A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 2. § (3) bekezdése és 165. § (1) bekezdése, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.731/2016/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában indult eljárást megszünteti.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó jogi képviselője (dr. Baltay Levente ügyvéd, Harsányi és Baltay Ügyvédi Iroda, 2360 Gyál, Kőrösi út 104.) útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] 1. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint az indítványozó 2015. augusztus 7-én közérdekű adatigényléssel fordult a Magyar Nemzeti Bankhoz (a továbbiakban: MNB), amelyben a Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló 2015. évi XXXIX. törvény (atovábbiakban: Quaestor törvény) által létesített ún. Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapjának (a továbbiakban: Quaestor Alap) működésével kapcsolatos adatok kiadását kérte. Az adatigénylés lényegében a következő kérdésekre vonatkozott: kért-e a Quaestor Alap az MNB-től áthidaló kölcsönt, amennyiben igen, benyújtott-e ehhez a kérelemhez állami kezességvállalást, valamint az MNB elutasította vagy elhalasztotta-e a hitelkérelem elbírálását valamely jogi indok miatt.
[3] Az MNB banktitokra hivatkozva nem teljesítette az adatigénylést, az indítványozó keresetét – a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.731/2016/4. számú ítéletével helybenhagyott döntésével – a Fővárosi Törvényszék a 69.P.24.786/2015/7. számú ítéletével elutasította. Az eljáró bíróság rámutatott, hogy az MNB ugyan közfeladatot lát el és kétségtelenül kezeli is az adatigénylésben szereplő közérdekű adatokat, ugyanakkor az MNB-nek a banktitok megőrzésére vonatkozó kötelezettsége és az ügyfélnek a banktitok megőrzéséhez fűződő joga a közérdekű adatok megismerhetősége elé korlátot állít: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 2. § (3) alapján a Hpt. hatálya a banktitok kezelésének a szabályi tekintetében kiterjed az MNB-re, márpedig a Hpt. 165. § (1) bekezdése szerint, „[a]ki üzleti vagy banktitok birtokába jut, köteles azt időbeli korlátozás nélkül megtartani”. A banktitok kiadhatóságának eseteit a Hpt. 161. §-a nevesíti, a 164–164/A. §-ok pedig azokat az adatszolgáltatásokat sorolják fel, amelyek nem jelentik a banktitok sérelmét, a kiadni kért adatok azonban a bíróság álláspontja szerint nem tartoznak ebbe a körbe. A bíróság kitért végezetül arra is, hogy a Hpt. 166. §-a kifejezetten csak az üzleti titokkal szemben rögzíti a közérdekű adatok megismerhetőségének az elsőbbségét, banktitok esetében e szabály nem alkalmazható. Összefoglalva tehát a bíróság akként foglalt állást, hogy a Hpt. 165. § (1) bekezdése a közérdekű adatoknak az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 26. § (1) bekezdése szerinti megismerhetőségét korlátozza az Infotv. 27. § (2) bekezdés e) pontja alapján.
[4] Az indítványozó egyrészt úgy véli, hogy a Hpt. 2. § (3) bekezdése és 165. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenesen korlátozza a közérdekű adatok megismerhetőségét. A közfeladatot ellátó, közpénzből gazdálkodó szervek ugyanis kezelnek olyan adatokat, amelyek egyszerre minősülnek banktitoknak és közérdekű (közérdekből nyilvános) adatnak is, ezért a banktitok megismerhetőségének teljes kizártsága az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésébe ütközik.
[5] Az indítványozó megítélése szerint továbbá a bíróság téves, illetve szűkítő jogértelmezésen alapuló döntést hozott, ugyanis a Hpt. 165. § (1) bekezdését és 166. §-át az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésére tekintettel értelmezve adott esetben lehetőség lett volna a „tételes jog szintjén fennálló joghézag feloldására”. A bíróságok tévesen minősítették a kért adatokat a Hpt. 165. § (1) bekezdése szerinti banktitoknak – szól az indítványozó érvelése –, mivel a banktitok ún. magánszféra-védelmi funkciót lát el (az a célja, hogy védje az ügyfeleknek a pénzügyi intézmény tudomására jutott adatait), azonban a jogszabállyal létrehozott Quaestor Alap esetében – az általa esetlegesen felvett áthidaló kölcsön vonatkozásában – a magánszféra-védelem fogalmilag kizárt. A kárrendezés célja a befektetői bizalom helyreállítása volt, e körben pedig alapvető jelentőségű a közpénzmozgás ellenőrizhetősége. Tehát az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok a Hpt. 166. §-a rendszertani és történeti értelmezésének mellőzésével a banktitok fogalmi körét túl tágan értelmezték, és meg sem kísérelték a banktitokra vonatkozó rendelkezéseket összeegyeztetni a közérdekű adatok megismeréséhez való Alaptörvényben biztosított joggal. Az indítványozó ezért az ügybe hozott bírósági ítéletek alaptörvény-ellenességét állítja és azok megsemmisítését kéri. A közérdekű adatok megismeréséhez való jogon túlmenően az indítványozó véleménye szerint a bírósági ítéletek sértik az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdését is, mert „felmentést adnak a közpénzekkel gazdálkodó szervezetek nyilvános elszámolási kötelezettsége alól”.
[6] 2. Eljárása során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Quaestor törvény 2015. április 17-én lépett hatályba, de azt – miután a 32/2015. (XI. 19.) AB határozat annak egyes rendelkezéseit megsemmisítette – a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló 2015. évi CCXIV. törvény (a továbbiakban: Tv.) 27. §-a 2016. január 1. napjával hatályon kívül helyezte.
[7] A 32/2015. (XI. 19.) AB határozatban foglaltak alapján a Tv. a Quaestor törvényhez képest kiterjesztette a kártalanításra jogosultak körét és a kártalanítás egyes szabályait is a korábbiaktól eltérően határozta meg, továbbá létrehozta az ún. Kárrendezési Alapot. A Tv. 21. § (1) bekezdése kifejezetten kimondta, hogy a Quaestor törvény alapján fennálló kárrendezésre való jogosultság megszűnik, és e jogosultság alapján igény nem érvényesíthető. A Tv.-nyel létrehozott Kárrendezési Alap nem minősült a Quaestor Alap jogutódjának, azonban a Tv. 21. § (2) bekezdése alapján, aki a Quaestor törvény alapján korábban határidőben benyújtott kárrendezési kérelmet, annak már nem kellett a Tv. alapján újra kérelmeznie a kárrendezést.
[8] A Quaestor törvény 4. § (4) bekezdése szerint a – később, 2016. január 1-jével megszüntetett – Quaestor Alap kizárólag a működésének a biztosítása – a kárrendezésre jogosultak kifizetése – érdekében vehetett fel az MNB-től legfeljebb 3 hónapos futamidejű áthidaló kölcsönt. A jogalkotó kivételesen és egyszeri alkalommal kívánta méltányosságon alapuló juttatásban részesíteni a kárrendezésre jogosultakat, a kárrendezést azonban a megváltozott törvényi előírások alapján a Kárrendezési Alap végezte/végzi minden, még a korábban a Quaestor Alaphoz benyújtott kárrendezési igény vonatkozásában is.
[9] A jogszabályi környezet említett változása és az adott ügy vázolt sajátosságai miatt az Alkotmánybíróság megítélése szerint jelen ügyben az alkotmányjogi panasz mint speciális, az alapjogi sérelmek orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn. Az a kérdés, hogy az MNB áthidaló kölcsön nyújtása, illetve az állam ehhez kapcsolódóan készfizető kezességvállalás útján részt vesz-e vagy részt vett-e a kárrendezési folyamatban, értelemszerűen nem a Quaestor Alap, hanem kizárólag a Kárrendezési Alap működésére vonatkozó közérdekű adatigénylés útján válaszolható meg.
[10] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az eljárást az Abtv. 59. §-a alapján, összhangban az Ügyrend 67. § (2) bekezdés e) pontjával, megszüntette.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |