A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.39.058/2012/9. számú ítéletével összefüggésben benyújtott, a védőoltások kötelező jellegének megszüntetésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az alkotmányjogi panasz előterjesztője – jogi képviselője útján – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdés szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be 2013. július 18-án a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.39.058/2012/9. számú ítéletével összefüggésben.
[2] Az indítványozó előadta, hogy a Kúria fenti ítélete elutasította a Fővárosi Bíróság 8.K.33.163/2011/2. számú ítéletének felülvizsgálata céljából a házastársa által benyújtott keresetet, és ezzel arra kötelezte a szülőket, hogy a hatályos jogszabályoknak megfelelően beoltassák gyermeküket a kötelező védőoltásokkal. A következőkben – jogszabályi hivatkozások nélkül – a magyarországi oltási rend általa jogszabályellenesnek, illetve alaptörvény-ellenesnek vélt vonásait mutatta be. Ennek során abból indult ki, hogy az Alkotmánybíróság már foglalkozott a kötelező védőoltások problémájával a 39/2007. (VI. 20.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.). A kötelező védőoltások szükségességéről és veszélyeiről kialakult vitával kapcsolatban a testület leszögezte, hogy az alkotmánybírósági eljárás nem a tudományos igazságok és versengő tudományos nézetek közötti választás döntőfóruma. Az Alkotmánybíróság elfogadta a jogalkotónak azt a tudományos ismeretekre támaszkodó előfeltevését, hogy az intézményesített védőoltások egyént és társadalmat érintő előnyei messze meghaladják azokat a lehetséges károkat, amelyek mellékhatásként jelentkezhetnek a beoltott gyermekeknél. Az indítványozó álláspontja szerint a határozat kiindulópontja a társadalmi szerződés elmélet, miszerint a közösség felhatalmazza az államot, hogy intézze a közügyeket. Ezért kell az államnak akár a szülőkkel szemben is biztosítania a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelmet. Az indítványozó a továbbiakban kifejtette, hogy az állami szervek eljárásába vetett társadalmi bizalom viszont alapvetően megrendült és a felelős állami működés tényszerű hiánya miatt az élethez való jognak elsőbbséget kell kapnia az állam egészségügyi szakhatósági eljárásával szemben. Álláspontja szerint ugyanis a védőoltások – járványidőszaktól függetlenül történő – kötelező beadatása közvetlenül veszélyezteti a csecsemők élethez való jogát. Erre tekintettel alkotmányjogi panaszában „első helyen” az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése sérelmének megállapítását kérelmezte.
[3] Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy az Országos Epidemiológiai Központ 2013. évi védőoltásokról szóló módszertani levele sérti az egyenlő elbánás követelményét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mivel a Magyarországon 3 hónapot meghaladóan tartózkodó külföldiek esetében „a saját belátásuk alapján” történik a védőoltások beadása, míg a magyar állampolgárokat határozattal kötelezik a védőoltások beadatására, ötszázezer forintig terjedő – ismételten kiszabható – eljárási bírság kilátásba helyezésével. Álláspontja szerint a módszertani levél a jogalkotásról szóló törvénybe ütközik, mivel az ellentétes a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 5. §-ával.
[4] Az indítványozó végül azt is kérelmezte, hogy az Alkotmánybíróság nyilvánítsa jogszabályellenesnek és alaptörvény-ellenesnek az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) azon gyakorlatát, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 13. §-ában, valamint 14. § (3) bekezdésében garantált tájékoztatási kötelezettséget elmulasztotta.
[5] 2. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról.
[6] Az Alkotmánybíróság az indítvány befogadhatóságának előzetes vizsgálata során megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, mert a következők szerint nem felel meg 52. § (1) bekezdés szerinti formai követelményeknek.
[7] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerint a kérelem pedig akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli:
– azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [a) pont];
– az eljárás megindításának indokai, alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [b) pont];
– a vizsgálandó jogszabályi rendelkezést vagy bírói döntést [c) pont];
– az Alaptörvény, illetve a nemzetközi szerződés megsértett rendelkezéseit [d) pont];
– indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés vagy bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével vagy a nemzetközi szerződéssel [e) pont];
– kifejezett kérelmet a jogszabály, jogszabályi rendelkezés vagy a bírói döntés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára [f) pont].
[8] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdésében jelölte meg az Alkotmánybíróság hatáskörét, és az alkotmányjogi panaszt formailag a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.39.058/2012/9. számú ítéletével összefüggésben terjesztette ugyan elő, de annak vizsgálatát és megsemmisítését nem kérte. Az alkotmányjogi panasz tartalma alapján megállapítható ugyan, hogy az a jogszabályok által kötelezően előírt, életkorhoz kötött védőoltások rendszerét kifogásolja, de az indítványozó nem jelölte meg a vizsgálandó jogszabályi rendelkezéseket, és azok megsemmisítését sem kérte.
[9] Az indítványozó megjelölte ugyan az Alaptörvény azon rendelkezéseit is, amelyeket az absztrakt módon meghatározott oltási rend – álláspontja szerint – sért [Alaptörvény I. cikk (1) bekezdés és II. cikk], de az alapjogsértéssel összefüggésben nem az indítványozó vagy a szülői felügyelete alatt álló gyermeke Alaptörvényben biztosított jogának sérelmét állította, hanem általánosan a „csecsemők” élethez való jogának sérelmét.
[10] Az Alkotmánybíróság megállapította tehát, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza – a vizsgálat tárgyának, valamint az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának megjelölése hiányában – nem felel meg a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés c), d) és f) pontjában foglalt feltételnek, ezért azt az Ügyrend 30. § (1) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
[11] Az indítványozó támadta az Országos Epidemiológiai Központ 2013. évi védőoltásokról szóló módszertani levelét is. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz eljárásban az egyedi ügyben alkalmazott jogszabálynak, illetve bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja.
[12] Tekintettel arra, hogy a módszertani levél nem jogszabály és nem közjogi szervezetszabályozó eszköz, nem képezheti az Abtv. 26. § (1) bekezdés szerinti alkotmányjogi panasz eljárás tárgyát. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében is visszautasította az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján.
[13] Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy az ÁNTSZ az Eütv.-ben garantált tájékoztatási kötelezettséget elmulasztotta. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ÁNTSZ gyakorlatának vizsgálata nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, ezért az alkotmányjogi panaszt ebben a tekintetben az Ügyrend 30. § (2) bekezdés f) pontja alapján visszautasította.
[14] Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg a befogadhatóság formai feltételeinek, az Alkotmánybíróság a befogadhatóságnak törvényben előírt tartalmi feltételeit (Abtv. 26–27. §, 29–31. §) nem vizsgálta.
Dr. Balogh Elemér s. k.,
tanácsvezető
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |