Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01899/2015
Első irat érkezett: 06/23/2015
.
Az ügy tárgya: a Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.060./2015/2. számú végzése és a Nyíregyházi Törvényszék 10.Fpk.15-10-001201/89. számú záró végzése elleni alkotmányjogi panasz (törlés hitelezői nyilvántartásból)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 07/03/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Balsai István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.060./2015/2. számú végzése és a Nyíregyházi Törvényszék 10.Fpk.15-10-001201/89. számú záró végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Másodlagosan azt kéri az Alkotmánybíróságtól, hogy az Abtv. 43. § (1) és (2) bekezdése alapján kötelezze az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására.
Álláspontja szerint a bírósági eljárás során - amelynek tárgya felszámolási eljárás befejezettnek nyilvánítása volt - sérült az Alaptörvényben biztosított tisztességes eljáráshoz való joga (XXVIII. cikk (1) bekezdése), a jogorvoslathoz való joga (XXVIII. cikk (7) bekezdése) és a tulajdonhoz való joga (XIII. cikk), mivel az elsőfokú bíróság - határozott kérelme ellenére - nem rendelkezett ítéletében a hitelezői nyilvántartásból való törléséről, ahova anélkül került, hogy hitelezői bejelentéssel élt volna. A nyilvántartásból való törlés elbírálásának mellőzése eredményeképpen a másodfokú bíróság a kérelemről érdemben nem dönthetett, ezáltal sérült a tisztességes bírói eljáráshoz és a hatékony jogorvoslathoz való joga. E tekintetben hivatkozik az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkére. Előadja még, hogy a tulajdonhoz való joga is sérült azzal, hogy munkabér jellegű tulajdonával nem rendelkezhetett, amikor annak megállapítását kérte, hogy nem hitelező. .
.
Támadott jogi aktus:
    a Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.060./2015/2. számú végzése és a Nyíregyházi Törvényszék 10.Fpk.15-10-001201/89. számú záró végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1899_0_2015_inditvany.pdfIV_1899_0_2015_inditvany.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3012/2016. (I. 25.) AB végzés
    .
    Az ABH 2016 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); indokolási kötelezettség; tisztességes eljáráshoz való jog mint indokolt bírói döntéshez való jog
    .
    A határozat kelte: Budapest, 01/19/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.01.19 8:00:00 1. öttagú tanács
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.060/2015/2. sorszámú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője a Nyíregyházi Törvényszék útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
      [2] Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján azért nyújtott be alkotmányjogi panaszt, mert állás­pontja szerint a Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.060/2015/2. sorszámú végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseiben elismert tisztességes eljárás követelményrendszerét, valamint a jogorvoslathoz fűződő jogot, illetve az Alaptörvény XIII. cikkében garantált tulajdonhoz való jogot. Az indítványozó ilyen okból kezdeményezte az ítélőtábla hivatkozott döntése, és a döntéssel elbírált Nyíregyházi Törvényszék 10 Fpk.15-10-001201/89. számú záró végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

      [3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló felszámolási eljárásban az indítványozó a felszámolás alatt lévő gazdasági társaság (a továbbiakban: adós társaság) korábbi képviselőjeként, és egyúttal hitelezőjeként szerepel. A felszámolási eljárásban elsőfokú bíróságként eljáró Nyíregyházi Törvényszék a hivatkozott sorszámú végzésében megállapított, és az eljárás során irányadó tényállás rövid lényege szerint az adós társasággal szemben 2010 decemberében rendelték el a felszámolási eljárást. Az indítványozó 2008 októberéig látta el az adós társaság ügyvezetését, és a felszámoló a felszámolási eljárás során többek között az indítványozó elmaradt munkabér iránti hitelezői igényét is nyilvántartásba vette. A Nyíregyházi Törvényszék a hivatkozott sorszámú záró végzésében hagyta jóvá a felszámoló által előterjesztett egyszerűsített zárómérleget és zárójelentést, valamint megállapította, hogy az adós társaságnak a hitelezői igények kielégítésére szolgáló fedezete nincs, így a felszámolási eljárást befejezettnek nyilvánította, mellyel egyidejűleg az adós társaságot megszüntette (erről lásd: Nyíregyházi Törvényszék 10.Fpk.15-10-001201/89. számú záró végzésének 2–8. oldalait).
      [4] Az indítványozó fellebbezéssel támadta az elsőfokú bíróság döntését, amelyben saját hitelezői igényének korábbi nyilvántartásba vételét kifogásolta. Fellebbezését azzal indokolta, hogy ügyvezetősége már a felszámolás elrendelését megelőzően, 2008 októberében megszűnt és elmaradt munkabér iránti igényt nem jelentett be. A fellebbezés alapján eljáró Debreceni Ítélőtábla az Fpkf.III.30.060/2015/2. sorszámú végzésében az elsőfokú bíróság záró végzését helyben hagyta. Döntésének indokául előadta, hogy az indítványozó sem a felszámoló közbenső mérlegének, sem pedig a felszámolási zárómérleg közlésekor hitelezői igényének nyilvántartásba vételével és besorolásával szemben nem élt a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 51. § (1) bekezdésében a felszámoló intézkedésével biztosított jogorvoslat, a kifogás lehetőségével. Eszerint az indítványozó korábban nem kifogásolta, hogy a felszámoló hitelezőként nyilvántartásba vette, miközben a vele szemben kiszabott pénzbírságot a felszámolási eljárás során támadta. Az ítélőtábla felidézte a következetes bírói gyakorlatot, amely szerint a felszámolási zárómérleg jóváhagyására irányuló eljárás során nincsen lehetőség arra, hogy a hitelező ismételten olyan kifogásokat terjesszen elő, amelyeket a bíróság már elbírált, illetve amelyek tekintetében a törvényben előírt határidő már eltelt. Az ítélőtábla ilyen megfontolások mentén hagyta helyben az elsőfokú bíróság döntését (erről lásd: Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.060/2015/2. sorszámú végzésének 3–4. oldalait).

      [5] 1.2. Az indítványozó a Debreceni Ítélőtábla döntésével szemben terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. Alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-ra alapítva elsődlegesen azt állítja, hogy az ítélőtábla döntése azért sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő jogot, mert a hatékony bírói jogvédelem követelményét megsértve mellőzte hitelezői nyilvántartásból való törlése iránti kérelmét és ennek nem adta indokát. Az indítványozó érdemi okfejtésében az Alkotmánybíróság, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára hivatkozva úgy érvel, hogy az ítélőtábla a kifogásolt döntésében megfosztotta a bírósághoz fordulás jogától, mert nem bírálta el az elé tárt, vitatott hitelezői igény törlése iránti kérelmét. Az indítványozó ehhez kapcsolódóan hivatkozik az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz fűződő jogának sérelmére is. E körben az indítványozó előadja egyfelől, hogy elbírálatlan kérelme miatt csökkent a sikeres jogorvoslat esélye, másfelől pedig az adós társaságot időközben törölték a cégjegyzékből, mely megfosztotta a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének lehetőségétől.
      [6] Az indítványozó további okfejtése szerint az ítélőtábla döntése sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz fűződő jogot is. Ennek indokaként az indítványozó a korábbi érvelésével tartalmilag egyezően adja elő, hogy jogorvoslati kérelmének elbírálatlansága fosztotta meg attól, hogy a tulajdoni védelmet élvező munkabér iránti igényével önállóan, szabadon rendelkezhessék.
      [7] Az indítványozó ilyen okok alapján kezdeményezi a kifogásolt ítélőtáblai döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

      [8] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálja meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt formai természetű, valamint az Abtv. 26–27. §-ban, illetve az Abtv. 29–31. §-ban előírt tartalmi természetű befogadhatósági feltételeknek.

      [9] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így kimerülésüket az Alkotmány­bíróság külön-külön vizsgálja {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.

      [10] 3.1. Az alkotmányjogi panaszban megjelölt legfőbb kérdést, nevezetesen a felek kérelmeiről, észrevételeiről adott indokok kérdését az Alkotmánybíróság a panaszban is felhívott 7/2013. (III. 1.) AB határozatában alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként értékelte {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [21]}. E határozatának indokolásában az Alkotmánybíróság, figyelembe véve a releváns európai emberi jogi elveket is, kimondta, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás követelményrendszere elismeri az indokolt bírói döntéshez való jogot is. Ezen alapvető jog minimális elvárása, hogy a bíróságok az eljárási törvényeknek megfelelően az ügyben szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit, kérelmeit kellő alapossággal megvizsgálják, és ennek értékeléséről határozatukban számot is adjanak {erről lásd: 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]–[34]}. Mindebből az is következik, hogy jelen alkotmányjogi panaszban felvetett elvi jelentőségű alkotmányjogi kérdést az Alkotmánybíróság korábban már eldöntötte {lásd elsőként: 3212/2013. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [7], majd legutóbb: 3187/2015. (X. 7.) AB végzés, Indokolás [10]}.

      [11] 3.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az Alkotmánybíróság e feltétellel összefüggésben arra emlékeztet, hogy a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak, ugyanis az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza {elsőként lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]; 8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [54]; legutóbb megerősítette: 3233/2015. (XI. 23.) AB végzés Indokolás [15]}. Az Alkotmánybíróság így a bírói döntések felülvizsgálata során az Alaptörvényben és az elfogadott nemzetközi emberi jogi egyezményekben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja {erről lásd: 8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [55]; 13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [51]}. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, és az abból levont következtetés megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {elsőként lásd: 3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [12] és 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; legutóbb megerősítette: 3129/2015. (VII. 9.) AB végzés, Indokolás [5]}.
      [12] Az indítványozó a fellebbezésében lényegét tekintve hitelezői igényének nyilvántartásba vételét vitatta, és e körben az első fokú bíróság záró végzésének megváltoztatását, vagy hatályon kívül helyezését kérelmezte. A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság záró végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 259. § (2) bekezdése alapján, a Pp. 253. § (3) bekezdésében foglalt korlátokra figyelemmel vizsgálhatja felül. Ehhez képest az alkotmányjogi panasszal támadott végzésből is kitűnően az ítélőtábla részletesen vizsgálta az indítványozó fellebbezésében előadott, a hitelezői igények nyilvántartásba vételét érintő kifogását. Döntésének indokolásában pedig számot adott arról is, mely jogi érvek mentén tartja megalapozatlannak a jogorvoslati kérelmet (lásd: Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.060/2015/2. sorszámú végzésének 4. oldalát). Ebből következően az ítélőtábla értékelte az indítványozó fellebbviteli eljárásban előadott érveit, mellyel együtt az indítványozó számára a bírósághoz fordulás és a jogorvoslat lehetőségét is biztosította. Ennek megfelelően a tisztességes eljárás követelményei között elismert indokolt bírói döntés hiánya nem befolyásolhatta érdemben az ítélőtábla döntését. Az Alkotmánybíróság ugyanezen érvek mentén jutott arra a következtésre, hogy a hatékony bíró jogvédelem és a jogorvoslati lehetőség hiánya nem befolyásolhatta az alkotmányjogi panaszban megnevezett Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében garantált tulajdonhoz fűződő jog érvényesülését sem. Az Alkotmánybíróság emellett megjegyzi, hogy a jogorvoslat alapjogi védelme csak a rendes jogorvoslatok körét fogja át. Az alkotmányjogi panasz a kifogásolt ítélőtáblai döntés alaptörvény-ellenességének kételyét tehát nem vetette fel {lásd: 3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]; 3321/2014. (XII. 10.) AB végzés, Indokolás [11]}.

      [13] 3.3. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.


        Dr. Sulyok Tamás s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Balsai István s. k.,
        előadó alkotmánybíró

        Dr. Juhász Imre s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Czine Ágnes s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Kiss László s. k.,
        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        06/23/2015
        .
        Number of the Decision:
        .
        3012/2016. (I. 25.)
        Date of the decision:
        .
        01/19/2016
        .
        .