English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02050/2022
Első irat érkezett: 09/08/2022
.
Az ügy tárgya: A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 134. § (3) bekezdése és a Kúria Kpkf.III.45.132/2022/4. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (közszolgálati jogvita; keresetindítási határidő)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (1) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 11/30/2022
.
Előadó alkotmánybíró: Handó Tünde Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó – az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a szerinti - alkotmányjogi panaszában a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 134. § (3) bekezdése, valamint a Miskolci Törvényszék 103.K.701.392/2021/5. számú végzése és a Kúria Kpkf.III.45.132/2022/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az alkotmányjogi panasz alapját képező ügyben a felek tanulmányi szerződést kötöttek egymással, amelyben úgy rendelkeztek, ha az alperes szakképzettséget igazoló oklevelet nem szerezné meg a szerződésben rögzített határidőig, köteles a munkáltató- közigazgatási szerv - felperesnek (a továbbiakban: indítványozó) visszafizetni a felsőfokú tanulmányainak költségeit. Mivel az alperes az oklevelet meghatározott időpontra nem szerezte meg, ezért az alperesnek visszafizetési kötelezettsége keletkezett. Az indítványozó az alperes szolgálati jogviszonyát megszüntette, majd fizetési felszólítással felhívta a tanulmányi szerződésből eredő tartozás harminc napon belül történő visszafizetésére. Az alperes ennek nem tett eleget, ezért az indítványozó megszüntette a tanulmányi szerződést és ismét felszólította az alperest a pénztartozás teljesítésére. A fizetési felszólítások eredményre nem vezettek, ezért az indítványozó fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő a bíróságon, amely az alperes ellentmondása folytán perré alakult. Az elsőfokú bíróság az eljárást végzésével megszüntette, tekintettel arra hogy az indítványozó a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 134. § (3) bekezdése alapján elmulasztotta az igényét határidőben érvényesíteni. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy az indítványozó az ismételt felszólításban foglalt határidő utolsó napját követő napon tudomást szerzett az igényt megalapozó tényről, ettől a naptól számított 90 napon belül kellett volna igényét érvényesítenie. Az indítványozó fellebbezésében foglalt álláspontja szerint a tudomásszerzés napja a fizetési meghagyással szembeni ellentmondásról szóló értesítő végzés átvételének napja volt. A Kúria a fellebbezések nyomán, az elsőfokú végzést a perköltségre vonatkozó rendelkezés tekintetében megváltoztatta, egyebekben azt helybenhagyta. A Kúria megállapítása szerint, mivel az indítványozó, azaz a közigazgatási szerv indított marasztalásra irányuló pert a hivatásos állomány volt tagjával szemben, ezért arra a Kp. XXIII. fejezetén belül elhelyezett, a nem közigazgatási szerv ellen indított per további különös szabályait kellett volna alkalmazni, azaz a 134. § (3) bekezdés perindítási határidőre vonatkozó speciális rendelkezése volt alkalmazandó. Hivatkozott arra is, hogy a Hszt. nem tartalmaz a Kp. 134. § (3) bekezdésével ellentétes rendelkezést. A Hszt. értemében a rendvédelmi szerv a szolgálati viszonnyal kapcsolatos igényével közvetlenül a bírósághoz fordulhat, ha a törvény a rendvédelmi szerven belüli eljárásról nem rendelkezik.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok téves jogszabály értelmezése folytán sérült az indítványozó Alaptörvény I. cikk (3)-(4) bekezdésben és az XXVIII. cikk (1) bekezdésben biztosított alapvető jogai..
.
Támadott jogi aktus:
    a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 134. § (3) bekezdés
    Kúria Kpkf.III.45.132/2022/4. számú végzése, Miskolci Törvényszék 103.K.701.392/2021/5. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk (3) bekezdés
I. cikk (4) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2050_2_2022_Indkieg_egys_anonim.pdfIV_2050_2_2022_Indkieg_egys_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3171/2023. (IV. 6.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 03/21/2023
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2023.03.21 9:30:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3171_2023 AB végzés.pdf3171_2023 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      1. Az Alkotmánybíróság a Kúria Kpkf.III.45.132/2022/4. számú végzésével összefüggésben a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 134. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

      2. Az Alkotmánybíróság a Kúria Kpkf.III.45.132/2022/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (a továbbiakban: BM OKF) indítványozó, jogi képviselője (dr. Kulcsár Gábor kamarai jogtanácsos) útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
      [2] Az indítványozó beadványában az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének c) és d) pontja alapján, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal élt a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 134. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt. Vagylagosan – az Abtv. 27. §-a alapján – a Kúria mint másodfokú bíróság Kpkf.III.45.132/2022/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és a Miskolci Törvényszék 103.K.701.392/2021/5. számú végzésére kiható hatályú megsemmisítését kérte.
      [3] Az alapul szolgáló ügy egy tanulmányi szerződésből eredő visszafizetési kötelezettség tárgyában indult közszolgálati jogvita. A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) hatálya alá tartozó felek által 2015. szeptember 24-én megkötött tanulmányi szerződés szerint az alperes köteles volt a tanulmányi és vizsgakötelezettségeinek eleget tenni, illetve a felsőfokú tanulmányainak költségeit a munkáltató felperesnek visszafizetni, ha 2018. július 31-ig szakképzettséget igazoló oklevelet nem szerez. Szerződésszegése ellenére a felperes nem szüntette meg az alperessel fennálló tanulmányi szerződést, hanem az alperes kérésére méltányosságból, további hátrányos következmények alkalmazása nélkül két alkalommal – 2018. június 29. napján, valamint 2018. november 28. napján – is módosította azt, amelyben annak hatályát fenntartva, meghosszabbította az oklevél megszerzésének határidejét, azonban az alperes kötelezettségének így sem tett eleget. Az alperes a tanulmányi szerződésből eredő visszafizetési kötelezettségére tekintettel a 2018. november 5-től 2019. augusztus 5-ig terjedő időszakban 150 000 forintot utalt a felperes részére. Az alperes szolgálati jogviszonyát a felperes 2019. augusztus 5-én megszüntette.
      [4] A felperes a 2019. december 10-én kelt fizetési felszólítással 7 460 625 forint tanulmányi szerződésből eredő tartozás harminc napon belüli visszafizetésére hívta fel az alperest, aki a felszólításnak nem tett eleget. A fel­peres 2020. május 22-én azonnali hatályú felmondással a tanulmányi szerződést megszüntette, és ismételten felszólította az alperest a pénztartozás tizenöt napon belüli teljesítésére. A felperes 2021. szeptember 13-án fize­tési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő 7 460 625 forint és járulékai megfizetésére tanulmányi szerződésből és annak felmondásából eredő pénzkövetelés címén. Az alperesnek a követelés jogalapját és összegszerűségét is vitató ellentmondása folytán az eljárás perré alakult. Az elsőfokú bíróság – a keresetindítási határidő elmulasztására tekintettel – végzésével az eljárást megszüntette. Kifejtette, hogy a Hszt. 270. § (2) bekezdése a Hszt. XXIV. fejezetének 110. pontjában foglaltak (a bíróság előtti jogvita) körében mindössze annyit tartalmaz, hogy a rendvédelmi szerv szolgálati viszonnyal kapcsolatos igényével közvetlenül a bírósághoz fordulhat, ha a törvény a rendvédelmi szerven belüli eljárásról nem rendelkezik. Ebből következően a Hszt.-ben nincs a Kp. 134. § (3) bekezdésétől eltérő rendelkezés.
      [5] Kifejtette, hogy nem tekinthető ilyennek a Hszt. 11. § (1) bekezdése szerinti hároméves elévülési idő, mivel a keresetindítási és az elévülési határidő jogi természete egymástól különbözik (Kúria Kf.VII.40.5.I.8/2021/3.), eltérő azok elmulasztásának kimenthetősége, a kezdő időpontjuk, és a be nem tartásukhoz fűzött eljárásjogi következmény is (Kúria Kf.III.39.482/2021/5., Kúria Kpkf.VII.40.182/2020/3.). Kiemelte, hogy a felperes a perben érvényesített igényt megalapozó tényről legkésőbb a 2020. május 22-én kelt ismételt felszólításban foglalt határ­idő utolsó napját követő napon tudomást szerzett, ezáltal követelését ezen időponttól számított kilencven napon belül kellett volna előterjesztenie, azonban a felperes a határidőt elmulasztotta, igazolási kérelmet nem nyújtott be. Az elsőfokú bíróság a fentiek alapján nem osztotta a felperes álláspontját, amely szerint az elévülési időn belül fordulhat bírósághoz. Hivatkozott arra, hogy a Kúria fenti határozataiban foglaltak jelen ügyben is irányadóak, a felperes követelését a Kp. 134. § (3) bekezdése szerinti határidőben érvényesíthette volna. Mindezek alapján a Kp. 81. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az eljárást megszüntette.
      [6] A felperes fellebbezésében a szerződésre vonatkozó igényérvényesítési illetve keresetindítási határidőkre vonatkozó szabályozás bíróság általi értelmezését és alkalmazását kifogásolta, és az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését is kérte, a Kp. 134. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása érdekében. Az alperes a fellebbezésében kizárólag a perköltség vonatkozásában kérte a végzés megváltoztatását.
      [7] A Kúria mint másodfokú bíróság a felperes fellebbezését megalapozatlannak, az alperes fellebbezését részben megalapozottnak minősítette. Rögzítette, hogy tekintettel arra, hogy a felperes, mint közigazgatási szerv indított marasztalásra irányuló pert a hivatásos állomány volt tagjával szemben, arra a Kp. XXIII. fejezetén belül el­helyezett, a nem közigazgatási szerv ellen indított per további különös szabályait kellett alkalmazni. A Kp. 134. § (3) bekezdése a perindítás speciális szabályaként kimondja, hogy – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a keresetlevelet a perben érvényesített igényt megalapozó tényről, körülményről való tudomásszerzés időpontjától számított kilencven napon belül kell a bíróságnál benyújtani. A Hszt. a rendvédelmi szerv igényérvényesítéséről, a szolgálati panaszról és szolgálati jogvitáról szóló XXIV. fejezetében a bíróság előtti jogvita körében – amint arra az elsőfokú bíróság helyesen utalt is – mindössze annyit tartalmaz, hogy a szolgálati ­viszonnyal kapcsolatos igényével a rendvédelmi szerv közvetlenül a bírósághoz fordulhat, ha a törvény a rendvédelmi szerven belüli eljárásról nem rendelkezik [Hszt. 270. § (2) bekezdése]. Ebből következően a Hszt.-ben nincs a Kp. 134. § (3) bekezdésétől eltérő rendelkezés. Nem tekinthető ilyennek a Hszt. 11. § (1) bekezdésében meghatározott hároméves elévülési idő, mivel a keresetindítási és az elévülési határidő jogi természete különböző. Szintén hivatkozott a Kúria e körben kialakított gyakorlatára. Hangsúlyozta, hogy a felperes a keresetét a Kp. 134. § (3) bekezdésében meghatározott kógens szabály alapján a perben érvényesített igényt megalapozó tényről, körülményről való tudomásszerzés időpontjától számított kilencven napon belül nyújthatta volna be a bíróságra.
      [8] Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal élt. Hiánypótlásra felhívást követően módosított indítványa szerint az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésébe foglalt „azon joga sérült, hogy a keresettel érvé­nye­síteni kívánt jogát, jogos igényét bíróság elbírálja, mert a Kp. 134. § (3) bekezdésének alaptörvény-ellenes rendelkezése, vagy a Kúria, mint másodfokú bíróság Kpkf.III.45.132/2022/4. számú végzése és a Miskolci Törvény­szék 103.K.701.392/2021/5. számú végzése téves jogszabály értelmezéssel meghozott alaptörvény-­ellenes bírói döntést eredményezett.” Ezen túlmenően megjelölte az Alaptörvény 28. cikkét is. Kérte az Alkotmánybíróságot, hogy a Kp. 134. § (3) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapításával azt az Abtv. 41. § (1) bekezdése alapján semmisítse meg, vagy amennyiben az Alkotmánybíróság a jogszabályi rendelkezés alaptörvényellenességét nem állapítja meg, akkor a sérelmezett bírósági végzéseket az Abtv. 43. § (1) bekez­dése alapján semmisítse meg alaptörvény-ellenes jogszabály értelmezés, bírói döntés miatt.

      [9] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. §-a értelmében, tanácsban eljárva megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadásának törvényi feltételeit.
      [10] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) alapján alaptörvény-ellenes bíró­sági döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmány­bírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó az alapügy tárgyát képező eljárásban felperes volt, így az Abtv. 27. § (2) bekezdés a) pontja értelmében érintettsége fennáll, az alkotmányjogi panasz tekintetében indítványozói jogosultsággal rendelkezik. A rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőséget ­kimerítette.
      [11] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz esetén további feltétel, hogy az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet Alaptörvényben biztosított jogának sérelme az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. Az alkotmányjogi panaszban sérelmezett jogszabályi rendelkezést a bíróságok alkalmazták.
      [12] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A sérelmezett másodfokú végzést 2022. június 28. napján vette át a jogi képviselő, míg az alkotmányjogi panaszt 2022. augusztus 26-án – határidőben – terjesztették elő az elsőfokon eljárt bíróságon. Az ügyben rendkívüli jogorvoslati eljárás nincs folyamatban.
      [13] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be, míg az Abtv. 52. §-a szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában ­megjelölte az Abtv. 26. § (1) bekezdését, és 27. §-át, amelyek alapján az alkotmányjogi panasz eljárást kezdeményezte, a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, és a bírósági végzéseket, valamint az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése tekintetében azonban a beadvány nem tartalmaz alkotmányossági érvelést, annak alaptörvény-ellenességét vagylagosan a bírósági végzések függvényében állította, így a jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének érdemi vizsgálatára önállóan nincs mód.
      [14] Az indítványozó alkotmányjogi panasz beadványában megjelölte az Alaptörvény 28. cikkét is, amely azonban nem alapjogot tartalmaz, hanem a bíróságok felé fogalmaz meg a működésükre irányulóan elvárásokat, így az abban foglaltak egyedi érintett vonatkozásában megvalósuló alapjog sérelemhez nem vezethetnek, arra alkotmány­jogi panasz önmagában nem alapítható {pl. 3257/2016. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [13]; 3550/2021. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [11]}.
      [15] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában alapvetően az igényérvényesítési határidő tekintetében a bíróságok által elfoglalt jogi álláspontot sérelmezte, mely szerinte a bíróságok téves jogértelmezésén alapul. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 26 § (1) bekezdése és 27. § (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panasz eljárás keretében az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatra van hatásköre. A bírósági döntések és az alkalmazott jogszabályi rendelkezések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálati eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabály­sértő jogalkalmazásra került sor. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy ki­zárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3480/2022. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [28]}.

      [16] 3. Tekintettel arra, hogy jelen ügyben a fentiek szerint nem merült fel olyan, a bírósági döntést érdemben be­folyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi ­panasz befogadását indokolta volna, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára figyelemmel, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján rövidített indokolással ellátott végzésben visszautasította.
          Dr. Márki Zoltán s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Handó Tünde s. k.,
          előadó alkotmánybíró




          . Dr. Schanda Balázs s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Márki Zoltán s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Pokol Béla

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          09/08/2022
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against Section 134 (3) of the Act I of 2017 on the Code of Administrative Court Procedure and the ruling No. Kpkf.III.45.132/2022/4 of the Curia (public service dispute; deadline for bringing action)
          Number of the Decision:
          .
          3171/2023. (IV. 6.)
          Date of the decision:
          .
          03/21/2023
          .
          .