a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bpkf.10.579/2022/4. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 14.Bpk.62/2022/14. számú végzése

A döntés szövege:

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bpkf.10.579/2022/4. számú végzése és a Fő­városi Törvényszék 14.Bpk.62/2022/14. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisíti.

[35] 3.2. A támadott bírósági végzések kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy azok nem állnak összhangban az Abh1., az Abh2., az Abh3. és az Abh4. megállapításaival.
[36] Az indítványozó utólagos összbüntetési indítványa alapján eljárt bíróságok a kifogásolt végzések tanúsága szerint nem folytatták le a Btk. 2. §-a értelmében annak a vizsgálatát, hogy a bűncselekményt az elkövetése vagy az elbírálása idején hatályban lévő büntetőtörvény szerint kell elbírálni, holott az indítványozó által elkövetett és az alapítéletek alapjául szolgáló valamennyi bűncselekmény elkövetési ideje 2013. július 1. előtti. Ezzel szemben az eljáró bíróságok annak tulajdonítottak jelentőséget, hogy az alapügyben eljáró bíróságok az összbüntetésbe foglalást az indítványozó esetében két alapítéletben a Btk. szabályainak az alkalmazásával végezték el. A végzés indokolása értelmében ugyanis az alapügyben eljárt bíróságnak a büntető törvénnyel kapcsolatos jogerős döntése az összbüntetésbe foglalásról döntő bíróságot is köti a jogszabály megválasztása során. Erre a szempontra figyelemmel – és a Btk. 2. §-a szerinti vizsgálat hiányában – utasították el a bíróságok az indít­ványozó összbüntetésbe foglalásra irányuló indítványát.
[37] A támadott bírósági végzésekben foglalt megállapítások kapcsán az Alkotmánybíróság emlékeztet a 3256/2022. (VI. 3.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh5.) tett alábbi megállapításaira. Az Alkotmánybíróság értelmezésében a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény (a továbbiakban: Btkátm.) 3. §-ának alaptörvény-ellenessége abból fakadt, hogy a jogalkotó a súlyosabb összbüntetési szabályok bevezetését nem bízta a jogalkalmazásra, vagyis nem tette lehetővé, hogy az eljáró bíróságok a Btk. 2. § (1)–(2) bekezdései alapján maguk döntsék el, hogy a cselekmény elkövetése idején vagy a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény tartalmaz-e enyhébb rendelkezéseket az elítéltre nézve és ezért az egyes esetekben melyik alkalmazandó. A visszaható hatály tilalma ugyanis az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében kizárólag a jogalanyok helyzetét elnehezítő (ad malam partem) visszaható hatályú szabályra irányadó. Másrészről az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy a Btkátm. 3. §-a szerinti alkalmazási szabály megsemmisítését köve­tően az eljáró bíróságok a Btk. 2. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva hozhatnak döntést arról, hogy az adott összbüntetési vagy utólagos összbüntetési eljárásban a régi Btk. vagy a Btk. összbüntetési szabályai tartalmaznak-e enyhébb rendelkezéseket az elítéltre nézve, és ezért az egyes esetekben melyik büntető törvény alkalmazandó. Az összbüntetés ugyanis a Btk. 2. §-a értelmében a bűncselekmény elbírálásának, azon belül speciális büntetéskiszabásnak minősül több okból is. Rendszertani megközelítésben azért, mert az összbüntetés szabályait a jogalkotó mind a régi Btk.-ban, mind a Btk.-ban a büntetés kiszabására irányadó rendelkezések között, az azonos című fejezetben helyezte el. Nyilvánvalóvá tette ezzel, hogy az összbüntetés megállapítása a büntetőjogi szankció kiszabásának egyik módja.
[38] Ezt a megközelítést támasztja alá az is, hogy az összbüntetést és annak mértékét a bíróság nem végzésben, hanem ítéletben állapítja meg. Tartalmi értelemben is büntetéskiszabás és nem csupán matematikai művelet az összbüntetésbe foglalás, hiszen az összbüntetésben határozza meg a bíróság azt a jogkövetkezményt, amelyet az elítélten ténylegesen végrehajtanak. Ezen felül az összbüntetés tartama vitathatatlanul bírói mérlegelés kérdése. Habár ez a mérlegelés az ítélethozatal általános eseteihez képest korlátozott, hiszen az összbüntetésbe foglalás során kizárt az alapítéletekben kiszabott büntetések újraértékelése, és nem vehetők figyelembe az elkövető személyi körülményeiben az elítélések óta bekövetkezett változások sem, a végleges összbüntetési ítélet megállapításának mégis immanens része a bíró szubjektív megítélése. A bírói mérlegelés lehetősége és kötelezettsége abból fakad, hogy az elengedés pontos mértékét a jogalkotó az irányadó jogszabályi rendelkezésekben nem határozta meg. A fentiek miatt az összbüntetés nem tekinthető csupán jogtechnikai intézménynek, nem számok kalkulálása matematikai műveletekkel, hanem bírói mérlegelés eredményeként meghatározott büntetés, vagyis büntetéskiszabás. Utóbb az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy értelmezésében az összbüntetési szabályok alkalmazása során valójában bűncselekmények elbírálásáról van szó, és mivel az összbüntetés anyagi jogi szabály, alkalmazásukkor a bíróságoknak a Btk. 2. §-a alapján kell eljárniuk. Konklúzióként foglalta össze végül, hogy a bíróságok valamennyi olyan összbüntetésbe foglalás során kötelesek lefolytatni a Btk. 2. §-a szerinti vizsgálatot, amikor az összbüntetésbe foglalandó ítéletek között van olyan, amely alapjául szolgáló cselekmény elkövetési ideje a régi Btk. hatálya idejére esik, feltéve hogy az összbüntetésbe foglalás egyéb törvényi feltételei az adott esetben fennállnak (Indokolás [51]–[55]).
[39] Kiemelte végül az Abh5., hogy az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát az összbüntetésbe foglalás során alkalmazandó büntető törvénykönyv meghatározásakor egyrészről az alapul fekvő bűncselekmények elköve­tési idejének, másrészről az összbüntetésbe foglalás, mint elbírálás időpontjának van meghatározó jelentősége (Abh5., Indokolás [56]). A jelen ügyben eljáró bíróságok ezzel szemben annak tulajdonítottak jelentőséget, hogy az összbüntetésbe foglalás alapjául szolgáló ítéletek között volt két olyan ítélet, amelyekben az eljárt bíró­ságok az összbüntetésbe foglalást a Btk. szabályainak az alkalmazásával végezték el. Ezért tekintették a Btk. szabályait az összbüntetésbe foglalásra is irányadónak és alkalmazandónak.
[40] Hiába terjesztett elő tehát az Abh1. közzétételét követően újabb indítványt az indítványozó az ítéletei össz­büntetésbe foglalására. Kérelmét a bíróság nem az Alkotmánybíróság releváns határozataiban a visszaható ­hatály tilalmával összefüggésben kifejtett értelmezéssel összhangban, és nem a hatályos eljárásjogi szabályok, valamint anyagi jogi rendelkezések alapján bírálta el. Az ismételt döntéshozatal eredményeként és a jelen alkotmányjogi panasszal támadott határozatok következtében ezért a visszaható hatály tilalmának a megsértésével az indítványozónak okozott sérelem orvoslására nem kerülhetett sor.

[41] 3.3. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy „[a]z alkotmányos büntetőjognak az Alap­törvény rendelkezéseiből fakadó komplex követelményrendszere, a jogállamiság és a jogbiztonság érvényesülésének kritériumai, köztük különösen a visszaható hatály tilalma nem csupán irányt mutatnak, de határokat is szabnak a jogalkotói és a jogalkalmazói tevékenységnek” {16/2014. (V. 22.) AB határozat, Indokolás [74]}. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint továbbá a contra legem bírói jogértelmezés felveti „a bíró­ságok törvényeknek való alávetettsége elvének sérelmét is. A jogállamiság elvéből, követelményéből az is követ­kezik, hogy a jogértelmezés nem válhat a jogalkalmazó szerv önkényes, szubjektív döntésének eszközévé. Ellenkező esetben sérülne a jogbiztonság követelménye, a jogalkalmazó szervek döntéseire vonatkozó kiszámíthatósági és előre láthatósági elvárás” {3026/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [27]; de ugyanígy: 3173/2015. (IX. 23.) AB határozat, Indokolás [52]}.
[42] A fentieket alapul véve az Alkotmánybíróság a konkrét ügyben úgy ítélte meg, hogy a támadott jogerős határozat sérti a visszaható hatály Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó tilalmát.

[43] 4. Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bpkf.10.579/2022/4. számú végzése ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó követelményekkel, ezért azt – az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján eljárva – megsemmisítette.
[44] Úgy ítélte meg továbbá az Alkotmánybíróság, hogy a konkrét esetben nem csupán a jogerős, hanem az első­fokú bírósági határozat megsemmisítésére is szükség van ahhoz, hogy az Alaptörvény rendelkezései maradéktalanul érvényesüljenek, és az indítványozó gyakorolhassa a bírósághoz forduláshoz és a jogorvoslathoz való ­jogait. Ezért – az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján eljárva – megsemmisítette a Fővárosi Törvényszék 14.Bpk.62/2022/14. számú végzését is.

Dr. Sulyok Tamás s. k., tanácsvezető alkotmánybíró .
Dr. Czine Ágnes s. k. előadó alkotmánybíró Dr. Juhász Imre s. k. alkotmánybíró .	Dr. Horváth Attila s. k. alkotmánybíró Dr. Juhász Miklós s. k. alkotmánybíró .