A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Pécsi Ítélőtábla Pkf.lV.25.176/2023/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Pécsi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Pkf.lV.25.176/2023/2. számú, valamint a Pécsi Törvényszék 4.Pk.50.913/2023/2. számú végzései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] 1.1. Jelen ügy közvetlen előzménye, hogy az indítványozó 2019. március 28. napján joggal való visszaélés megállapítása és jognyilatkozat pótlása iránt közszolgálati jogvitát indított a Debreceni Törvényszék előtt. A Debreceni Törvényszék ítéletével a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában rögzítette, hogy a per a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 5. § (4) bekezdése szerinti, közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos jogvita, melyet közigazgatási perben kell elbírálni. A Kúria végzésével a Debreceni Törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban a Debreceni Törvényszék ítéletével a keresetet ismételten elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla a Debreceni Törvényszék ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet közlésére 2023. február 14. napján került sor. A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének befogadását a 2023. május 24. napján kelt határozatával megtagadta. Az Alkotmánybíróság a Kúria és a Fővárosi Ítélőtábla ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt 3329/2024. (VII. 29.) AB végzésével – a befogadhatóság feltételei teljesítésének hiányában – visszautasította.
[3] 1.2. Az indítványozó jelen ügyben polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítése iránt terjesztett elő kérelmet a Debreceni Törvényszékkel szemben. Kérelmében – a Kúria Közigazgatási Munkaügyi Kollégiuma Közigazgatási joggyakorlat-elemző csoport 2015. november 23. napján kelt összefoglaló véleményére utalva – arra hivatkozott, hogy a közszolgálati jogviták a munkaügyi bíráskodás feladatkörébe tartoznak, ezért a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Pevtv.) rendelkezései alapján a 2019. március 28. napján indult és 2023. július 10. napján zárult pere okán vagyoni elégtételre jogosult.
[4] Az első fokon eljáró Pécsi Törvényszék a 4.Pk.50.913/2023/2. végzésével a kérelmet visszautasította. Döntését azzal indokolta, hogy a Pevtv. 1. §-a szerint a törvény hatálya a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel iránti igény érvényesítésére terjed ki, azaz kizárólag azokra az igényekre, amelyeket a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) alapján kell elbírálni. Utalt arra, hogy a kérelmező által hivatkozott kúriai vélemény a Pp. hatálybalépését megelőzően indult peres eljárásokra vonatkozik. Kifejtette, a Pp. a hatálybalépésével egyértelműsítette, a hatálya alól kikerülnek azok a jogviták, amelyek a Kp. hatálya alá tartoznak, a Kp. 4. § (7) bekezdés 3. pontja és az 5. § (4) bekezdése szerint pedig a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos jogviták a Kp. hatálya alá tartoznak, ezekre tehát a munkaügyi per szabályai nem alkalmazhatók.
[5] 1.3. Az indítványozó fellebbezését elbíráló Pécsi Ítélőtábla Pkf.IV.25.176/2023/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését jóváhagyta. Indokolása szerint a fellebbezés alaptalan, az elsőfokú bíróság végzése helyes, nem sérti a fellebbezésben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket. Megerősítette, hogy a Pevtv. 1. §-a értelmében a törvény hatálya a bírósági polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel iránti igény érvényesítésére terjed ki és részletesen megindokolta, hogy az indítványozó által indított per közigazgatási per volt, amely nem tartozik a Pevtv. hatálya alá.
[6] Kiemelte, hogy a kérelmező által hivatkozott 1/2020. KPJE határozat a 2018. január 1. napja előtt előterjesztett keresetlevéllel indult, a keresetlevél benyújtásakor a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 349. § (1) bekezdés c)–d) pontjai szerint munkaügyi pernek minősülő közszolgálati jogviszonyból származó jogvitákra adott iránymutatást és foglalt állást úgy, hogy azok munkaügyi pernek minősülnek. A Kp. és a Pp. hatálybalépését követően indított perekre a jogegységi határozat nem irányadó.
[7] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszba foglalt álláspontja szerint az eljáró bíróságok azzal, hogy a közszolgálati jogvitáját illetően ügyében kizárták a Pevtv. alkalmazását, megsértették esetében a diszkrimináció tilalmát [Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdése], valamint a tisztességes eljáráshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jogai [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése] érvényesülését. Kifejtette, hogy a Pevtv. külön nevesíti a munkaügyi pereket, és az általa indított közszolgálati jogvita is munkaügyi per, egyben peres eljárás, függetlenül attól, hogy az eljáró bíróságok eljárási szabályait nem a Pp., hanem a Kp. szabályozza.
[8] Úgy ítélte, a bíróságok jogértelmezése nem felelt meg az Alaptörvény 28. cikkében előírtaknak sem, mivel egy ügy „természetét nem jogi minősítése, hanem a belső jog szerinti tartalma és hatásai alapján kell megítélni. Ezt a szempontot figyelembe véve a Kúria állásfoglalása továbbra is releváns, megállapításaira – mely szerint a »munkajog tárgykörébe tartozik valamennyi jogviszony, amely alkalmas a más részére végzett önálló munka megjelenítésére függetlenül a munkaadó minőségétől, illetve jogállásától«. »A munkajog speciális területe a közszolgálati jog« – a bírósági eljárást szabályozó eljárásjogi kódexekben történt változásoknak semmilyen hatása nincs”.
[9] Az indítványozó hivatkozott továbbá az Emberi Jogok Európai Bírósága, (a továbbiakban: EJEB) Gazsó kontra Magyarország (48322/12); 2015. július 16. ítéletére, melyben az EJEB kötelezte Magyarországot olyan hatékony jogorvoslat, vagy jogorvoslat-együttes bevezetésére, amely a Bíróság esetjogában lefektetett egyezményes elvekkel összhangban képes kezelni a túlzottan hosszú bírósági eljárások kérdését.
[10] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. Az alkotmányjogi panasz befogadásáról az Alkotmánybíróság – figyelemmel az Abtv. 47. § (1) bekezdésére, 50. § (1) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1) és (2) bekezdéseire – tanácsban eljárva dönt. A panasz akkor fogadható be, ha az megfelel a törvényben előírt követelményeknek, különösen az Abtv. 26–27. és 29–31. §-aiban foglalt feltételeknek. Ezeken kívül az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt kritériumoknak. Az Abtv. 56. § (3) bekezdés értelmében a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[11] 3.1. Az alkotmányjogi panasz a törvényi feltételeknek az alábbiak szerint felel meg.
[12] Az indítványozó által 2024. január 29. napján kézhez vett végzés ellen 2024. március 21. napján postai úton a bírósághoz benyújtott alkotmányjogi panasz – az Abtv. 30. § (1) bekezdésére és az Ügyrend 28. § (1) bekezdésére figyelemmel – határidőben érkezett.
[13] Az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek a következők szerint tesz eleget. Tartalmazza: a) a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait (az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvényben tiltott diszkriminációt, valamint a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogait sérti, továbbá az Alaptörvényben előírt jogértelmezési előírás követelményének sem felel meg a bíróság támadott határozata); c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést (a Pécsi Ítélőtábla Pkf.lV.25.176/2023/2. számú végzése); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2), a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései valamint a 28. cikke]; e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntést az indítványozó miért tartja ellentétesnek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel; valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a bírói döntést.
[14] Az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőséget kimerítette, további jogorvoslati lehetőség nem volt számára biztosítva.
[15] Az indítványozó az alkotmányjogi panasz benyújtására az Abtv. 27. § (1) bekezdésében meghatározott indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll, tekintettel arra, hogy az alapügy felperese volt.
[16] 3.2. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele, hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az Alkotmánybíróság korábban már megállapította, hogy az Alaptörvény 28. cikkében foglalt rendelkezés a bíróságoknak címzett jogértelmezési szabály, amely nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani {lásd: 3146/2013. (VII. 16.) AB végzés, Indokolás [39], ezért az erre irányuló indítványi elemeket jelen ügyben nem vizsgálta.
[17] 3.3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg továbbá, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív, az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását. A feltételek meglétének mérlegelése az Alkotmánybíróság jogkörébe tartozik {lásd: 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]}.
[18] Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján megállapította, hogy az indítványozó alkotmányossági kifogásai kifejezetten és kizárólag az eljáró bíróságok jogértelmezésére és jogalkalmazására irányulnak.
[19] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja felül. A bírói döntéseknek tehát csak az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe. A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak, egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.
[20] A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csupán az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban azt nem teszi lehetővé, hogy az Alkotmánybíróság minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogértelmezésre és jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy a bírósági jogértelmezésnek, jogalkalmazásnak közvetlenül kell valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelmére vezetnie [lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13] – [15]}.
[21] A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmével összefüggő kifogásokat illetően az Alkotmánybíróság ebben az ügyben megjegyzi, hogy mind az első fokon, mind a másodfokon eljáró bíróság részletesen megindokolta döntését, ismertetve az annak alapjául szolgáló hatályos jogszabályi rendelkezéseket. A jogorvoslathoz való jog tekintetében pedig kiemeli, hogy az indítványozó nem volt elzárva a perorvoslattól, élt is fellebbezési jogával, ezért jogorvoslathoz való jogának sérelme megalapozottan nem vetődik fel.
[22] Az Alkotmánybíróság önmagában azt, hogy az indítványozó az egyébként részletekbe menően megindokolt bírói döntést megalapozatlannak, jogellenesnek és magára nézve sérelmesnek tartja, az indítványban megjelölt alkotmányos jogok tekintetében a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyének megalapozására nem találta elegendőnek, és úgy ítélte meg, hogy az indítványban foglaltak nem vetnek fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem, amely az indítvány érdemi vizsgálatát indokolná.
[23] Az indítványozó konkrét ügyét illetően utal továbbá az Alkotmánybíróság arra, hogy bár a Pevtv. megalkotásának kifejezett célja polgári peres eljárásokban a bírósági eljárás észszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő alapvető jog sérelmének orvoslása, de nem érinti a peres felek azon jogát, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénynek a közigazgatási és bírósági jogkörben okozott károkért való felelősségre vonatkozó szabályai (6:548. - 6:549. §-ok) szerint pert indítsanak a bírósági eljárás elhúzódásával összefüggésben őket ért konkrét kár megtérítése érdekében.
[24] 4. Mivel a fentiek szerint az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény hivatkozott XV. cikk (1)–(2) bekezdései és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései tekintetében nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem fogalmaz meg, ekként nem teljesíti az Abtv. 29. §-a szerinti vagylagos befogadhatósági feltételek egyikét sem, ezért azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
. | Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |