A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 4. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A Mohácsi Járásbíróság bírája 1.B.46/2015/17. számú végzésében az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján a bírósági eljárás felfüggesztése mellett a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (a továbbiakban: Ápt.) 4. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és alkalmazási tilalom kimondását kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál.
[2] Az indítványozó bíró tanácsa előtt hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt folyamatban lévő büntetőügyben a bírói kezdeményezésben kifejtett alkotmányjogi probléma alapjául szolgáló tényállás szerint az ügyben a Mohácsi Járási Ügyészség azért emelt vádat több, külföldi állampolgárságú személlyel szemben, mert a honosítási eljárásuk során valótlan nyilatkozatott tettek a magyar nyelv ismerete vonatkozásában.
[3] 2. A bírói kezdeményezésben az indítványozó bíró kifejtette, hogy az Ápt. támadott rendelkezése – ami a nem magyar állampolgár kedvezményes honosításának a feltételeit tartalmazza – a magyar állampolgárságú felmenő megléte mellett azt követeli meg a kérelmezőtől, hogy „magyar nyelvtudását” igazolja.
[4] A vádirati tényállás alapján megállapítható, hogy a vádlottak a kedvezményes honosítási kérelmükben – egy formanyomtatványon két lehetőség (igen, illetve nem) között választva – oly módon nyilatkoztak arról, hogy a „magyar nyelvet értik és beszélik”, hogy a lehetséges válaszok mellett lévő és általuk választott négyzetbe egy ikszet helyeztek el.
[5] Az indítványozó bíró érvelése szerint – az Alaptörvény B) cikkének sérelmét előidéző – jogbizonytalanságot okoz, hogy az Ápt.-ben – és egyébként ugyanígy a formanyomtatványon – nincs pontosan meghatározva, hogy a kérelmezőnek milyen fokon kell ismernie a magyar nyelvet. Kizárólag a magyar nyelvtudást ellenőrző ügyintézők részére készült, nem nyilvános (így a kérelmezők által nem ismert) ún. módszertani útmutatóban szerepel az, hogy a magyar nyelv „középfokú” ismerete a sikeres honosítás előfeltétele.
[6] Az indítványozó bíró kifejtette, hogy a jogszabály akkor felel meg a jogállamiság kritériumának, ha a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal rendelkezik. Álláspontja szerint az Alkotmánybíróság több határozatában leszögezte, hogy a jogállamiság egyik leglényegesebb ismérve a jogbiztonság követelménye, amelynek egyértelmű sérelmét jelenti, ha a törvény szövegezése határozatlan és bizonytalan.
[7] Az indítványozó bíró kifejtette továbbá, hogy az említett jogbizonytalanság következményeit súlyosbítja, hogy amennyiben a kérelmezők – egyértelmű előírás hiányában, a saját szubjektív megítélésük alapján – tévesen nyilatkoznak a magyar nyelvtudásukat illetően, nem csupán a közigazgatási jogkövetkezményeket viselik (kérelem elutasítása), hanem adott esetben büntetőjogi következményekkel is számolniuk kell, mint ahogy az a konkrét ügyben is történt.
[8] Az indítványozó érvelése szerint tehát a törvényhozó elmulasztotta megfelelő részletességgel rögzíteni a kedvezményes honosításhoz megkövetelt magyar nyelvtudás szintjét a támadott jogszabályi rendelkezésben.
[9] Mindezekre figyelemmel az indítványozó bíró Ápt. 4. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és alkalmazási tilalom kimondását kérte.
[10] 3. Az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen azt kell megvizsgálnia, hogy a bírói kezdeményezés megfelel-e az Abtv.-ben előírt feltételeknek.
[11] Az Abtv. 25. § (1) bekezdése szerint, ha a bírónak az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezheti a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó bíró kezdeményezésében egyértelműen mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség fennállását kifogásolja.
[12] Az Alkotmánybíróság már több döntésében megállapította, hogy a bírói kezdeményezés csak jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányulhat, bíró a folyamatban lévő ügyben alaptörvény-ellenes mulasztás kimondását nem indítványozhatja {lásd például 3009/2012. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [62]; 3135/2013. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [19]–[20]; 3238/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [10]}.
[13] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést az indítványozó jogosultságának hiánya miatt az Abtv. 64. § b) pontja alapján visszautasította.
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |