A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.IV.37.367/2018/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
[1] 1. Dr. Tuzson Bence Balázs indítványozó (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselőjén (dr. Biczi Tamás, Biczi és Turi Ügyvédi Iroda, 1088 Budapest, Rákóczi út 11., III. emelet 1.) keresztül, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. §-a alapján 2018. március 26-án a Kúria útján alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Kvk.IV.37.367/2018/2. számú, 2018. március 23-án kelt végzése ellen.
[2] 2. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria végzése sérti az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdését, valamint a IX. cikk (4) bekezdését. Az alkotmányjogi panasz elsősorban azt kifogásolja, hogy a Kúria a plakáton szereplő, grammatikai szempontból állító mondatot annak ellenére véleménynek minősítette, hogy a bizonyíthatósági teszt alkalmazható lett volna rá. Az indítványozó szerint az Alkotmánybíróság útmutatását igénylő kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy bizonyíthatósági teszttel vizsgálható, azaz adott esetben tényszerűen, objektíven cáfolható tényállítás esetén érvényesülhet-e a véleménynyilvánítás szabadsága.
[3] 3. A Kúria végzése és az alkotmányjogi panasz alapján megállapított tényállás szerint az indítványozó 2018. március 13-án kifogást nyújtott be a Pest Megye 5. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OEVB). Kifogásában előadta, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom 2018. március 12-én egy olyan plakátot helyezett ki Fót település utcáin, amelyen az indítványozó képmása és az a szöveg szerepelt, hogy „Az Ön képviselője; Tuzson Bence 2014 óta egyszer ejtette ki Fót nevét az Országgyűlésben”. Az indítványozó kifogásában kiemelte, hogy a kihelyezett plakát kiadójaként a Jobbik Magyarországért Mozgalmat tüntették fel. Kifogása indokolásában elsősorban azt sérelmezte, hogy a plakáton olyan állítás szerepel, amely álláspontja szerint valótlan, mivel csak az utóbbi négy hónapban több alkalommal említette a választókerületéhez tartozó települést parlamenti felszólalásaiban (volt, hogy egy felszólalásában több ízben is). Ennek alátámasztására internetes elérhetőséggel megjelölve csatolta a 2018. február 20-án, a 2017. december 12-én, valamint a 2017. november 20-án elhangzott felszólalásait.
[4] A 26/2018. (III. 14.) döntésében az OEVB helyt adott a kifogásnak, és megállapította, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjait a plakáton szereplő állítással, ezért őt a további jogsértéstől eltiltotta. Az OEVB szerint a plakáton szereplő állítás tényállításnak minősül, és ebből kifolyólag nem áll az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésének oltalma alatt, a véleménynyilvánítás szabadsága ugyanis nem adhat teret valótlan tényállításokon alapulva más személyre vonatkozóan valótlan tények közlésére. A vizsgált kijelentések ugyanakkor az OEVB szerint alkalmasak a választói akarat befolyásolására.
[5] 3.1. Az OEVB döntésével szemben egy magánszemély beadványozó fellebbezést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: NVB). Az NVB az 532/2018. számú határozatában az OEVB döntését megváltoztatta és a kifogást elutasította. Az NVB határozatának indokolása az Alkotmánybíróság 5/2015. (II. 25.) AB határozatából és a 9/2015. (IV. 23.) AB határozatából, valamint a Kúria Knk.I.37.723/2016/3. számú döntéséből kiindulva megállapította, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a választási kampányban magasabb szintű védelmet élvez. A kifogásolt kijelentés a plakátot kihelyező jelölő szervezet politikai véleményének tekinthető, amellyel a választópolgárokat szólítja meg, az ő figyelmüket kívánja felhívni. Az NVB álláspontja szerint a kifogásolt állítás a közéleti vita körébe tartozik, és mint ilyen az országgyűlési képviselők általános választását érintő véleménynyilvánítás, azaz a választópolgárok választói akaratának befolyásolására irányul. Az NVB határozatában hangsúlyozta továbbá azt is, hogy a politikai vélemény vitatására és cáfolatára az indítványozónak a választási kampány során minden törvényes lehetősége adott. Az értékítéletek tartalmának bizonyítására azonban nincs törvényes lehetőség.
[6] 3.2. Az indítványozó az NVB döntésével szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amelyben továbbra is azt állította, hogy a plakáton szereplő állítás valótlansága a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontját sérti.
[7] Felülvizsgálati kérelmében kiemelte, hogy a plakáton szereplő állítás a csatolt felszólalásai alapján tételesen cáfolható az ún. bizonyíthatósági teszt alapján – amelyre egyébként az NVB döntése is hivatkozik –, így megállapítható, hogy a valótlan tényállítás tartalmát tekintve alkalmas a választói akarat negatív irányba történő befolyásolására. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, hogy a választási kampányban nem törvénysértő negatív kampányt folytatni, a konkurens jelölt hibáit, programjának hiányosságait felnagyítani, ennek azonban álláspontja szerint gátat szabnak a Ve. alapelvei, valamint az emberi méltósághoz való jog. A felülvizsgálati kérelmében hangsúlyozta továbbá, hogy az OEVB által is hivatkozott kúriai gyakorlat alapján megállapítható, hogy a Ve.-ben meghatározott választási alapelvek sérelme akkor állapítható meg, ha a választási eljárásban résztvevők a választással kapcsolatos jogaikat oly módon gyakorolják, hogy egyes tények elhallgatásával vagy elferdítésével megkísérlik a választókat megtéveszteni, és ezáltal politikai ellenfeleik választási esélyeit csökkenteni.
[8] A Kúria Kvk.IV.37.367/2018/2. számú végzésével az NVB határozatát helybenhagyta. A végzés indokolása mindenekelőtt rögzítette, hogy a vizsgált ügyben a közszereplők kritizálhatóságával kapcsolatos probléma merült fel, és mivel a sérelmezett szöveg kampányidőszakban hangzott el, így a választási kampány speciális szabályai az irányadóak rá. A Kúria végzésében kiemelte, hogy a politikai közszereplők vonatkozásában a kritika határai szélesebbek, mint más személyek esetében. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a véleménynyilvánítási szabadság által nyújtott oltalom szempontjából meg kell különböztetni a tényállítást és az értékítéletet. Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Lingens kontra Ausztria ügyben is kiemelte, hogy különbséget kell tenni tények és értékítéletek között, mivel az előző megléte bizonyítható, az utóbbié azonban lehetetlen. Így az értékítélet alkotmányos védelem alatt áll, a közszereplő becsületének csorbítására alkalmas hamis tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata azonban nem – abban az esetben, ha a tényt állító, híresztelő, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló személy tudta, hogy közlése lényegét tekintve valótlan, vagy azért nem tudta, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztotta. A Kúrai végzésének indokolásában kiemelte, hogy az Alkotmánybíróság az 5/2015. (II. 25.) AB határozatban és a 9/2015. (IV. 23.) AB határozatában is állást foglalt a politikai véleménynyilvánítás kérdésében, és azokban a korábbi kúriai gyakorlattól eltérő mércét határozott meg: a választási kampányidőszakban a jelöltek, közszereplők kritizálhatóságának a mércéjét megemelte. Jelen ügy tekintetében az OEVB a korábbi kúriai gyakorlatra épített, az NVB döntésében azonban már az 5/2015. (II. 25.) AB határozat és a 9/2015. (IV. 23.) AB határozat mércéjét alkalmazta.
[9] A fentiekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy az NVB helyesen mérlegelt jelen ügy elbírálása során, amikor nem állapította meg a Ve. alapelveinek sérelmét. A Kúrai döntés szerint ugyanis a sérelmezett plakáton lévő – meghökkentő, túlzó – kijelentésben rejlő vélemény arra kívánja ráirányítani a figyelmet, hogy az indítványozó mennyit foglalkozott az adott település ügyeivel, amely kijelentés cáfolata alkalmas eszköz lehet a kampány hátralévő részében a választók meggyőzésére – és mint ilyen a közéleti vita részének tekinthető.
[10] 3.3. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybíróságoz, és az Abtv. 27. §-a valamint a Ve. 233. §-a alapján kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének és a IX. cikk (4) bekezdésének sérelmére hivatkozással semmisítse meg a Kúria Kvk.IV.37.367/2018/2. számú végzését.
[11] Alkotmányjogi panaszának indokolásában előadta, hogy álláspontja szerint ügyében az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés az, hogy a bizonyíthatósági teszttel vizsgálható, azaz adott esetben tényszerűen, objektíven cáfolható tényállítás esetén érvényesülhet-e a véleménynyilvánítás szabadsága. A Kúria ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a plakáton szereplő, grammatikai szempontból állító mondat annak ellenére véleménynek tekinthető, hogy a bizonyíthatósági teszt alkalmazható lett volna rá. Emellett az indítványozó hivatkozott arra is, hogy álláspontja szerint a Kúria döntése sérti az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében deklarált jó hírnévhez való jogát, és a plakáton szereplő kijelentés sérti az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdését is, amelyet ugyanakkor a Kúria nem vett figyelembe. Véleménye szerint ugyanis a plakáton szereplő kifejezés tényállítás, amely valótlan, és amely valótlanságát az általa csatolt felszólalásokkal alá tud támasztani. Így azonban a plakáton szereplő kijelentés sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c), valamint e) pontjait, és ezáltal az Alaptörvény fentebb citált rendelkezéseit.
II.
[12] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:
„VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.”
„IX cikk (4) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.”
[13] 2. A Ve. érintett rendelkezései:
„2. § (1) A választási eljárás szabályainak alkalmazása során érvényre kell juttatni a következő alapelveket:
a) a választás tisztaságának megóvása,
[…]
c) esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között,
[…]
e) jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás.”
III.
[14] 1. Az alkotmányjogi panasz az Abtv.-ben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek megfelel.
[15] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörben vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[16] Az Abtv. 27. §-ában meghatározott egyedi ügyben való érintettség megállapítható: az indítványozó az alkotmányjogi panasszal támadott ügyben közzétett plakáton arcképével szerepel; a közzétett plakáton szereplő kijelentésben nevesített; azzal szemben ő terjesztett elő kifogást az OEVB-hez, és az NVB döntésével szemben ő fordult felülvizsgálati kérelemmel a Kúriához. A panasz az Abtv. 27. § b) pontjában foglaltaknak is eleget tesz: az indítványozó a rendes jogorvoslati lehetőségeit kimerítette.
[17] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt feltételeknek maradéktalanul megfelel.
[18] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz a törvényes határidőn belül, azaz a támadott végzés kézhezvételétől számított 3 napon belül érkezett [Ve. 233. § (1) bekezdés].
[19] 2. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) Indokolás [18], továbbá 5/2015. (II. 25.) AB határozat, Indokolás [16]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[20] A jelen alkotmányjogi panasszal összefüggésben az Alkotmánybíróság alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekinti, hogy egy grammatikai szempontból állító mondat vonatkozásában a bizonyíthatósági teszttel vizsgálható, azaz adott esetben tényszerűen, objektíven cáfolható tényállítás esetén miként érvényesülhet a véleménynyilvánítás szabadsága.
[21] 3. Az Ügyrend 31. § (6) bekezdése lehetővé teszi, hogy „az előadó alkotmánybíró a panasz befogadásáról szóló döntés helyett a panasz érdemi elbírálását tartalmazó határozat-tervezetet” terjesszen a testület elé.
IV.
[22] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
[23] 1. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogi panasz alapján „a bírói döntésben foglalt jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja, azt, hogy a jogszabály alkalmazása során a bíróság az Alaptörvényben biztosított jogok alkotmányos tartalmát érvényre juttatta-e. Ha a bíróság az előtte fekvő, alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül járt el, és az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával, akkor a meghozott bírói döntés alaptörvény-ellenes” {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]}.
[24] Az Alkotmánybíróság nem vonhatja el az ítélkező bíróságok hatáskörét az előttük fekvő tényállás elemeinek átfogó mérlegelésére, csupán a mérlegelés alapjául szolgáló jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját, illetve a mérlegelés alkotmányossági szempontjainak megtartását vizsgálhatja felül.
[25] 2. A támadott bírói döntésben foglalt tényállás keretei között az alkotmányjogi értékelés kiindulópontja egyrészt az, hogy a közügyekkel összefüggő vélemények kinyilvánítását a szólásszabadság különös erővel védelmezi, és a közügyek megvitatásának lényegi részét jelentik a közügyek alakítóinak tevékenységét, nézeteit, hitelességét érintő megnyilvánulások: a társadalmi, politikai viták jelentős részben éppen abból állnak, hogy a közélet szereplői, illetve a közvitában résztvevők egymás elképzeléseit, politikai teljesítményét és azzal összefüggésben egymás személyiségét is bírálják {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [45], [48]}. Másrészt az Alkotmánybíróság a szólásszabadságnak ebben a különösen védett körében is érvényesnek tartja a vélemények és a tényállítások megkülönböztetésének relevanciájáról mondottakat: „A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne. A szólás- és sajtószabadság határainak megvonásánál mindazonáltal indokolt különbséget tenni az értékítéletek és a tényállítások védettsége között […]. Míg vélemények esetében a hamisság bizonyítása értelmezhetetlen, addig a bizonyíthatóan hamis tények önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt” {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [49]}. Az adott közlés védelmére vonatkozó alkotmányjogi mérce meghatározásakor tehát a közügyek vitáján belül is fontos kérdés, hogy a közlés értékítéletnek vagy tényállításnak minősül-e.
[26] 3.1. Amint arra a támadott bírói döntés is rámutatott, az Alkotmánybíróság – a közügyek vitájára vonatkozó általános tételek megfogalmazásán túl – a közelmúltban több ízben foglalkozott már a választási kampányban tett kijelentések jogszerűségének bírói mérlegelése körében irányadó alkotmányossági szempontokkal is. Az Alkotmánybíróság joggyakorlata e tekintetben azon a tételen alapul, hogy „[v]álasztási kampányban tipikusan a közszereplők egymás közti kontextusában kell értelmezni és megítélni a véleménynyilvánítási szabadságot, illetve annak korlátait” {31/2014. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [28]}. A választási kampányt pedig az Alkotmánybíróság következetesen olyan szituációnak tekintette, amelyben a lehető legerősebben jönnek számításba a közügyek minél szabadabb vitája melletti érvek, és ahol leginkább helye van a politikai programokról és a jelöltek alkalmasságáról vallott vélemények akár túlzó, felfokozott megfogalmazásának; tekintettel arra is, hogy ezen időszak alatt a cáfolat vagy ellenvélemény kifejtésének is jelentős tere nyílik {31/2014. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [30]; 5/2015. (II. 25.) AB határozat, Indokolás [28]; 9/2015. (IV. 23.) AB határozat, Indokolás [35], [43]}.
[27] Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján további alapvető alkotmányossági szempontokra mutatott rá kifejezetten annak a kérdésnek a mérlegelése körében is, hogy egy választási kampány során tett kijelentés tényállításnak vagy értékítéletnek minősül-e. Az Alkotmánybíróság egyfelől megerősítette, hogy az elhatárolásnak választási kampány során is alkotmányjogi jelentősége van, mivel a tényállításokra és az értékítéletekre eltérő mércék alkalmazandók {lásd 31/2014. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]; 5/2015. (II. 25.) AB határozat, Indokolás [27]; 9/2015. (IV. 23.) AB határozat, Indokolás [43]}. Másfelől ugyanakkor az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatából az is egyértelműen kirajzolódik, hogy a tényállításokra vonatkozó, a jogszerűtlenség megállapíthatósága tekintetében megengedőbb teszt alkalmazására ez esetben kifejezetten szűk körben van csak lehetőség, vagyis a tényállítás alkotmányjogi fogalmát megszorítóan kell értelmezni. Erre utalt az Alkotmánybíróság akkor, amikor a mérlegelés alkotmányos követelményeként mondta ki, hogy a szóban forgó kijelentés értékelése nem történhet csupán „megragadva a kijelentés direkt tartalmánál” {5/2015. (II. 25.) AB határozat, Indokolás [27]}, hanem a mérlegelést a választási kampány felfokozott helyzetét és az ügy összes körülményét figyelembe véve, valamint arra tekintettel kell elvégezni, hogy a jelöltek egymás programját és alkalmasságát minél szabadabban kritizálhassák {31/2014. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]–[30]; 9/2015. (IV. 23.) AB határozat, Indokolás [43]}.
[28] 3.2. Az Alkotmánybíróság mindezeket megerősítve hangsúlyozza: a politikai vitának a választási kampány során különösen is felfokozott körében a tényállítások meghatározása nem történhet önmagában a bizonyíthatósági teszt köznapi értelemben vett automatikus alkalmazásával, azaz nem szorítkozhat kizárólag a vizsgált kijelentés szó szerinti tartalmának értékelésére. A közügyek intenzív vitájában résztvevők jogi felelősségre vonásához nem elegendő annak kimutatása, hogy a vizsgált megszólalás bizonyos elemei ténylegesen, objektív módon cáfolhatók. A vitatott kijelentés értékelését arra is figyelemmel kell elvégezni, hogy a kijelentés a választási kampány speciális szituációjában milyen valódi jelentést hordoz a kampányüzenetek címzettjei, a választópolgárok számára. Ennek az értékelésnek a szemléletét az határozza meg, hogy a közügyek demokratikus vitája során a vita érintettjei a politikai történéseket a maguk összefüggéseiben értelmező polgárok, akik tisztában vannak a pártpolitikai véleménynyilvánítások, különösképpen a kampányolás figyelemfelkeltésre és túlzásokra hajlamos jellemzőivel. A választási időszakra kiváltképp vonatkoztatható az, amire az Alkotmánybíróság a politikusok egymás közti vitájával kapcsolatban már korábban is rámutatott: „az ő esetükben a személyüket ért bírálatot és minősítést a társadalmi nyilvánosság eleve másként, a demokratikus vita szükségszerű részeként, jellemzően a különböző politikai érdekek mentén értelmezendő megnyilvánulásként kezeli. Magyarországon az elmúlt időszakban kialakultak a plurális politikai nyilvánosság működésének sajátosságai, amelyek között a közéleti viták során elhangzottakat a társadalom kellő körültekintéssel tudja értékelni” {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [57]}.
[29] Mindezzel összhangban kell dönteni arról, hogy az egyébként kijelentő módban megfogalmazott kijelentés az alkotmányjogi mérlegelésben valóban tényállításnak minősül-e. Ha a megnyilatkozásnak a közügyek vitája, kiváltképp a kampány sajátosságaira tekintettel észszerűen tulajdonítható olyan jelentés, amely szerint a közlést a választók az érintett múlt- vagy jövőbeli politikájára vagy a jelölt alkalmasságára vonatkozó politikai véleményként (nem pedig szó szerint) értelmezik, akkor a közéleti vita legintenzívebb szférájának szabad alakulása érdekében ebből kell kiindulni. Ez a mérlegelés tehát egyértelműen túlmutat a kijelentés elemeinek pusztán bizonyíthatósági teszttel történő vizsgálatán, és az ügy valamennyi körülményének értékelését igényli. Ha az egymásra tett kijelentések közvetlenül a közéleti szereplők politikai tevékenységére, programjára vagy közéleti hitelességére, alkalmasságára vonatkoznak, akkor – még ha kijelentő módban fogalmazták is meg őket – vélelmezhető, hogy a választópolgárok a közléseket véleményként értékelik. Szintén védelem alá tartozhat a kritika túlzó, meghökkentő megfogalmazása, akkor is, ha a túlzás esetleg ténybeli kérdést is érint. Kétség esetén ráadásul a mérlegelés arra is támaszkodhat, hogy egyes részletek tényszerű cáfolatára a kampányban széles körű lehetőség nyílik.
[30] Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy a Kúria döntése éppen ezeken az alkotmányossági megfontolásokon nyugszik. A támadott végzés a fenti szempontokra tekintettel állapította meg, hogy a sérelmezett kifejezés – a benne foglalt meghökkentő és túlzó állítás ellenére – összességében olyan véleménynek minősül, amely arra irányítja a figyelmet, hogy a jelölt mennyit foglalkozott az adott település ügyeivel. A kijelentés egyes elemeinek cáfolatára pedig a kampány további részében sor kerülhet.
[31] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy a Kúria mérlegelése az Alaptörvénnyel összhangban lévő jogértelmezésen alapul, és a bíróság a mérlegelés alkotmányossági szempontjait nem sértette meg.
[32] Megjegyzi ugyanakkor az Alkotmánybíróság, hogy a választási kampány szabad folyását védő eddigi gyakorlata és most összegzett értelmezése nem jelenti azt, hogy a jelöltek bármilyen valótlan információt, állítást terjeszthetnek egymásról. A fenti alkotmányossági szempontok a mérlegelés lehetséges határát is kijelölik: ha a megnyilatkozásnak észszerűen még a kampány körülményei között sem tulajdonítható olyan jelentés, amely szerint a közlést a választók az érintett múlt- vagy jövőbeli politikájára vagy a jelölt alkalmasságára vonatkozó politikai véleményként értelmezik, akkor helye lehet a közlő valótlan tényállítás miatt történő felelősségre vonásának. Minél közvetettebb módon kötődik egy kijelentés a jelölt politikai tevékenységéhez, programjához, illetve minél önállóbb jelentősége és minél nagyobb súlya van a megnyilvánulás ténybeli elemének, annál inkább sor kerülhet arra, hogy az állítás jogszerűségének megítélésére valóban a tényállításokra irányadó követelmények alapján kerüljön sor.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |