Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01938/2013
Első irat érkezett: 12/20/2013
.
Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.VI.21.226/2012/8. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 02/04/2014
.
Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Pfv.VI.21.226/2012/8. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.637.713/2011/6. számú ítélete alaptövény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Kéri továbbá, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel a bíróságot a döntés végrehajtásának felfüggesztésére.
Előadja, hogy vele szemben lakás kiürítése iránti per volt folyamatban, amelyben mind az indítványozó (alperesként), mind a felperes jogi képviselőt meghatalmazva járt el. Előadja továbbá, hogy a per folyamán a bíróság nem tartotta be az "ügyfélegyenlőség elvét", amely szerint mindegyik félnek biztosítani kell az ésszerű lehetőséget, hogy ügyét olyan körülmények között adhassa elő, amely az ellenfélhez viszonyítva nem hozza őt hátrányos helyzetbe. Álláspontja szerint azzal, hogy a bíróság az indítványozó jogi képviselőjének semmilyen határozatot nem kézbesített, ellenben a felperes jogi képviselőjének igen, megsértette az Alptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, valamint a XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőség elvét, mivel az ellenérdekű fél tekintetében a jogszabályokat betartva járt el, míg vele szemben nem. Sérült továbbá az Alaptörvény R. cikk (2) bekezdésében foglalt alapvetés, hiszen eszerint a jogszabályok mindenkire nézve kötelezőek, így a bíróságokra is. Végül azzal, hogy a bíróság az elsőfokú eljárás során is mellőzte a jogi képviselőjét azáltal, hogy a neki kötelezően elküldendő határozatokat sem kézbesítette, sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga, mert az erre törvényesen megbízott jogi képviselőjét a bíróság a mulasztásával valójában kizárta az eljárásából..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Pfv.VI.21.226/2012/8. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.637.713/2011/6. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XV. cikk (1)-(2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés
28. cikk
R. cikk (2) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_01938_2013_inditvany_anonim.pdfIV_01938_2013_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3189/2014. (VI. 27.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2014/2190
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §)
    .
    A határozat kelte: Budapest, 06/24/2014
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2014.06.24 17:00:00 3. öttagú tanács
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.21.226/2012/8. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.637.713/2011/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A személyesen eljáró indítványozó, a perben elsőrendű alperes az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján fordult az Alkotmánybírósághoz.
      [2] Az indítványozó által benyújtott, illetve az Alkotmánybíróság által beszerzett iratok szerint az indítványozó korábban tulajdonosa volt annak a lakásnak, amelyben feleségével, és egyik gyermekével (a perben másod- és harmadrendű alperesek) lakott, és amelynek kiürítése, valamint kártérítés iránt a lakás új tulajdonosa pert indított.
      [3] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mert álláspontja szerint a felek között quasi bérleti jogviszony áll fenn, amelynek alapján az alperesek jogszerűen használják a lakást, ezért a kártérítésre irányuló kereset is alaptalan. Az alperesek az első fokú eljárásban jogi képviselővel jártak el.
      [4] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az alpereseket a perbeli lakás kiürítésére kötelezte, mert a másodfokú bíróság szerint téves volt az elsőfokú bíróságnak a felek közötti jogviszony minősítésére vonatkozó álláspontja. Az alperesek képviseletében meghatalmazásuk alapján hozzátartozójuk járt el a másodfokú eljárás során.
      [5] Az alperesek felülvizsgálati kérelme alapján meghozott ítéletével a Kúria a jogerős ítélet támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati kérelmet az első fokú eljárásban az alpereseket képviselő ügyvéd nyújtotta be.

      [6] 2. Az indítványozó a Kúria, illetve a másodfokú bíróság ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése, a XV. cikk (1)–(2) bekezdése, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése, valamint a 28. cikk sérelmére hivatkozott, továbbá indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel az elsőfokú bíróságot a kifogásolt jogerős határozat végrehajtásának felfüggesztésére.
      [7] A törvény előtti egyenlőséghez való jogának sérelmét az indítványozó a felperesi, illetve az alperesi jogi képviselő ugyanolyan tartalmú meghatalmazásának terjedelmére vonatkozó eltérő jogértelmezésre alapította. A felperes jogi képviseletét érintő kedvezőbb értelmezés hátterében az indítványozó a felperes jobb anyagi helyzetét jelölte meg a diszkrimináció okaként. Tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét az indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) több, a perbeli képviseletre vonatkozó rendelkezésének megsértésére, mellőzésére, illetve nem megfelelő értelmezésére hivatkozással állította. Kifogásolta e körben többek között, hogy a per vitelére meghatalmazott alperesi jogi képviselőt a másodfokú bíróság mellőzte eljárása során, a határozatokat nem kézbesítették ügyvédjének. Ez utóbbi eljárási szabálytalansággal összefüggésben hivatkozott az indítványozó a hatékony jogorvoslathoz való jogának sérelmére is. Az indítványozó állítása szerint azzal, hogy a Pp. egyes kógens szabályait nem alkalmazták a bíróságok, az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése, illetve 28. cikke is sérelmet szenvedett.
      [8] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      [9] Az Abtv. 56. §-a alapján az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva először az alkotmányjogi panasz befogadása kérdésében dönt, ennek során mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai és tartalmi feltételeit.

      [10] 3. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint a befogadhatóság egyik formai feltétele, hogy az indítvány határozott kérelmet tartalmaz. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés alapján a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az a)f) pontokban foglaltakat. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány ezeknek a feltételeknek csak részben tesz eleget.
      [11] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjából is következik, hogy alkotmányjogi panaszt csak Alaptörvényben biztosított jog sérelmére lehet alapítani. Az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése az állam kötelezettségét írja elő a jogszabályok megismerhetőségének biztosítása tárgyában, a 28. cikk pedig a bíróságok számára határozza meg a jogértelmezés irányvonalait. Ezen alaptörvényi rendelkezések címzettje tehát nem az indítványozó, nem biztosítanak számára jogot, ezért alkotmányjogi panaszt sem lehet közvetlenül ezekre az előírásokra alapítani.
      [12] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja alapján az indítványban meg kell jelölni az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, az e) pont szerint pedig indokolni kell, hogy a támadott bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. A kérelem tartalmával összefüggésben szükségesnek tartja az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (2) bekezdését kiemelni, amely szerint az Alkotmánybírság vizsgálatának tárgya csak a kérelemben megjelölt alkotmányossági kérdés lehet. Az Alkotmánybíróság a kérelem vizsgálata alapján megállapította, hogy az indítvány lényegében a Pp. megsérteni vélt rendelkezéseit ismerteti, azok helyesnek vélt, illetve az eljárt bíróságok által alkalmazott értelmezése tárgyában tesz megállapításokat, ugyanakkor nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető érvelést, indokolást arra vonatkozóan, milyen összefüggés van a Pp. egyes, a perbeli képviseletre és a határozatok kézbesítésére vonatkozó szabályai és a támadott ítéletek alaptörvény-ellenessége között. A Pp. szabályainak értelmezése és megfelelő alkalmazása a rendes bíróságok feladata, az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre az ítélkezés felülbírálatára. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti hatáskörében eljárva is az Alaptörvény védelmét látja el, a bírói döntéseket csak az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, csak az Alaptörvényben biztosított jogok sérelme esetén biztosíthat jogorvoslatot, ha annak egyéb feltételei is fennállnak.

      [13] 4. Az indítványozó személyes eljárására tekintettel a kérelem fenti hiányai ellenére is megvizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy az indítvány megfelel-e a befogadhatóságnak az Abtv. 29. §-a szerinti feltételei valamelyikének. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az állított alaptörvény-ellenességek fennállásuk esetén sem hatottak volna ki a támadott bírói döntések érdemére, nem eljárásjogi ok vezetett az alperesek pervesztéséhez. Megállapította az Alkotmánybíróság továbbá, hogy az indítványozó által állított eljárásjogi sérelem nem minősül alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdésnek sem, a tisztességes eljáráshoz, illetve a jogorvoslathoz való jog vonatkozásában az Alkotmánybíróságnak kiérlelt gyakorlata van.
      [14] Az alkotmányjogi panasz a fenti okok miatt nem felelt meg a befogadhatóság feltételeinek, ezért az Alkotmánybíróság azt – figyelemmel az Abtv. 50. § (1) bekezdésére és 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 5. § (1) bekezdésére – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Lévay Miklós s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          12/20/2013
          .
          Number of the Decision:
          .
          3189/2014. (VI. 27.)
          Date of the decision:
          .
          06/24/2014
          .
          .