Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01508/2014
Első irat érkezett: 09/04/2014
.
Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.I.20.171/2014/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (tulajdonjog megállapítása)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 10/13/2014
.
Előadó alkotmánybíró: Sulyok Tamás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Pfv.I.20.171/2014/5. számú ítéletének - a Veszprémi Törvényszék 1.G.40.020/2012/20. számú ítéletére és a Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.032/2013/9. számú ítéletére kiterjedő hatállyal történő - megsemmisítését indítványozta.
A bíróságok jogerősen elutasították az indítványozó önkormányzat által, egy ingatlan tulajdonjogának megállapítása iránt indított keresetét.
Az indítványozó álláspontja szerint az ítéletek sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, mert a bíróságok indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget, kétséges alperesi nyilatkozatokat figyelembe vett, és nem derítették fel kellőképpen a tényállást. Az indítványozó nézete szerint a bíróságok nem tettek eleget az Alaptörvény 28. cikkében foglalt követelménynek, miszerint a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni..
.
Indítványozó:
    Badacsonytördemic Község Önkormányzata
Támadott jogi aktus:
    Kúria Pfv.I.20.171/2014/5. számú ítélete
    Veszprémi Törvényszék 1.G.40.020/2012/20. számú ítélete
    Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.032/2013/9. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
U) cikk (1) bekezdés d) pont
U) cikk (1) bekezdés g) pont
XIII. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (4) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1508_0_2014_inditvany_anonim.pdfIV_1508_0_2014_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3325/2014. (XII. 10.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2014/3117
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §)
    .
    A döntés kelte: Budapest, 12/02/2014
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2014.12.02 15:00:00 1. öttagú tanács
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.20.171/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozó Badacsonytördemic Község Önkormányzata (8263 Badacsonytördemic, Hősök útja 12.) jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

    [2] 1.1. Az indítványozó a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.20.171/2014/5. számú ítélete – a Veszprémi Törvényszék 1.G.40.020/2012/20. számú, valamint a Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.032/2013/9. számú ítéletére is kiterjedő – alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését az Alaptörvény több cikkének sérelmére hivatkozással állította, mivel a felülvizsgálati ítélet folytán sérülni vélte az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, az U) cikk (1) bekezdését, különösen annak d) és g) pontjait, a XIII. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (1) és (4) bekezdéseit, valamint annak 28. cikkét.

    [3] 1.2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló, tulajdonjog megállapítása iránti per tényállása szerint a badacsonytördemici korábban „táborhely”, jelenleg „kivett táborhely és a medence, gazdasági épület, vizesblokk (WC csoport), büfé” megjelölésű ingatlan tulajdonosa 1969-től a Magyar Állam, kezelője a Badacsonytomaji Nagyközségi Közös Tanács VB volt. A Badacsonytomaj Nagyközségi Közös Tanács 1980. december 29-én tartott ülésén a 39/1980. számú határozatával az említett, „Lékai János Járási-Városi Úttörőtábor” elnevezésű ingatlan fenntartói tevékenységét megszüntette és azt átadta a Tapolcai Városi Tanácsnak. Szintén ezen a napon a Badacsonytomaji Nagyközségi Közös Tanács VB mint átadó megállapodást kötött a Tapolcai Városi Tanács VB mint átvevővel a perbeli ingatlan kezelői jogának 1981. januári időponttól történő térítésmentes átadás-átvételéről, mely kezelői jog átadását az átadó tanács felügyeleti szerve nevében a Megyei Tanács VB Tapolcai Járási Hivatala 1981. február 9-én jóváhagyta, majd a földhivatal a 6067/1983. számú határozatával – átadás jogcímén – Tapolcai Városi Tanács VB kezelői jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte. Tapolca Városi Tanács jogutóda, Tapolca Város Önkormányzata (az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló per I. rendű alperese) 1994. február 26-án kelt levelében kérte a földhivatalt a fent megjelölt ingatlanra vonatkozó tulajdonjogának bejegyzésére, melyet (az ítéleti tényállás szerint) a földhivatal elmulasztott. Ezt követően Tapolca Város Önkormányzata 1995. május 24-én ismételten kérte tulajdonjogának bejegyzését, melyet a földhivatal „átszállás” jogcímén 1996. május 26-án bejegyzett.
    [4] Az indítványozó mint felperes keresetet terjesztett elő a Badacsonytomaj Nagyközségi Közös Tanács VB mint átadó és a Tapolcai Városi Tanács mint átvevő között 1980. december 29-én a badacsonytördemici ingatlan kezelői jogának átadására vonatkozó szerződés semmisségének megállapítására vonatkozóan, továbbá kérte az eredeti állapot helyreállítását és ennek folytán az ingatlan tulajdonjogának javára történő bejegyzését, valamint a II. rendű alperes és a III. rendű alperes fentiek tűrésre kötelezését.
    [5] Az elsőfokú ítélet a keresetet elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a per tárgyát képező szerződés megfelelt a korabeli jogszabályoknak [megjelölve 9/1969. (II. 9.) Korm rendelet 3. § (1) bekezdését, valamint a 8. § (1) és (2) bekezdését, továbbá a 6/1970. (IV. 8.) ÉVM-MÉM-PM együttes rendelet 1. számú mellékletében foglaltakat], nem ütközött nyilvánvalóan sem a társadalom érdekeibe, sem a szocialista együttélés követelményébe. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, nem lehet számon kérni a jelenlegi önkormányzati döntéshozatali rendszer hiányát, továbbá az ingatlanok elidegenítésével kapcsolatban jelenleg sincs olyan önkormányzati kötelezettség, hogy arról népszavazás útján kérjék ki a lakosság véleményét. Egyben megállapította, hogy az I. rendű alperes jogelődje az említett szerződéssel megszerezte a kezelői jogot és az I. rendű alperes tulajdonjogát törvény erejénél fogva jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba [erre nézve a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 107. § (2) bekezdését nevesítette]. Kifejtette, hogy az 1994. január 27-én előterjesztett bejegyzés iránti kérelmet a Tapolcai Földhivatal nem utasította el, és nem történt jogsértés azzal, hogy a földhivatal csak ismételt kérelemre, 1995. májusában hozott határozatot.
    [6] A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét (tartalmát tekintve annak helyes indokai alapján) helybenhagyta. Indokolásában a másodfokú bíróság kiemelte, hogy a bírósági eljárás keretében sem feladata, sem lehetősége nincs „történelmi igazságot” szolgáltatni. Feladata ugyanakkor a konkrét ügy eldöntésére irányadó jogszabályok rendelkezéseinek alkalmazásakor annak vizsgálata, hogy a per tárgyát képező szerződés – az akkor hatályos polgári törvénykönyv (Ptk.) akkori szófordulata szerint – ütközött-e a társadalom érdekeibe és a szocialista együttélés követelményeibe. Ennek kapcsán megállapította, hogy a kezelői jog átadása a fentiekbe nem ütközött, az a jogszabályoknak megfelelően történt; továbbá nem merült fel az eljárás során a felperes részéről hivatkozott „nyomásgyakorlás”, továbbá a döntési mechanizmus törvénytelen volta sem volt megállapítható.
    [7] A jogerős döntés ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, melyet az eljáró bíróságok által lefolytatott hiányos, egyoldalú bizonyítási eljárásaira, továbbá az abból levont téves és jogszabálysértő következetésekre alapított.
    [8] A Kúria felülvizsgálati ítéletével a jogerős ítéletet – a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés hiányában – hatályában fenntartotta. A kúriai döntés indokolása kiemelte, hogy önmagában a bizonyítékok bíróság általi mérlegelésének kérelmezőre sérelmes eredménye nem szolgálhat a felülvizsgálati kérelem alapjául. A Kúria felülvizsgálati eljárásában csupán azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vonható adatok megállapításánál és egybevetésénél nincs-e iratellenes, kirívóan okszerűtlen következtetés. Hangsúlyozta, hogy a felperes az elsőfokú eljárás során – a bizonyítási teher ismerete ellenére – nem terjesztett elő bizonyítási indítványt arra nézve, hogy a perbeli ingatlan fenntartása jelentett-e a felperes jogelődjének olyan költséget, amely miatt le kellett mondania a kezelői jogáról, továbbá azt sem, hogy más szerződési konstrukció a nagymértékű vagyonvesztés elkerülése érdekében nem merülhetett fel (ezt csupán a felülvizsgálati kérelem tartalmazta). Megállapította, hogy az elsőfokú ítélet a szerződés megkötésekor hatályos, a jogvita szempontjából releváns állami tulajdonban álló ingatlanok kezelésére vonatkozó és a kezelési jogról való lemondás szabályait tartalmazó jogszabályi rendelkezéseket helyesen idézte és értékelte. Míg a felperes a bírósági eljárások egyike során sem hivatkozott további jogszabály alkalmazásának szükségességére.
    [9] 1.3. A panaszos a felülvizsgálati ítélet folytán sérülni vélte az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát, mivel érvelése szerint a bírósági ítéletek két alapvető, az eljárás szempontjából döntő jelentőségű kérdést figyelmen kívül hagytak. Nem vizsgálták Tapolca Város Önkormányzata 1994. január 26-án kelt levelének meglétét, valamint az 1995. május 26-án kelt, az érintett ingatlanra vonatkozó tulajdonjog bejegyzésének törvénytelenségét.
    [10] Az indítványozó kérelmet fogalmazott meg továbbá arra nézve, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja meg, a Kúria eleget tett-e az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlata szerinti indokolási kötelezettségének; továbbá hogy az eljáró bíróságok a polgári eljárásjog szabályait az Alaptörvénnyel összhangban értelmezték-e döntésük során. Javaslatot tett továbbá annak vizsgálatára, hogy az eljáró bíróságok az Alaptörvénnyel összhangban alkalmazták-e az 1969-es Korm. rendeletet, és egy 1970-ben született ÉVM-MÉM-PM együttes rendeletet.
    [11] Az indítványozó egyben kérte, hogy az Alkotmánybíróság döntésénél legyen figyelemmel az Alaptörvény U) cikk (1) bekezdésére, illetve annak d), valamint g) pontjaira a tulajdonjog vonatkozásában; vizsgálja továbbá, hogy a Kúria eljárása összhangban áll-e az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglaltakkal. Az indítvány kérelmet fogalmazott meg annak vizsgálatára, hogy az ügyben eljáró bíróságok eleget tettek-e az Alaptörvény 28. cikke szerinti kötelezettségüknek. Emellett – a kifogásolt bírói döntésekkel összefüggésben – megemlítette még az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe foglalt törvény előtti egyenlőség, továbbá az Alaptörvény XV. cikk (4) bekezdése szerinti esélyegyenlőség elvének sérelmét.

    [12] 2. Az Alkotmánybíróságnak – az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján – elsődlegesen (ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban) az alkotmányjogi panasz befogadásáról kell döntenie. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében megvizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit, így különösen (jelen ügyben) a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Továbbá az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, mely kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt kritériumoknak.

    [13] 3. Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság törvényi feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem befogadható.

    [14] 3.1. Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet abban az esetben fordulhat alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, amennyiben az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Mivel az indítványozó felperesként a tulajdonjog megállapítása iránt indított perben félként szerepelt, így érintettsége fennáll, az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerinti jogosultnak tekintendő. Az indítványozónak további jogorvoslati lehetősége nem volt, mivel alkotmányjogi panaszát a Kúria felülvizsgálati ítélete ellen nyújtotta be, az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőben.

    [15] 3.2. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó 27. §-át, továbbá kifejezett kérelmet terjesztett elő a Kúria ítéletének megsemmisítésére.
    [16] Az indítványozó ezzel összefüggésben az Alaptörvény U) cikk (1) bekezdés d) és g) pontjai, a XIII. cikk (1) bekezdése, a XV. cikk (1) és (4) bekezdései, a XXVIII. cikk (1) bekezdése, továbbá 28. cikke sérelmét állította.
    [17] Az indítvány megjelölte továbbá az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, valamint a XV. cikk (1) és (4) bekezdéseit, azonban egyáltalán nem fejtette ki, hogy a sérelmezett bírói döntés milyen alkotmányos indokok alapján ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány ebben a részében nem felel meg a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban foglalt feltételeknek.
    [18] Az indítvány a felülvizsgálati ítélet alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény U) cikk (1) bekezdése, különösen annak d) és g) pontjai, a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog, valamint az Alaptörvény 28. cikk sérelmére is alapította; amelyeket a perbeli bizonyítékok nem megfelelő értékelésében, illetve a bizonyítási indítványok figyelmen kívül hagyásában, továbbá az eljáró bíróságok téves jogértelmezésében látott.
    [19] Az Alkotmánybíróság ismételten kiemeli, hogy az indítványozó által felhozott polgári eljárási, jogértelmezési aggályok nem alkotmányossági kérdések. Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése esetén a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülvizsgálatára.
    [20] Az Alkotmánybíróság a 3202/2013. (X. 31.) AB végzésében már kifejtette, hogy „önmagában az a tény, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat a bíróságok az indítványozótól eltérő módon értékelték, azokból nem az indítványozó által helyesnek vélt következtetést vonták le […] még nem teszi az eljárást tisztességtelenné” (Indokolás [10]).
    [21] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy „[a] bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz […] nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Miként az Alaptörvény és az Abtv. fent idézett rendelkezéseiből is kitűnik, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. […] A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {Összegezve: 3123/2013. (VI. 24.). AB végzés, Indokolás [11]}.
    [22] Az Alkotmánybíróság az indítványi kérelem Alaptörvény 28. cikke sérelmét állító részére vonatkozóan megjegyzi továbbá, hogy az abban foglalt rendelkezés a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabályt tartalmaz, amely azonban nem tekinthető [hasonlóan az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogbiztonság elvéhez] olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére alapítva alkotmányjogi panasszal lehetne fordulni az Alkotmánybírósághoz {3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]}. Az indítványozó által sérülni vélt Alaptörvény U) cikke szintén nem alapjog, így az sem tekinthető olyan, az Alaptörvényben biztosított jognak, amelyre alkotmányjogi panasz volna alapítható.
    [23] Ezért az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a panasz az Alaptörvény U) cikk (1) bekezdésével, így különösen annak d) és g) pontjaival, a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint az Alaptörvény 28. cikkével kapcsolatosan nem állított alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, továbbá nem vetett fel bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet sem.
    [24] 4. Az Alkotmánybíróság – mindezekre figyelemmel – megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban, illetve az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek. Ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdéseiben foglaltakra tekintettel, visszautasította.

      Dr. Kiss László s. k.,
      tanácsvezető alkotmánybíró
      .
      Dr. Balsai István s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Paczolay Péter s. k.,
      alkotmánybíró
      Dr. Juhász Imre s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Sulyok Tamás s. k.,
      előadó alkotmánybíró

      .
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      09/04/2014
      .
      Number of the Decision:
      .
      3325/2014. (XII. 10.)
      Date of the decision:
      .
      12/02/2014
      .
      .