Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27.§-a alapján - a Kúria Pfv.III.21.517/2021/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó autópálya-szolgáltatással és pénzváltással foglalkozó gazdasági társaság. Az indítványozó egy határátkelőhelyen felépítményt létesített. A Schengeni határ-ellenőrzési kódex, azaz az 562/2006/EK rendelet 22. cikke alapján a belső határok közúti határátkelőhelyein a forgalom akadályait meg kellett szüntetni, így 2007-ben az előzetes tervek ismeretének hiányában az indítványozó ingatlanát mobil betonelemekkel, behajtási lehetőség nélkül zárták el a forgalmi sávoktól. Emiatt peres eljárást kezdeményezett, melynek során a Kúria Pfv.IV.21.608/2017/6. számú végzésével új eljárásra és új határozat meghozatalára utasította a bíróságot.
A megismételt eljárásban az indítványozó perbe vonta a II. és a III. rendű alpereseket. A megismételt eljárás során a Győri Törvényszék kártalanítás megfizetésére kötelezte az I. rendű és III. rendű alperest, továbbá kötelezte III. rendű alperest arra, hogy a II. rendű alperes javára vásárolja meg a perrel érintett felépítményt. A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és a kártalanítás jogcímén fizetendő tőke összegét leszállította. A Kúria a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte és a II. és III. rendű alperesek vonatkozásában az indítványozó keresetét elutasította, hivatkozással arra, hogy az elévült. Másfelől pedig egy korábbi ítélet jogereje szerint az egyik alperessel szemben nem peresíthető.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria döntése súlyosan sérti az indítványozónak az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított alkotmányos tulajdonjogát, illetve a kisajátításnak a XIII. cikk (2) bekezdésben lefektetett alkotmányos követelményét, ugyanis a tulajdont korlátozni, elvonni csak az alaptörvényi garanciák következetes alkalmazása mellett lehet, az alperesek azonban az indítványozók kártalanítását elmulasztották, így e garanciák érvényesítésének nem tettek eleget. Sérti továbbá a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való alapjogát, hiszen álláspontja szerint az elévülés nyugvását a bíróságoknak méltányosan kellett volna vizsgálniuk, hiszen jelen ügyben a követelés elévülése nyugvását olyan a bíróságok eljárása körében felmerült ok idézte elő, mely az indítványozótól független volt. Az alapperben annyira széttartó volt a bíróságok álláspontja a tekintetben, hogy az indítványozó kivel szemben érvényesítheti a követelését, hogy a legnagyobb gondosság mellett sem kellett indítványozónak tudnia arról, hogy nem elegendő egy szervet perelnie, hanem egy másik vagyonkezelő perbevonása is szükséges. Emiatt álláspontja szerint a Kúria önkényesen megfosztotta az indítványozót attól, hogy tulajdona sérelmét bírói úton érvényesítse..
. |