A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.20.443/2016/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Csernus Tibor, székhelye: 6000 Kecskemét, Klapka utca 6.) útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Pfv.I.20.443/2016/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt terjesztette elő panaszát.
[3] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és az indítványban foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.
[4] 2.1. 1996-ban a Kerekegyházi Kossuth Földkiadó Bizottság (a továbbiakban: földkiadó bizottság) határozatával 140,16 AK-nak megfelelő tanyaingatlan kialakításáról rendelkezett a felperesek részére. A földkiadás alapjául szolgáló vázrajz hibája miatt azonban a részaránytulajdon kialakítása a határozattól eltérően a szomszédos – az indítványozó (II. rendű alperes) jogelődjének tulajdonában álló – ingatlan körüli tanyaingatlan terhére történt meg, és viszont: az alperesi jogelődök részére kiadott 101,26 AK értékű részaránytulajdont a felperesi tanya körüli más helyrajzi számú ingatlanon alakították ki. A földkiadó bizottság határozata ellen jogorvoslati kérelem nem érkezett. A Kecskeméti Körzeti Földhivatal észlelte a tévedést, ezért a felperesek tulajdonjogát az első helyrajzi számú, míg a II. rendű alperesi jogelődök tulajdonjogát a másik helyrajzi számú ingatlanra jegyezte be, de a tényleges kialakítás és használat az ingatlan-nyilvántartási állapottal ellentétesen alakult.
[5] A felperesek 2005-ben a földhivatalhoz benyújtott kérelmükben kérték a másik helyrajzi számú ingatlanra 38,9 AK értékének megfelelő tulajdonjoguk bejegyzését, amelyet a földhivatal az alperesek hozzájárulásának hiányában elutasított.
[6] Ezt követően a felperesek 2008-ban keresettel kérték az ingatlan-nyilvántartási bejegyzések kölcsönös, a földkiadó bizottság határozatának megfelelő kiigazítását, továbbá a különbözeti 38,9 AK-nak megfelelő terület birtokba adását az alperesek terhére.
[7] Az elsőfokú bíróság a kiigazításra vonatkozó kérelmet teljesítette, azt meghaladóan azonban a keresetet elutasította, a másodfokú bíróság pedig az ítéletet helybenhagyta. A felülvizsgálati eljárás keretében eljáró Kúria az ítéleteket hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította. A Kúria rámutatott, hogy a kiadott ingatlanok kialakítása hibásan, az ingatlanok felcserélésével történt meg, mivel azonban a hiba nem a tulajdonszerzés alapjául szolgáló határozatban, hanem annak végrehajtása során keletkezett, a földhivatal bejegyző határozatával szembeni jogorvoslat hiánya nem zárja ki a kiigazítási igény érvényesítését.
[8] 2.2. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság meghatározta a telekalakítás folytán létrejövő ingatlanokat és kötelezte az indítványozót 38,9 AK értékű területnek a változtatási vázrajz szerinti átadására a felperesek részére és megkereste a földhivatalt a változások átvezetése iránt. Az elsőfokú ítéletet helybenhagyó másodfokú döntés rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság eleget tett a Kúria iránymutatásának és a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta.
[9] A Kúria felülvizsgálati eljárás során meghozott – jelen alkotmányjogi panasz által támadott – ítélete a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
[10] 2.3. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában és annak – főtitkári felhívásra történő – kiegészítésében előadta, hogy a földkiadó bizottság határozatai, illetve a tulajdonjogot bejegyző határozatok ellen jogorvoslati kérelem nem érkezett, így azok utólag nem is érinthetők. Álláspontja szerint a Kúria jogszabályi felhatalmazás nélkül felülbírálta és módosította a peres felek tulajdonszerzését rögzítő határozatokat, amely sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, valamint a 28. cikkét.
[11] Az indítványozó érvelése szerint azáltal, hogy a támadott ítélet tőle területet vesz el, amit átadni rendel a felperesek részére, sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogot.
[12] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria mellőzte az általa előadott érveket, illetve az általa adott iránymutatással a felperes javára indokolatlan előnyt biztosított, ami az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelméhez vezetett.
[13] 3. Az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem befogadható.
[14] 3.1. Az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerinti feltételeit vizsgálta.
[15] Ennek során megállapította, hogy a határidőben előterjesztett alkotmányjogi panasz benyújtásra jogosulttól, azaz az alapügy II. rendű alperesétől származik [Abtv. 51. § (1) bekezdés], és az indítvány határozott kérelmet tartalmaz a megjelölt kúriai ítélet megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés].
[16] 3.2. A továbbiakban az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § és 29. §-ában meghatározott befogadhatósági követelményeket vizsgálta meg.
[17] Az eljárás során az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette, panaszindítványa a felülvizsgálati eljárás során született kúriai ítélet ellen irányul [Abtv. 27. § b) pont].
[18] Az Abtv. 27. § a) pontja értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti.
[19] E feltételnek az indítvány csak részben tesz eleget.
[20] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az Alaptörvény – indítványozó által felhívott – 28. cikke nem alapjogot tartalmaz, hanem a bíróságok felé fogalmaz meg a tevékenységükre irányulóan elvárásokat. Az abban foglaltak tehát egyedi érintett vonatkozásában megvalósuló alapjogsérelemhez nem vezethetnek, arra alkotmányjogi panasz nem alapítható {3121/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [89]; 3059/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]}.
[21] A fentiek mellett az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére – abban az összefüggésben, amint arra az indítványozó hivatkozott – ugyancsak nem alapítható alkotmányjogi panasz, mert szintén nem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata értelmében ugyanis a B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság elvén alapuló jogbiztonság sérelmére alapozott alkotmányjogi panaszt csak két kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében – vizsgálja érdemben {3033/2013. (II. 12.) AB határozat, Indokolás [7]}.
[22] 3.3. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be. Ez a feltétel a jelen ügyben benyújtott panasz vonatkozásában nem teljesült.
[23] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a hatalommegosztás rendszerében a többi állami szervnek a bíróságok jogértelmezését – különösen, ha az értelmezés a Kúria határozatában jelenik meg – el kell ismernie {lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}. Kirívó jogértelmezési hibák megvalósulásának hiányában a jogszabályokat a bíróságok önállóan értelmezik, és az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[24] Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy alkotmányjogi panasz alapján eljárva is csak az alkotmányossági szempontokat vizsgálja, tartózkodik attól, hogy a jogszabályok értelmezésre és azok alkalmazására hivatott bíróságok tevékenységét törvényességi-jogalkalmazási kérdésekben felülbírálja. „Az a tény, hogy az eljárt bíróságok az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően értelmezték az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem” {3060/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [41]}.
[25] A Kúria a támadott ítélet indokolásában kihangsúlyozta, hogy az adott esetben nem a földhivatal határozatának a felülvizsgálata, hanem a bejegyzésnek az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 62. § (1) bekezdés d) pontja szerinti kiigazítása képezte a per tárgyát, ennek pedig a Kúria hatályon kívül helyező végzésében kifejtettek értelmében nincs akadálya. Az ennek megfelelően meghozott jogerős ítélet teremtette meg az összhangot a földkiadó bizottság határozata és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzések között.
[26] Az Alkotmánybíróság rendelkezésére álló iratok alapján megállapítható, hogy az alkotmányjogi panaszban előadott aggályokat az indítványozó már a bírósági eljárás során előadta, az Alaptörvény XIII. cikke vélt sérelmére vonatkozó érvek valójában a Kúria fenti álláspontját vitatják, és az indítványozó nem írt körül egyéb – alkotmányjogi indokokkal is alátámasztott – tulajdonjogi alapjogsérelmet.
[27] A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét az indítványozó részben arra alapozta, hogy a Kúria az általa előadott érveket nem vette figyelembe az eltelt időre és a reparáció megalapozatlanságára vonatkozóan. Az Alkotmánybíróság jogköre viszont – a fentiekben hivatkozottak szerint – arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Következésképpen a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[28] Az indítvány-kiegészítés szerint továbbá „a Kúria iránymutatása alapján minden jogi alapot nélkülöző, a felperes javára indokolatlan előnyt biztosító felülvizsgálati iránymutatással sérült a II. rendű alperes tisztességes és pártatlan eljáráshoz fűződő alkotmányos joga.” Az Alkotmánybíróság ezen indítványelem tekintetében megállapította, hogy az tartalmilag nem a Kúria támadott ítéletére, hanem az alapeljárásban hozott, korábbi – jelen alkotmányjogi panasz tárgyát nem képző – kúriai végzésre vonatkozik, amely az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat meghozatalára utasította.
[29] 4. Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jelen ügyben nem merült fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, így az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. és 29. §-aiban foglaltaknak nem felelt meg. Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |