A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.455/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
I n d o k o l á s I.
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Kfv.I.35.455/2012/2. számú végzése (továbbiakban: „Végzés2”) alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[2] Az indítványozó terhére jogerős adóhatósági határozat 24 903 561 Ft adóhiányt, 10 103 887 Ft késedelmi pótlékot, valamint 12 451 781 Ft adóbírságot állapított meg. A jogerős adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata során az indítványozó jogi képviselővel járt el, akinek a képviseleti jogosultsága elfogadott volt. A jogerős érdemi ítéletet 2012. január 23-án vette át a tértivevény tanúsága szerint a jogi képviselő. Az ítélet ellen a panaszos felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Kúriához ezen (az alapeljárásban is részt vett) jogi képviselője útján 2012. február 20-án. A kúriai felülvizsgálati kérelmet a jogi képviselő aláírásával ellátta, de ahhoz külön meghatalmazás csatolására nem került sor. A Kúria Kfv.I.35.175/2012/2. számú végzésével 2012. március 19-én felhívta az indítványozót (a perbeli felperest) és a felülvizsgálati kérelmet bélyegzőjével és aláírásával ellátó ügyvédet, hogy a Kúria előtti eljárásra feljogosító meghatalmazást a végzés kézhezvételétől számított 8 napon belül csatolják be, mivel az „az iratok közt nem volt fellelhető”.
[3] A hiánypótlásra felhívó végzést a felperes (indítványozó) a tértivevény tanúsága szerint 2012. március 29-én átvette, majd március 30-án személyesen eljárva benyújtotta a felülvizsgálati kérelmet ellenjegyző ügyvédnek 2012. március 28. napján adott meghatalmazást, melyet a meghatalmazott ügyvéd az aláírásával nem látott el. A Polgári Perrendtartásról szóló törvény (a továbbiakban: Pp.) 272. § (1) illetve (4) bekezdése értemében a felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani, melyhez – ha arra korábban nem került sor – csatolni kell a jogi képviselő meghatalmazását is. A felperesnek erre figyelemmel, legkésőbb 2012. március 23. napjáig kellett volna szabályszerű meghatalmazással jogi képviselőt meghatalmaznia ahhoz, hogy a rendkívüli jogorvoslati eljárás kezdeményezésére irányuló perbeli cselekménye joghatállyal bírjon. Tekintettel arra, hogy az indítványozó a meghatalmazást fenti határidőn túli időpontban és alakilag sem szabályszerűen terjesztette elő, a Kúria a felülvizsgálati kérelmet a 2012. április 5-én kelt Kfv.I.35.175/2012/5. számú végzésében (a továbbiakban: „Végzés1”) elutasította. Az elutasító végzést az indítványozónak kézbesítette.
[4] 2. A „Végzés1” indítványozónak történt kézbesítését és általa való kézhezvételét megelőzően – az indítványozó általi telefonos érdeklődés során kapott információ alapján – az indítványozó személyesen eljárva 2012. április 13-án benyújtotta a korábbiakban, az alapügyben 2009. október 1. napján az alapeljárásban őt képviselő ügyvédjének adott meghatalmazást, egy az említett ügyvéd által írt kísérőlevéllel együtt. A kísérőlevél tanúsága szerint a korábbi meghatalmazást az ügyvéd időközben a „saját aktájában másodpéldányban fellelte” (az alapügyben a Pest Megyei bíróság előtt is ezen meghatalmazás került benyújtásra, és az első fokú eljárás során ezen alapult a jogi képviselő képviseleti joga). Mivel ezen benyújtás – a 2012. március 19-én kelt hiánypótló felhívásban megjelölt 8 napos határidőhöz képest – elkésett, továbbá a „Végzés1”-gyel szemben további jogorvoslati lehetőség már nem állt rendelkezésre, a Kúria hivatalból igazgatási jogkörben vizsgálta meg az eljárást. Ennek során megállapította, hogy a korábbi hiánypótlási felhívásra és ennek az eredménytelenségére tekintettel a felülvizsgálati kérelem elutasítására jogszerűen került sor. Erre figyelemmel a „Végzés1” hivatalból történő hatályon kívül helyezésére nem látott okot.
[5] 3. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a bírósági alapeljárás során a jogi képviselő képviseleti jogosultsága mindvégig igazolt volt, ezt sem az alapügyben, sem a végrehajtás felfüggesztésével összefüggő ügyben nem vitatta a bíróság. Mivel A Pp. 272. § (3) bekezdése szerint a jogi képviselő meghatalmazását csak akkor kell a felülvizsgálati kérelemhez csatolni, ha arra korábban nem került sor, ezért az indítványozó álláspontja szerint „hibás volt” a kúriai „Végzés1”, ami azon az alapon rendelt el hiánypótlást, hogy a meghatalmazás sem a Kúriára felterjesztett, sem a Pest Megyei Bíróságon pótborítóban maradt iratok között nem volt fellelhető. Az indítványozó álláspontja szerint ilyen esetben a Kúriának hivatalból kellett volna intézkednie a meghatalmazás beszerzése iránt, mely által nem hárította volna át az indítványozóra a már korábban jogszerűen becsatolt meghatalmazás ismételt becsatolása elmulasztásának a hátrányos jogkövetkezményét.
[6] Az indítványozó előadta, hogy a „Végzés1”-gyel szemben alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Az említett panasz befogadását az Alkotmánybíróság a 3021/2013. (I. 28.) AB végzéssel (a továbbiakban: Abh.) az Ügyrend 32. § (3) bekezdés a) pontja alapján visszautasította, arra hivatkozva, hogy nincs helye az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz benyújtásának akkor, ha a Kúria a felülvizsgálati kérelmet azért utasítja el, mert a hiánypótlás vagy kiegészítés elmaradt. Mivel a jogi képviselő tényszerűen megállapíthatóan és bizonyítottan elmulasztotta szabályszerűen becsatolni a meghatalmazást, ezért a „Végzés1” meghozatala és az Alkotmánybíróság Abh.-ban foglalt döntése ennek a folyománya volt.
[7] 4. Az indítványozó utóbb személyesen kérte, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéletet ismételten kézbesítsék, immár a részére, mivel az korábban „csak” – érvelése szerint „a Kúria által megállapítottak szerint képviseleti joggal nem rendelkező” – ügyvédnek lett kézbesítve. Az említett kézbesítésre 2012. június 12-én került sor, majd ezt követően 2012. június 18-án az indítványozó (ismételten felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, immár egy új jogi képviselővel eljárva. Az indítványozó álláspontja szerint ez utóbbi, a jogi képviseletre adott szabályszerű meghatalmazással benyújtott felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet kézhezvételét követő 60 napon belül szabályszerűen került előterjesztésre. Az indítványozó szerint – miután a képviseleti jogosultságot a Kúria a saját eljárásában nem tartotta igazoltnak, ugyanakkor ennek ellenére mégis az alapügyben eljárt ügyvédnek kézbesítette a „Végzés1”-et, és ezen ügyvédnek történt meg korábban az érdemi ítélet kézbesítése is – nem volt joghatályos az alapügyben az érdemi jogerős ítéletnek a jogi képviselő részére történt kézbesítése. Az indítványozó álláspontja szerint erre tekintettel, a jogerős ítélet általa történt kézhezvételét követően jogszerűen nyújthat be ismételten felülvizsgálati kérelmet. Az indítványozó ismételten előterjesztett felülvizsgálati kérelmét a Kúria azzal az indokkal utasította el, hogy ugyanazon ítélettel szemben nincs helye ismételt felülvizsgálati kérelem benyújtásának.
[8] 5. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria eljárása illetve végzése sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát, miután ellehetetlenítette a jogorvoslathoz való jogának gyakorlását. Az indítványozó álláspontja szerint a számára nyitva álló tényleges és hatékony jogorvoslat igénybevételének lehetőségét zárta el a Kúria azzal, hogy a korábban elfogadott, de a kúriai eljárásban már fel nem lelhető meghatalmazás beszerzése iránt hivatalból nem intézkedett, hanem a meghatalmazás hiányát „az indítványozó terhére rótta” azáltal, hogy azt ismételten tőle kérte be. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy a Kúria a „Végzés1”-et a felülvizsgálati eljárásában jogi képviselőként el nem fogadott ügyvédnek kézbesítette, végül pedig az ismételten beterjesztett, álláspontja szerint „szabályos” felülvizsgálati kérelem elbírálását „megtagadta”. Az indítványozó álláspontja szerint ezzel a Kúria nem teljesítette a tisztességes eljárás feltételeit.
[9] 6. Az indítványozó a jelen ügyben a „Végzés2”-vel szemben fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, mivel álláspontja szerint a Kúria végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében garantált tisztességes eljáráshoz való jogát és a (7) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való jogát azzal, hogy érdemi vizsgálat nélkül utasította el az indítványozó felülvizsgálati kérelmét, mely által nem biztosította számára a hatékony jogorvoslat érvényesülését.
II.
[10] Az Alaptörvénynek az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.
[…]
(7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”
III.
[11] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. §-a értelmében az érdemi vizsgálat előtt megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadásának törvényi feltételeit.
[12] Az indítványozó az alkotmányjogi panasz benyújtására az Abtv. 30. § (1) bekezdésében előírt hatvan napos határidőt megtartotta. Az indítvány az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelel: hivatkozik az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 27. §-a szerinti hatáskörére [52. § (1b) bekezdés a) pont]; megnevezi az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő jogot, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot, és részletezi az Alaptörvényben biztosított joga sérelmét [52. § (1b) bekezdés b) pont] [52. § (1b) bekezdés d) pont]; megjelöli továbbá a sérelmes bírósági döntést és kéri annak megsemmisítését [52. § (1b) bekezdés c) pont]; melyre nézve határozott kérelmet és részletes indokolást ad elő [52. § (1b) bekezdés e) és f) pont].
[13] Az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó peres félként szerepelt, így az alkotmányjogi panasz eljárás tekintetében az érintettsége fennáll. Az indítványozó a panaszt olyan Kúriai végzéssel szemben terjesztette elő, amely eljárást befejező egyéb döntés, azzal szemben az indítványozó számára további jogorvoslat nincs biztosítva, így az alkotmányjogi panasz e tekintetben is megfelel az Abtv. 27. § szerinti követelményeknek.
[14] Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a vizsgált esetben az vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, hogy a Kúria „Végzés2”-ben foglalt – a felülvizsgálati kérelmet érdemi (tartalmi) vizsgálat nélkül elutasító – döntése, illetve a „Végzés1” kézbesítési körülményei sértették-e a tisztességes eljárás követelményét, kizárták-e az indítványozó jogorvoslathoz való jogát, az indítványozó által kifogásoltak megalapozzák-e a bírói jogalkalmazás alaptörvény-ellenességét. Ezért az Alkotmányíróság az alkotmányjogi panaszt befogadta és érdemben bírálta el.
IV.
[15] Az indítvány nem megalapozott.
[16] Az Alkotmánybíróság először röviden áttekintette a felülvizsgálati eljárásban előírt kötelező jogi képviselettel kapcsolatos eljárási kérdéseket.
[17] 1. A Pp. 272. § (4) bekezdése értemében a felülvizsgálati kérelemhez – ha arra korábban nem került sor – csatolni kell a jogi képviselő meghatalmazását is. A Pp. 69–70. §-ának szabályai és az irányadó bírósági joggyakorlat szerint a felülvizsgálatot illetően a meghatalmazásnak a per egész tartamára kell szólnia [BH1994.376], a per vitelére vonatkozó meghatalmazás – főszabály szerint – kiterjed a rendkívüli perorvoslatokra is [BH2000.211]. Így, ha az indítványozó azt benyújtotta, és az alsóbb fokú bíróságok által elfogadásra is került, valamint tárgyi hatályát tekintve nem volt benne olyan szűkítés, hogy ne terjedne ki az egész eljárásra, beleértve a rendkívüli perorvoslatokat is, akkor az indítványozó bár bízhatott abban, hogy meghatalmazása joghatályosságához nem fér kétség, ugyanakkor a Kúria a felülvizsgálati eljárás során bármikor hivatalból vizsgálhatja a felülvizsgálati eljárásra is kiterjedő meghatalmazás meglétét. A Pp. 73. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a felülvizsgálati kérelem előterjesztője számára kötelező a jogi képviselet, így annak a vizsgálata is szükséges, hogy a jogi képviselő rendelkezik-e érvényes meghatalmazással a kérelem előterjesztésének időpontjában. A Pp. 72. § szerint a képviseleti jogosultságot a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból vizsgálja, így amennyiben annak fennállását aggályosnak látja, az esetben nem csupán lehetősége, hanem egyben kötelezettsége is meggyőződni a meghatalmazás érvényességéről. A meghatalmazás tárgyi hatálya a meghatalmazó akaratától függ, a meghatalmazott eljárásának a terjedelmét ez szabja meg, továbbá – bizalmi jellege folytán – bármikor vissza is vonható. A szabályszerű meghatalmazás megléte a felülvizsgálati eljárásban nem vélelmezhető, illetve nem következtethető ki az alapügyben eljárt bíróságok eljárásából. A jogi képviselő a meghatalmazotti mivoltát a bíróság felhívására köteles igazolni az eljárás bármely szakában. Bármely okra is vezethető vissza a meghatalmazás fellelhetőségének a hiánya, a hiány pótlása szükséges. Miután a vizsgált esetben a Kúria nem tudott kétséget kizáróan megbizonyosodni a felülvizsgálati eljárásra is kiterjedő meghatalmazás létéről, és hiánypótlási felhívás ellenére sem történt meg a hiánypótlásra kötelezett részéről a szabályos meghatalmazás csatolása, a Kúria a „Végzés1”-ben elutasította a felülvizsgálati kérelmet.
[18] A „Végzés1”-gyel szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság az ABh-ban korábban már elbírálta és visszautasította azt, mivel a felülvizsgálati eljárásban a hiánypótlás vagy kiegészítés elmaradása kizárja a felülvizsgálati ítélettel szemben előterjesztett panasz érdemi elbírálását, ezért érdemi (tartalmi) alkotmányossági vizsgálatra az Alkotmánybíróságnak nem volt lehetősége. Az alkotmányjogi panasz lényege és célja az Alaptörvényben biztosított jogok védelme, így amennyiben a Kúria által elrendelt hiánypótlás elmaradása a felülvizsgálati eljárás nyilvánvaló akadályát képezi, a Kúria alapjogokkal összefüggő kérdéseket érdemben nem dönt el az eljárást lezáró végzésében.
[19] 2. A jelen ügyben a panaszos nem a „Végzés1” tartalmával, hanem annak kézbesítésével kapcsolatos aggályokat vázol fel, továbbá azt az álláspontját fejti ki, hogy ha a Kúria a felülvizsgálati eljárásban nem fogadta el (nem látta igazoltnak) az alapügyben eljárt jogi képviselő képviseleti jogosultságát, akkor álláspontja szerint már a jogerős ítélet kézbesítése sem volt joghatályos. Ezért volt jogosult – véleménye szerint – ismételten ugyanazon ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet előterjeszteni. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a bírósági eljárást a „Végzés1” kézbesítésével összefüggő körülményektől kezdődően megvizsgálta. Bár a képviselő nyilatkozatait a fél nyilatkozataként kell értékelni, a szabályos meghatalmazással nem bíró „képviselő” esetén ugyanakkor vizsgálandó kérdés az, hogy ha a meghatalmazotti minőség a felülvizsgálati eljárásban nem igazolt, és a felülvizsgálati kérelem érdemi (tartalmi) vizsgálat nélküli elutasítására kerül sor, akkor a kézbesítés körülményei vezethetnek-e a tisztességes eljárás és a jogorvoslathoz való jog indítványozó által állított sérelméhez, és a „Végzés2” alaptörvény-ellenességének a megállapításához.
[20] 3. A perbeli képviselet során a képviselő nyilatkozatait a fél nyilatkozataként, illetve eljárásaként kell megítélni. A perbeli meghatalmazás nem csupán a szűkebb értelemben vett peres eljárásra, hanem a perrel kapcsolatos, azaz a perindítás előtt vagy épp annak jogerős befejezését követően felmerülő cselekményekre is kiterjed, akár a per jogerős befejezése után a rendkívüli perorvoslatokra és a végrehajtásra is [BH2000. 211.]. Nincs tehát akadálya annak sem – s ez a követett bírósági gyakorlat is –, hogy a bíróság a perújítási, felülvizsgálati kérelmet és az idézést az alapügyben eljárt képviselő kezéhez kézbesítse, amennyiben a meghatalmazás nem kétséges, vagy a tekintetben változást nem jelentettek be a bíróságnak.
[21] A Pp. 97. §-a értelmében, ha a félnek a per vitelére meghatalmazottja van, a bírósági iratokat a fél helyett a meghatalmazottnak kell kézbesíteni.
[22] A képviselő mulasztásai is a fél terhére esnek. Kötelező jogi képviselet hiányában, a bíróság felhívása ellenére sem igazolt meghatalmazás esetén, a képviseleti jogosultság figyelmen kívül hagyása mellett közvetlenül a féllel szemben kell az eljárás lefolytatásához szükséges intézkedéseket megtenni. [BH1998. 387.] Ezzel szemben ugyanakkor a kötelező jogi képviselet esetén – így a Kúriai eljárás során is – a kérelem kelléke a szabályszerű meghatalmazás, hiánya a kérelem elutasítását vonja maga után. A bíróság a BH1994. 270. ügyben (egy cégügyben) foglalkozott azzal az esettel, ha a jogi képviselő meghatalmazása szabálytalan, és azt a megállapítást tette, hogy nem sért jogszabályt a bíróság, ha a bírósági iratokat ez esetben nem a jogi képviselőnek, hanem a cég képviselőjének (ügyvezető) kézbesíti. Ugyanakkor a Pp. 73/B. § (1) bekezdés értelmében a jogi képviselet nélkül eljáró fél cselekménye és nyilatkozata hatálytalan, amennyiben kötelező a jogi képviselet, és ez vonatkozik azon esetre is, ha a jogi képviselő nem rendelkezik szabályos meghatalmazással. Mindezekből következően a Kúriát terhelő, a kérelmező felé teljesítendő közvetlen kézbesítési kötelezettség a „Végzés1” tekintetében – a jelen tényállás mellett – nem vezethető le. Ugyanakkor megállapítható, hogy a Kúria a kérdéses végzéseit a panaszosnak közvetlenül is kézbesítette. A jogerős (érdemi) ítéletet pedig a panaszos jogi képviselőjének korábban szabályszerűen kézbesítették, azon eljárásban a jogi képviselő képviseleti jogosultsága elfogadott volt. Abból a tényből, hogy a Kúria előtti hiányos, majd szabálytalan meghatalmazás a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításához vezetett, nem következik az, hogy az alapeljárásban nem volt elfogadott a képviseleti jogosultság, és ezáltal ne lett volna szabályszerű a jogi képviselő részére az érdemi ítélet kézbesítése.
[23] 4. A panaszos kérelmére utóbb számára ismételten közvetlenül is kézbesítették a jogerős (érdemi) ítéletet, mellyel szemben ismételten felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő (immár egy új és szabályos meghatalmazással igazolt jogi képviselő útján), amelyet a Kúria a „Végzés2”-ben visszautasított. A panaszos a jogerős (érdemi) ítélet kézbesítésével összefüggő, állítása szerinti „eljárási szabálytalansággal” (nem joghatályos kézbesítés) kívánta alátámasztani a „Végzés2” alaptörvény-ellenességét, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának és az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogának sérelmét állítva.
[24] 5. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott döntéseinek hivatkozhatóságával kapcsolatosan a 13/2013. (VI. 17.) AB határozatában kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság felhasználhatja a korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha az Alaptörvény adott szakaszának az Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya, és szükségesnek mutatkozik azoknak a döntés indokolásába történő beillesztése. A jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog szabályait a régi Alkotmány és az Alaptörvény lényegében egyező módon tartalmazza, ezért az Alkotmánybíróság ebben a tárgykörben hozott korábbi határozatai hivatkozhatók és idézhetők jelen ügyben is.
[25] 6. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljárás tekintetében az Alkotmánybíróság már korábban megállapította, hogy az olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni, magában foglalja a bírósággal és az eljárással szemben megkövetelt tulajdonságokat, és egyben biztosítja az alkotmányos eljárási garanciák teljesedését [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 95.]. A tisztességes eljárás kereteit garanciák sokasága tölti ki, fogalma nem képez zárt rendszert, a számos részjogosítványból álló jognak a bírósági eljárás egészét áthatóan kell érvényesülnie. A bíróságnak esetlegesen még egy döntés lényegére kiható jogi tévedése sem jelenti feltétlenül és egyúttal azt, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog sérült. {3005/2014. (I. 31.) AB végzés, Indokolás [22.]} Nem sérül a tisztességes eljáráshoz való jog akár olyan esetekben sem, amikor a bíróság a tisztességes eljárás követelményeinek eleget téve helytelen következtetésekre jut döntésében.
[26] Az ügyben a Kúria előtt nem merülhetett fel az, hogy az indítványozó fél nem rendelkezett tudomással az eljárási cselekményekről, hiszen – a fentiekben megállapítottak szerint – a szabálytalan meghatalmazás elkészítésében közreműködött, azt ő maga aláírta, később pedig személyes benyújtással, telefonos érdeklődéssel eljárási részcselekményekben közreműködött; a kérdéses végzések részére kézbesítésre kerültek. A képviseleti jogosultság Kúria előtti el nem fogadásából (igazoltságának hiányából) nem következik az alapügyben fennálló képviseleti jogosultság megítélése (annak hiánya); nem lehet olyan megállapítást levonni, hogy az alapügyben korábban a jogi képviselő által tett, avagy a bíróság által a jogi képviselő felé tett eljárási cselekmények ezen okból hatálytalanok lennének.
[27] Az elvárhatóság mértéke a jogi képviselet esetén magasabb, mint a jogi képviselet nélküli eljárásokban [BDT.2004.1030]. A polgári perrendtartás eljárási szabályainak és a keresetindítási határidejének áttöréséhez vezetne, ha a képviselő nyilvánvaló mulasztásával szemben a fél saját vétlenségét állítva, a saját részére történő kézbesítést követően újabb kereset benyújtással ismételten élhetne. A tisztességes eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése] érvényesülése vonatkozásában a bíróságok esetlegesen felmerülő iratkezelési hibái sem mentesítik a kötelező jogi képviselettel eljáró feleket a törvényi előírások betartása alól. A mulasztás igazolásával összefüggő, illetve a kézbesítési körülmények mint tényszerű és joggyakorlati kérdések mérlegelése nem az Alkotmánybíróság, hanem a Kúria döntési jogkörébe tartozik, amennyiben az az eljárás tisztességtelenségének az alkotmányossági szintjét (alaptörvényi mércéjét) nem éri el. A fentiek alapján a jelen ügyben az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a „Végzés2” meghozatala során a Pp. szabályainak az alkalmazása tekintetében nem igazolt a panaszos olyan törvényellenes jogalkalmazást, ami a vizsgált ügyben megalapozhatta volna a tisztességes eljárás sérelmére alapított alaptörvény-ellenességet.
[28] 7. Az Alaptörvény a XXVIII. cikk (7) bekezdésében kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslathoz való jog az ügyféli jogok érvényesítésének egyik legfontosabb garanciája, általános jelleggel áll fenn, azonban gyakorlása feltételhez kötött. Tekintettel kell lenni arra, hogy ne csak formálisan valósuljon meg a jogorvoslat lehetősége, hanem az ténylegesen is alkalmas legyen arra, hogy betöltse szerepét a jogrendszerben. Ugyanakkor a peres eljárás eljárási szabályainak a betartatása nélkül a jogbiztonság szenvedne csorbát. A jogorvoslathoz való jog nem korlátozhatatlan alapjog, a jogalkotó határidőkhöz, és a jogbiztonság érdekében egyéb szabályokhoz, például jogi képviselet meglétéhez kötheti annak gyakorlását. Az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtette, hogy a jogorvoslathoz való jog általánosan a rendes jogorvoslat lehetőségének meglétét követeli meg; az Alkotmánybíróság 1/1994. (I. 7.) AB határozata óta követetett gyakorlata szerint: „a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezéssel összefüggésbe nem hozható. Mivel a felülvizsgálat az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő rendelkezés, a törvényhozónak – egyéb alkotmányi rendelkezésekkel összhangban (pl. diszkrimináció tilalma) – teljes szabadságában áll ennek tartalmát és korlátait megállapítani.” (ABH 1994, 29, 38.).
[29] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogorvoslati lehetőség az indítványozó előtt nyitva állt, a panaszos az adóhatóság elsőfokú határozatával szemben fellebbezett, a másodfokú jogerős határozatot pedig a bíróság adóperben felülvizsgálta. Ezzel az Alaptörvényben foglalt jogorvoslathoz való alapjog alkotmányosan védett tartalma teljesült. Emellett a felülvizsgálati kérelem is biztosítva volt a számára, melyet nem a képviseleti jogosultság és kézbesítés körülményei, hanem a megfelelő határidőben kiállított és alakiságokkal rendelkező meghatalmazás csatolásának a hiánya akadályozott meg. A rendkívüli jogorvoslatra (felülvizsgálatra) senkinek, így a panaszosnak sincs az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséből levezethető alapjoga. A jogorvoslathoz való alapjog az Alkotmánybíróság irányadó fent hivatkozott gyakorlata értelmében nem terjed ki a felülvizsgálati kérelem mint rendkívüli jogorvoslat előterjesztésére. A „Végzés2” tartalma (felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása) és az említett alapjogok alkotmányos védelmi köre között – az indítványban felhozott érvek alapján – nincs tartalmi kapcsolat, ezért érdemi alkotmányossági összefüggés hiányában az Alkotmánybíróság az indítványt az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése tekintetében is elutasította.
Dr. Kiss László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |