vegye nyilvántartásba és sorolja be d) kategóriába [Csődtv. 57. § (1) bekezdés d) pont]. Megállapította, hogy a jelen eljárásban a 2009. június 9-én előterjesztett eljárást megindító kérelem napján hatályos Csődtv. rendelkezését kell alkalmazni, mely szerint a jogvesztő határidő 1 év volt. Nem vitatott, hogy az indítványozó a 2009. október 1-jei közzétételt követő 40 napon belül bejelentette az igényét, és a nyilvántartásba vételi díjat csak az egy éves jogvesztő határidőn belül teljesítette, ebből következően követelését határidőn belül bejelentett követelésként kell nyilvántartásba venni.
      [10] A jogerős végzés ellen a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet utalva a Kúria BH2015.15. számú eseti döntésében (Kúria Gfv.VII.30.158/2013.) foglaltakra. A felszámoló álláspontja szerint a hitelezői igények határidőn belüli, határidőn túli csoportosításánál azt kell figyelembe venni, hogy az igényt bejelentő a hitelezővé válás mindkét feltételének eleget tett-e a Cégközlönyben való közzétételtől számított 40 napon belül. Ebben az esetben fogadható el határidőn belül bejelentkezett hitelezőként, míg ha valamelyik feltételt a 40 napos határidőt követően, de még a jogvesztő határidőn belül teljesítette, akkor követelése csak a határidőn túl bejelentett hitelezői igények között vehető nyilvántartásba.
      [11] Az indítványozó felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Előadta, hogy igénybejelentésében kérte a felszámolót, hogy közölje hova és milyen összegű nyilvántartásba vételi díjat kell fizetnie. A felszámoló erre nem válaszolt, holott elvárható lett volna tőle a figyelmeztetés. Álláspontja szerint a Kúria BH2015.15. számú eseti döntésében kialakult joggyakorlat a hitelezői igény bejelentésének időpontjában még nem volt ismert, ezért az akkori joggyakorlatnak (BH2001.240.) megfelelően kell a követelését nyilvántartásba venni.
      [12] A Kúria megállapította, hogy a felszámoló csak a határidőn belül bejelentett igények közötti nyilvántartásba vételre kötelező rész tekintetében támadta meg a jogerős végzést. A felülvizsgálati eljárásban ezért csak abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a határidőben, illetve a határidőn túl érkezett igények között kell-e az indítványozó hitelező követelését nyilvántartásba venni.
      [13] A Kúria megállapította, hogy tévedett a másodfokú bíróság, amikor az indítványozó igényét a határidőben érkezett hitelezői igények között rendelte nyilvántartásba venni. A hitelezővé váláshoz a pénzkövetelés bejelentőjének mind a két törvényi feltételt teljesítenie kell. Ahogyan azt a BH2015.15. számú eseti döntés is tartalmazza, az nem vitás, hogy a Csődtv. nem állapít meg külön határidőt a nyilvántartásba vételi díj befizetésére. A Csődtv. 46. § (7) bekezdése azonban egyértelműen fogalmaz: a nyilvántartásba vételhez elengedhetetlen a nyilvántartásba vételi díj befizetése és ennek felszámoló részére történő igazolása. Ennek megfelelően valamennyi Cégközlönyben megjelenő felszámolást megindító hirdetményben megtalálható a bíróság felhívása a nyilvántartásba vételi díj 40 napon belül történő befizetésére és annak a felszámoló részére történő igazolására. Enélkül ugyanis a felszámoló nem tudja a követelést hitelezői igényként figyelembe venni, a törvényben előírtak szerint megvizsgálni és besorolni [Csődtv. 46. § (6) bekezdés]. A bejelentett, de nyilvántartásba vételi díjat nem fizetett követelés jogosultja nem rendelkezik a hitelező jogosítványával, a felszámolónak a bejelentett igényét nem is kell megvizsgálnia mindaddig, amíg a nyilvántartásba vételi díj befizetése meg nem történik. A felszámolási eljárás rendelkezéseiből egyértelműen az következik, hogy a hitelezőnek, amennyiben ilyen minőségben a felszámolási eljárásban részt akar venni, a bíróság felhívásának megfelelően a nyilvántartásba vételi díjat a 40 napos határidőn belül be is kell fizetnie. Ha az igénybejelentési határidőn belül bejelentkezik, de a nyilvántartásba vételi díjat csak a bejelentési határidőn túl fizeti meg, úgy az igényét határidőn túl bejelentő hitelezőként vehető figyelembe, mert a hitelezőként történő nyilvántartásba vétel együttes feltételei közül a másodikat csak az igénybejelentési határidőn túl teljesítette.
      [14] A Kúria álláspontja szerint annak nincs jelentősége, hogy a hivatkozott BH csak 2015-ben jelent meg, mert 2009-hez képest a törvénynek ez a rendelkezése – be kell jelenteni a követelést és a nyilvántartásba vételi díjat is be kell fizetni – nem változott. A bíróság a Cégközlönyben megjelent végzésében felszólította a hitelezőket a nyilvántartásba vételi díj 40 napon belül a bírósági Gazdasági Hivatalhoz történő befizetésére, tehát nem hivatkozhat az indítványozó arra, hogy nem volt tisztában azzal, hogy hova kell teljesíteni a befizetendő összeget. Az indítványozó továbbá maga is csak akkor nyújtotta be a kifogást a felszámolóval szemben, amikor a nyilvántartásba vételi díjat már befizette, ebből következően maga is úgy ítélte meg, hogy a két feltétel együttes teljesítése szükséges a hitelezővé váláshoz.

      [15] 1.2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a Csődtv. szabályozási hiányosságai miatt kérte annak pontosítását. Álláspontja szerint sérti a jogbiztonságot, hogy a Csődtv. nem szabályozza, hogy a felszámolási eljárásban a hitelező meddig köteles a regsztrációs díjat megfizetni.
      [16] Az Abtv. 27. §-a alapján Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, XXVIII. cikk (1) bekezdésének és 25. cikk (3) bekezdésének sérelmére hivatkozva a Kúria Gfv.VII.30.048/2016/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is kezdeményezte. Az indítványozó szerint sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, hogy a Budapest Környéki Törvényszék a tartozás elismerés alapján fennálló hitelezői igényét jelentős késedelemmel bírálta el, és csak az eljárás felfüggesztése után keletkezett aktákat küldte meg a Kúriának. A Kúria ezáltal nem vonta le helyesen a tényállást és nem értékelte az előzményi iratokból a jogilag releváns tényeket, így azt, hogy az alapul fekvő ügyben, a hitelezői igény vitatásában maga a felszámoló sem hivatkozott arra, hogy a regisztrációs díj határidőn túl került volna befizetésre. Kifogásolta, hogy a Kúria rosszul választotta meg a felszámolási eljárásra vonatkozó jogszabályt és joggyakorlatot. Véleménye szerint jelen ügy elbírálására a feszámolási kérelem bíróságra történő beadásának napjakor, a 2009. június 9-én hatályos Csődtv. rendelkezéseit, az arra vonatkozó jogértelmezést, s így a BH2001.240. számú eseti döntést kell alkalmazni. Sérelmezte, hogy a Kúria a regisztrációs díj befizetésére nem az egyéves jogvesztő határidőt vette figyelmbe, hanem a BH2015.15. számú eseti döntés alapján a bíróság felszámolási eljárást elrendelő végzésének a Cégközlönyben történő megjelenéstől számított 40 napon belüli befizetését, mely joggyakorlat a hitelezői igény bejelentésének időpontjában még nem volt ismert. Álláspontja szerint a Kúria összemosta a hitelezői igény bejelentésének és a regisztrációs díj befizetésének határidejét. A Kúria joggyakorlata kiszámíthatatlan, és a Fővárosi Ítélőtábla jogértelmezését leszűkíti.

      [17] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt. A tanács vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

      [18] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a Csődtv. szabályozási hiányosságai miatt kérte annak pontosítását. Álláspontja szerint sérti a jogbiztonságot, hogy a törvény nem szabályozza, hogy a felszámolási eljárásban a hitelező meddig köteles a regisztrációs díjat megfizetni. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz ezen indítványi eleme tartalmában mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítására irányul, annak kezdeményezésére azonban az indítványozó nem jogosult. Az Abtv. 46. §-a értelmében mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítására kizárólag hivatalból van mód {24/2014. (VII. 22.) AB határozat, Indokolás [99]; 3283/2014. (XI. 11.) AB végzés, Indokolás [12]}.

      [19] 2.2. A Kúria végzését támadó alkotmányjogi panasz kapcsán az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésével összefüggésben nem elégíti ki az Abtv. 27. §-ában foglalt követelményt. A hivatkozott Abtv.-rendelkezés értelmében alkotmányjogi panaszt csak Alaptörvényben biztosított jog sérelme miatt lehet előterjeszteni. Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése szerint a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. E rendelkezés a Kúriának a bírósági szervezeten belül betöltött feladatáról (jogegység biztosítása), ennek érdekében pedig jogegységi határozat hozatalára való felhatalmazásról szól, az indítványozónak nem biztosít alanyi alkotmányos jogot {3091/2016. (V. 12.) AB határozat, Indokolás [43]–[44]}.
      [20] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés.
      [21] Az indítványozó szerint sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, hogy a bíróság a tartozáselismerés alapján fennálló hitelezői igényét jelentős késedelemmel bírálta el. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy még ha sérül is az észszerű időben való elbírálás követelménye az eljárás felfüggesztése, megismétlése, illetve a jogorvoslati eljárások miatt, az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a konkrét ügyben arra, hogy az adott bírósági eljárás jelentős elhúzódásából eredő következményeket enyhítse vagy orvosolja {3024/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [16]–[20], 3249/2016 AB végzés, Indokolás [19]}.
      [22] Az indítványozó panasz-beadványában hivatkozott továbbá az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének megsértésére is. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, mely szerint a jogbiztonság önmagában nem Alaptörvényben biztosított jog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]–[17]; 3322/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [10]; 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3324/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [11]} – lehet alapítani.
      [23] A visszaható hatály tilalma elsősorban a normaalkotással szemben megfogalmazott elvárás, hiszen a „jogbiztonság elvéből vezethető le a visszaható hatályú jogalkotás tilalma is, amelynek magját a jogalkotási törvényben is megfogalmazott tilalom adja, miszerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé”. {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [106]} Alaptörvény-ellenesnek minősül a jogszabály emellett akkor is, ha maga a hatálybaléptetés ugyan nem visszamenőlegesen történt, de a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [106]}. Mindezekhez kapcsolódóan a jogalkalmazást érintően alaptörvény-ellenesség csak a visszaható hatályú szabályalkalmazással összefüggésben vethető fel, tehát akkor, ha a jogvitára okot adó eseménykor még nem létező – vagy nem hatályos – előírás alapján bírálnak el egy ügyet {3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [14]–[16]}.
      [24] A Kúria megállapította, hogy annak nincs jelentősége, hogy az indítványozó által hivatkozott BH csak 2015-ben jelent meg, mert 2009-hez képest a törvénynek ez a rendelkezése – be kell jelenteni a követelést és a nyilvántartásba vételi díjat is be kell fizetni – nem változott. A bíróság a Cégközlönyben megjelent végzésében felszólította a hitelezőket a nyilvántartásba vételi díj 40 napon belül a bírósági Gazdasági Hivatalhoz történő befizetésére. Az indítványozó továbbá maga is csak akkor nyújtotta be a kifogást a felszámolóval szemben, amikor a nyilvántartásba vételi díjat már befizette, így maga is úgy ítélte meg, hogy a két feltétel együttes teljesítése szük­séges a hitelezővé váláshoz.
      [25] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon {3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]}. Hangsúlyozza az Alkotmánybíróság, hogy önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak, egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}. A rendes bíróságok feladata, hogy az ügyben releváns jogszabályokat értelmezzék és alkalmazzák, mint ahogy az is, hogy eldöntsék: alkalmazható-e egy korábbi ügyben hozott határozat az adott tényállásra, avagy sem. Az a tény, hogy az eljárt bíróságok az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően értelmezték az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.

      [26] 3. Mivel a fentiek szerint az alkotmányjogi panasz – részben az indítványozói jogosultság hiánya, részben pedig az Abtv. 27. §-ában, valamint 29. §-ában írt befogadási feltétel teljesülése hiányában – nem felel meg a befogadhatóság törvényben előírt feltételeinek, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), c) és h) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Juhász Imre s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Horváth Attila s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          Dr. Czine Ágnes s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          10/11/2016
          .
          Number of the Decision:
          .
          3158/2017. (VI. 21.)
          Date of the decision:
          .
          06/13/2017
          .
          .