Hungarian
Ügyszám:
.
III/01065/2015
Első irat érkezett: 04/17/2015
.
Az ügy tárgya: az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 34.§-a, valamint az információs önrendelkezési jogról és az információ szabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 27. § (2) bekezdés g) pontja elleni bíró indítvány (ügyészség adatkezelési tevékenysége)
.
Eljárás típusa: Bírói kezdeményezés (egyedi normakontroll eljárás)
.
Indítványozók típusa:bíró
.
Előadó alkotmánybíró: Stumpf István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó bírói tanács - az Abtv. 25. § (1) bekezdése alapján - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett, az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 34.§-a, valamint az információs önrendelkezési jogról és az információ szabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 27. § (2) bekezdés g) pontja vonatkozásában ezen jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve alkalmazásának kizárását kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál.
Az indítványozó álláspontja szerint a közérdekű adatok megismerésének az Ütv. 34. §-ában foglalt korlátozása nem felel meg az Infotv. 27. § (2) bekezdésében előírt korlátozásnak. Álláspontja szerint a folyamatban lévő perben alkalmazandó fenti jogszabályi rendelkezések között olyan kollízió áll fenn, amely alkotmányos szabályt és elvet is sért és a jogalkalmazás során nem oldható fel.
Az indítványozó álláspontja szerint az Ütv. alkotmányosan igazolható cél érdekében korlátozza a perbeli közérdekű adatok megismerhetőségét, az Infotv. azonban ezt nem teszi lehetővé, amely sérti a jogállamiság elvén keresztül levezetett jogbiztonság követelményét. Álláspontja szerint az alaptörvény-ellenesség abban áll, hogy a jogalkotó nem teremtette meg maradéktalanul azokat a a feltételeket, melyek lehetővé tennék, hogy átlátható, egységes és kiszámítható szabályokat alkalmazzon az adatkezelő és a bíróság a közérdekű adatok megismerése és az adatigényléssel kapcsolatos perek során..
.
Indítványozó:
    Fővárosi Törvényszék
Támadott jogi aktus:
    az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 34.§-a
    az információs önrendelkezési jogról és az információ szabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 27. § (2) bekezdés g) pontja
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
VI. cikk
VI. cikk (1) bekezdés
VI. cikk (2) bekezdés
VI. cikk (3) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
III_1065_0_2015_inditvany.pdfIII_1065_0_2015_inditvany.pdfIII_1065_2_2015_ind_kieg.pdfIII_1065_2_2015_ind_kieg.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3016/2016. (II. 2.) AB határozat
    .
    Az ABH 2016 tárgymutatója: Alkotmánybíróság korábbi határozatai felhasználhatósága; bírói kezdeményezés elbírálásának feltételei; demokratikus társadalomban szükségesség tesztje; információszabadság; korábbi alkotmánybírósági határozatok hatályon kívül helyezése; közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog; közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog és a döntés-előkészítő adatok; mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség; ügyészség közérdekvédelmi feladatai
    .
    A határozat kelte: Budapest, 01/26/2016
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    I) cikk (3) bekezdés
    VI. cikk
    VI. cikk (1) bekezdés
    VI. cikk (2) bekezdés
    VI. cikk (3) bekezdés
    Záró és vegyes rendelkezések 5. pont

    .
    Összefoglaló a döntésről:
    Összefoglaló a döntésről:
    Az Alkotmánybíróság január 26-én elutasította az ügyészségről szóló 2011. évi
    CLXIII. törvény (Ütv.) 34. § (3) és (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének
    megállapítására irányuló bírói kezdeményezést. Az indítványozó álláspontja
    szerint a közérdekű adatok megismerésének az Ütv. 34. §-ában foglalt
    korlátozása nem felel meg az információs önrendelkezési jogról és az
    információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 27. § (2) bekezdésében
    előírt korlátozásnak. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói
    kezdeményezést. A határozat indokolása szerint a bírói kezdeményezésben
    sérelmezett normából nem következik a közérdekű adatok megismeréséhez való jog
    korlátozása, mivel az Ütv. 34. § (3) és (4) bekezdésében foglaltak nem is
    hozhatók érdemi kapcsolatba a közérdekű adatok megismeréséhez való joggal. A
    határozathoz Czine Ágnes alkotmánybíró különvéleményt csatolt.
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2015.06.30 9:00:00 Teljes ülés
    2016.01.12 10:00:00 Teljes ülés

    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában – dr. Czine Ágnes alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő
      h a t á r o z a t o t:

      1. Az Alkotmánybíróság az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 34. § (3) és (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.

      2. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja.
      I n d o k o l á s
      I.

      [1] A Fővárosi Törvényszék eljáró bírói tanácsa (a továbbiakban: indítványozó) az előtte 47.Pf.641.204/2014. szám alatt folyamatban lévő per tárgyalását felfüggesztette, és egyúttal az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-a alapján bírói kezdeményezéssel fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó az eredeti indítványát utóbb az Alkotmánybíróság felhívására kiegészítette. Ezt is figyelembe véve a bírói kezdeményezés érdemben az alábbiakat tartalmazta:
      [2] Az indítványozó elsődlegesen azt kérte, hogy az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 27. § (2) bekezdés c) és g) pontja és az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 34. §-a kapcsán az Alkotmánybíróság e törvényhelyek „egymással ellentétes rendelkezései folytán fennálló alaptörvénysértő kollízió feloldása végett állapítsa meg mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség fennálltát, és kezdeményezze a jogalkotónál az Infotv. 27. § (2) bekezdésének kiegészítését akként, hogy az folyamatban lévő (bármely ügyészség által folytatott) eljárásra tekintettel is tegye lehetővé a közérdekű adatok megismerésének korlátozását”. Az indítványozó e kérelmét az eredeti beadványában indokolta. Kifejtette, hogy azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert úgy ítélte meg, hogy az Alaptörvény 28. cikkében foglalt értelmezési szabály segítségével a bírósági peres eljárásban nem látott lehetőséget a hivatkozott rendelkezések közötti normakollízió feloldására. Álláspontja szerint az „alaptörvény-ellenesség abban áll, hogy a jogalkotó nem teremtette meg maradéktalanul azokat a feltételeket, melyek lehetővé tennék, hogy átlátható, egységes és kiszámítható szabályokat alkalmazzon az adatkezelő [ügyészség] és a bíróság a közérdekű adatok megismerése és az adatigényléssel kapcsolatos perek során”. A jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapítását az „alapvető jogállami követelmények”, vagyis az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelme miatt kezdeményezte.
      [3] Az indítványozó másodlagos kérelme arra irányult, hogy amennyiben a mulasztásban megnyilvánuló alap­törvény-ellenesség az előbbiek szerint nem lenne megállapítható, akkor az Alkotmánybíróság semmisítse meg az Ütv. 34. §-át. Ennek kapcsán indítványozta a megsemmisíteni kért rendelkezés alkalmazásának a 47.Pf.641.204/2014. számú ügyben való kizárását is. Az indítványozó e másodlagos kérelmének indokait is az eredeti beadványában fejtette ki. Álláspontja szerint az ügyészség közérdekvédelmi tevékenységének minősülő, jelen esetben az egyes jogi személyekkel és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel kapcsolatos eljárását érintően az Ütv. 34. § (3) és (4) bekezdése „nem áll összhangban a közérdekű adatok megismerésének szabályaival”. Az indítványozó hivatkozott ennek kapcsán az Infotv. 27. § (2) bekezdésére, mely szerinte taxatíve határozza meg azokat az indokokat, amelyek alapján a közérdekű és a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez való jogot törvény korlátozhatja. Azt állította, hogy az Infotv. e rendelkezése nem fedi le az ügyészség teljes feladat- és tevékenységi körét, így nem teszi lehetővé a közérdekű adatok megismerésének korlátozását az ügyészség minden eljárásában. Az indítványozó szerint az Ütv. 34. §-a szélesebb körben teszi lehetővé a közérdekű adatok megismeréséhez való jog korlátozását, mert az ügyészség minden eljárására, így azokra is vonatkozik, amelyek nem sorolhatók az Infotv. 27. § (2) bekezdése által érintett eljárások körébe. Ezzel kapcsolatban az indítványozó azt állította, hogy az Ütv. 34. § (3) és (4) bekezdései „korlátot állítanak” a közérdekű és közérdekből nyilvános adatok megismerése elé. Hivatkozott továbbá arra, hogy „a közérdekű adat nyilvánosságát korlátozó törvényeknek nem csupán az Infotv. szabályait, hanem azzal párhuzamosan a szükségességi-arányossági teszt feltételrendszerét is meg kell tartaniuk”. Az indítványozó szerint „az Alkotmánybíróság rendelkezik azonban hatáskörrel annak elbírálására, hogy mely jogszabályi rendelkezés valósít meg alaptörvénysértést: az ügyészségi törvény 34. §-a, mert az adatok megismerésének ilyen korlátozására nem adott lehetőséget az Infotv. 27. § (2) bekezdése”, avagy az Infotv. 27. § (2) bekezdése – az indítványozó által állított – mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség által. Mindezek alapján tehát az indítványozó az Ütv. 34. §-át, pontosabban annak (3) és (4) bekezdését azért tartotta alaptörvény-ellenesnek, mert e rendelkezések az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésébe foglalt közérdekű adatok megismeréséhez való jogot nem az alapjog-korlátozással szemben támasztott követelményeknek megfelelően korlátozzák.
      [4] Az indítványozó harmadlagosan azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság „állapítsa meg mulasztásban álló Alaptörvény sértés fennálltát, és kezdeményezze a jogalkotónál az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény V. fejezetének – különösen a közérdekvédelmi tevékenység során történő adatkezelést szabályozó 34. §-ának – kiegészítését a közérdekű adatok kezelésére és kiadására vonatkozó szabályokkal”. E kérelmét azonban az indítványozó nem indokolta.
      [5] Az indítvány benyújtására okot adó alapügyben a felperesek – a peres eljárást megelőzően – közérdekű adatok megismerése iránti igény nyújtottak be a Fővárosi Főügyészséghez. Kérték, hogy adja ki részükre a Magyar Közigazgatási Társaság (a továbbiakban: MKT) törvényességi ellenőrzésével kapcsolatban készült vizsgálati anyagot, valamint az MKT részére az Ütv. 26. § (3) bekezdése alapján kiadott felhívást, és az erre adott választ. Az ügyészség a kérelmet az Ütv. 34. §-a alapján megtagadta, mert álláspontja szerint a kiadni kért adatok nem közérdekű adatok, hanem folyamatban lévő eljárás során keletkezett, ún. „házi iratok”. A felperesek ezt követően keresetet nyújtottak be, amelyben kérték, hogy a bíróság kötelezze az ügyészséget a kért adatok kiadására. Az elsőfokú bíróság – az Infotv. 27. §-ára, és az Ütv. 34. § (3)–(4) bekezdésére hivatkozással – a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperesek fellebbezést nyújtottak be. Ebben a támadott ítélet megváltoztatását kérték, s azt, hogy a bíróság adjon helyt a keresetüknek. A fellebbezés alapján eljáró másodfokú bíróság fordult aztán bírói kezdeményezéssel az Alkotmánybírósághoz.
      II.

      [6] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezése:

      „VI. cikk (2) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.”

      [7] 2. Az Infotv. érintett rendelkezése:

      „27. § (2) A közérdekű és közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez való jogot – az adatfajták meghatározásával – törvény
      a) honvédelmi érdekből;
      b) nemzetbiztonsági érdekből;
      c) bűncselekmények üldözése vagy megelőzése érdekében;
      d) környezet- vagy természetvédelmi érdekből;
      e) központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdekből;
      f) külügyi kapcsolatokra, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra tekintettel;
      g) bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásra tekintettel;
      h) a szellemi tulajdonhoz fűződő jogra tekintettel
      korlátozhatja.”

      [8] 3. Az Ütv. érintett rendelkezése:

      „34. § (1) Az ügyészség a közérdekvédelmi tevékenysége során átveheti és kezelheti, a bíróság részére átadhatja a büntetőjogi tevékenysége során keletkezett személyes és különleges adatot, amely a külön törvény felhatalmazása alapján az ügyész által közérdekből indítható polgári peres és a nemperes eljárásokban az eljárás megindításához vagy az eljárás szempontjából jelentős tények megállapításához szükséges.
      (2) Az ügyészség a büntetőjogi tevékenysége során átveheti és kezelheti az ügyészség közérdekvédelmi tevékenysége során kezelt személyes és különleges adatot, amely a büntető és büntetőeljárási jogszabályok alkalmazása szempontjából jelentős tények megállapításához szükséges.
      (3) Az ügyészség a közérdekvédelmi tevékenysége során a bíróságtól, az eljárással érintett szervtől vagy személytől, valamint az egyéb olyan szervtől, személytől, amelyet törvény arra kötelez, hogy az ügyész megkeresésére adatot szolgáltasson, átveheti és kezelheti a tevékenysége ellátásához szükséges személyes és különleges adatot. Ezen adatokat, valamint a közérdekvédelmi tevékenysége során keletkezett vagy az érintettől származó adatot a bíróság vagy hatóság részére továbbíthatja, ha az szükséges az ügyész által indítható polgári peres és nemperes eljárásokban az eljárás megindításához, az eljárás szempontjából jelentős tények megállapításához, a hatóság nem kizárólag kérelemre megindítható eljárásának megindításához, a hatóság eljárása szempontjából jelentős tények megállapításához vagy az ügyészséghez érkezett kérelem, panasz kivizsgálásához.
      (4) A közérdekvédelmi tevékenysége során keletkező és általa kezelt adatokról az ügyészség az érintettnek tájékoztatást nyújt, kérelemre adathelyesbítést végez.”
      III.

      [9] Az Alkotmánybíróságnak az indítvány alapján mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy a bírói kezdeményezés megfelelt-e a törvényi feltételeknek.

      [10] 1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó elsődleges és harmadlagos kérelme nem alkalmas érdemi elbírálásra, mert olyan jogkövetkezmény alkalmazására irányul, amelynek kezdeményezésére az indítványozó nem jogosult. A jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapítása ugyanis az Alkotmánybíróság mérlegelésén alapuló, hivatalból alkalmazandó jogkövetkezmény {3238/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [10]}. Az Alkotmánybíróság ezért a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló indítványi kérelmeket az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

      [11] 2. Az indítványozó másodlagos kérelmével kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó konkrétan megjelölte azt a törvényi rendelkezést [Abtv. 25. § (1) bekezdés], amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítványozó előadta az eljárás megindításának indokait [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó törvényi rendelkezést (Ütv. 34. §) [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]. Az indítványozó megjelölte az Alaptörvény megsértett [Alaptörvény VI. cikk (1)–(3) bekezdés] rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont].
      [12] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja értelmében az indítványnak indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó másodlagos kérelmét az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése vonatkozásában indokolta. Ugyanakkor az Alaptörvény VI. cikk (1) és (3) bekezdésével összefüggésben az indítványozó határozott kérelmet megalapozó indokolást nem terjesztett elő. Az Alkotmánybíróság ezért – figyelemmel arra, hogy a határozottság követelményének minden támadott jogszabályi rendelkezés és az Alaptörvény minden felhívott rendelkezése vonatkozásában külön-külön kell teljesülnie – az Abtv. 64. § d) pontja alapján az indítványt ez utóbbi részében is visszautasította.

      [13] 3. Az Abtv. értelmében a bírói kezdeményezés az egyedi normakontroll eljárás egyik fajtája, amellyel a bíró akkor élhet, ha „az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli” (Abtv. 25. § (1) bekezdés). Az eljáró bíró tehát csak azon jogszabály, illetve jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására tehet indítványt, amelyet a konkrét ügy elbírálása során kifejezetten alkalmaznia kell(ene).
      [14] A közérdekű adat megismerésére vonatkozó igényt az Ütv. 34. §-ára hivatkozva utasították el, így az Infotv. 31. § (1) bekezdése alapján kezdeményezett felülvizsgálat során e rendelkezés alkalmazásától függ a bíróság előtt fekvő egyedi ügy érdemi eldöntése. Ezért az Ütv. 34. §-át, pontosabban annak az adott ügyben releváns (3) és (4) bekezdését az Alkotmánybírósághoz forduló bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során alkalmaznia kell. Ennek alapján az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben – az indítványba foglalt másodlagos kérelem alapján – azt kellett érdemben vizsgálnia, hogy az indítványozó bírói tanács előtt folyamatban lévő peres eljárásban az Ütv. 34. §-ának alkalmazandó (3) és (4) bekezdése – sérti-e az Alaptörvénynek az indítványozó által felhívott VI. cikk (2) bekezdését.
      IV.

      [15] Az indítvány nem megalapozott.
      [16] Az indítványozó az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésére hivatkozva tartalmilag az Ütv. 34. § (3) és (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.

      [17] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett VI. cikk (2) bekezdése szerint mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.

      [18] 1.1. Az Alkotmánybíróság – Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása (2013. március 25.) hatálybalépését követően, az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések 5. pontja kapcsán 13/2013. (VI. 17.) AB határozatában rögzített szempontokat figyelembe véve – már több határozatában megállapította: az Alaptörvény az alapjog szinte változtatás nélküli átvételével a korábbi alkotmánybírósági gyakorlat által kimunkált elvi tételek fenntartása mellett döntött. {21/2013. (VII. 19.) AB határozat, Indokolás [38]; 2/2014. (I. 21.) AB határozat, Indokolás [16]; 5/2014. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [26]; 3038/2014. (III. 13.) AB határozat, Indokolás [17]; 25/2014. (VII. 22.) AB határozat, Indokolás [27]; 29/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [32]; 3026/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [17]; 4/2015. (II. 13.) AB határozat, Indokolás [25]}
      [19] Az Alaptörvény VI. cikk (3) bekezdése alapján az alapjog érvényesülését sarkalatos törvény, jelenleg az Infotv. biztosítja. Az Infotv.-t az Országgyűlés az információszabadság (és az információs önrendelkezési jog) biztosítása érdekében, az Alaptörvény végrehajtására, az Alaptörvény VI. cikke alapján alkotta. Az Infotv.-ben jelentős részben a 2012. január 1-je előtt született, az előző Alkotmány megfelelő rendelkezésein alapuló, korábbi határozatokban kifejtett elvek jelennek meg. {2/2014. (I. 21.) AB határozat, Indokolás [16]; 25/2014. (VII. 22.) AB határozat, Indokolás [32]} Sem az Alaptörvénynek, sem az Infotv.-nek nincs olyan szabálya, ami az érintett alapjog eddigi értelmezésének megváltoztatását eredményezhetnék a jelen ügyben.

      [20] 1.2. Az információszabadságnak lényeges szerepe van az állam demokratikus működését érintően. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy „[a] közérdekű információkhoz való szabad hozzáférés lehetővé teszi a választott népképviseleti testületek, a végrehajtó hatalom, a közigazgatás jogszerűségének és hatékonyságának ellenőrzését, serkenti azok demokratikus működését. A közügyek bonyolultsága miatt a közhatalmi döntésalkotásra, az ügyek intézésre gyakorolt állampolgári ellenőrzés és befolyás csak akkor lehet hatékony, ha az illetékes szervek felfedik a szükséges információkat” [32/1992. (V. 29.) AB határozat, ABH 1992, 182, 183–184.]. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy az alanyi jogon biztosított információszabadság joga azért kiemelkedően jelentős, mert „[a] nyílt, áttetsző és ellenőrizhető közhatalmi tevékenység, általában az állami szervek és a végrehajtó hatalom nyilvánosság előtti működése a demokratizmus egyik alapköve, a jogállami államberendezkedés garanciája. A nyilvánosság próbája nélkül az állam polgáraitól »elidegenedett gépezetté«, működése kiszámíthatatlanná, előreláthatatlanná, kifejezetten veszélyessé válik, mert az állam működésének átláthatatlansága fokozott veszélyt jelent az alkotmányos szabadságjogokra” [34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 192.].
      [21] Az Alkotmánybíróság 21/2013. (VII. 19.) AB határozatában a közérdekű adatok nyilvánossága korlátozásának körében alapvető elvként határozta meg továbbá, hogy „az információszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni. »Egy demokratikus társadalomban tehát a közérdekű adatok nyilvánossága a főszabály; ehhez képest a közérdekű adatok nyilvánosságának korlátozását kivételnek kell tekinteni.« [12/2004. (IV. 7.) AB határozat, ABH 2004, 217, 221.] Ebből következik az is, hogy a közérdekű adatok vonatkozásában a nyilvánosság korlátozása csak akkor fogadható el alkotmányosan indokoltnak, ha azt más alapjog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme kényszerítően indokolja, illetve elkerülhetetlenül szükségessé teszi.” (Indokolás [39])

      [22] 2. A jelen esetben az indítványozó az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésébe foglalt közérdekű adatok megismeréséhez való jog sérelmét kérte megállapítani, mert állítása szerint az Ütv. 34. § (3) és (4) bekezdésében foglaltak korlátozzák ezt az alapvető jogot.
      [23] Az Alkotmánybíróság vizsgálata során megállapította, hogy az Ütv. érintett 34. §-át e törvénynek „Az ügyészségi adatkezelés” című V. Fejezete tartalmazza. Az adott rendelkezésen belül az Ütv. 34. § (3) bekezdése egyrészt arról rendelkezik, hogy az ügyészség a közérdekvédelmi tevékenysége során kiktől jogosult adatokat (elsősorban személyes adatokat) beszerezni. Másrészt azt szabályozza, hogy az ügyészség a beszerzett adatokat milyen feltételekkel továbbíthatja bíróság vagy hatóság részére. Az Ütv. 34. § (4) bekezdése pedig kötelezi az ügyészséget arra, hogy a közérdekvédelmi tevékenysége során keletkező és általa kezelt adatokról az érintettnek tájékoztatást nyújtson, illetve az érintett kérelemre adathelyesbítést végezzen. E rendelkezések tartalmilag nem érintik az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése által biztosított alapvető jogot: mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez. Az Ütv. 34. § (3) és (4) bekezdésének nincs olyan szabálya, ami befolyásolná az Infotv. 26. § (1) bekezdésének – a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését szolgáló – alapvető előírását: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szervnek vagy személynek lehetővé kell tennie, hogy a kezelésében lévő közérdekű adatot és közérdekből nyilvános adatot erre irányuló igény alapján bárki megismerhesse. Ennélfogva az Infotv. 26. § (1) bekezdése alól kivételt adó 27. § (2) bekezdése sem áll tartalmi összefüggésben az Ütv. 34. § (3) és (4) bekezdésével. Az Ütv. e két rendelkezése nem tartalmaz olyan szabályt, ami az Infotv. 27. § (2) bekezdésében foglalt, a közérdekű adatok megismeréséhez való jog korlátozására szóló felhatalmazást hajtaná végre az ügyészség eljárására vonatkozóan. Következésképpen az Ütv. 34. § (3) és (4) bekezdése nem szolgálhat alapul az Infotv. 26. § (1) bekezdése által rögzített, a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését biztosító alapvető előírás korlátozására.
      [24] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a bírói kezdeményezésben sérelmezett normából nem következik a közérdekű adatok megismeréséhez való jog korlátozása, mivel az Ütv. 34. § (3) és (4) bekezdésében foglaltak nem is hozhatók érdemi kapcsolatba a közérdekű adatok megismeréséhez való joggal. Ezért az Alkotmánybíróság az Ütv. 34. § (3) és (4) bekezdéseivel szemben előterjesztett, e rendelkezések Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésébe ütközésének megállapítására, valamint megsemmisítésére irányuló indítványt az érdemi összefüggés hiánya miatt elutasította. Mivel az Alkotmánybíróság az Ütv. 34. § (3) és (4) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította, ezért a megsemmisíteni kért rendelkezések folyamatban levő ügyben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indít­ványról külön nem döntött.
          Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Kiss László s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Pokol Béla s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Czine Ágnes s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Lévay Miklós s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró különvéleménye

          [25] Egyetértek a határozat rendelkező részének 1. és 2. pontjával is, ugyanakkor álláspontom szerint az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 46. § (1) bekezdése alapján hivatalból rendelkeznie kellett volna jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásáról az alábbiakban kifejtett indokok miatt.

          [26] 1. Az adott ügyben – amint ezt a határozat indokolása is tartalmazza – a felperesek közérdekű adatok megismerése iránti igényt érvényesítettek a Fővárosi Főügyészséggel (a továbbiakban: főügyészség) szemben. Kérték, hogy a főügyészség adja ki részükre egy szervezet törvényességi ellenőrzésével kapcsolatban készült vizsgálati anyagát, valamint a szervezet részére az Ütv. 26. § (3) bekezdése alapján kiadott felhívást, és az erre adott választ. Az ügyészség a kérelmet az Ütv. 34. §-a alapján megtagadta, mert álláspontja szerint a kiadni kért adatok „nem közérdekű adatok”, hanem folyamatban lévő eljárás során keletkezett, ún. „házi iratok”. A főügyészség az adatok megismerésének megtagadásával összefüggésben kifejtette azt az álláspontját, hogy „egy konkrét jogi személy működése tárgyában lefolytatott ügyészi törvényességi ellenőrzési eljárás során keletkezett adatok az Infotv. 3. § 5. pontja szerinti közérdekű adatot nem képeznek, ezért [az eljárás alá vont szervezet] törvényességi ellenőrzése ügyében keletkezett adatok bárki általi megismerhető közérdekű adatnak nem minősülnek, ezért adatigénylés ezen az alapon nem teljesíthető”. A főügyészség utalt arra is, hogy az Ütv. 34. § (3) bekezdése alapján „az ügyészség a közérdekvédelmi tevékenysége keretében kezelt adatokat ügyészségen kívüli szervek, személyek közül kizárólag bíróság vagy hatóság részére, és csak az ügyész által indított polgári peres és nemperes eljárások, továbbá az ügyész által kezdeményezett hatósági eljárások (ügyészi fellépés) lefolytatása végett továbbíthatja. Kívülálló harmadik személyek vonatkozásában más esetben az Ütv. 34. § (4) bekezdés rendelkezése az irányadó, amely szerint a közjogi tevékenysége során keletkező és általa kezelt adatokról az ügyészség csak a személyes adatkezeléssel érintettnek nyújthat tájékoztatást.”
          [27] A főügyészség által kifejtettekből következően az Ütv. 34. §-a valamennyi, az ügyészség közérdekvédelmi tevékenysége során keletkezett adatra vonatkozik. Erre a megállapításra, és arra a tényre tekintettel, hogy a főügyészség e jogszabályhelyre hivatkozással tagadta meg az adatigénylést, nem értek egyet azzal a többségi állásponttal, hogy „a bírói kezdeményezésben sérelmezett normából, nem következik a közérdekű adatok megismeréséhez való jog korlátozása, mivel az Ütv. 34. § (3) és (4) bekezdésében foglaltak nem is hozhatók érdemi kapcsolatba a közérdekű adatok megismeréséhez való joggal”.

          [28] 2. Az előbbiekben kifejtettek mellett ugyanakkor úgy gondolom, hogy az adott ügy érdemében nem az Ütv. 34. §-ában szabályozott rendelkezések vetik fel a valódi alkotmányossági kérdést, hanem az Ütv.-ben nem szabályozott kérdések hiánya. Véleményem szerint a közérdekű adatok kezelésével összefüggő szabályozás hiányosságaira éppen a főügyészég gyakorlata és az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltak mutatnak rá. Ezzel összefüggésben részben abban látom az alkotmányossági aggályt felvető kérdést, hogy sem a főügyészség, sem az elsőfokú bíróság nem tekintette közérdekű adatnak a konkrét eljárásban keletkezett adatokat. Az elsőfokú bíróság kifejezetten utalt arra ítéletének indokolásában, hogy „[e]gy társadalmi szervezet működésének törvényességére vonatkozó információ vagy ismeret nem közérdekű”. Ebből következően az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy az elsőfokú bíróság által kifejtettek valóban megalapozottak-e. Véleményem szerint ennek szükségességét észlelte a másodfokú bíróság is, amikor az Alkotmánybírósághoz fordult.
          [29] A másodfokú bíróság eljáró tanácsa indítványában ugyanis kérte, hogy az Alkotmánybíróság „állapítsa meg mulasztásban álló Alaptörvény sértés fennálltát, és kezdeményezze a jogalkotónál az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény V. fejezetének – különösen a közérdekvédelmi tevékenység során történő adatkezelést szabályozó 34. §-ának – kiegészítését a közérdekű adatok kezelésére és kiadására vonatkozó szabályokkal”. [Igaz ugyan, hogy az indítványozó e jogkövetkezmény alkalmazását nem kérheti, ugyanakkor álláspontom szerint az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 46. § (1) bekezdése alapján éppen ezt a kérdést kellett volna vizs­gálnia.]
          [30] A másodfokú bíróság indítványában – az előbbiekkel összefüggésben – kiemelte azt az álláspontját, hogy az adott ügyben „[a]z adatkezelő az ügyészség, és személyére figyelemmel minden kezelésében lévő adat közérdekű adat az Infotv. 3. § 5. pontja értelmében”. Ezt egyébként erősíti a jogirodalomban fellelhető állásfoglalás is, amely szerint közérdekű adat „minden olyan adat, amelyet az ügyészség tevékenységével összefüggésben (funkcionális működés) és közfeladatának ellátásával összefüggésben (szakági működés) kezel és nem személyes jellegű adat” (Az ügyészek nagy kézikönyve, Meritum, Complex, Budapest, 2013., 393. pont).
          [31] A másodfokú bíróság álláspontja szerint ebből az következik, hogy az Infotv. 26. § (1) bekezdése alapján az ügyészségnek ezeket az adatokat ki kell adnia, figyelemmel arra is, hogy az adatok megismerése az Infotv. 27. § (2) bekezdésének c) és g) pontja szerint nem tagadható, mert „az ügyészség közérdekvédelmi tevékenysége egyik kategóriába sem esik, s ebből következően az Infotv. nem teszi lehetővé törvény számára sem az ezen eljárásban keletkezett közérdekű és közérdekből nyilvános adatok megismerésének korlátozását”. Az indítványozó bírói tanács azonban hangsúlyozta, hogy „álláspontja szerint ezen védelem nem csupán a bírósági, közigazgatási, hatósági eljárásokban, hanem az ügyészségi eljárásokban is indokolt lenne.” Ebből álláspontom szerint az következik, hogy az indítványozó éppen azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert a hatályos szabályozás szerint úgy gondolja, hogy a főügyészségnek a felperesek által kért adatokat ki kell adnia, és ezért az Infotv. 27. § (2) bekezdésének c) és g) pontja „együttessen sem alkalmas [a magántitok és a magánélet védelméhez való jog] teljeskörű védelmére”.
          [32] Az Alkotmánybíróságnak az ügy érdemében tehát azt kellett volna vizsgálnia, hogy az Ütv. és az Infotv. alapján biztosítottak-e az információszabadság alkotmányos garanciái, valamint valóban sérül-e a magántitok, illetve a magánélet védelméhez való jog.

          [33] 2.1. Az Alkotmánybíróság az információszabadság kiemelt jelentőségével összefüggésben a határozat indokolásában bemutatott szempontok érvényesítése mellett már több határozatában rámutatott, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog nem abszolút jog, az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglaltak szerint korlátozható. Az információszabadság korlátozásának egyik garanciája, hogy annak törvényen kell alapulnia. Ez megvalósulhat az Infotv. kifejezett rendelkezésével [pl. 27. § (1) és (5) bekezdés], vagy külön törvény szabályozása által. A nem közvetlenül az Infotv. rendelkezésén, hanem külön törvényen alapuló korlátozás kereteit az Infotv. határozza meg [27. § (2) bekezdés].

          [34] 2.2. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a hatósági eljárások nyilvánosságkorlátozásával összefüggésben már rámutatott: „garanciális intézménye a köztisztviselői munka színvonalának és hatékonyságának, hogy a köztisztviselők döntés-előkészítése szabadon, informálisan és a nyilvánosság nyomásától mentesen folyik” [34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 190–191.]. Az Alkotmánybíróság a hatósági döntés-előkészítés nyilvánosságkorlátozásával kapcsolatban rávilágított arra is, hogy „[a]z ún. automatikus nyilvánosságkorlátozás egyfajta könnyítést jelent a közérdekű adatokat kezelők számára, hiszen a döntés-előkészítéssel kapcsolatos adatokat, iratokat – azok keletkezésének pillanatában – nem kényszerülnek egyenként titkosítani. Ezen adatok nyilvánossága keletkezésük jellegére tekintettel – minden különösebb intézkedés nélkül – korlátozott. Az automatikus nyilvánosságkorlátozás hiányában minden egyes döntés-előkészítéssel kapcsolatos adat titkosításáról – a munkaanyagok védelme és a döntéshozatali eljárás, illetve a szerv működésének hatékonysága érdekében – külön döntést kellene hozni. Ez pedig elviselhetetlen adminisztrációs terhet jelentene. Ezért szükséges az ún. automatikus nyilvánosságkorlátozás fenntartása, amely megfelelő (alkotmányos) törvényi feltételekkel a közérdekű adatokhoz való hozzáférést arányosan korlátozhatja”. [12/2004. (IV. 7.) AB határozat, ABH 2004, 217, 223.]
          [35] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ugyanakkor a döntés-előkészítés nyilvánosságának korlátozása csak addig indokolható, amíg a döntés meg nem születik. A közérdekű adatokhoz való hozzáférésnek a döntés-előkészítés érdekében történő korlátozása ugyanis az ügyekkel összefüggő iratok többségében a döntés meghozatalával már nem indokolt. „Ettől kezdve a döntés-előkészítéssel kapcsolatos adatok nyilvánosságra kerülése már nem akadálya a köztisztviselői munka »színvonalának«, »hatékonyságának« és befolyásmentességének. A döntés-előkészítéssel kapcsolatos anyagok nyilvánossága tehát már nem hátráltatja a köztisztviselőket a feladataik teljesítésében. A döntéshozatalt követően tehát előtérbe kerül az átlátható, korrupciómentes, társadalmilag kontrollált közigazgatás kialakításával és a közigazgatás által gyűjtött információ újrafelhasználásával szembeni igény. A közigazgatás jogszerűségének, hatékonyságának és demokratikus működésének ellenőrzését, illetve az információk újrahasznosítását a közérdekű információkhoz való hozzáférés teszi lehetővé.” [12/2004. (IV. 7.) AB határozat, ABH 2004, 217, 226.]
          [36] Az Alkotmánybíróság felhívta a figyelmet arra is, hogy a közigazgatás hatékonysága és átláthatósága közötti helyes egyensúly megtalálása a jogalkotó feladata. Megállapította azonban, hogy „a közérdekű adatok nyilvánosságát érintő korlátozásnak csak olyan mértéke tekinthető alkotmányosnak, ami egy demokratikus társadalomban kétséget kizáróan szükséges, »kényszerítően« indokolt, ugyanakkor a korlátozással elérni kívánt célhoz képest arányos. A közérdekű adatok nyilvánosságának korlátozását pedig azonnal meg kell szüntetni, ha a korlátozást ezek a tartalmi követelmények már nem indokolják.” [12/2004. (IV. 7.) AB határozat, ABH 2004, 217, 226.]

          [37] 2.3. Az Alkotmánybíróságnak a fentiekben hivatkozott szempontokra is figyelemmel részben tehát azt kellett volna vizsgálnia, hogy az indítványozó által állított normakollízió az Infotv. 27. §-a és az Ütv. 34. §-a között fennáll-e. Ehhez szükséges megvizsgálni az ügyészségnek a közérdekvédelemmel kapcsolatos tevékenységét, és annak jogi szabályozását, különös tekintettel az egyes jogi személyekkel és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel kapcsolatos ügyészi feladatokra.
          [38] Az ügyészségnek a közérdekvédelemmel kapcsolatos feladatai, és az ezzel kapcsolatos hatáskörei a 2012. január 1-jén hatályba lépett Ütv. folytán jelentősen megváltoztak. E változások lényegében az ügyészség büntetőjogon kívüli tevékenységével kapcsolatos azon szemléletváltozás folyamatába illeszkednek, amelynek alapjait az Alkotmánybíróság fektette le az 1/1994. (I. 7.) AB határozatban. Ebben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az általános ügyészi keresetindítás sérti a keresetben érvényesített anyagi jogi igény jogosultját megillető bírósághoz fordulás jogát [1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29, 33.]. Megállapította ugyanakkor, hogy „az ügyész bizonyos polgári peres és nemperes eljárásokban való közreműködését, perindítási és egyéb kezdeményezési jogát, perelhetőségét stb. az Alkotmány […] elvileg megalapozza és alkotmányossá teszi. Kizárólag esetenként, az egyes törvényi felhatalmazások alkotmányossági vizsgálatával dönthető el azok alkotmányellenessége, illetőleg alkotmányos összhangja”. [1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29, 34.]
          [39] Az Ütv. hatálybalépését megelőző szabályozás keretében az ügyészségnek a törvényesség biztosításával kapcsolatos – közérdekvédelmi – tevékenységéhez jellemzően felügyeleti jogkör kapcsolódott [Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény V. Fejezete]. A hatályos szabályozás keretében e jogkör inkább törvényességi ellenőrzési jellegűvé vált. Ennek az adott ügy megítélése szempontjából az a jelentősége, hogy az ügyésznek a közérdekvédelemmel összefüggésben kifejtett tevékenysége jellemzően bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárás kezdeményezésére szűkült. Ez jelenik meg az Ütv. 26. § (1) bekezdésében is: „Az ügyészségnek […] az igazságszolgáltatás közreműködőjeként gyakorolt büntetőjogon kívüli közérdekű feladat- és hatásköreiről külön törvények rendelkeznek. Az ügyész ezeket a hatásköreit a törvénysértés kiküszöbölése érdekében elsősorban bírósági peres és nemperes eljárások megindításával (perindítási jog), valamint hatósági eljárások kezdeményezésével és jogorvoslat előterjesztésével gyakorolja”. Az ügyész ennek érdekében „hivatalból vizsgálatot folytat, ha a tudomására jutott adat vagy más körülmény megalapozottan súlyos törvénysértésre, mulasztásra vagy törvénysértő állapotra […] utal” [Ütv. 26. § (2) bekezdés].
          [40] Ezek az általános szabályok jelennek meg az ügyésznek az egyes jogi személyekkel és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel kapcsolatos feladataival összefüggő szabályozásban. Az Ütv. 28. § (1) bekezdése alapján „[a]z ügyészt törvényben meghatározott jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetek […] közhiteles nyilvántartásba vételét (bejegyzését), törlését elrendelő, valamint a nyilvántartásba bejegyzett adatok változásával kapcsolatban hozott bírósági határozattal (hatósági döntéssel) szemben jogorvoslati vagy perindítási jog illeti meg. Ha a közhiteles nyilvántartás adata törvénysértő, vagy utóbb törvénysértővé vált, az ügyész – törvényben meghatározott feltételek alapján – az adat törlését, kijavítását, megváltoztatását kezdeményezheti”. „Ha jogi személy működésének törvényessége felett bíróság, közigazgatási hatóság, vagy bíróságon kívüli más jogalkalmazó szerv gyakorol törvényességi felügyeletet, az ügyész – törvényben meghatározott feltételek alapján – törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet” [Ütv. 28. § (3) bekezdés].
          [41] E szabályok értelmében tehát az ügyészt a bíróság vagy a közigazgatási hatóság előtt jogorvoslati jog vagy perindítási jog, továbbá a közhiteles nyilvántartásba bejegyzett adat vonatkozásában törlés, kijavítás, illetőleg megváltoztatás kezdeményezése, valamint a jogszabályban meghatározott törvényességi felügyeletet gyakorló bíróságnál, közigazgatási hatóságnál vagy más jogalkalmazó szervnél törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezése illeti meg.
          [42] A fenti szabályok alapján látható, hogy az ügyészségnek a közérdekvédelemmel kapcsolatos feladatai szorosan kötődnek bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásokhoz. Lényegében az ügyész ilyen jellegű tevékenysége annak eldöntésére irányul, hogy a hatósági eljárások megindítása szükséges-e. Következésképpen az Infotv. 27. § (2) bekezdés g) pontjában foglalt az a rendelkezés, miszerint a közérdekű és a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez való jogot – az adatfajták meghatározásával – törvény bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásra tekintettel korlátozhatja, álláspontom szerint magában foglalja azt is, hogy törvény az ügyészségnek a közérdekvédelemmel összefüggésben kifejtett tevékenysége során keletkező adatok nyilvánosságra hozatalát is korlátozhatja. E korlátozás azonban kizárólag akkor vezethető le az Infotv. 27. § (2) bekezdés g) pontjából, ha az ügyész a bírósági vagy a közigazgatási hatósági eljárást ténylegesen is kezdeményezi.
          [43] Az ügyész ugyanis azokban az ügyekben, amelyekben az Ütv. 26. § (1) bekezdése szerint felléphet, és az ellenérdekű fél a fellépésre okot adó körülményt saját maga is orvosolni tudja, az ügyész a fellépését megelőzően önkéntes teljesítésre történő felhívással élhet, amelyben 60 napon belüli határidő tűzésével indítványozza a törvénysértés megszüntetését [Ütv. 26. § (3) bekezdés]. Ebből következően az ügyész ténylegesen akkor kezdeményez bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárást, ha e felhívása eredménytelen volt [Ütv. 26. § (4) bekezdés]. Ha azonban a felhívás eredményre vezetett, az ügyész eljárása nem kapcsolódik bírósági vagy közigazgatási hatósági eljáráshoz, ezért az eljárás befejeződésével az adatok megismerése iránti igény megtagadásának nincs az Infotv. 27. §-a szerinti alapja.
          [44] A fentiekből véleményem szerint az következik, hogy ha az ügyész az Ütv. 26. § (2) bekezdése alapján lefolytatott vizsgálat eredményeként azt állapítja meg, hogy bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárás kezdeményezésének nem áll fenn a szükségessége, vagy a törvénysértést az érintett – az Ütv. 26. § (3) bekezdése szerinti eljárásban – orvosolta, az eljárását lezáró döntés (annak indokaival) bárki által megismerhető.

          [45] 2.4. Álláspontom szerint az előbbi álláspontot erősíti, hogy a bírósági eljárásban, és a közigazgatási hatósági eljárásban hozott érdemi döntés megismerhetőségére az érintett eljárási törvények kifejezett rendelkezést tartalmaznak [Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 119. § (8) bekezdés, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 69/A–69/B. §§].
          [46] A Ket. hivatkozott rendelkezéseit a törvénybe iktató törvényhez fűzött indokolásban a jogalkotó hangsúlyozta, hogy „[a] hatósági eljárás során a hatóság kezelésébe kerülő – és így közérdekűvé váló – adatok nyilvánosságának biztosítása során ugyanakkor kiemelten tekintettel kell lenni a személyes adatok védelmére és az egyéb védett adatok bizalmas jellegének megőrzésére is. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) éppen ezt a sajátosságot szem előtt tartva lehetővé teszi, hogy törvény – az adatfajták megjelölésével – a hatósági eljárásban korlátozza a közérdekű adatok Avtv.-ben garantált nyilvánosságát.” A jogalkotó a normaszöveghez fűzött indokolásában utalt továbbá arra is, hogy „[a] Ket. főszabályként abból indul ki, hogy az eljárás iratai – és az azokban foglalt közérdekű adatok – nem nyilvánosak. A törvény ezzel az indokolatlan korlátozással szemben megteremti az Avtv. szabályaival való összhangot, ugyanakkor az iratok nyilvánosságának kiszélesítése során a 34/1994. (VI. 24.) AB határozat szellemében biztosítja a személyes és védett adatok védelmét, valamint egyensúlyt teremt az ügyfél magánérdeke és a harmadik személy jogos érdeke között.”

          [47] 3. Álláspontom szerint a fentiekben kifejtettekből az alábbi következtetések vonhatók le. A konkrét ügyben az ügyészség eljárása annak a kérdésnek az eldöntésére irányul, hogy az eljárás alá vont szervezet a jogszabályoknak megfelelően működik-e, vagy sem, és erre tekintettel bírósági eljárás megindítása szükséges-e. A felperesek által megismerni kért iratok, olyan adatokat tartalmaznak, amelyek e döntés előkészítését szolgálják. Ebből következően az adatok megismerése az iratok döntés-előkészítő jellegére tekintettel korlátozható. Ugyanakkor erre alapítottan csak addig tagadható meg az adatok megismerése, amíg az ügyész a döntést meg nem hozta. Véleményem szerint az ügyészség kizárólag akkor utasíthatja el az eljáró ügyész döntésének megismerése iránti igény teljesítését – figyelemmel az Infotv. 27. § (2) bekezdés g) pontjára –, ha annak eredményeként bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárást kezdeményezett. Ha az Ütv. 26. § (1) bekezdésében foglalt intézkedés (fellépés) megalapozása érdekében az Ütv. 26. § (2) bekezdése alapján lefolytatott vizsgálat eredményeként az eljáró ügyész azt állapítja meg, hogy bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárás kezdeményezésének nem áll fenn a szüksége, vagy a törvénysértést az érintett – az Ütv. 26. § (3) bekezdése szerinti eljárásban – orvosolta, és ezért az ügyész eljárása nem kapcsolódik bírósági vagy hatósági eljáráshoz, az eljárását lezáró döntés bárki általi megismerhetősége az Infotv. 26. § (1) bekezdése értelmében nem tagadható meg. Ennek teljesítése során ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra, hogy ha a közérdekű adatot tartalmazó dokumentum az igénylő által meg nem ismerhető adatot is tartalmaz, a másolaton a meg nem ismerhető adatot – így például az ügyészi eljárással érintett(ek) személyes adatait, minősített adatokat – felismerhetetlenné kell tenni [Infotv. 30. § (1) bekezdés].
          [48] A fentieknek megfelelő szabályozás biztosítaná azt a jogalkotó által is, a hatósági eljárások nyilvánosságával kapcsolatban hivatkozott – álláspontom szerint ebben az ügyben is irányadó – alkotmányos célt: „[a] közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő alapvető jognak a hatósági eljárásokban is érvényesülnie kell; az iratok megismerhetősége megteremti a hatóság tevékenységének és eljárásának átláthatóságát, ezzel biztosítva a nyilvánosság kontrollját […].” (Ket. 69/A. §-hoz fűzött indokolás)

          [49] 4. A fentiekre tekintettel, hangsúlyozva azonban azt is, hogy az adott ügyben kizárólag az ügyészség büntetőjogon kívüli – közérdekvédelmi feladataival kapcsolatos – eljárásokban kezelt adatokat vizsgálva, megállapít­ható, hogy az ilyen eljárásokban kezelt adatok közérdekű adatok. Megállapítható emellett az is, hogy ezen adatok megismerésének szabályozása nem egyértelmű. Álláspontom szerint ezt támasztja alá az is, hogy a főügyészség az Ütv. 34. §-ában foglaltakra hivatkozással tagadta meg az erre irányuló kérelem teljesítését, amely törvényi rendelkezés azonban – a többségi álláspont szerint – nem áll alkotmányjogi összefüggésben a közérdekű adatok megismeréséhez való joggal. Egyetértek ezért az indítványozó bírói tanácsnak azzal a megállapításával, hogy „[a]z alaptörvény-ellenesség abban áll, hogy a jogalkotó nem teremtette meg maradéktalanul azokat a feltételeket, melyek lehetővé tennék, hogy átlátható, egységes és kiszámítható szabályokat alkalmazzon az adatkezelő és a bíróság a közérdekű adatok megismerése és az adatigénylésekkel kapcsolatos perek során.”
          [50] Ebből következően az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 46. § (1) bekezdése alapján jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállását kellett volna megállapítani, és a jogalkotót felhívni feladatának – a fentiekből következő tartalommal történő – teljesítésére.

          Budapest, 2016. január 26.
          Dr. Czine Ágnes s. k.,
          alkotmánybíró
          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          04/17/2015
          .
          Number of the Decision:
          .
          3016/2016. (II. 2.)
          Date of the decision:
          .
          01/26/2016
          .
          .