A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.VIII.10.010/2022/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezet által képviselt indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
[2] Az indítványozó által kifogásolt határozat a következő.
[3] A Kúria 2022. május 25-én meghozott Mfv.VIII.10.010/2022/4. számú ítéletével a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.179/2021/6. számú ítéletét a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályában fenntartotta. A Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.179/2021/6. számú ítéletével – az indítványozó keresetét elutasító – Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma 15.M.70.102/2020/14. számú ítéletét részben megváltoztatta arra hivatkozással, hogy az indítványozó eredeti munkaköre mellett ellátott más munkakörbe tartozó feladatokat, ezért a másodlagos kereseti kérelme szerint megbízási díjra jogosult.
[4] 1.1. Az alkotmányjogi panaszban kifogásolt ügy lényege a következő.
[5] A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoka 2009. szeptember 1-jei hatállyal egy fő segédelőadói (biztonsági) beosztást létesített II/III. besorolással. A státusz betöltésére kiírt pályázatot az indítványozó nyerte el, így áthelyezéssel 2009. október 1-jei hatállyal a Büntetés-végrehajtási Szervezet Oktatási, Továbbképzési és Rehabilitációs Központ (alperes) jogelődjéhez került kinevezésre.
[6] A segédelőadói (biztonsági) beosztást létesített indítványozó munkaköri leírása szerint elméleti és gyakorlati oktató, fegyvermester volt, munkaköri feladatai közé tartozott az alaki ismeretek tantárgy elméleti és gyakorlati oktatása, az oktatott tárgyban a hallgatók felkészítése és számonkérése.
[7] Az indítványozó 2011. január 10-én „szolgálati jeggyel” fordult az alpereshez, amelyben beosztása, besorolása és díjazása 2009. október 1-ig visszamenőleges felvizsgálatát és módosítását kérte. Az alperes igazgatója 2011. január 12-i válaszlevelében arról tájékoztatta az indítványozót, hogy besorolása nem tér el a pályázati kiírásban szereplő II/III. besorolástól.
[8] Az indítványozó a 2013. március 13-án előterjesztett szolgálati panaszában 3.760.260 forint illetménykülönbözet és kamatai megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy ténylegesen nem a biztonsági segédelőadó beosztáshoz tartozó feladatokat, hanem magasabb besorolású, főelőadói beosztást töltött be, ezért illetményét is ennek megfelelően kell megállapítani. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoka a szolgálati panaszt elutasította. Az indítványozó szolgálati viszonya 2014. május 14-én szűnt meg közös megegyezéssel.
[9] Az indítványozó ezt követően keresetet nyújtott be, amelyben elsődlegesen 2009. október 1-től 2013. május 4-ig számítottan 3 635 030 forint illetménykülönbözet és ezen összeg kamatai, 343 491 forint távolléti díjkülönbözet és kamatai, másodlagosan 2009. október 1-től 2012. december 31-ig számítottan 1 507 350 forint megbízási díj és ezen összeg 2011. május 1-től számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozása szerint döntően és túlnyomórészt főelőadó és kiemelt főreferens beosztásba tartozó oktatási feladatot látott el, amely beosztásokat a perbeli időszakban hatályos a vonatkozó miniszteri rendeletek az I/IV. besorolási kategóriába soroltak. Másodlagos kereseti kérelme indokolásaként előadta, hogy a munkaköri leírása alapján és ténylegesen is főelőadói beosztást látott el, amely mellett többletfeladatként fegyvermesteri feladatokat is végzett, így részére illetménykülönbözet jár.
[10] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 33.M.1792/2013/24. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság, a 4.Mf.680.469/2015/7. számú ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság az Mfv.I.10.870/2016/7. számú végzésével hatályon kívül helyezte a Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.468/2015/7. számú ítéletét, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 33.M.1792/2013/24. számú ítéletére is kiterjedően és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A kúriai végzés szerint a megismételt eljárásban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 3. § (3) bekezdésében foglalt, az 1/2009. (VI. 24.) PK. véleménynek megfelelő bizonyításra vonatkozó tájékoztatást követően előterjesztett indítványok alapján kell a bizonyítási eljárást lefolytatni és az így beszerzett bizonyítékokra alapítottan megállapított tényállásra tekintettel kell az indítványozó keresetét elbírálni.
[11] A hatályon kívül helyezés folytán megismételt elsőfokú eljárásban, a Fővárosi Törvényszék 2021. január 12-én meghozott – majd a 20-as sorszám alatt kiegészített – 15.M.70.102/2020/14. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította és kötelezte a perköltség megfizetésére. A Törvényszék szerint az indítványozó – az őt terhelő bizonyítási teherre figyelemmel – nem tudta bizonyítani, hogy magasabb besorolású munkakörhöz tartozó munkaköri feladatokat látott el saját munkaköri feladatai helyett, illetve azok mellett (munkaidejében, vagy annak egy részében).
[12] Az indítványozó fellebbezése alapján eljáró Fővárosi Ítélőtábla Munkaügyi Kollégiuma 2021. október 7-én meghozott 1.Mf.31.179/2021 /6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest 695 700 forint megbízási díj, ezen összeg 2011. július 10-től a kifizetésig számított késedelmi kamata megfizetésére. Az indítványozót terhelő elsőfokú perköltség összegét 445 000 forintról 322 000 forintra mérsékelte, kötelezte az indítványozót 50 000 forint másodfokú perköltség megfizetésére, megállapította továbbá, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában a tényállást kiegészítve rögzítette, hogy az indítványozó csak 2010., 2011. és 2012. évben végzett oktatási feladatokat, 2009. és 2013. évben egyáltalán nem látott el ilyen tevékenységet. Az ítélőtábla a tanúvallomások és az indítványozó személyes előadása alapján arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó az oktatási tevékenységet nem az eredeti beosztása helyett, hanem annak ellátása mellett végezte, ezért a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 50. § (4) bekezdése alapján megbízási díjra jogosult, amelynek mértékét a jogszabályi keretek között 2010. január 1-től 2012. december 31-ig tartó időszakra a rendvédelmi illetményalap 50%-ában határozta meg figyelemmel az oktatási feladatok önálló, de nem teljes körű ellátására (vizsgáztatási feladatok stb.) és az oktatott tárgyak óraszámára.
[13] Az ítélőtábla ítéletével szemben az indítványozó a Kúriához felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Az indítványozó a felülvizsgálati kérelmében a másodlagos kereseti kérelmében foglaltaknak megfelelő megbízási díj, azaz az alperes 1 507 351 forint és ezen összeg 2011. május 1-től a kifizetésig számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kérte továbbá a jogerős ítéletnek az első-, és másodfokú perköltség megfizetésére kötelező rendelkezésének megváltoztatását akként, hogy a peres felek az első-, és másodfokú perköltségüket maguk viselik, vagylagosan pedig a megállapított első-, és másodfokú perköltség lényeges – legfeljebb a megállapított perköltség 25%-ára – mérséklését indítványozta. Az indítványozó szerint a jogerős ítéletnek a megbízási díj iránti kereseti kérelmet elutasító része megalapozatlan, az eljáró bíróság nem vette figyelembe megfelelő mértékben az eset valamennyi körülményét és a megbízási díj mértékének megállapításakor a jogszabályokkal részben ellentétes határozatot hozott [a Hszt. 50. § (4) bekezdésébe, valamint a belügyminiszter irányítása alá tartozó egyes fegyveres szervekkel hivatásos szolgálati viszonyban állók szolgálati viszonyáról és a személyügyi igazgatás rendjéről szóló 64/2011. (XII. 30.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 19. §-ába, továbbá a régi Pp. 164. § (1) bekezdésébe és 221. § (1) bekezdésébe ütközően]. Az indítványozó érvelése szerint a másodfokú bíróság helytállóan ítélte meg, hogy a segédelőadó beosztásába az általa ellátott oktatási tevékenységek nem tartoznak bele, ugyanakkor az illetményalap 25-100%-ban megállapítható megbízási díj mértékének 50%ban történő megállapítása során helytelenül mérlegelt). Álláspontja szerint a megbízási díj elutasítása a 2009. október és december közötti időszak vonatkozásában megalapozatlan, a per irataival – így a munkaköri leírásával – ellentétes. Az indítványozó a felülvizsgálati kérelmében a megállapított megbízási díj összegszerűségét is kifogásolta és kifejtette, hogy munkaidejében döntően és túlnyomórészt a magasabb beosztáshoz tartozó feladatokat látta el, a biztonsági segédelőadó munkakörébe tartozó feladatokat legfeljebb munkaidejének 5-10%-ban végezte, ezért álláspontja szerint a Hszt. 50. § (4) bekezdése szerinti 100%-os megbízási díjra jogosult. Az ítélőtábla a vonatkozó miniszteri rendeletek szempontjait figyelmen kívül hagyta, nem értékelte az oktatott tárgyak óraszámát sem. Az indítványozó továbbá hivatkozott a perköltség eltúlzott voltára is.
[14] A Kúria 2022. május 25-én meghozott Mfv.VIII.10.010/2022/4. számú ítéletével a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.179/2021/6. számú ítéletét a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályában fenntartotta. A Kúria szerint az indítványozó a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul panaszolta a 2009. október 1-től december 31-ig végzett oktatási tevékenysége ellentételezésének elutasítását. Az ítélőtábla a jogerős ítéletében a tényállás kiegészítéseként rögzítette, hogy az indítványozó 2009. és 2013. évben egyáltalán nem látott el oktatási feladatokat. A Kúria kifejtette, hogy az indítványozó a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet tényállás megállapítását megsértett jogszabályhely megjelölésével nem támadta. A régi Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére nem hivatkozott, amely szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. Ezért a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítéletben foglaltaktól eltérő tényállás megállapítására és a bizonyítékok felülmérlegelésére nem volt lehetősége [régi Pp. 272. § (2) bekezdés]. A megbízási díj mérlegelésére irányadó szempontokat a Hszt. 50. § (4) bekezdésére figyelemmel a BM rendelet 19. §-a tartalmazza, amely szerint annak mértéke megállapításánál a többletfeladat nagysága, a megbízással járó többletterhek, a helyettesített beosztás besorolása, valamint a Hszt. 50. § (3) és (4) bekezdésében foglaltak irányadóak.
[15] A Kúria szerint a jogerős ítélet a megbízási díj mértékét e szempontok figyelembe vételével állapította meg, ítéletét a régi Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően indokolta. A Kúria szerint az ítélőtábla helytállóan értékelte, hogy az indítványozó a segédelőadói beosztásba nem tartozó oktatási tevékenységet végzett, amely nem csupán a gyakorlati ismeretek átadását, hanem elméleti oktatást is magába foglalt, így megállapítható volt, hogy 2010-2012-ig magasabb beosztásba tartozó feladatokat is végzett. Figyelembe vette az oktatott tárgyak óraszámát, az oktatási feladatokkal járó többletterhet és felelősséget, valamint e tevékenység munkaidejéhez viszonyított arányát is. A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok és tanúvallomások alapján – amelynek felülmérlegelésére megsértett jogszabályhelyre hivatkozás hiányában nem volt lehetősége a Kúriának – arra a következtetésre jutott az ítélőtábla, hogy az indítványozó a beosztásához nem tartozó oktatási feladatokat a munkaideje felét el nem érően látta el, így a Hszt. 50. § (4) bekezdésében foglalt kereteken belül jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy az indítványozót az illetményalap 50%-ának megfelelő megbízási díj illeti meg. Az ítélőtábla mérlegelése a Kúria szerint megfelelt a Hszt. 50. § (4) bekezdésében, valamint a BM rendelet 19. §-ában foglaltaknak, az nem volt kirívóan okszerűtlen, ezért a Kúria jogszabálysértést nem állapított meg. A Kúria szerint az indítványozó a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott a régi Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértésére, mert a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89] bekezdés}. Az ítélőtábla a jogerős ítéletében a döntésénél a figyelembe vett tényállást, a felek nyilatkozatait és érvelését, a rendelkezésre álló bizonyítékokat és az alkalmazott jogszabályokat megjelölte, így határozatának indokolása a Kúria szerint megfelelt a jogszabályoknak és a bírói gyakorlatnak is. A másodfokú bíróság a pertárgyérték, az indítványozó pervesztességének aránya alapján a régi Pp. 81. § (1) bekezdés és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIll. 22.) IM rendelet 3. § (1) bekezdés helytálló alkalmazásával állapította meg az első- és másodfokú perköltség összegét, amelynek felülbírálatára vonatkozó indítványozói érvelés megalapozatlan volt.
[16] 1.2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény a XXVIII. cikk (1) bekezdéseinek sérelmére hivatkozva kérte a bírósági döntések megsemmisítését, indokai a következőek.
[17] Az indítványozó szerint a tisztességes eljáráshoz való jogát sérti az elsőfokú ítélet, az ítélet elleni fellebbezésnek nem teljes mértékben helyt adó másodfokú ítélet meghozatala, azaz az indítványozó keresetét elutasító része, illetve a Kúriának a jogerős döntést helyben hagyó ítélete. Az indítvány szerint az ítéletekben felhívott jogszabályokból – illetve ezáltal az ítéleti indokolásból – a jogértelmezés általános szabályainak megtartása mellett nem következik indítványozót részben marasztaló bírói döntés, így azok sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből levezetett indokolási kötelezettséget, amely álláspontja szerint az ítélet alaptörvény-ellenességét is eredményezi. Az indítványozó szerint a támadott döntések keresetet elutasító része, továbbá a Kúria ítélete szerinti jogalkalmazói jogértelmezés közvetlenül befolyásolta indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogának gyakorolhatóságát és tényleges érvényesülését.
[18] Az indítványozó szerint a Kúria nem indokolta részletesen azon megállapítását, hogy az indítványozó miért panaszolta alaptalanul a 2009. október 1-től december 31-ig végzett oktatási tevékenysége ellentételezésének elutasítását. Ezzel összefüggésben az indítványozó a régi Pp. 221. § (1) bekezdésére, valamint arra is utalt, hogy az elsőfokú ítélet szerint az indítványozó a kinevezésétől kezdve, a munkaköri leírásában rögzített feladatokat végzett.
[19] A tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét az indítványozó arra tekintettel is állította, hogy a Kúria ítéletének indokolása szerint a felülmérlegelésre a megsértett jogszabályhelyre történő hivatkozás hiányában nem volt lehetősége a Kúriának. Az indítványozó szerint azonban a felülvizsgálati kérelemben megjelölte az általa megsértettnek vélt jogszabályhelyeket [Hszt. 50. § (4) bekezdése, BM rendelet 19. §-a, valamint a régi Pp. 164. § (1) bekezdése és 221. § (1) bekezdése vonatkozásában]. Az indítvány szerint ezért az indokolási kötelezettség alkotmányjogi értelemben vett sérelme az eljárási szabály alaptörvény-ellenes alkalmazását jelenti.
[20] Az indítványozó szerint a megbízási díj tekintetében az ítélőtábla és a Kúria a BM rendeletben kógensen meghatározott szempontokat nem teljes mértékben vette figyelembe, illetve hagyta helyben, ezek indokolását a régi Pp. 221. § (1) bekezdése szerint nem adta meg. Az indítványozó szerint a perbeli hivatkozásai, továbbá a fellebbezés és a felülvizsgálati kérelemben rögzítettek ellenére nem került értékelésre (és annak indokát sem adták a bíróságok), hogy az ellátott feladatok beosztása más besorolási osztályba tartozó tiszthelyettesi beosztás.
[21] Az indítványozó szerint a megbízási díj 50%-os mértékű megállapítása során az indítványban előadottak szerint az ítélőtábla és a Kúria is figyelmen kívül hagyta a régi Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat, valamint a Hszt. 50. §-ának, illetve a BM rendelet 19. §-ának rendelkezéseiből a jogértelmezés általános szabályainak megtartása mellett nem következik a keresetben kérelmezett 100%-os mértékű megbízási díj bíróságok által megítélt 50%-os mértékre való csökkentése, mely indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát sérti.
[22] Az indítvány ezt követően – az előadott jogértelmezési kifogásokra tekintettel – hivatkozott az Alkotmánybíróság több döntésére {3173/2015. (IX. 23.) AB határozat, Indokolás [53]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]–[34]}.
[23] 2. Az alkotmányjogi panasz nem tett eleget a befogadhatóság Abtv.-ben előírt feltételének.
[24] 2.1. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi – formai és tartalmi – feltételeknek, különösen a 27. § szerinti érintettség, a jogorvoslat kimerítése, valamint a 29–31. § szerinti követelményeknek.
[25] 2.2. Az indítványozó a Kúria ítéletét 2022. július 4-én vette át, az indítványozó az alkotmányjogi panaszt 2022. szeptember 2-án – az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül – nyújtotta be képviselő útján. Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására az indítványozó határidőben kiegészítette az indítványt.
[26] Az indítvány megjelölte az indítványozó jogosultságát és az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés és 52. § (1b) bekezdés a) pont]; az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérte kizárólag az Alkotmánybíróság eljárását. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói ítéleteket [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont], valamint az Alaptörvény indítványozó szerint sérelmet szenvedett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben megjelölte az eljárás megindításának indokait, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, továbbá indokolta, hogy a sérelmezett bírói döntések álláspontja szerint miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pont]. Az indítványozó továbbá kifejezett kérelmet terjesztett elő a támadott bírói döntések megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[27] Az indítványozó számára további jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésre, felperesként érintettsége fennállt a Kúria felülvizsgálat keretében hozott jogerős ítélőtáblai döntést helybenhagyó ítéletével összefüggésben, a képviselő meghatalmazását az indítványozó csatolta.
[28] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel nem konjunktív, az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {vö. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[29] 3.1. Az indítványból kitűnően az indítványozó valójában – amint arra az indítvány közvetetten utal is – a fellebbezésben és a felülvizsgálati kérelemben előadott kifogásokra hivatkozik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben, illetve címén.
[30] Az indítvány szerinti (az indítvány által állított) s az indokolás hiányát sérelmező kifogás valójában a megbízási díj mértékének megállapításával, továbbá – a 2009-es évben folytatott indítványozói tevékenységet érintő részében – a tényállás kiegészítésével, a felülmérlegelés lehetőségével összefüggő. Ekként az eljárt bíróság mikénti mérlegelése, megítélés körébe tartozó.
[31] Ehhez képest a kifogás tárgyát képező igény érvényesítése bíróság előtt biztosított, a bíróság döntési jogkörének lehetséges mérlegelési terjedelme pedig előrelátható volt. A felülvizsgálat keretében a Kúria által helybenhagyott jogerős ítélet – az indítványozó másodlagos kereseti kérelmére figyelemmel – a megismételt eljárásban hozott elsőfokú ítéletet az indítványozó számára előnyös módon megváltoztatta, de nem az indítványozó által kívánt időszak és összeg vonatkozásában. Az ebben való bírósági álláspont a bíróság belátására bízott. A Kúria pedig határozatában számot adott a felülvizsgálati kérelem szerinti – s az ítélőtábla ítéletére vonatkozó – álláspontjáról, illetve döntésének indokairól. Ehhez képest a támadott ítéletekben van a kifogásolt elemekre vonatkozó indokolás.
[32] Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy az eljárás tisztességessége [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] követelményrendszerén belül nem értékelhető alkotmányos kérdésként önmagában az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntéseket tévesnek, magára nézve sérelmesnek tartja {vö. 3529/2021. (XII. 13.) AB végzés, Indokolás [24]; 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [14]}. Az Alkotmánybíróság szintén megjegyzi, hogy „[a] bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása” {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]}. Az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja továbbá az indokolásban megjelölt bizonyítékok és érvek megalapozottságát, ahogyan azt sem, „[h]ogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket” {3065/2016. (IV. 11.) AB határozat, Indokolás [36]}.
[33] Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó kifogásai nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésekre vonatkozóak, a bíróságok ténymegállapítását, jogértelmezését és jogalkalmazását vonja kritika alá, és a támadott határozatokban foglalt döntést magát (annak számára részben hátrányos voltát) tekinti alapjogi sérelemnek, a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében {vö. pl. 3264/2022. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [64]}; 3462/2020. (XII. 14.) AB végzés, Indokolás [18].
[34] Az Alkotmánybíróság jogköre az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy a bírói döntés iránya, illetve a bírósági eljárás felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ából következően nem általános felülbírálati fórum. Az eljáró bíróságok által – indítványozó álláspontja szerint – elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére {vö. 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[35] 3.2. Következésképpen az indítvány nem vetett fel a bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség iránti kételyt, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségűként értékelhető kérdést. Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján ezért nem állapítható meg, hogy az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek fennállnak.
[36] 4. Ekként az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1) és (2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdése alapján eljárva – az Abtv. 29. §-ára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel visszautasította.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
. Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Márki Zoltán s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |