Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01031/2014
Első irat érkezett: 05/27/2014
.
Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.IV.21.597/2013/6. számú ítélete ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz (sajtó-helyreigazítás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 06/23/2014
.
Előadó alkotmánybíró: Szalay Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Pfv.IV.21.597/2013/6. számú ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.975/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.
Az Ítélőtábla és a Kúria elutasította az indítványozónak sajtó-helyreigazítás tárgyában előterjesztett keresetét.
Az indítványozó álláspontja szerint az ítéletek sértik az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében foglalt jó hírnévhez való jogát, a XV. cikk (1) bekezdésében deklarált törvény előtti egyenlőséget és a XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, mert a bíróságok nem azt vizsgálták, hogy a sajtószerv közlése a valóságnak megfelelő volt-e, hanem döntésük során annak tulajdonítottak jelentőséget, hogy az indítványozó (felperes) közvélemény általi megítélése elmarasztaló volt..
.
Támadott jogi aktus:
    a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény
    Kúria Pfv.IV.21.597/2013/6. számú ítélete
    Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.975/2013/6. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
VI. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1031_0_2014_indítvány_anonim.pdfIV_1031_0_2014_indítvány_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3274/2014. (XI. 4.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2014/2738
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); tisztességes eljáráshoz való jog
    .
    A határozat kelte: Budapest, 10/27/2014
    .
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.975/2013/6. számú ítélete és a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.21.597/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.975/2013/6. számú ítélete és a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.21.597/2013/6. számú ítélete ellen 2014. május 13-án terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt az ügyben első fokon eljárt Fővárosi Törvényszéknél. Az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybírósághoz 2014. május 27-én érkezett be. A panaszbeadvány a támadott bírói döntéseket az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével, XV. cikk (1) bekezdésével és a XXIV. cikk (1) bekezdésével tartotta ellentétesnek.

      [2] 2. Az alkotmányjogi panasz előzményeként a mellékelt iratokból megállapítható, hogy az indítványozó gazdasági tevékenységéről egy gazdasági hetilap 2009 és 2012 között négy cikket is közölt, legutóbb 2012. július 5-én. E cikk elnyerte a Minőségi Újságírásért díjat, ami miatt az indítványozó és egy másik Kft. tiltakozó levelet írt, amelyet a lap 2012. október 4-ei keltezéssel meg is jelentetett. A levélhez a lap szerkesztőségi kommentárt is fűzött, amelyben azt állították, hogy az elmúlt három évben az indítványozóról írt négy cikkük kapcsán minden alkalommal keresték az indítványozó vezetőit, írtak e-mailt, telefonáltak, megkértek egy közvetítőt, hogy segítsen. Az indítványozó részéről azonban jobb esetben megüzenték, hogy nem alkalmas a beszélgetés, máskor egyszerűen nem válaszoltak, rosszabb esetben „passzolgattak” egymás közt, majd nem válaszoltak. A cikk megerősítette, hogy a lap vélekedése nem változott azzal kapcsolatban, hogy az indítványozó után kifizetetlen számlák, befejezetlen építkezések, személyes és céges drámák maradtak, és büszkék munkatársaik írásaira, valamint az érte kapott díjra.
      [3] Az indítványozó vezérigazgatója tájékoztatáskérést követően 2012. október 31-én helyreigazítási kérelemmel fordult a gazdasági hetilaphoz, mert véleménye szerint az valótlanul állította, hogy az elmúlt három évben, ahányszor az indítványozóról írtak, őt minden alkalommal megkeresték volna. Ezzel szemben valós tényként azt kérte közölni, hogy a cikkek megjelenése előtt nem keresték meg az indítványozó vezetőit és nem tették lehetővé, hogy azok álláspontja megjelenjen a cikkekben. A helyreigazítási igény szerint a gazdasági hetilap a közvetítő közreműködése kapcsán is valós tényt hamis színben tüntetett fel. A gazdasági hetilap a helyreigazítási kérelemnek nem tett eleget, ezért az indítványozó – felperesként – helyreigazítási keresettel fordult a bírósághoz.
      [4] A Fővárosi Törvényszék első fokon, a 25.P.25.512/2012/7. számú, 2013. március 25-én kelt ítéletében a felperes keresetének nagyobb részben helyt adott, és az alperes gazdasági hetilapot a kereseti igényben foglalttól némileg eltérő tartalmú helyreigazítás közzétételére kötelezte. Az elsőfokú bíróság indokolása szerint az alperes az eljárás során nem tudta igazolni az általa állított előzetes megkeresések megtörténtét, így az általa tett tényállításokat valótlannak minősítette.
      [5] Az alperes fellebbezése folytán másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla hozott az ügyben 2.Pf.20.975/2013/6. számon, 2013. szeptember 5-én jogerős ítéletet. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részt pedig megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. A döntés szerint a Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalás II. pontja alapján a sajtó-helyreigazítási igény elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni, a kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. A helyreigazítást kérő személyének megítélése szempontjából közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak alapot helyreigazításra. A bírói döntés ezt követően rögzítette, hogy a felperes által sérelmezett írás reflektálás volt a felperes olvasói levélként közzétett állásfoglalására, és abban a felperes azt az állítást sérelmezte, hogy a róla szóló korábbi cikksorozat elkészítésének idején, a cikkek közlését megelőzően a felperes vezetőit megkeresték volna.
      [6] Az említett cikksorozat többször is taglalta, hogy a felperes egyes építési beruházásai kapcsán számos alvállalkozójának adósa maradt, és időközben csődeljárás alá is került. A felperes az e felhalmozott tartozások tényével és mennyiségével kapcsolatos alperesi állításokat nem is kifogásolta. A bírói döntés szerint így – a köztudomás és a csődeljárás ténye alapján – meghatározó tényállítási elemként azt lehetett megállapítani, hogy a felperes jelentős tartozást halmozott fel, amely számos gazdasági szereplőt érintett. Ezekre tekintettel alappal lehetett arra következtetni, hogy a közvéleménynek elmarasztaló véleménye van a felperesről, ezt pedig a kereset megítélésénél is figyelembe kellett venni. Mindezek alapján a másodfokú döntés szerint a kifogásolt alperesi közlés még valótlansága esetén is olyan elhanyagolható hátrányt jelent a felperesre nézve, ami nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja; másrészt pedig a bizonyítási eljárás során az alperes megfelelően igazolni tudta, hogy tett erőfeszítéseket a felperes, illetve vezetői megkeresésére, megszólaltatására, amint ezt egy elektronikus levéllel, az alperes gazdasági hetilap szerkesztőségének küldött levéllel, valamint a cikk szerzőjének egy megígért telefonhívásra tett utalásával igazolni lehetett.
      [7] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ezt a Kúria – a jelen alkotmányjogi panasszal támadott – Pfv.IV.21.597/2013/6. számú, 2014. február 12-én kelt ítéletében alaptalannak találta, és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az ítélet indokolása utalt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 79. §-ára, valamint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 4. § (1) bekezdésére, 10. §-ára és a 12. § (1) bekezdésére, továbbá a Legfelsőbb Bíróság PK 12. és 14. számú állásfoglalásaira. Ezek alapján a Kúria álláspontja szerint azt kellett vizsgálni az ügyben, hogy a kifogásolt kitételek tényállítások-e, lényeges kérdést érintenek-e a felperes személyének megítélése szempontjából, vagy lényegtelen pontatlanságok, továbbá az állításokat megfogalmazó sajtószerv tudja-e bizonyítani a tényállítások valóságát, vagy sem. A felperes szerint azt kellett bizonyítania az alperesnek, hogy mind a négy, a felperest érintő cikk kapcsán előzetesen megkereste a felperes tényleges vezetőit. Az ítélet indokolása ennek kapcsán számba vette azokat az alperesi cselekvéseket, amelyek – e-mailben, telefonon, közvetítő felkérésével – a felperes felkeresésére irányultak. Az ezekkel kapcsolatos bizonyítás eredményét a Kúria, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 275. § (1) bekezdése, valamint a BH1999.44. számú és a BH2013.119. számú jogesetek alapján, nem mérlegelte felül; elfogadta okszerűnek a jogerős ítélet azon megállapítását, amely szerint a bizonyítékok igazolták, hogy az alperes részéről történtek megkeresések a felpereshez köthető személyek irányába. Elfogadta azt az alperesi érvelést is, hogy egy adott cég vonatkozásában nem csupán a cég aktuális vezetői, hanem a korábbi időszakot jól ismerő korábbi vezetők is lehetnek olyan személyek, akik kompetensek nyilatkozni a céggel kapcsolatos kérdésekről. (Jelen ügyben is egy ilyen személy felkeresésére tett kísérletet az alperes).
      [8] A Kúria szerint ezért az alperes érdemben igazolni tudta, hogy tett kísérletet a felperes álláspontjának előzetes megismerésére valamennyi cikk vonatkozásában. Az pedig, hogy nem valamennyi cikk vonatkozásában vette igénybe valamennyi eszközt (telefon, e-mail, levél, közvetítő) az alperes, önmagában nem jelenti a tényállítás valótlanságát, legfeljebb olyan lényegtelen pontatlanság, amely a felperes személyének megítélése szempontjából közömbösnek tekinthető. A Kúria megállapítása szerint a jogerős ítélet mérlegelési tevékenysége nem volt okszerűtlen, nem sértett jogszabályt. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

      [9] 3. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban, az Alkotmánybíróság hatáskörének megjelölése kapcsán hivatkozott az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontjára, valamint az Abtv. 27. §-ára, és rámutatott, hogy a sérelmezett döntés az ügy érdemében született, és a felülvizsgálati kérelemmel a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. Utalt arra is, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtása a Kúria 2014. március 27-én kézhez vett ítéletétől számítva az Abtv. 30. § (1) bekezdésében szabályozott hatvan napos határidőn belül történt.
      [10] Az Alaptörvény megsértett rendelkezéseiként a VI. cikk (1) bekezdésében rögzített jó hírnév tiszteletben tartásához való jogot, a XV. cikk (1) bekezdésében szereplő törvény előtti egyenlőséget és a XXIV. cikk (1) bekezdésében szabályozott tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot jelölte meg.
      [11] Az indítványozó közvetlen érintettsége alátámasztásaként összefoglalva ismertette az alapügy körülményeit, az ítéleteket és a bírósági eljárásra okot adó, a gazdasági hetilapban megjelent állításokat. A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletét az indítványozó azért kifogásolta, mert az – álláspontja szerint – egyáltalán nem vizsgálta a kifogásolt közlemény valóságtartalmát. Az indítványozó szerint az ítélet abból indult ki, hogy a közvéleménynek elmarasztaló véleménye van róla, így a kifogásolt közlés még annak esetleges valótlansága esetén is csak elhanyagolható hátrányt jelentene; azonban a gazdasági hetilap lapsajtóorgánumok között elfoglalt helye alapján az sem valószínű, hogy az általa megfogalmazott állítások valótlanságok lennének. Kifogásolhatónak tartotta azt is, hogy az ítélet anélkül állította azt, hogy a közvéleménynek elmarasztaló véleménye van az indítványozóról, hogy erre az alperes gazdasági hetilap hivatkozott volna, vagy a bíróság bizonyítást folytatott volna le a kérdésről. Ezt a helyzetet az indítványozó ellentétesnek tartja a törvény előtti egyenlőség követelményével, a jó hírnév tiszteletben tartásához való joggal és a tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal. Az alapjogsérelmet az alkotmányjogi panasz szerint tovább erősíti, hogy a jogerős döntés „elsősorban” a közvélemény – bíróság által feltételezett – megítélését vette figyelembe a kereset megítélésekor, az Smtv. 12. § (1) bekezdésében foglaltak helyett. Ezzel, az indítványozó véleménye szerint, a bíróság azt állítja, hogy akiről negatív hangvételű sajtóközlemények jelennek meg, vagy akiről a bíróság feltételezése szerint elmarasztaló közvélemény alakult ki, az nem számíthat másokkal egyenlő jogvédelemre, és arról jogszerűen lehet valótlan tényt állítani, mert egy ilyen tényállítás csak elhanyagolható hátrányt jelenthet. Az alkotmányjogi panasz aggályosnak tartja az ítélet azon kitételét is, mely szerint ha valaki kiemelkedő helyet foglal el a lapsajtóorgánumok között, akkor – az indítványozó megfogalmazása szerint – „felmenthető az őt terhelő bizonyítási teher alól”, mert igaznak fogadhatók el a tényállításai. Mindezen körülmények az indítványozó szerint a jogerős ítéletet alaptörvény-ellenessé teszik.
      [12] A Kúria felülvizsgálati ítélete kapcsán az indítványozó sérelmezte, hogy az nem vizsgálta a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott alaptörvény-ellenességeket, és ezek vizsgálatának mellőzését nem is indokolta. Kifogásolta továbbá, hogy a Kúria azt állapította meg, hogy az alperes gazdasági hetilap érdemben igazolni tudta, hogy tett kísérletet az indítványozó álláspontjának előzetes megismerésére, mert – az indítványozó véleménye szerint – ezt az eljárásban mindegyik megjelent cikk kapcsán cáfolták. Az indítványozó a 30/1992. (V. 26.) AB határozatra és a 165/2011. (XII. 20.) AB határozatra, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikkére hivatkozva kitért arra is, hogy nem jelenti a véleménynyilvánítási szabadság korlátozását, ha valótlan tényállításokat helyre kell igazítani.
      [13] Végül a támadott bírói döntések alaptörvény-ellenességét az alkotmányjogi panasz a következőkben foglalta össze:
      [14] a) Az indítványozó jó hírnevének tiszteletben tartásához való jogát sérti a bíróság azon alaptalan következtetése, hogy róla elmarasztaló közvélemény alakult ki, ezért még a kifogásolt állítások valótlansága esetén is csak elhanyagolható hátrány érhetné.
      [15] b) A törvény előtti egyenlőség követelményét sérti a bíróság azon álláspontja, hogy egyrészt az indítványozóról elmarasztaló közvélemény alakult ki, másrészt viszont az alperes gazdasági hetilap kiemelt helyet foglal el a lapsajtóorgánumok között, így újságírói valószínűleg igazat mondanak.
      [16] c) A tisztességes eljárás követelményeinek az indítványozó szerint azért nem felel meg a bírósági eljárás, mert sérült a jó hírnév tiszteletben tartásához való jog és a törvény előtti egyenlőség követelménye; továbbá mert a Fővárosi Ítélőtábla a kifogásolt közlemény valóságtartalmát nem vizsgálta és mellőzte a sajtószervet terhelő bizonyítási kötelezettség érvényre juttatását; a Kúria pedig indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta a felülvizsgálati kérelemben felhozott indítványozói érveket.
      [17] Mindezek alapján az indítványozó kifejezetten kérte a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.21.597/2013/6. számú ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla – hatályában fenntartott – 2.Pf.20.975/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és a döntések megsemmisítését.

      [18] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. Az alkotmányjogi panasz befogadásáról az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel az Abtv. 47. § (1) bekezdésére, 50. § (1) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1) és (2) bekezdéseire – tanácsban eljárva dönt. A panaszt akkor lehet befogadni, ha az megfelel a törvényben előírt formai és tartalmi követelményeknek, különösen az Abtv. 26–27. és 29–31. §-aiban foglalt feltételeknek. Ezeken kívül az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)f) pontjaiban foglalt kritériumoknak. Jelen esetben a panasz nem felel meg ezeknek a követelményeknek, az alábbiak miatt.

      [19] 5. Az alkotmányjogi panasz tartalmazza azt a törvényi rendelkezést – nevezetesen az Abtv. 27. § szakaszára történő hivatkozást –, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont].
      [20] Az indítvány kitér az eljárás megindításának indokaira, és az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegeként, az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésére, a XV. cikk (1) bekezdésére és a XXIV. cikk (1) bekezdésére hivatkozva, azt adta elő, hogy a jó hírnév tiszteletben tartásához való jogot sértőnek találja a bíróság azon következtetését, mely szerint az indítványozóról elmarasztaló közvélemény alakult ki, ezért a kifogásolt állítások valótlanságuk esetén is csak elhanyagolható hátrányt okozhatta; valamint a törvény előtti egyenlőség követelményével összeegyeztethetetlennek tartja azt, hogy az indítványozóról kialakult „elmarasztaló közvéle­ménnyel” szemben az alperes gazdasági hetilapról azt mondta ki a bíróság, hogy kiemelt helyet foglal el a lapsajtóorgánumok között; végezetül mindezek miatt, és azért, mert a bíróság a kifogásolt közlemény valóságtartalmát nem vizsgálta kellőképpen, sérülni véli a tisztességes eljárás alkotmányos követelményeit is.
      [21] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére történő alkotmányjogi panasz-béli hivatkozás tekintetében az alábbi megállapításokat teszi. Az indítványozó által hivatkozott XXIV. cikk (1) bekezdése szerint: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.” Az Alaptörvény ezen rendelkezése nem a bírósági eljárásokra, hanem a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozik. Az indítványozó által hivatkozott ezen alaptörvényi rendelkezés és a támadott bírósági ítéletek közötti összefüggés tehát hiányzik. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az említett összefüggés hiánya az indítvány befogadásának tartalmi akadálya {3130/2013. (VI. 24.) AB végzés, Indokolás [17]; 3032/2014. (III. 3.) AB végzés, Indokolás [12], 3040/2014. (III. 13.), Indokolás [13]–[14]}.
      [22] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogot az Alaptörvény a XXVIII. cikk (1) bekezdésében a bírósági eljárásokra nézve is tartalmazza, az alábbiak szerint: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”
      [23] Az indítvány megjelöli az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntéseket: a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.975/2013/6. számú ítéletét és a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.21.597/2013/6. számú ítéletét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont].
      [24] Az indítvány az Alaptörvény megsértett rendelkezéseként – a 6. pontban írtak szerint – a VI. cikk (1) bekezdésére, a XV. cikk (1) bekezdésére és a XXIV. cikk (1) bekezdésére hivatkozik [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont].
      [25] Az indítvány tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a támadott bírósági döntések miért ellentétesek az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az alkotmányjogi panasz ismertetésében foglaltak szerint a kifogásolt alaptörvény-ellenesség abban foglalható össze, hogy sérti a jó hírnév tiszteletben tartásához való jogot az, hogy a bíróság szerint elmarasztaló közvélemény alakult ki az indítványozóról, ezért a perben kifogásolt közlés még valótlansága esetén is csak elhanyagolható hátrányt okozhatott neki. Ezzel szemben az alperes gazdasági hetilap kiemelt helyet foglal el a lapsajtóorgánumok között, ezért nem valószínű, hogy valótlanságokat fogalmazott meg a közleményben. A bíróság ezen álláspontját, valamint azt, hogy a bíróság a kifogásolt közlemény valóságtartalmát – az indítványozó szerint – nem vizsgálta kellőképpen, az indítványozó a tisztességes eljárás alkotmányos követelményébe ütközőnek tartja.
      [26] Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a bírói döntések megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
      [27] Az alkotmányjogi panasz benyújtása az Abtv. 53. § (1)–(2) bekezdésének megfelelően történt.

      [28] 6. Az Abtv. 29. §-a szerint: „Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.” A 27. § pedig úgy rendelkezik, hogy: „Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.”
      [29] Az alkotmányjogi panasz – a jó hírnév tiszteletben tartásához való jogra és a törvény előtti egyenlőség alkotmányos követelményére hivatkozva – a következők miatt kifogásolta az alapügyben született jogerős ítéletet, és a Kúria azt helybenhagyó felülvizsgálati ítéletét: Egyrészt sérelmezte, hogy a bíróság nem vizsgálta a kifogásolt közlemény valóságtartalmát; és arra a következtetésre jutott, hogy az még valótlansága esetén is csak elhanyagolható hátrányt jelentene az indítványozónak. Sérelmezte másrészt azt is, hogy a bíróság anélkül hivatkozott a közvélemény indítványozót érintő elmarasztaló közvéleményére, hogy erre az alperes gazdasági hetilap hivatkozott volna, vagy erre nézve a bíróság bizonyítást folytatott volna le. Harmadrészt kifogásolta az indítványozó, hogy a felülvizsgálati ítélet nem vizsgálta meg az általa felvetett alaptörvény-ellenességeket, és e vizsgálat mellőzését nem is indokolta kellőképpen; valamint alaptalanul fogadta el az alperes gazdasági hetilap azon állítását, hogy többször is tett kísérletet az indítványozó álláspontjának előzetes megismerésére, mert ezt – saját álláspontja szerint – az indítványozó minden megjelent cikk esetében cáfolta.
      [30] Amint azt a támadott bírósági döntésekből szövegszerűen is kitűnik, mind a Fővárosi Ítélőtábla, mind a Kúria vizsgálta a kifogásolt közlemény valóságtartalmát, és egybehangzóan arra a megállapításra jutott, hogy az alperes gazdasági hetilap érdemben igazolni tudta, hogy tett kísérletet a felperes álláspontjának előzetes megismerésére valamennyi megjelentetett cikk vonatkozásában – tehát a közlemény nem állít valótlanságot. Lényegtelen pontatlanságra azzal kapcsolatban utalt a bíróság, hogy nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy valamennyi cikk vonatkozásában valamennyi megkeresésre szolgáló eszközt, lehetőséget (telefon, e-mail, levél, közvetítő) igénybe vette-e az alperes gazdasági hetilap, ez ugyanis a felperes (indítványozó) személyének megítélése szempontjából közömbösnek tekinthető; figyelemmel arra, hogy az említett cikksorozat többször is taglalta a felperes számos alvállalkozója felé felhalmozott, a gazdasági élet számos szereplőjét érintő adósságát, a csődeljárás alá kerülést – mint meghatározó tényállítási elemet –, és ezen állításokat a felperes nem is kifogásolta, csak azt, hogy őt minden cikk esetében minden lehetséges fórumon előzetesen felkeresték-e az alperes gazdasági hetilaptól. Az indítványozóval kapcsolatos elmarasztaló közmegítélésre pedig ennek kapcsán, és nem önmagában, nem kizárólagosan – hanem a Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalásában foglaltaknak megfelelően – hivatkozott a bíróság; amely azonban, a támadott ítéletekből kitűnően, a kifogásolt közlemény szerinti megkeresések megtörténtét, és így a közlemény valóságtartalmát (a fent részletezettek szerint) más indokokból, egyéb bizonyítékok alapján is megalapozottnak találta.
      [31] Az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban felvetett kifogások ezért nem minősülnek az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek. A benyújtott alkotmányjogi panasz valójában az ügyben hozott, és az indítványozó, mint felperes számára kedvezőtlen bírósági döntések – tényállás-megállapítással, bizonyítási eljárással és a bizonyítás eredményével kapcsolatos – tartalmi, és nem alkotmányossági kritikája. Azonban a bizonyítási eljárás lefolytatása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a tényállás megállapítása a bíróságok feladata {3219/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [17]}.
      [32] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: „Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor.” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}

      [33] 7. Az Alkotmánybíróság ezért – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva – az alkotmányjogi panaszt visszautasította, az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) és – az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése tekintetében – h) pontjai alapján.
          Dr. Lévay Miklós s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          05/27/2014
          .
          Number of the Decision:
          .
          3274/2014. (XI. 4.)
          Date of the decision:
          .
          10/27/2014
          .
          .