A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.IV.37.658/2019/5. számú végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó (Magyar RTL Televízió Zrt.; 1222 Budapest, Nagytétényi út 29.) jogi képviselője (Gonda Ügyvédi Iroda, 1222 Budapest, Nagytétényi út 29.; dr. Gonda Gáspár) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Kezdeményezte a Kúria Kvk.IV.37.658/2019/5. számú végzése, valamint a Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) Kúria által helybenhagyott 114/2019. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] Az alkotmányjogi panasz előzményei – a Kúria és az NVB által megállapított tényállás és az indítványozó előadása alapján – a következőképpen foglalhatók össze:
[3] A Mi Hazánk Mozgalom jelölő szervezet (a továbbiakban: jelölő szervezet) 2019. május 15-én az indítványozó tevékenységével szemben kifogást nyújtott be az NVB-hez a Ve. 146. § a) pontja és 147. § (5) bekezdése alapján, hivatkozva a médiaszolgáltatásokról és a tömegtájékoztatásról szóló 2010. évi CLXXXV. számú törvény (a továbbiakban: Mttv.) 32. § (3) bekezdésére. Állítása szerint egyeztetések nyomán megállapodtak abban, hogy az Európai Parlament tagjainak 2019. évi választását megelőző kampányidőszakban az indítványozó közzéteszi a jelölő szervezet politikai reklámfilmjét. Az indítványozó 2019. május 10-én tájékoztatta a jelölő szervezetet arról, hogy a politikai reklámfilmet változtatás nélkül nem tudja közzétenni, mivel szerinte az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdését, valamint a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény 17. §-át sérti. Kérte ezért a jelölő szervezetet, hogy a reklámfilmen a szükséges módosításokat végezze el, és azt küldje meg részére. A jelölő szervezet kérésére az indítványozó megerősítette, hogy a kampányfilmben a „cigánybűnözés” kifejezés használatát sérelmezi. Ezt követően a jelölő szervezet „kifejezett kérése ellenére az eredeti adástervhez képest jelentős csúszással”, és az indítványozó által megkövetelt módosításokkal közvetítették a reklámfilmet. A jelölő szervezet ennek kapcsán hivatkozott a Ve. 2. § (1) bekezdés a)–c) pontjai szerinti alapelvek megsértésére. Kérte, hogy az NVB a kifogásnak adjon helyt, s az indítványozót tiltsa el a további jogsértésektől és kötelezze a határozat rendelkező részének közzétételére a határozat közlésétől számított három napon belül.
[4] Az NVB értesítésére az indítványozó észrevételében kifejtette, hogy a véleményszabadság a választási kampány során sem korlátlan, nem irányulhat mások emberi, valamint a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságához való jogának megsértésére. Megítélése szerint a kampányfilmben használt kifejezés, miszerint „Magyarországon megfékezzük a cigánybűnözést”, sérti az emberi méltóságot, valamint a roma közösségek méltóságát, gyűlöletkeltésre és kirekesztésre alkalmas. Az indítványozó szerint a jelölő szervezet kampánytevékenysége alaptörvény-ellenes, valamint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (továbbiakban: az Smtv.) 17. §-ába is ütközik, aminek következtében megvalósult a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt alapelv sérelme is. Előadta továbbá, hogy a felek a politikai reklám módosítása során kölcsönösen együttműködve, jóhiszeműen jártak el, a jelölő szervezet csupán a végleges reklámfilm megküldését követően sérelmezte az indítványozó eljárását. Mindezekre tekintettel az indítványozó kérte a kifogás elutasítását.
[5] Az NVB a jelölő szervezet kifogásának 2019. május 17-én kelt 114/2019. számú határozatával részben helyt adott és megállapította, hogy az indítványozó megsértette a Ve. 147. § (5) bekezdésével alkalmazni rendelt Mttv. 32. § (3) bekezdését, azzal, hogy a jelölő szervezetet politikai reklámja tartalmának megváltoztatására kötelezte annak közzététele érdekében.
[6] Ezt követően az indítványozó az NVB határozatának felülvizsgálatát kérte a Kúriától. A Kúria a Kvk.IV.37.658/2019/5. számú végzésével a sérelmezett határozatot helybenhagyta. Végzésében a Kúria rögzítette, hogy az Mttv. 32. § (3) bekezdése egyértelműen előírja, hogy a médiaszolgáltató a politikai reklám tartalmáért nem felel, amiből következik, hogy köteles az átadott médiatartalmat közzétenni, azon nem változtat, azt nem módosíthatja. A sarkalatos törvényi szabályok szerint azonban a médiaszolgáltató nem marad kiszolgáltatott vagy eszköz nélkül az átadott tartalmat illetően. A Ve. 147/F. § (1) bekezdése alapján dönthet úgy is a médiaszolgáltató, hogy politikai reklámot nem tesz közzé.
[7] Ha úgy dönt, hogy politikai reklámot közzétesz – ahogy az NVB is rögzíti – a politikai reklámfilm átvételét követően 3 napon belül kifogást lehet benyújtani az NVB-hez. A médiaszolgáltatónak így a jogsértést megállapító jogerős döntést követően lett volna módjában a reklámfilmen a választási eljárásban jogerősen jogellenesnek minősített részletek, vagy a reklám egészének közlését megtagadni. Amennyiben a médiaszolgáltatónak kétsége van az átadott médiatartalom besorolását illetően, úgy az Mttv. 32. § (8) bekezdése szerint a médiaszolgáltató kérelmére a Médiatanács hatósági határozatában dönt, hogy a kérelem tárgyát képező közlemény közérdekű közleménynek, társadalmi célú reklámnak vagy politikai reklámnak minősül-e.
[8] A médiaszolgáltató tehát jogosult és köteles a politikai reklám Ve.-nek való megfelelőségét vizsgálni, de ennek nyomán nem tehetett olyan intézkedést, ami a reklám „saját hatáskörben” való módosításához vezet.
[9] Mindezt figyelembe véve a Kúria megítélése szerint nem követett el jogsértést az NVB, ha a reklámfilm érdemi vizsgálatát nem végezte el. A Ve. 146–148. §-ai ugyanis a politikai reklám és a politikai hirdetés kapcsán csak a közzététel formai feltételeit határozzák meg: pl. azt, hogy politikai reklámhoz véleményt, értékelő magyarázatot fűzni tilos, vagy hogy a politikai reklám közzétételéért a médiaszolgáltató ellenszolgáltatást nem kérhet, és nem fogadhat el, illetve a már említett időtartamot határozza meg stb. E szabályok azonban tartalmi válogatásra nem adnak módot (másik oldalról viszont a médiaszolgáltató a tartalomért nem visel felelősséget). Ez következik továbbá az Mttv. 32. § (3) bekezdés utolsó fordulatából is („[a]mennyiben a politikai reklám közzétételére irányuló igény megfelel a választási eljárásról szóló törvényben foglaltaknak, úgy mérlegelés nélkül köteles közzétenni azt.”).
[10] A Kúria értelmezése szerint így az NVB feladata a formai feltételek betartásának ellenőrzése, s nem a reklámfilm tartalmának érdemi, tartalmi vizsgálata. Épp ezért a Kúria nem tartotta megalapozottnak az indítványozó hivatkozását az Smtv. 17. §-ára, illetve a Ve. 2. §-ában foglalt alapelvek sérelmére, minthogy az NVB döntéséből csupán az következik, hogy a médiaszolgáltató nem (helyesebben nem a médiaszolgáltató) kötelezheti a közzététel érdekében a politikai reklám tartalmának megváltoztatására a jelölő szervezetet. Ez nem a médiaszolgáltató kompetenciája akkor, ha úgy döntött, hogy politikai reklámot tesz közzé, és ha annak átvételét követően tartalmával szemben nem érvényesített kifogást az NVB előtt.
[11] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a bírói döntés, valamint a döntéssel felülvizsgált NVB határozat alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó mindenekelőtt az Alaptörvény XI. cikk (2) és (4)–(5) bekezdései sérelmére hivatkozott. Alapjogát korlátozta szerinte a Kúria azáltal, hogy nem vette figyelembe az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében biztosított sajtószabadság korlátait, nem vizsgálta a kampányfilmnek az Alaptörvény IX. cikk (4)-(5) bekezdésébe ütközését, s így nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy az indítványozó által sérelmezett tartalom megengedhető véleménynyilvánításnak minősült-e. Kifogásolta, hogy az eljárás során nem végezték el az alapjog korlátozhatóságára vonatkozó alaptörvényi tesztet, és nem indokolták meg, hogy a (jelölő szervezet) véleménynyilvánítási szabadságának korlátozása ilyen esetben miért nem indokolt. Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek vélte az indítványozó annak megítélését is, hogy mennyiben korlátozható a médiaszolgáltató szerkesztési szabadsága, így a sajtószabadság az Mttv. 32. § (3) bekezdésére hivatkozással. Az indítványozó hasonló okokból kérte továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmének megállapítását is, mivel a Kúria nem vette megfelelően figyelembe, hogy a reklámfilm Alaptörvénybe ütköző nézeteket és programot népszerűsít.
[12] 2. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.
[13] 2.1. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. §-ok szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. §-ok szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát. Az Abtv. 29. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {például: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}.
[14] A Ve. 233. § (1) bekezdése szerint a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül nyújtható be az Alkotmánybírósághoz. A (2) bekezdés kimondja, hogy az Alkotmánybíróság a Ve. alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panaszról az Abtv. 56. §-a szerint a beérkezésétől számított három munkanapon belül, a befogadott alkotmányjogi panaszról további három munkanapon belül dönt.
[15] 2.2. Az Alkotmánybíróság vizsgálata eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a határidőben érkezett alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint nem fogadható be.
[16] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz esetén is kizárólag az Alaptörvényben elismert jogokat oltalmazza {lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]; 3294/2014. (XI. 11.) AB végzés Indokolás [24]}.
[17] A bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető tehát a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálata eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt és az abban biztosított jogokat védi {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. „Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés; Indokolás [15]}.
[18] 2.3. Az Alkotmánybíróság az ismertetett gyakorlatát a konkrét ügyre vonatkozóan is irányadónak tekintette, és megállapította, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának sérelmével összefüggésben előadott indítványozói érvelés a Kúria konkrét döntésével (az NVB határozatának helybenhagyásával) szemben nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek.
[19] Az Mttv. 32. § (3) bekezdése előírja, hogy „[a]mennyiben a politikai reklám közzétételére irányuló igény megfelel a választási eljárásról szóló törvényben foglaltaknak, úgy mérlegelés nélkül köteles közzétenni azt.” A Kúria ennek alapján állapította meg azt, hogy a médiaszolgáltató a politikai reklám tartalmáért nem felel, köteles az átadott médiatartalmat közzétenni, azon nem változtathat, azt nem módosíthatja. Az NVB feladata sem lehetett így a politikai reklámfilm közzététele kapcsán az, hogy a politikai reklámfilm tartalmának érdemi, tartalmi vizsgálatát elvégezze, a Ve. alapján egyedül a formai feltételek betartását ellenőrizhette. Az NVB határozatát, s a Kúriának az NVB határozatát helybenhagyó döntését befolyásoló alaptörvény-ellenesség tehát nem vethető fel amiatt, hogy a politikai reklámfilm tartalmi vizsgálatát ebben az eljárásban sem az NVB, sem a Kúria nem vizsgálta.
[20] 2.4. A fentiek kapcsán – ahogyan azt az Alkotmánybíróság a 3099/2018. (III. 26.) AB végzésében is hangsúlyozta – fontos kiemelni, hogy az alkotmánybírósági gyakorlat következetes abban, hogy az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {hasonlóan: 3143/2014. (V. 9.) AB végzés; Indokolás [19]}. Az indítványozó beadványa alapján megállapítható, hogy a panaszban megjelölt aggályok – melyek a politikai reklámfilm tartalmi vizsgálatának az NVB, illetve a Kúria általi elvégzését hiányolják az adott eljárásban – a Kúria konkrét döntését érintően nem tartalmaznak kifejezetten olyan érvelést, amely alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét vetné fel, és így az alkotmányjogi panasz befogadását és érdemi vizsgálatát indokolná {3099/2018. (III. 26.) AB végzés, Indokolás [11]}.
[21] Mindezek alapján az Alkotmánybíróságnak nincs lehetősége a Kúria Kvk.IV.37.658/2019/5. számú végzésében az egyedi ügyben felmerült törvényértelmezési kérdés felülvizsgálatára, mert az nem alkotmányossági kérdést, hanem azt a szakjogi kérdést veti fel, hogy a Ve. szerinti eljárásban vizsgálhatja-e az NVB, illetve a Kúria a politikai reklámfilm tartalmát.
[22] 2.5. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt követelményeknek, ezért érdemben nem vizsgálható. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |