A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.X.10.017/2020/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Kérte a Kúria Mfv.X.10.017/2020/5., a Szegedi Törvényszék 2.Mf.21.131/2019/4., valamint a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.50/2017/101. számú ítéleteinek alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését az Abtv. 43. §-a alapján.
[2] 1.1. Az indítványra okot adó ügyben az alkotmányjogi panasz és mellékletei értelmében az indítványozó – azt követően, hogy a törvényszék 2.Pf.21.115/2017/5. számú ítéletével a járásbíróság 22.665/2012/35. számú ítéletét üzemi balesetből eredő kár megtérítése tárgyában részben megváltoztatta – kártérítés iránt indított pert a volt munkáltatója ellen, üzemi balesetével kapcsolatban, keresetveszteség miatt elmaradt jövedelem, végkielégítés, késedelmi kamat, kártérítési járadék és nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt.
[3] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a keresetet elutasította (5.M.50/2017/101.). A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta (2.Mf.21.131/2019/4.). A Kúria az ítéletet hatályában fenntartotta (Mfv.X.10.017/2020/5. számú, 2020. július 13-án átvett ítélet).
[4] 1.2. Az indítványozó szerint alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, hogy „az eljárás során okirati és tanúbizonyítékok kerültek kirekesztésre”, a tanú meghallgatások során állítása szerint nem tehette fel valamennyi kérdését, „indokolatlanul és alaptalanul szavahihetetlennek” állapították meg, melyek folytán a keresete elutasításra került, mindezzel alapvető emberi jogai sérültek.
[5] Hivatkozott a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése] sérelmére. Eszerint a hivatkozott bírói döntések, felülírva a jogszabályokat, kirekesztve a rendelkezésre álló tanú- és okirati bizonyítékokat úgy határoztak, hogy a keresete alaptalan. Mindezen tény pedig a panasz szerint egyértelműen megalapozza a tisztességes eljáráshoz való alapjoga csorbulását, hiszen mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.
[6] A panasz szerint sérült az egyenlőséghez való joga [Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés], mert azonos csoportba tartozó azonos alanyoknak (üzemi balesetet elszenvedők) azonosak a jogaik és kötelezettségeik, egyenlően megilleti őket a tisztességes eljáráshoz való jog. A panasz szerint az indítványozó ezen joga is jelentősen sérült, amikor a bíróság a polgári perben – vélhetően az alperes személyére figyelemmel – a károsult kártérítési igényét indokolatlanul és alaptalanul elutasította. A panasz szerint az ítélet a jogállamiságba, a jogbiztonságba vetett közbizalmat rendíti meg azzal, hogy jelentősen ellentmond a jogbiztonság alkotmányos elvnek, jelentősen megcsorbítva azt, amely szerint jogbiztonság egyik lényeges eleme az előreláthatóság. A jogegyenlőség általános alkotmányos követelményéből következik a bíróság előtti egyenlőség elve, a törvényes bírósághoz való jog elve, az ítélkezési gyakorlat egységességének elve.
[7] Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság a közigazgatási és munkaügyi bíróság határozata végrehajtásának felfüggesztésére hívja fel a bíróságot, az Alkotmánybíróság eljárásának a befejezéséig, mert a perköltség megfizetése számára aránytalanul nagy terhet jelent, az a létfenntartását veszélyezteti.
[8] 1.3. Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására az indítványozó indítványa kiegészítésében előadta, hogy a jelen ügyben rendkívül elfogult bírósági eljárásnak volt részese, alapvető emberi és eljárási jogaiban korlátozva, tisztességtelenül és diszkriminatívan jártak el vele szemben. A pert a Honvédelmi Minisztérium ellen indította, a minisztérium vitatta illetékességét, így külön költségvetési szervvel, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár munkáltatójával szemben kellett az eljárást folytatnia. A bíróság indokolatlanul elutasította azokat az indítványait, melyek alapján azon személyeket hallgathatták volna meg az eljárás során, akik a problémáiról szolgálati úton is tudomással bírtak. Nem hallgatták meg az illetékes és felelős személyeket a tárgyaláson. Előadta, hogy nem gazdagodás miatt indított pert, hanem megélhetése miatt. A bíróság hat-hét évig tárgyalta az ügyét, és ezen idő alatt tetemes összeg esett ki a bevételéből, amely jogosan járó munkabér. Az eljárás során csatolt okirati (orvosi leletek) és tanúbizonyítékokat kirekesztették, a tanú meghallgatások során nem tehette fel valamennyi kérdését.
[9] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy szól, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[10] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság egyes formai és tartalmi törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[11] A 2020. augusztus 4-én benyújtott panasz határidőben érkezett az Alkotmánybírósághoz (Abtv. 30. §). A panasz a határozott kérelem feltételeinek megfelel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés], tartalmazza ugyanis azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont, Abtv. 27. § (1) bekezdés]; az eljárás megindításának indokait [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]; az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]; az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]; indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]; kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírói döntés alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[12] 3.1. Az indítványozó a bíróság eljárásában felperes volt, érintettségének a fennállása az Abtv. 27. § (2) bekezdés a) pontján alapul.
[13] 3.2. Az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett, hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogra hivatkozik-e, és az Abtv. 29. §-ában foglaltak teljesülnek-e. Az indítványozó indokolással alátámasztottan Alaptörvényben biztosított jogának sérelmeként az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére hivatkozott: a bírói bizonyítékértékelést, a bírói jogalkalmazást sérelmezve. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hivatkozik arra, az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésére visszavezethető gyakorlatára, amely szerint – mivel a testület „az Alapörvény védelmének legfőbb szerve”, ezért – eljárása során nem vizsgálhatja felül a támadott bírói döntés jog-, illetve törvényszerűségét. Ezért „[ö]nmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) bekezdéséhez kapcsolódóan az indítványozó részben azt sérelmezte, hogy a bíróságok az ő perbeli érveit nem osztották, az anyagi és eljárási szabályokat helytelenül értelmezték, illetve alkalmazták, a bizonyítást hibásan végezték, a bizonyítékokat rosszul értékelték. Ebben a körben a panaszban foglaltak alapján nem merül fel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmének olyan kételye, amely a panasz befogadását indokolná.
[14] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése állított sérelmét illetően sem tartalmaz az Abtv. 29. §-ában foglaltak fennállását megalapozó érvelést. Az indítvány alapján az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban sem merül fel alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek tekinthető kérdés, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség gyanúja, így az indítvány befogadásának feltételei nem állnak fenn.
[15] 4. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdései alapján eljárva, az Abtv. 29. §-ára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), g) és h) pontjaira tekintettel – visszautasította. Az Abtv. 61. §-a szerinti döntésre irányuló kérelemről (a bírói döntés végrehajtásának felfüggesztésére felhívás) nem volt indokolt dönteni.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szalay Péter
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Schanda Balázs
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
alkotmánybíró helyett
. |
. |