Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01210/2013
Első irat érkezett: 07/31/2013
.
Az ügy tárgya: a Kúria Gfv.VII.30.028/2013/8. számú ítélete ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 10/15/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozók a Kúria Gfv.VII.30.028/2013/8. számú felülvizsgálati ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték az Abtv. 27. §-a szerinti eljárás keretében.
Az indítványozók a választottbírósági eljárás során végig vitatták a választottbírósági felperes kereshetőségi jogát, véleményük szerint ugyanis a kereseti kérelem alapját képező eladási jogot a választottbírósági felperes nem gyakorolhatta volna joghatályosan. Az indítványozók számára kedvezőtlen választottbírósági döntés ellen benyújtott keresetet az eljáró bíróságok a válaszottbírósági határozat érvénytelenítése iránti perben ítéletükkel elutasították.
Az indítványozók álláspontja szerint a Kúria támadott ítélete több ponton is alkotmányellenes, mert jóváhagyott egy olyan választottbírósági eljárást és döntést, amely a tisztességes eljáráshoz való jog alapvető kritériumainak nem felelt meg, hiszen hiányzott a felek meghallgatásán, a tények és a bizonyítékok jogszerű és egyenlő mérlegelésén alapuló pártatlan eljárás. Mindezek miatt - a választottbírósági eljárást jóváhagyó kúriai döntéssel - az indítványozó szerint nem csak a tisztességes eljáráshoz való joga sérült, hanem a törvény előtti egyenlőséghez való joga is..
.
Támadott jogi aktus:
    a Kúria Gfv.VII.30.028/2013/8. számú felülvizsgálati ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XV. cikk
XXVIII. cikk
R. cikk (2) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1210_0_2013_inditvany_anonim.pdfIV_1210_0_2013_inditvany_anonim.pdf
.
A határozat száma: 3240/2013. (XII. 21.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2013/2666
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); jogorvoslathoz való jog a választottbírósági ítéletek ellen; szerződési szabadság; tisztességes eljáráshoz való jog; tisztességes eljáráshoz való jog mint független és pártatlan bírósági eljáráshoz való jog
.
A határozat kelte: Budapest, 12/16/2013
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2013.12.16 10:00:00 3. öttagú tanács
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VII.30.028/2013/8. számon hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozók jogi képviselőjük útján alkotmányjogi panaszt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz.
    [2] Az indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kérték a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.028/2013/8. számon hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
    [3] Előadták, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság (a továbbiakban: Választottbíróság) kötelezte őket, hogy külön-külön fizessenek meg a választottbírósági felperesnek 160 864 500 forintot és annak kamatait. A Választottbíróság ítéletét az indítványozók keresettel támadták meg a Fővárosi Törvényszék előtt, mely a keresetet elutasította. Az indítványozók felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
    [4] Az indítványozók szerint a kúriai ítélet több okból ellentétes az Alaptörvénnyel. Egyrészt sérti a törvény előtti egyenlőséget biztosító XV. cikk (1) bekezdését az, hogy a Választottbíróság a választottbírósági felperes (egy állami jogalany) előjogát kívánta megvédeni, illetve biztosítani egy egyébként a jogviszonyra nem irányadó jogszabályra való támaszkodással. Másrészt a Választottbíróság a felperes helyett gyakorolt jogokat: a felperes helyett fogalmazott meg kereseti kérelmeket, illetve hivatkozott jogalapra. Harmadrészt nem adott lehetőséget az indítványozóknak arra, hogy a felperesnek „betudott” kereseti kérelemre kifejthessék álláspontjukat, előadhassák védekezésüket. Az indítványozók a fenti okok miatt hivatkoztak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való joguk sérelmére is. Megítélésük szerint a Választottbíróság megsértette a pártatlanság követelményét, a fegyverek egyenlőségének és a kontradiktórius eljárás elvét. Arra hivatkoztak, hogy ha a felülvizsgálati ítélet, illetve annak nyomán a Választottbíróság ítélete hatályban maradhat, akkor „az állampolgárok jogbiztonsága teljes mértékben eliminálódik, hiszen a Választottbíróság következmények nélkül alkalmazhat jogszabályokat vagy egyéb hivatkozásokat a bevett joggyakorlat ellenében vagy hatályukkal, alkalmazhatósági körükkel nyíltan ellentétesen”. Úgy találták, hogy a választottbírósági ítélet több ponton homályos, átláthatatlan és önkényes megoldásokat tett megáévá.

    [5] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
    [6] Az Alkotmánybíróság szerint az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, mert nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek. Az Abtv. 29. §-a kimondja, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen esetben a két vagylagos feltétel közül egyik sem teljesül.
    [7] Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy gyakorlata értelmében a felek akkor, amikor Választottbíróság eljárását kötik ki, szerződési szabadságukkal élve lemondanak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott bírósághoz forduláshoz való jogukról. Ez – a törvényi előírások következtében – azt is eredményezi, hogy nem élhetnek jogorvoslattal a választottbírósági döntéssel szemben {3118/2013. (VI. 4.) AB végzés, Indokolás [6]}. Elfogadják, hogy jogvitájukban nem állami szervek, nem az állami bíróságokra vonatkozó eljárási szabályok szerint lefolytatott eljárás keretében hoznak döntést, melyet csak kivételesen, korlátozott okok miatt lehet kifogás tárgyává tenni az állami bíróságok előtt. Ebbe beletartozik az is, hogy a felek általánosságban nem támadhatják, a bíróságok pedig nem vizsgálhatják a választottbíróság jogalkalmazását és jogértelmezését, a rendes bírói gyakorlattól való eltérését, csupán akkor, ha az a törvényben meghatározott, súlyos sérelmekhez vezet. Az Alkotmánybíróság arra is felhívja a figyelmet, hogy a jogszabályok értelmezése a bíróságok feladata, mely alkotmányossági kérdést csupán akkor vet fel, ha a normának a bíróság az Alaptörvény valamely rendelkezésébe ütköző tartalmat tulajdonít, s ennek megfelelően dönti el az előtte fekvő ügyet. Egyébként önmagában a jogértelmezési és jogalkalmazási tévedés nem eredményez alaptörvény-ellenességet.
    [8] Az indítványozók egyrészt amiatt állították a törvény előtti egyenlőség és a pártatlanság sérelmét, mert szerintük a Választottbíróság tévesen, egyoldalúan a választottbírósági felperes javára értelmezte és alkalmazta a hivatkozott jogszabályokat. Egyrészt az eladási jog átruházása/átszállása tekintetében állították, hogy a Választottbíróság az állami jogalany előjogait kívánta védelemben részesíteni. Az ítéletekből kitűnően azonban a Választottbíróság a felek atipikus szerződéseit a maguk egészében értelmezte (figyelembe véve azt, hogy az eladási opciós jogot a hatályos normaanyag nem szabályozza, illetve azt, hogy e jognak van befektetési szolgáltatási jellege is), az azokból fakadó jogokat és kötelezettségeket a felhívott jogszabályok szem előtt tartásával határozta meg. Az állami jogalanyt megillető védett pozíciót a Választottbíróság kifejezetten az indítványozók által elfogadott (aláírt) szerződés rendelkezéseiből vezette le. Mindezek fényében önmagában abból, hogy az indítványozók pervesztesek, a választottbírósági felperes pedig pernyertes lett, nem következik a törvény előtti egyenlőség sérelme, és ez nem vet fel aggályt a Választottbíróság pártatlanságát illetően sem.
    [9] Az indítványozók továbbá azt kifogásolták az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján, hogy a Választottbíróság a választottbírósági felperes helyett fogalmazott meg kereseti kérelmet, illetve nem adott lehetőséget arra az indítványozóknak, hogy ezzel kapcsolatban előterjeszthessék védekezésüket. Ezzel az indítványozók lényegében a Kúria által is vizsgált (választottbírósági eljárási) ténykérdések újbóli vizsgálatát, és eltérő értékelését kérik az Alkotmánybíróságtól. A Kúria indokolásában (16. oldal) rögzítette, hogy a Választottbíróság által 2011. július 14-én tartott tárgyaláson a felperes megjelölte az érvényesíteni kívánt jogot, az indítványozóknak pedig lehetőségük volt arra, hogy ezzel kapcsolatos előadásaikat megtegyék. A törvényszék, illetve a Kúria jogosult olyan eljárási szabálytalanságok megállapítására, amelyek a tisztességes eljárás sérelmének alkotmánybírósági megállapítását lehetővé tennék {3348/2012. (XI. 19.) AB végzés, Indokolás [13]}, ilyen azonban a konkrét ügyben nem merült fel. Az pedig nem alkotmányossági kérdés, hogy a perbeli nyilatkozatok jelentőségét, joghatásait, az azokkal összefüggésben felmerülő védekezés szükségességét a felek felismerik-e vagy sem.
    [10] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság – figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére – az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
        Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
        előadó alkotmánybíró

        Dr. Salamon László s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Lévay Miklós s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szalay Péter s. k.,
        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        07/31/2013
        .
        Number of the Decision:
        .
        3240/2013. (XII. 21.)
        Date of the decision:
        .
        12/16/2013
        .
        .