A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.058/2013/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria mint felülvizsgálati bíróság
Mfv.III.10.058/2013/4. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt.
[3] Kérelme indokolásában hivatkozott az emberi méltóság sérthetetlenségére [Alaptörvény II. cikk], a tulajdonhoz való jogra [XIII. cikk (1) bekezdése] az egyenlőséghez, illetve az egyenlő elbánáshoz való jogra [XV. cikk (1) és (2) bekezdése].
[4] 1.1. Ügye előzményeként előadta, hogy közszolgálati jogviszonyát a Baranya Megyei Földhivatalnál 2010. szeptember 30. napjával kívánták megszüntetni, azonban a felmentés közlését követően a munkáltatói jogok gyakorlója a felmentést visszavonta, és az indítványozó kinevezését a prémiumévek programról szóló 2004. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Péptv.) alapján határozott idejűvé módosította.
[5] Az indítványozó közszolgálati jogviszonya megszűnését megelőzően 2011. augusztus 16-án munkaviszonyt létesített. Munkáltatója a határozott időtartam lejártáig szóló juttatást kifizette, de a Péptv. 4. § (8) bekezdése alapján a 24. hónapig hátralévő időre szóló juttatás kifizetését megtagadta, ami ellen jogorvoslattal élt.
[6] A Pécsi Munkaügyi Bíróság a keresetet elutasította, mert álláspontja szerint a Péptv. 4. § (8) bekezdését nem lehet olyan módon értelmezni, hogy a teljes időszakra járna juttatás az indítványozónak. A panaszos jogviszonya ugyanis – a nyugdíjkorhatár elérése miatt –mindenképpen korábban, azaz 2011. augusztus 22-én megszűnt volna.
[7] A Pécsi Törvényszék mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperes munkáltatót jelentős összegű juttatás és annak kamatai megfizetésére. A panaszos fellebbezését azért találta megalapozottnak, mert a másodfokú bíróság álláspontja szerint a „ki kell fizetni fordulat” kógens szabály, azt mindenképpen alkalmazni kell.
[8] Az alperes munkáltató felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelynek nyomán a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság ítéletét, egyúttal a munkaügyi bíróság ítéletét a per főtárgya és a perköltség tekintetében helybenhagyta. A Kúria ítélete indokolásában azt emelte ki, hogy a 24 hónapos szabályt csak azokban az esetekben lehetséges alkalmazni, amikor a határozott idejű jogviszony tartama eléri vagy meghaladja a 24 hónapot. A Kúria megállapította, hogy fogalmilag kizárt olyan időre kifizetni a felperesnek a „járó juttatást”, amire a kinevezés időbeli hatálya már nem terjed ki.
[9] 1.2. A tulajdonhoz való jog körében a panaszos azzal érvelt, hogy a Kúria a törvényszéki ítélet hatályon kívül helyezésével az Alaptörvénybe foglalt jogát megsértette. Ráadásul ez azzal a következménnyel járt, hogy a már tulajdonába került pénzösszeget vissza kellett fizetnie. Szerinte olyan értelmezést tulajdonított a Kúria a rá irányadó jogszabályi rendelkezésnek, amely tulajdoni tárgyának elvonását eredményezte.
[10] Az emberi méltósághoz való joga szerinte azért sérült, mert a Kúria szembehelyezkedett a törvény rendelkezéseivel, döntése megsérti az államot és annak szerveit terhelő kötelezettséget, ami azzal a következménnyel jár, hogy a panaszos az államérdek és a bürokratikus célszerűség tárgyává válik.
[11] Az egyenlőséghez való jog és a diszkrimináció tilalma körében azt hangsúlyozza, hogy a gyakorlatban előfordult, hogy ugyanilyen tényállás mellett a jogosult a részére járó teljes juttatáshoz hozzájutott.
[12] 2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[13] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén. A bírói döntés irányának, önmagában a bírósági joggyakorlat tartalmának (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban nem rendelkezik hatáskörrel.
[14] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben megállapította, hogy az indítványozó a bíróság, illetve a Kúria eljárásával, valamint az ítéletek érdemével kapcsolatosan sem állított olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel. Így az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, annak befogadására nincs lehetőség.
[15] 3. Mivel a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.058/2013/4. számú ítéletével összefüggésben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg, az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Lévay Miklós s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |