Összefoglaló a döntésről:
Az Alkotmánybíróság elutasította az országos településrendezési és építési
követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) 35. § (1),
(6) és (7) bekezdése, valamint a Helyi Építési Szabályzatról szóló Zalakaros
Város Képviselő-testületének 19/2015. (IX. 11.) önkormányzati rendelete (HÉSZ)
19. § (1) és (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és
megsemmisítését. Az OTÉK sérelmezett rendelkezése szerint az elő- és oldalkert
előírt legkisebb méretén belül nem lehet állatkifutó, valamint a helyi építési
szabályzatban nem megengedett egyéb tárolóépítmény. A HÉSZ sérelmezett
rendelkezései szerint lakóövezetben állattartó épület nem helyezhető el. Az
eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozók kedvtelési célból tartanak
papagájokat. A Zala Megyei Kormányhivatal a sérelmezett jogszabályok alapján
kötelezte az indítványozókat a két szomszédos ingatlan között átnyúlóan
megépített állattartó épületegyüttes szabályossá tételére, így az épületrész
visszabontására és átalakítására, vagy teljes elbontására. A határozatot az
indítványozók bíróság előtt megtámadták, azonban a bíróság a sérelmezett
szabályozásra tekintettel az indítványozók keresetét elutasította. Az
indítványozók álláspontja szerint a kedvtelési állattartásra vonatkozó
követelmények országos szintű szabályozás alapján kedvtelésből állatot bárhol
lehet tartani. A sérelmezett rendelkezések azonban olyan további korlátokat
állítanak fel, amelyek az állattartók tulajdonjogát szükségtelenül és
aránytanul korlátozzák azzal, hogy olyan helyszíneken tiltják az állattartást,
ahol az egyébként jellemző, és mind az állat igényeinek, mind a környezet
jellegének megfelelő. Az Alkotmánybíróság a határozatában arra a
következtetésre jutott, hogy a HÉSZ támadott szabályai nem közvetlenül
érintenek alapvető jogot. A szabályozás célja az, hogy a HÉSZ-ben meghatározott
egyes övezeti besorolású területeket az adott besorolásnak megfelelően
hasznosítsák. Az ilyen szabályozás elkerülhetetlenül azt eredményezi, hogy a
szabályozással érintett ingatlanok használati lehetőségei korlátok közé esnek,
ez azonban önmagában nem eredményezi a tulajdonhoz való alkotmányos jog
sérelmét. Az OTÉK jelen ügyben támadott rendelkezései azt szabályozzák, hogy
milyen jellegű épületek helyezhetők el az elő-, oldal- és hátsókertekben, és
ezeknek milyen távolságra kell elhelyezkedniük a telekhatártól. A szabályozás
nyilvánvaló rendeltetése kettős. Az egyik cél az, hogy a szomszédos ingatlanok
tulajdonosai ne legyenek zavarva ingatlanuk használatában a telekhatárhoz túl
közel elhelyezett építmények, épületrészek miatt. A másik cél a bizonyos
funkciót betöltő építmények működéséből szükségszerűen adódó zavaró hatások
elkerülése, úgyszintén a szomszédos ingatlantulajdonosok
tulajdonjog-gyakorlásának zavartalansága érdekében. A szabályozás tehát
valójában éppen hogy a tulajdonhoz való alapvető jog védelmét szolgálja oly
módon, hogy az alkalmas legyen a közösségi együttéléssel szükségképpen együtt
járó potenciális zavarások elkerülésére. Az Alkotmánybíróság ezért a támadott
rendelkezések alaptörvény-ellenességét nem állapította meg, így az
alkotmányjogi panaszt elutasította. |