A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.II.1.332/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában indult eljárást megszünteti.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt a Kúria Bfv.II.1.332/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye, valamint az indítványban és annak kiegészítésében foglaltak lényege a következő.
[3] 2.1. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2006. május 10-én kihirdetett 3.B.155/2006/21. számú ítéletével az indítványozót bűnösnek mondta ki előre kitervelten, nyereségvágyból, közfeladatot ellátó személy ellen elkövetett emberölés bűntettében. Ezért őt életfogytig tartó szabadságvesztésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte, azzal hogy legkorábban 30 év után bocsátható feltételes szabadságra.
[4] A védelmi fellebbezések alapján eljáró Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2007. február 6-án kihirdetett Bf.65/2006/28. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az Ítélőtábla a megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, ennek eredményeként a fellebbezéseket nem találta alaposnak.
[5] Az indítványozó felülvizsgálati indítványa alapján eljáró Legfelsőbb Bíróság 2008. március 13-án meghozott Bfv.II.932/2007/7. számú végzésével hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet, a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.
[6] Az indítványozó védőjének felülvizsgálati indítványa alapján eljáró Kúria a 2023. május 4-én meghozott Bfv.II.1.332/2022/2. számú végzésével elutasította az indítványozó védőjének felülvizsgálati indítványát.
[7] 2.2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifogásolta, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében foglalt védelemhez fűződő joga sem az első-, sem a másodfokú eljárásban nem érvényesült. Az indítványozó szerint a Kúria által hatályukban fenntartott első- és másodfokú döntések az Alkotmánybíróság 8/2013. (III. 1.) AB határozatának rendelkező részében megállapított alkotmányos követelménnyel összeegyeztethetetlen módon beszerzett, és így az eljárás későbbi szakaszaiban figyelembe nem vehető vallomásokon alapultak.
[8] Az indítványozó szerint a Kúria megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) és (7) bekezdését is, mivel a felülvizsgálati eljárás során nem vizsgálta meg az első- és másodfokú döntésekhez felhasznált bizonyítékok alaptörvény-ellenességét kifogásoló részét.
[9] Az indítványozó szerint a Kúria az első- és másodfokú eljárás során elkövetett szabálysértések, törvénysértések és alaptörvénysértések (a kihallgatások körülményei, a védő szabályszerű értesítésének elmaradása, a kirendelt védő mulasztásai, a megkésett és hiányos hemogenetikai szakvélemény, a vádiratban foglalttól eltérő minősítés, valamint az elsőfokú bíróság hiányos indokolása, a védői indítvány kapcsán elmaradt válasz) ellenére tartotta fenn hatályában az Ítélőtábla határozatát.
[10] Az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlásra hívta fel az indítványozót, amelyben arról is tájékoztatta, hogy – az Abtv. és az Ügyrend rendelkezéseire tekintettel – a jogerős ítélettel szemben nincs helye alkotmánybírósági eljárás megindításának.
[11] Az indítványozó indítványkiegészítésében a Kúria végzésével összefüggésben hivatkozott továbbá az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, 28. cikkének, II. cikkének, XV. cikk (1) és (2) bekezdéseinek sérelmére.
[12] Az indítványozó az indítványkiegészítésében – az Alaptörvény 28. cikkének Kúria általi figyelmen kívül hagyására is hivatkozással – megismételte az indítványban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1), (3) és (7) bekezdéseinek sérelme kapcsán előadottakat.
[13] Az indítványozó szerint nem helytálló a Kúria azon érvelése, miszerint a rendkívüli perorvoslat keretein belül nem vizsgálhatja a sérelmezett bírósági eljárással kapcsolatos alkotmányjogi kételyeket és ehhez képest hatályában fenntartotta az alaptörvény-ellenes bírósági ítéleteket.
[14] Az indítványozó szerint az Alaptörvény XV. cikkének (2) bekezdése sérelmét okozza, ha a vádlottat a bíróság hátrányosabb helyzetbe hozza ahhoz a terhelthez képest, akivel kapcsolatban, akár ugyanolyan bűncselekmény miatt a BH2016.327. megállapításait alkalmazták, pusztán az ügy időbeli meghatározottságának a különbsége miatt.
[15] 3. Az indítványozó 2025. március 7-én érkezett beadványában az alkotmányjogi panaszát visszavonta és kérte az eljárás megszüntetését.
[16] Az Abtv. 53. § (6) bekezdése alapján az alkotmányjogi panasz kivételével az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítvány nem vonható vissza. Az Ügyrend 67. § c) pontja alapján okafogyottá válik az indítvány, ha azt az indítványozó visszavonta. Az Abtv. 59. §-a alapján az Alkotmánybíróság – az Ügyrendben meghatározottak
szerint – kivételesen a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyek esetén az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntetheti.
[17] 4. Ekként az Alkotmánybíróság, tekintettel arra, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszt tartalmazó indítványát visszavonta, miáltal az indítvány jelen esetben értelemszerűen okafogyottá is vált, az Abtv. 59. §-a, valamint az Ügyrend 67. § (1) bekezdése és (2) bekezdésének c) pontja alapján – figyelemmel az Abtv. 53. § (6) bekezdésére is – az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntette.
Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
előadó alkotmánybíró
. | Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |