Az indítvány lényege:
Az indítványozó – az 27. §-a szerinti - alkotmányjogi panaszában a Kúria Kfv.VII.45.064/2022/10. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az alkotmányjogi panasz alapját képező ügyben a II. rendű alperes (a továbbiakban: indítványozó) és a felperes tanulmányi szerződést kötöttek, amelyben úgy rendelkeztek: ha a felperes szakképzettséget igazoló oklevelet nem szerezné meg a szerződésben rögzített határidőig, illetve, ha a támogatott tanulmányi idővel megegyező időtartamig jogviszonyát nem tartja fenn, vagy kéri áthelyezését vagy szolgálati jogviszonya megszüntetését, akkor köteles visszafizetni a felsőfokú tanulmányainak költségeit. A felperes I. rendű alperesnél fennálló szolgálati viszonya - az oklevél megszerzését követően - a törvény erejénél fogva szűnt meg, mivel visszavonta a kifogástalan életvitel ellenőrzéséhez szükséges hozzájárulását. A szolgálati viszony megszűnéséről szóló állományparancsban a felperest tájékoztatták a visszafizetési kötelezettség terhéről, amellyel szemben benyújtott panaszát a belügyminiszter elutasította. A felperes keresetében az indítványozó állományparancsának visszatérítési kötelezettségre vonatkozó része hatályon kívül helyezetését kérte; az indítványozó a kereset elutasítását kérte, valamint viszontkeresetet terjesztett elő, melyben kérte, hogy a bíróság a felperest a szerződés megszegéséből eredő kártérítés megfizetésére kötelezze. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét és az indítványozó viszontkeresetét elutasította. A Kúria, mint másodfokú bíróság, a benyújtott fellebbezések alapján, az elsőfokú döntés fellebbezéssel érintett, a felperes keresetét elutasító és az indítványozó viszontkeresetét elutasító részében hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. A Kúria megállapította, hogy a keresettel támadott állományparancs a felperes szolgálati viszonya megszűnését állapította meg, amely - a benne foglalt tájékoztatásra figyelemmel - nem tekinthető visszafizetési felszólításnak és egyéb munkáltatói igényérvényesítésnek sem. Az indítványozó viszontkeresetével összefüggésben kifejtette, hogy a Kp. kivételesen, a marasztalási pereknél teszi lehetővé a polgári eljárásjogi szabályok alapján ismert viszontkereset előterjesztését, kizárólag megállapításra irányuló keresettel szemben erre nincsen lehetőség.
Az indítványozó álláspontja az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti azon joga sérült, hogy a bírság a viszontkeresettel érvényesíteni kívánt jogát, jogos igényét elbírálja; a Kúria téves jogszabály értelmezéssel szüntette meg az eljárást, amely alaptörvény-ellenes bírói döntést eredményezett..
. |