Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Bfv.1812/2014/18. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozót büntetőügyben, halmazati büntetésként életfogytig tartó szabadságvesztére ítélték, a jogerős ítéletben a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárta. Az indítványozó ügyében 2014. május 20-án kelt, és 2014. október 13-án lezárult határozatában az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) megállapította az Emberi Jogok Európai Egyezménye (Egyezmény) 3. cikk (1) bekezdésének sérelmét. 2015. január 1-i hatállyal az Országgyűlés törvényt alkotott a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról, ami bevezette az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén kötelezően lefolytatandó kegyelmi eljárásra vonatkozó rendelkezéseket. A Kúria felülvizsgálati eljárására a magyar szabályozás megváltozása után került sor, ennek, valamint az EJEB Magyar László kontra Magyarország ügyben hozott határozatára figyelemmel a Kúria megváltoztatta a jogerős bírói döntést akként, hogy a feltételes szabadságra bocsátásból kizárásra vonatkozó rendelkezést mellőzte, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 40 évben határozta meg.
Az indítványozó panasza két részre bontható.
Egyrészről sérelmezi, hogy a Kúria által kiszabott 40 év nincs összhangban az EJEB korábbi ítélkezési gyakorlatával (ld. Vinter és társai ügy), valamint szakmailag hibásnak tartja a Kúria azon érvelését, hogy a EJEB ítélkezési gyakorlatából csak azokat a döntéseket ismeri el magára nézve kötelezőnek, amelyekben félként szerepel. Érvelése szerint a korábbi ítélkezési gyakorlatból következően az EJEB 25 évben tartja indokoltnak a szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának mérlegelését. Kriminálszociológiai és kriminálpolitikai szempontokkal alátámasztott indokolásában előadja, hogy a 40 éves szabadulás lehetőségével sérül az Alaptörvényben foglalt kínzás és embertelen bánásmód tilalmához való joga, emberi méltósághoz való joga, és ezen két joggal összefüggésben a jogállamiság elve és a nemzetközi kötelezettség betartása. Bár az indítványban számos alkalommal hivatkozik az Egyezményre, a bírói döntés megsemmisítését az Alaptörvénybe ütközés okaként kéri.
Másrészről, az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére alapítja indítványát. Előadja, hogy a kúriai ítélethirdetésre kitűzött nyilvános tárgyalási nap előtti 24 órán belül kapta kézhez az ügyészség korábbi indítványától gyökeresen eltérő, alapjaiban módosított beadványát, amely sérti a Be. rendelkezéseit, ugyanakkor azzal, hogy a védelemnek rendkívül rövid idő alatt kellett ellenkérelemmel élnie és ez számára súlyos nehézséget okozott, a fegyveregyenlőség elve is sérült. Utalt arra, hogy a Magyar-ítélet meghozatalától és a módosított jogszabály hatályba lépésétől számítva óta eltelt fél évben az ügyészségnek lett volna módja módosított beadvány előterjesztésére, azzal, hogy ezt a tárgyalás előtti utolsó napon tette meg, sérült az indítványozó tisztességes eljáráshoz, bírói függetlenséghez és pártatlansághoz való alkotmányos joga..
. |