A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.20.453/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Egy gazdasági társaság indítványozó jogi képviselője (dr. Lindt György ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett
az Alkotmánybíróság elé a Miskolci Járásbíróság 28.P.20.005/2019/68. számú ítélete, a Miskolci Törvényszék 1.Pf.21.280/2020/6. számú ítélete, valamint a Kúria Pfv.I.20.453/2021/2. számú végzése ellen, azok alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1) és (2) bekezdései és a XXVIII. cikk (1) bekezdése, valamint a 28. cikk megsértését kifogásolta.
[2] Az indítványozó alkotmányjogi panaszának alapjául szolgáló polgári perben az indítványozó gazdasági társaság ellen a felperes magánszemélyek nyújtottak be keresetet, mert az indítványozó által épített négy lakásos társasház zavarja a felperesek ingatlanáról a kilátást, továbbá vagyon kártérítés és sérelemdíj megfizetésére is kérték kötelezni az indítványozót.
[3] Az első fokon eljáró Miskolci Járásbíróság 28.P.20.005/2019/68. számú ítéletében kötelezte az indítványozót kártérítés és sérelemdíj megfizetésére. A másodfokon eljáró Miskolci Törvényszék 1.Pf.21.280/2020/6. számú ítéletével az indítványozó terhére megállapított marasztalás összegét leszállította, egyebekben helyben hagyta az elsőfokú ítéletet.
[4] A Kúria Pfv.I.20.453/2021/2. számú végzésével a felülvizsgálatot megtagadta. A Kúria ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az adott ügyben nem volt olyan jogkérdés, amelyben az ügyben eljáró bíróságok a joggyakorlathoz képest eltérő álláspontra helyezkedtek.
[5] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Abtv. 27. §-a alapján alapvetően azt sérelmezte, hogy álláspontja szerint a később építtető felelősségének elve sérti a tulajdonhoz való jogát és a tulajdonosok egyenlő elbírálásának követelményét.
[6] Az indítványozó előadta, hogy a kilátás/panorámavesztéssel, illetőleg intimitásvesztéssel kapcsolatos bírói gyakorlat a tulajdonjog és a szomszédjogok kollíziójának kiemelt jelentőségű területe, az építkezések, ingatlanberuházások lebonyolításának polgári jogi feltételei, a projektszervezés, tervezés során figyelembe veendő szempontok meghatározása az egyedi jogvitán messze túlmutató, társadalmi, gazdasági jelentőségű kérdéskör.
[7] Az indítványozó szerint az eljáró bíróságok alaptörvény-ellenes megkülönböztetést tettek a tulajdonosok között a később építtető felelősségének alkalmazásával, mivel a telektulajdonosok között kizárólag annak alapján tettek különbséget, hogy telküket mikor építették be.
[8] Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő joga sérelmét azzal indokolta, hogy a Kúria támadott végzése nem tett eleget az indokolási kötelezettségének.
[9] Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy a területen az irányadó beépítési szabályok nem változtak, vagyis az indítványozó és a felperesek ugyanazon beépítési szabályok mellett szereztek tulajdont, ekként homogén csoportba tartoznak.
[10] Az indítványozó szerint a később építtető felelősségének elve a beépítés időpontja szerint önkényes megkülönböztetést tesz a tulajdonosok között, szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a tulajdonosi autonómiát. Az indítványozó szerint a felpereseket nem illette meg alanyi jog a panorámára és ő csak a tulajdonának hasznosításának jogát gyakorolta bizonyítottan az építési jogszabályoknak megfelelően.
[11] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[12] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) és b) pontjai értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[13] A testület megállapította, hogy az indítványozó érintettnek tekinthető és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
[14] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést. Az indítványozó megjelölte továbbá az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseként az Alaptörvény a XIII. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (1) és (2) bekezdéseit, a XXVIII. cikk (1) bekezdését és a 28. cikket.
[15] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglaltakat. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik.
[16] Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabály nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani {3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]}.
[17] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja szerint a kérelem akkor tekinthető határozottnak, ha alkotmányjogi panasz esetén egyértelműen megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, illetve az e) pont szerint egyértelműen indokolni kell, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
[18] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése, a XV. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában tartalmaz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti indokolást.
[19] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében alapvető feltétel, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
[20] Az Alkotmánybíróság elöljáróban kiemeli, hogy feladata az Alaptörvényben biztosított jogok védelme, és nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazását felülbírálni, hiszen a bírósági joggyakorlat egységének biztosítása a bíróságok, elsősorban a Kúria feladata {3119/2016. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [30]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}.
[21] Az Alkotmánybíróság az indítványozónak az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való joga sérelmére vonatkozó érvelése vonatkozásában arra mutat rá, hogy szakjogi-törvényességi kérdésnek minősül annak megítélése, hogy az indítványozó ügyében megvalósult-e szomszédjogi jogsértés folytán olyan szükségtelen zavarás, amely panorámavesztést eredményezett, ekként kártérítés megállapítására adott okot. Az Alkotmánybíróság szerint ezen szakjogi-törvényességi kérdés a bírói ítéletek alaptörvény-ellenességét illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel. Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy „a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}.
[22] Az Alkotmánybíróság mindazonáltal megjegyzi, hogy a Kúria „Az építésügyi hatósági eljárások gyakorlata” című 2021.El.IIJGY.K.1. számú joggyakorlat-elemző csoportjának véleményében (a továbbiakban: kúriai vélemény) kifejezetten szerepel, hogy „[a] szomszédjogi generálklauzula alkalmazását, a szükségtelen zavarás megállapíthatóságát főszabály szerint – a joggyakorlat-elemzés tárgykörén kívül eső kivételekkel – nem zárja ki az, hogy a zavaró magatartást a közigazgatási, például az építésügyi vagy a környezetvédelmi előírások, határértékek betartásával, illetve hatósági engedély alapján, annak megfelelően fejtették ki (BH1994. 245., BH1994. 661.)” (kúriai vélemény 149. oldal). Következésképpen az építésügyi szabályok betartásával megvalósuló építkezés bizonyítottsága – a kúriai véleményben összefoglalt ítélkezési gyakorlat értelmében – nem jelenti egyben azt, hogy a szomszédjogi szabályok megsértésével megvalósított szükségtelen zavarást a rendes bíróságok egyéb tények, körülmények, szakértői bizonyítás alapján ne állapíthatnák meg.
[23] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XV. cikke vonatkozásában több határozatában rögzítette, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni {3009/2012. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [53]; 3132/2013. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [96]–[97]}. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdéseire vonatkozó gyakorlata szerint a diszkrimináció alkotmányos szinten eleve csak abban az esetben vizsgálható, ha a hátrány az azonos helyzetben lévők által alkotott körön belül következik be {3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [22]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint azon esetekben, amikor a bíróságok azonos tényállás esetén, változatlan jogi környezetben eltérő tartalmú döntéseket hoznak, sérülhet a jogbiztonság követelménye, a jogalkalmazó szervek döntéseivel szemben támasztható kiszámíthatóság és előreláthatóság elve {3026/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [27]}. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőség sérelme akkor valósulhat meg, ha a jogszabályok, vagy a jogalkalmazók a jogalanyok egy meghatározott köre számára biztosítja a jogalkalmazás egységességét, azonban olyan más jogalanyok számára, akik velük összehasonlítható helyzetben vannak ezen követelmény nem biztosított, amely megkülönböztetés önkényes, nincs tárgyilagos mérlegelés szerint észszerű indoka {14/2014. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [32]; 32/2015. (XI. 19.) AB határozat, Indokolás [80]}.
[24] Az indítványozó alkotmányjogi panasza alapján nem volt azonosítható olyan hátrány, amely azonos helyzetben lévő jogalanyi körön belül következett volna be, illetve ebből adódóan nem merült fel a jogalkalmazás egységességének a sérelme sem, ezért az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény XV. cikkével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.
[25] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét abban látta, hogy a Kúria indokolási kötelezettsége álláspontja szerint arra is kiterjedt, hogy az érintett területen számolni kellett a panorámát érintő építkezésekkel.
[26] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy nem foglalhat állást a bíróság döntési jogkörébe tartozó szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben {3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[27] A Kúria ítélete [19]–[20] bekezdéseiben rögzítette, hogy „[a] jogvita elbírálása során az ügyben eljáró bíróságok nem tértek el a kialakult ítélkezési gyakorlattól […]. A szükségtelen zavarás megvalósítható a szűkebb lakókörnyezethez igazodó építési módtól eltérő építési megoldással akkor is, ha az építésre a tulajdonosnak az építési szabályok szerint lehetősége volt. […] A Pfv.III.20.775/2011/14. számon folyamatban volt felülvizsgálati eljárásban a Kúria nem mondta ki elvi éllel, hogy a panorámavesztés önmagában nem adhat alapot a zavaró szomszédjogi áthatás megállapítására, és azt sem, hogy az építkezés szabályszerű volta eleve kizárja, hogy az építtető szomszédjogi jogsértést valósíthat meg.”
[28] Az Alkotmánybíróság szerint a Kúria végzésében, illetve az első- valamint a másodfokú bíróság ítéleteikben az indítványozóval ellentétes jogi álláspontra helyezkedtek, a döntésüket alátámasztó érveikről számot adtak, továbbá a Kúria felülvizsgálatot megtagadta. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint tartózkodik az indokolásban megjelenő érvek megalapozottságának vizsgálatától, mert a tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése az eljárásjogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {3119/2016. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [30]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}.
[29] Az indítványozó a támadott ítéletek alaptörvény-ellenességét egyebekben nem indokolta, az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet a tulajdonhoz való joggal, illetve a törvény előtti egyenlőséggel vagy az egyenlő bánásmódhoz való joggal és a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben, alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok érvényesülését érintő, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.
[30] 5. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt részben az Abtv. 27. §-ában, részben az Abtv. 29. §-ában írt befogadási feltétel teljesülése hiányában az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Juhász Miklós s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Miklós s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Imre
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Juhász Miklós s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Horváth Attila
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Miklós s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Sulyok Tamás
alkotmánybíró helyett
. |
. |