A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.21.226/2012/8. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.637.713/2011/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A személyesen eljáró indítványozó, a perben elsőrendű alperes az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó által benyújtott, illetve az Alkotmánybíróság által beszerzett iratok szerint az indítványozó korábban tulajdonosa volt annak a lakásnak, amelyben feleségével, és egyik gyermekével (a perben másod- és harmadrendű alperesek) lakott, és amelynek kiürítése, valamint kártérítés iránt a lakás új tulajdonosa pert indított.
[3] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mert álláspontja szerint a felek között quasi bérleti jogviszony áll fenn, amelynek alapján az alperesek jogszerűen használják a lakást, ezért a kártérítésre irányuló kereset is alaptalan. Az alperesek az első fokú eljárásban jogi képviselővel jártak el.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az alpereseket a perbeli lakás kiürítésére kötelezte, mert a másodfokú bíróság szerint téves volt az elsőfokú bíróságnak a felek közötti jogviszony minősítésére vonatkozó álláspontja. Az alperesek képviseletében meghatalmazásuk alapján hozzátartozójuk járt el a másodfokú eljárás során.
[5] Az alperesek felülvizsgálati kérelme alapján meghozott ítéletével a Kúria a jogerős ítélet támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati kérelmet az első fokú eljárásban az alpereseket képviselő ügyvéd nyújtotta be.
[6] 2. Az indítványozó a Kúria, illetve a másodfokú bíróság ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése, a XV. cikk (1)–(2) bekezdése, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése, valamint a 28. cikk sérelmére hivatkozott, továbbá indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel az elsőfokú bíróságot a kifogásolt jogerős határozat végrehajtásának felfüggesztésére.
[7] A törvény előtti egyenlőséghez való jogának sérelmét az indítványozó a felperesi, illetve az alperesi jogi képviselő ugyanolyan tartalmú meghatalmazásának terjedelmére vonatkozó eltérő jogértelmezésre alapította. A felperes jogi képviseletét érintő kedvezőbb értelmezés hátterében az indítványozó a felperes jobb anyagi helyzetét jelölte meg a diszkrimináció okaként. Tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét az indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) több, a perbeli képviseletre vonatkozó rendelkezésének megsértésére, mellőzésére, illetve nem megfelelő értelmezésére hivatkozással állította. Kifogásolta e körben többek között, hogy a per vitelére meghatalmazott alperesi jogi képviselőt a másodfokú bíróság mellőzte eljárása során, a határozatokat nem kézbesítették ügyvédjének. Ez utóbbi eljárási szabálytalansággal összefüggésben hivatkozott az indítványozó a hatékony jogorvoslathoz való jogának sérelmére is. Az indítványozó állítása szerint azzal, hogy a Pp. egyes kógens szabályait nem alkalmazták a bíróságok, az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése, illetve 28. cikke is sérelmet szenvedett.
[8] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[9] Az Abtv. 56. §-a alapján az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva először az alkotmányjogi panasz befogadása kérdésében dönt, ennek során mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai és tartalmi feltételeit.
[10] 3. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint a befogadhatóság egyik formai feltétele, hogy az indítvány határozott kérelmet tartalmaz. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés alapján a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az a)–f) pontokban foglaltakat. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány ezeknek a feltételeknek csak részben tesz eleget.
[11] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjából is következik, hogy alkotmányjogi panaszt csak Alaptörvényben biztosított jog sérelmére lehet alapítani. Az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése az állam kötelezettségét írja elő a jogszabályok megismerhetőségének biztosítása tárgyában, a 28. cikk pedig a bíróságok számára határozza meg a jogértelmezés irányvonalait. Ezen alaptörvényi rendelkezések címzettje tehát nem az indítványozó, nem biztosítanak számára jogot, ezért alkotmányjogi panaszt sem lehet közvetlenül ezekre az előírásokra alapítani.
[12] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja alapján az indítványban meg kell jelölni az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, az e) pont szerint pedig indokolni kell, hogy a támadott bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. A kérelem tartalmával összefüggésben szükségesnek tartja az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (2) bekezdését kiemelni, amely szerint az Alkotmánybírság vizsgálatának tárgya csak a kérelemben megjelölt alkotmányossági kérdés lehet. Az Alkotmánybíróság a kérelem vizsgálata alapján megállapította, hogy az indítvány lényegében a Pp. megsérteni vélt rendelkezéseit ismerteti, azok helyesnek vélt, illetve az eljárt bíróságok által alkalmazott értelmezése tárgyában tesz megállapításokat, ugyanakkor nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető érvelést, indokolást arra vonatkozóan, milyen összefüggés van a Pp. egyes, a perbeli képviseletre és a határozatok kézbesítésére vonatkozó szabályai és a támadott ítéletek alaptörvény-ellenessége között. A Pp. szabályainak értelmezése és megfelelő alkalmazása a rendes bíróságok feladata, az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre az ítélkezés felülbírálatára. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti hatáskörében eljárva is az Alaptörvény védelmét látja el, a bírói döntéseket csak az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, csak az Alaptörvényben biztosított jogok sérelme esetén biztosíthat jogorvoslatot, ha annak egyéb feltételei is fennállnak.
[13] 4. Az indítványozó személyes eljárására tekintettel a kérelem fenti hiányai ellenére is megvizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy az indítvány megfelel-e a befogadhatóságnak az Abtv. 29. §-a szerinti feltételei valamelyikének. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az állított alaptörvény-ellenességek fennállásuk esetén sem hatottak volna ki a támadott bírói döntések érdemére, nem eljárásjogi ok vezetett az alperesek pervesztéséhez. Megállapította az Alkotmánybíróság továbbá, hogy az indítványozó által állított eljárásjogi sérelem nem minősül alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdésnek sem, a tisztességes eljáráshoz, illetve a jogorvoslathoz való jog vonatkozásában az Alkotmánybíróságnak kiérlelt gyakorlata van.
[14] Az alkotmányjogi panasz a fenti okok miatt nem felelt meg a befogadhatóság feltételeinek, ezért az Alkotmánybíróság azt – figyelemmel az Abtv. 50. § (1) bekezdésére és 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 5. § (1) bekezdésére – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Lévay Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |