A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.I.10.162/2013/5. számú közbenső ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kúria Mfv.I.10.162/2013/5. számú közbenső ítéletével szemben.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapját képező ügyben a felperes a munkahelyén bekövetkezett balesetéből eredő vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetését kérte az alperestől (indítványozó). Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli baleset során a felperes a jármű rakodófelületén kéziemelővel göngyöleget mozgatott, amikor az egyik rakat ráborult. A baleset okára azonban sem a felperes, sem annak tanúja nem tudott magyarázatot adni. Bizonyítottan annyi volt megállapítható, hogy a felperes a fején megsérült egy rádőlt göngyölegtől. A tanúvallomások azonban nem voltak alkalmasak annak a felperesi állításnak a bizonyítására, hogy hátgerincét is érte sérülés a baleset során. A bíróság szerint a felperes ellentmondásosan adta elő a baleset körülményeit, ezenkívül a becsatolt orvosi iratok is ellentétesek voltak a felperes perbeli előadásával. A munkaügyi bíróság utalt arra, hogy a munkáltató munkavédelmi megbízottja által a készített munkabaleseti jegyzőkönyv, mely a felperes előadása alapján készült, nem tekinthető a munkajogi kárfelelősség elismerésének, így az indítványozót nem zárta el a perben a felelősség vitatásától. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt Budapest Környéki Törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[4] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és közbenső ítélettel az alperes kártérítési felelősségének megállapítását kérte. Hivatkozása szerint az ítéletek azért voltak jogszabálysértőek, mert a bíróságok figyelmen kívül hagyták a bizonyítékokat, különösen a szakértői véleményeket, okiratokat és a tanúvallomásokat, nem vették figyelembe a kapcsolódó jogerős ítéletet sem.
[5] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet alaposnak találta. Közbenső ítéletében megállapította, hogy a perbeli esetben az alperesi munkáltató a munkabaleseti jegyzőkönyvben nemcsak a munkabaleset bekövetkezésének körülményeit rögzítette, hanem azt is megállapította, hogy a baleset során az elszenvedett sérülések következtében keletkezett a felperes gerincsérve. Erre tekintettel a perben az alperesi munkáltatót terhelte annak bizonyítása, hogy a felperesei munkavállaló kára nem a munkaviszonyával összefüggésben következett be. A perbeli bizonyítékok azonban ezt nem támasztották alá. A Kúria rámutatott arra, hogy a felperes előkészítő iratában az összegszerűség körében indítványozta igazságügyi orvosszakértő kirendelését. Nem kapott azonban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (3) bekezdésben foglaltaknak megfelelő tájékoztatást az általa bizonyításra szoruló tényekről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről. A Kúria szerint a jegyzőkönyvben szereplő, a Pp. 3. § (3) bekezdésére történő általános utalás, valamint az arra vonatkozó tájékoztatás, hogy a felperest terheli a kárigénye jogalapja és összegszerűsége tekintetében a bizonyítás, nem felel meg az 1/2009. (VI. 24.) PK véleményben foglalt tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó követelményeknek. A perben – a baleseti jegyzőkönyvben foglalt okozati összefüggés elismerésére tekintettel – az alperest terhelte a bizonyítás arra vonatkozóan, hogy a felperes gerinc megbetegedése és a munkahelyén bekövetkezett baleset között nem állt fenn okozati összefüggés.
[6] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva megállapította, hogy a perbeli baleset és a felperes gerincbetegsége között az okozati összefüggés fennáll.
[7] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúriai Mfv.I.10.162/2013/5. számú közbenső ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az ugyanis sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság elvét, mivel a Kúria ítélete alapján az elsőfokú bíróság a felperesi munkavállalónak nem adott kellő tájékoztatást az általa bizonyításra szoruló tényekről, valamint a bizonyítás sikertelenségének következményeiről. Ugyanakkor a Kúria döntése azt is megállapította, hogy a perben az alperest terhelte volna a bizonyítás arra vonatkozóan, hogy fennállt-e az okozati összefüggés a felperes gerincbetegsége és perbeli baleset között, az alperes oldalán a bizonyítandó tények körére vonatkozó megfelelő tájékoztatás elmaradását azonban már az alperes terhére értékelte. Az indítványozó véleménye szerint sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga is, mivel a jogszabály nem biztosít számára jogorvoslati lehetőséget a felülvizsgálati döntés ellen, annak ellenére, hogy első- és másodfokon pernyertes volt. Ez – összehasonlítva a büntetőeljárásban hatályos szabályozással (harmadfok) – az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvénybe ütközik, ezért szükségesnek tartotta a Pp. 275. § (4) és (5) bekezdésének kiegészítését.
[8] 3. Az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsban járt el. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[9] A befogadhatóság vizsgálata körében az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az alábbi okok miatt nem felel meg a törvényi követelményeknek.
[10] Az Abtv. 27. §-a értelmében alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben akkor lehet az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panasszal fordulni – egyéb feltételek fennállása mellett is –, ha a bírói döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az indítványozó egyrészt az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvének sérelmére hivatkozott. A jogállamiság azonban nem tekinthető az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának. A jogállamiság (és az annak részét képező jogbiztonság) elvéből eredően csak kivételesen, olyan típusú jogok sérelmére alapítható alkotmányjogi panasz, mint a kellő felkészülési idő hiánya, illetve a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás tilalma {3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [86]–[91], 3041/2014. (III. 13.) AB végzés, Indokolás [22]}. Az indítványozó jelen ügyben lényegében azért állította a jogbiztonság sérelmét, mert a Kúria a felperes tekintetében figyelembe vette a Pp. 3. § (3) bekezdéséből fakadó bírói tájékoztatási kötelezettség hiányos teljesítését az első- és másodfokú eljárásban, az indítványozó tekintetében azonban nem juttatta érvényre, vagyis a Kúria nem alkalmazta helyesen a Pp. garanciális szabályait. E törvénysértés (mely az indítvány szerint a jogállamiság sérelmét idézte elő) megjelölését meghaladóan azonban a panaszos nem fejtette ki, hogy ezáltal milyen Alaptörvényben biztosított joga sérült.
[11] Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a kúriai ítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogát is. Ennek alátámasztásaként azonban azt adta elő, hogy a Pp. 275. § (4) és (5) bekezdései Alaptörvénybe ütköznek és kiegészítésre szorulnak, mert az egyező tartalmú első- és másodfokú bírói döntést követően nem biztosítanak lehetőséget az indítványozónak a számára kedvezőtlen felülvizsgálati ítélet ellen újabb jogorvoslatra. A panaszos azt nem indokolta meg, hogy a döntés maga miért ellentétes a jogorvoslathoz való joggal. Az alkotmányjogi panasz tehát tartalmában mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányul, annak kezdeményezésére azonban az indítványozó nem jogosult. Az Abtv. 46. §-a értelmében kizárólag hivatalból („hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásban”), amennyiben az Alkotmánybíróság az alaptörvény-ellenes helyzetet észleli, van mód mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítására {24/2014. (VII. 22.) AB határozat, Indokolás [99]}. Az Alkotmánybíróság emellett megjegyzi, hogy a jogorvoslathoz való jogot az egyfokú fellebbezési rendszer is kielégíti még akkor is, ha a törvényhozó ezt meghaladóan is biztosít jogorvoslati lehetőséget {22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [85]}, és már maga a felülvizsgálati eljárás mint rendkívüli jogorvoslat sem hozható érdemi alkotmányossági összefüggésbe az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével {3194/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [19]}.
[12] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) illetve h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Lévay Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |