Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01503/2016
Első irat érkezett: 09/02/2016
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.22.122/2015/10. számú részítélete elleni alkotmányjogi panasz (építésügy, szerzői jog)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 10/17/2016
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Pfv.IV.22.122/2015/10. számú részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a részítélet végrehajtásának a felfüggesztését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó építész iroda tervezési szerződést kötött a Szabolcs-Szatmár-Beregi Kórház és Gyógyfürdő rekonstrukciójához kapcsolódó tervezési munkálatok elvégzésére, mely munkálatokat az indítványozó elvégezte, a megrendelő pedig a tervek ellenértékét megfizette. Későbbiekben azonban másik építész iroda kérelmezte az indítványozó hozzájárulását a Kórház 1997 folyamán indítványozó által készített terveinek felhasználásához. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 16. §-ának (1) bekezdése alapján a szerzői jog jogosultjának hozzájárulását kell kérni a mű egésze, vagy annak valamely azonosítható részének a felhasználásához.
Az indítványozó a felhasználási engedélyt nem adta meg, és a II. rendű alperessel történt találkozó során tudta meg azt, hogy I. rendű alperes építésze már két éve intenzíven munkálkodik a tervek átalakításán anélkül, hogy indítványozó hozzájárulását adta volna hozzá.
Az indítványozó ekkor keresetet indított, melyet az első fokon eljárt bíróság elutasított, a másodfokú bíróság azonban az első fokon eljárt bíróságot új eljárásra utasította. Ennek során részítélet született, mely megállapította az indítványozó szerzői vagyon jogait, azonban a kártérítésre irányuló vagyoni igényeit figyelmen kívül hagyta. A másodfokon eljárt bíróság ezt részben megváltoztatva helybenhagyta az elsőfokú részítéletet, melyet a Kúria részítéletével hatályában fenntartott.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria alapvető ténybeli tévedéssel hozta meg a határozatát, ugyanis az eljárással érintett épületeket összecserélte. Határozatával megsértette az Alaptörvény XIII. cikkének (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogát, mikor megfosztotta a kártérítéstől, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogát, mikor a Kúria önkényesen hatáskörén túllépett, jogszabályok által meghatározott korlátait nem vette figyelembe, és jogorvoslattal nem támadható döntés eltűrésére kötelezte..
.
Indítványozó:
    NYÍRTERV-PLUSZ KFT.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Pfv.IV.22.122/2015/10. számú részítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1503_3_2016_indítvány. anonim.pdfIV_1503_3_2016_indítvány. anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3162/2017. (VI. 26.) AB végzés
    .
    Az ABH 2017 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); bírósághoz fordulás joga; jogorvoslathoz való jog
    .
    A döntés kelte: Budapest, 06/20/2017
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2017.06.12 16:00:00 3. öttagú tanács
    2017.06.20 10:00:00 3. öttagú tanács

    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3162_2017 AB végzés.pdf3162_2017 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.22.122/2015/10. számú részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság [NYÍRTERV-PLUSZ Tervező és Vállalkozó Korlátolt Felelősségű Társaság, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 61. földszint 5.] (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője [dr. Lohn Balázs ügyvéd, Lohn Ügyvédi Iroda, 1112 Budapest, Háromszék utca 37.] útján, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.22.122/2015/10. számú részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

      [2] 2. A kifogásolt ítélettel elbírált ügynek az alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából lényeges elemei a következőek.
      [3] Az indítványozó 1997 márciusában tervezési szerződést kötött egy önkormányzati tulajdonban álló kórházzal, a kórház rekonstrukciójához kapcsolódó tervezési munkálatok elvégzésére, ezen belül egy új diagnosztikai és műtőépület terveinek elkészítésére. Az indítványozó a munkálatokat elvégezte, a tervek ellenértéke megfizetésre került.
      [4] 2008-ban a terv alapján felépített épület bővítéséről döntött a kórház, a bővítés – az akkor hatályos jogszabályok által megkövetelt – elvi építési engedélye tervdokumentációjának elkészítésével egy másik tervezőirodát, a későbbi I. rendű alperest bízta meg. A kórház igazgatója levélben kérte az indítványozót, hogy mint az eredeti terv szerzője, járuljon hozzá a tervei felhasználásához, a Magyar Építész Kamara állásfoglalása alapján számított felhasználási díjat felajánlva. Az indítványozó a hozzájárulását nem adta meg, szerzői jogdíjként a felajánlott díj kétszeresének összegéről és az Áfá-ról bocsátott ki számlát a kórház felé, amelynek ellenértéke – időelőttiség miatt – nem került megfizetésre. 2010-ben a kórház – időközben megváltozott – fenntartója ismételten kérte az indítványozót, hogy járuljon hozzá az általa tervezett építmény átépítéséhez és közölje a szerzői jogdíj összegszerűségét. Tájékoztatták az indítványozót, hogy a tervezett bővítés érinti az épület mint építészeti alkotás külső megjelenését is. Bár szóbeli egyeztetések folytak a felek között, végül nem született megállapodás. Az épület bővítésének tervezésével végül egy harmadik tervezőirodát, a későbbi II. rendű alperest bízták meg. Az indítványozó 2011-ben mind az I., mind a II. rendű alperes részére számlát küldött, „a szerzői vagyoni értékű jogok engedély nélküli felhasználásának” ellenértékéről. A számlák nem kerültek kiegyenlítésre. Az újonnan megépített épület végül nyaktaggal csatlakozott a régi épülethez és két ablak is befalazásra került, ezáltal megváltozott az eredeti épület homlokzata.

      [5] Az indítványozó végül szerzői jogának megsértése miatt keresettel fordult a Nyíregyház Törvényszékhez; az I. és II. rendű alperesek vonatkozásában a szerzői jogának a megsértését kérte megállapítani, emellett a meg nem fizetett felhasználási díjban és a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítése jogcímén kérte őket marasztalni. Tekintettel arra, hogy a kórház fenntartójának személye többször változott, a perben további alperesekként szerepeltek az intézmény fenntartója és elődei. A Nyíregyházi Törvényszék – megismételt eljárásban – szakértő bevonását követően, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 16. § (1) és (6) bekezdése, 17. § a) és f) pontja, 42. § (1)–(3) bekezdése, 46. § (1) bekezdése, 47. § (1) bekezdése, 94. § (1) bekezdés a) pontjára tekintettel, közbenső és részítéletével megállapította a szerzői jog megsértését. Az Szjt. 94. § (1) bekezdés e) pontja alapján, jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítése címén előterjesztett vagyoni igény vonatkozásában a peres eljárást felfüggesztette, míg az Szjt. 94. § (2) bekezdése alapján benyújtott kártérítési igényt elutasította.
      [6] Az indítványozó, valamint az I. és II. rendű alperes fellebbezése folytán másodfokon eljárt Debreceni Ítélő­tábla az elsőfokú ítéletet részítéletnek tekintve, azt részben megváltoztatta, és az indítványozó keresetét a szerzői jogok megsértése tárgyában is elutasította. A bíróság hivatkozott az Szjt. 67. § (1) bekezdésére, mely szerint „a mű jogosulatlan megváltoztatásának minősül az építészeti alkotás vagy a műszaki létesítmény tervének a szerző hozzájárulása nélkül történő olyan megváltoztatása, amely a külső megjelenést vagy a rendeltetésszerű használatot befolyásolja.” Álláspontját arra alapította, hogy a töretlen bírói gyakorlat alapján e rendelkezés első fordulatát az Szjt. 13. §-ával együtt kell értelmezni, melynek rendelkezése szerint: „[a] szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása, vagy a mű más olyan megváltoztatása vagy a művel kapcsolatos más olyan visszaélés, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes”. A bíróság azt állapította meg, hogy az épület rendeltetésszerű használata nem változott, és az átépítés nem tekinthető olyannak, amely a külső megjelenés lényeget érintő eltorzulása, megcsonkulása lenne; ezért semmilyen vonatkozásban nem került sor az indítványozó szerzői jogainak megsértésére.
      [7] Az indítványozó felülvizsgálati kérelmére eljárt Kúria a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta. Részítéletének indokolásában hivatkozott az Szjt. 18. § (2) bekezdésére, mely szerint „[a]z építészeti alkotások esetében többszörözés a tervben rögzített alkotás kivitelezése és utánépítése is”; márpedig az épület „ismételt megépítése (utánépítése)” nem történt meg. A Kúria úgy ítélte meg, hogy mivel nem került sor a mű felhasználására, ezért a szerzői vagyoni jogok megsértése sem állapítható meg.

      [8] 3. Az indítványozó ezt követően terjesztette elő alkotmányjogi panaszát, melyben a Kúria részítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését, valamint a részítélet végrehajtásának a felfüggesztését kérte, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének, illetve XXVIII. cikk (7) bekezdésének a sérelmére hivatkozva.
      [9] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ténybeli tévedés alapján hozta meg döntését, mivel az eljárással érintett épületeket összecserélte, ezért a részítélet súlyos tárgybeli tévedésen alapul.
      [10] Panasza alátámasztásaként kifejtette, hogy az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének a sérelme amiatt következett be, mert a Kúria a tényállás téves megállapításával megfosztotta őt a kártérítési jogosultságától és így közvetve, ezen összeg tekintetében a tulajdonjogától. Hivatkozott továbbá arra, hogy a kifogásolt részítélet jelentős hatással bír a gazdasági társaság működésére, gazdálkodására, tulajdoni-vagyoni viszonyaira és azokhoz kapcsolódó jogai gyakorlására; nézete szerint nincs olyan közérdek, ami megalapozná a tulajdonuknak az ítéletben foglalt korlátozását. Az indítványozó álláspontja szerint „önmagában ez az egyoldalú, egyértelműen és súlyosan alkotmányos alapjogot sértő helyzet fennállása alapos okként szolgál az Ítélet megsemmisítéséhez”.
      [11] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog sérelme az indítványozó nézete szerint amiatt valósult meg, mert a Kúria „a korábban egyértelműen megállapított tényállástól alapjaiban tért el […] és ezen új tényállást bírálta el kvázi elsőfokú bíróságként”; tehát az indítványozó egy jogorvoslattal nem támadható döntésben szembesült egy téves tényállással és az arra felépített jogi indokolással.
      [12] Az indítványozó utalt a jogállamiság sérelmére, azonban ehhez kapcsolódóan nem jelölt meg alaptörvényi rendelkezést és nem fejtett ki indokolást, ezért ezt a hivatkozásokat az Alkotmánybíróság nem találta vizsgálatra alkalmas indítványi elemnek.

      [13] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi – formai és tartalmi – feltételeknek. A testület megállapította, hogy az indítvány határidőben érkezett, az indítványozó érintettnek tekinthető és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
      [14] A befogadhatóság további feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott.
      [15] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Ez alternatív feltétel, bármelyik megléte indokot ad a befogadásra. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem fogalmazott meg alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek tekinthető kérdést és – a következő pontokban kifejtettek alapján – a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség gyanúja sem merülhet fel.
      [16] Az Abtv. 29. §-ához kapcsolódóan az Alkotmánybíróság ismételten rámutat arra, hogy a testület a bírói ítéleteket kizárólag alkotmányossági szempontból vizsgálhatja felül, törvényességi, jogértelmezési kérdések megítélése nem tartozik a hatáskörébe. Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban a tekintetben, hogy az erre irányuló indítványok befogadását visszautasítja, a következők miatt: „az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; […]}. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; […]}.” {3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]}
      [17] A jelen ügyben az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmére alapított indítványi elem kizárólag a ­Kúriának a tényállás-megállapítását és az ebből levont következtetést (a másodfokú részítélet hatályban fenntartását és így a kártérítési igény elutasítását) vitatta. Az indítványozó a Kúria ítéletének törvényességi és nem alkotmányossági felülvizsgálatát kérte – mivel a megállapított tényállás és az ebből levont következtetések felülvizsgálata e körbe tartozik –, erre azonban – a fent kifejtettekből következően, az Abtv. 29. §-a alapján – nincs az Alkotmánybíróságnak lehetősége.
      [18] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének a sérelmét állító indítványi elemmel kapcsolatban az Alkotmánybíróság utal arra a gyakorlatára, hogy a jogorvoslathoz való jog – a döntés tartalmától függetlenül – nem követeli meg a rendkívüli perorvoslati eljárásban hozott ítélet felülvizsgálhatóságát. Az Alkotmánybíróság ezt az álláspontját több döntésében is megerősítette, például a 3005/2017. (II. 2.) AB végzésben kifejtette: „[a]z Alkot­mánybíróság gyakorlata szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való jog csak azt a követelményt támasztja, hogy az első fokon meghozott érdemi bírói döntésekkel szemben magasabb fórumhoz lehessen fordulni, illetve a hatósági döntésekkel szemben biztosított legyen a bírói út {összefoglalóan: 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [60]}. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a felülvizsgálat – mint rendkívüli perorvoslat – az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezéssel nem hozható összefüggésbe {3120/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [21]–[23]}. […] A jogorvoslathoz való jog tehát nem követeli meg a rendkívüli perorvoslati rendszer létét, így egy rendkívüli perorvoslati eljárásban hozott ítélet felülvizsgálhatóságának lehetőségét sem” (Indokolás [25]–[26]).
      [19] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben azt állapította meg, hogy a Kúria ítélete – a fentiek szerint – nem hozható összefüggésbe az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított, jogorvoslathoz való joggal.

      [20] 5. Mindezeket figyelembe véve az indítvány nem felel meg az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadási feltételnek, ezért azt az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)–(2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Abtv. 29. §-ára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel – visszautasította.

      [21] Az indítvány visszautasítására tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria ítélete végrehajtásának felfüggesztése tárgyában nem hozott döntést.
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szabó Marcel s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Salamon László s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          09/02/2016
          .
          Number of the Decision:
          .
          3162/2017. (VI. 26.)
          Date of the decision:
          .
          06/20/2017
          .
          .