A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
v é g z é s t:
Az alkotmánybíróság a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 17/A. § (1) bekezdésének „[a]z átruházás során a Ptk. szerződésátruházásra vonatkozó szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az átruházás esetén a szerződés biztosítékai nem szűnnek meg, továbbá az átruházáshoz nem szükséges a szerződésben maradó fél jognyilatkozata” szövegrésze, valamint a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 160. § (1/a) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó végelszámolás alatt álló gazdasági társaság jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. Beadványában a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 17/A. § (1) bekezdésének „[a]z átruházás során a Ptk. szerződésátruházásra vonatkozó szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az átruházás esetén a szerződés biztosítékai nem szűnnek meg, továbbá az átruházáshoz nem szükséges a szerződésben maradó fél jognyilatkozata” szövegrésze, valamint a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNBtv.) 160. § (1/a) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. A támadott jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességét az indítványozó az alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, Q) cikkének, I. cikkének, valamint XXVIII. cikkének sérelmére alapozza.
[2] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában előadta, hogy az az ingatlanforgalmazással és ingatlanfejlesztéssel foglalkozó vállalatcsoport, amelynek maga is tagja, 2007-től kezdődően 5 milliárd forint értékű hitel keretszerződést kötött a Magyar Külkereskedelmi Bank Zrt.-vel (MKB), melynek keretében a bank 1–2 éves futamidejű szerződésekkel finanszírozta a vállalatcsoport ingatlan-akvizícióit és fejlesztéseit. 2010. március 31-től azonban a vállalatcsoport nem kapott több hitelt, az élő hitelszerződései lejártak, a társaságok működése ellehetetlenült. A bank azon döntésével, hogy a hitelszerződéseket nem újította meg, a vállalatcsoporthoz tartozó társaságok túlnyomó többségét fizetésképtelenné tette, ezek a társaságok – az indítványozót is beleértve – 2015 tavaszát követően folyamatosan felszámolás, illetve végelszámolás alá kerültek.
[3] A vállalatcsoport képviselői útján egyezségi tárgyalásokat folytatott az MKB-vel, a bank azonban – az indítvány szerint – egyezségi javaslataikat érdemi reakció nélkül hagyta. Ezt követően az indítványozó és a vállalatcsoporthoz tartozó 36 társa 2013 nyarán pert indított az MKB és akkori tulajdonosa, a Bayerische Landesbank ellen 62 milliárd forint kártérítés és járulékai iránt. A Fővárosi Törvényszék 2015. november 20-án hozott részítéletével a Bayerische Landesbank elleni keresetet elutasította, és a részítélettel szembeni fellebbezések elbírálásáig az eljárást felfüggesztette.
[4] 2014 nyarán a Bayerische Landesbank az MKB részvényeit eladta a Magyar Államnak, amelyet a tulajdonosi jogokat illetően a Magyar Nemzeti Bank képvisel. Az MKB 2015. november 5-én kelt levelével értesítette az indítványozót (és a vállalatcsoporthoz tartozó néhány más társaságot), hogy a Hpt. 17/A. § (1) bekezdése szerinti állomány-átruházási szerződéssel mindazokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek az indítványozó vonatkozásában az MKB-t jogosították és kötelezték, átruházta az MKB Pénzügyi Zrt.-re. Az indítványozó álláspontja szerint ezzel – az MKB-t az úgynevezett toxikus hitelektől megtisztító – tranzakcióval a magyar állam közvetlenül beavatkozott egy folyamatban lévő polgári perbe annak érdekében, hogy ha a felperesek sikerrel bizonyítanák, hogy nekik az MKB jelentős kárt okozott, még pernyertesség esetén se legyenek abban a helyzetben, hogy az esetleg nekik megítélt kártérítéshez hozzá tudjanak jutni. Az MKB Pénzügyi Zrt. ugyanis egy mindössze 100 millió forint jegyzett tőkéjű, veszteséges vállalkozás, amely nem is működik. Az indítványozó álláspontja szerint a magyar állam azért iktatta törvénybe az általa támadott rendelkezéseket, hogy azzal beavatkozzon egy folyamatban lévő polgári perbe, elvonja azt a vagyont, amiből a per felperesei pernyertességük esetén kártérítési igényüket kielégíthetnék.
[5] Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezéseken alapuló – a folyamatban levő per eldöntése szempontjából alapvető jelentőségűnek tartott – fenti tranzakcióval összefüggésben nem volt lehetősége arra, hogy az ügylet ellen a bírósági eljárás során tiltakozzon, így ennek következtében az alaptörvény-ellenesnek tartott jogszabályi rendelkezések hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül sérültek az alapvető jogai, valamint a per felfüggesztése következtében nem áll rendelkezésére semmilyen más jogorvoslati eszköz sem.
[6] 2. Az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezések:
„Hpt. 17/A. § (1) A szerződésből kilépő pénzügyi intézmény (a továbbiakban: átadó) és a szerződésbe belépő pénzügyi intézmény (a továbbiakban: átvevő) megállapodhat a 3. § (1) bekezdésének b)–c) és l) pontjaiban meghatározott pénzügyi szolgáltatás nyújtására irányuló, legalább húsz szerződést vagy legalább tízmilliárd forint tőketartozást vagy lízingdíj-követelést tartalmazó szerződéses állományból (a továbbiakban: szerződésállomány) az átadót megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek összességének – a Felügyelet engedélyével – a szerződést átvevő félre történő átruházásában. Az átruházás során a Ptk. szerződésátruházásra vonatkozó szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az átruházás esetén a szerződés biztosítékai nem szűnnek meg, továbbá az átruházáshoz nem szükséges a szerződésben maradó fél jognyilatkozata. A Felügyelet engedélye nem helyettesíti a Gazdasági Versenyhivatalnak a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény szerinti engedélyét.”
[7] Az MNBtv. 160. § (1a) bekezdése szerint: „[a]mennyiben a monetáris politikai eszköz vonatkozásában kerül sor a pénzügyi intézmények egymás közötti, valamint a pénzügyi intézmény és az MNB közötti fogyasztói szerződésnek nem minősülő hitel- és pénzkölcsön nyújtására és pénzügyi lízingre vonatkozó szerződések átruházására, a Ptk. szerződésátruházásra vonatkozó szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szerződésállomány-átruházással sem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, sem a 2013. évi V. törvény hatálya alatt álló szerződés biztosítékai nem szűnnek meg, valamint nem szükséges a szerződésben maradó fél hozzájárulása.”
[8] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[9] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint a 26. § (2) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszt az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépéstől számított száznyolcvan napon belül kell írásban benyújtani. Az Abtv. 30. § (4) bekezdése alapján a 26. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépéstől számított száznyolcvan nap elteltével az alkotmánybírósági eljárás megindításának nincs helye.
[10] Az alkotmányjogi panasz által támadott rendelkezéseket az egyes törvényeknek a pénzügyi közvetítőrendszer fejlesztésének előmozdítása érdekében történő módosításáról szóló 2015. évi LXXXV. törvény 190. §-a, és 175. §-a iktatta be a Hpt., illetve az MNBtv. rendelkezései közé. A rendelkezések 2015. július 7-én léptek hatályba.
[11] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát 2016. január 5-én személyesen nyújtotta be az Alkotmánybíróságon. Az Ügyrend 28. § (2) bekezdése szerint az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint meghatározott határidő a jogszabály hatályba lépését követő napon kezdődik, és ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le. Adott esetben az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidő kezdő napja 2015. július 8-a, az ettől számított 180. nap pedig 2016. január 4. (munkanap), így az indítványozó január 5-én benyújtott alkotmányjogi panaszát a törvényben meghatározott határidőn túl, elkésetten terjesztette elő.
[12] 3.2. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panasszal az alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha a jogsérelem az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be, és a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás nincs biztosítva, vagy az indítványozó már kimerítette a jogorvoslati lehetőségeit. „A kivételes panasz esetében, mivel az közvetlenül a norma ellen irányul, különös jelentősége van az érintettség vizsgálatának, hiszen a panaszos alapjogában való személyes, közvetlen és aktuális sérelme különbözteti meg a kivételes panaszt az utólagos normakontroll korábbi, bárki által kezdeményezhető változatától.” [3105/2012. (VII. 26.) AB végzés, ABH 2012, 1151, 1152.] „Az aktuális érintettség követelménye azt jelenti, hogy az érintettségnek az alkotmányjogi panasz benyújtásakor fenn kellett állnia. Azt, hogy az indítványozó aktuális sérelme fennáll-e, csak a konkrét esetben lehet eldönteni.” {3110/2013. (VI. 4.) AB végzés, Indokolás [31]}
[13] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érintettség akkor állapítható meg, ha a támadott jogszabályi rendelkezés folytán közvetlenül sérül az indítványozó alapjoga. Eszerint nem állapítható meg az indítványozó érintettsége akkor, ha a támadott jogszabályi rendelkezés az indítványozó alapjogát csak közvetetten vagy potenciálisan érinti, a jogsérelem nem következett be, a sérelem hipotetikus, vagy csak bírói aktus révén érvényesülhet. Az érintettség feltételei konjunktívak, vagyis a közvetlen, személyes és aktuális érintettségnek együttesen kell érvényesülnie annak érdekében, hogy az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján benyújtott indítvány érdemben elbírálható legyen.
[14] Az alkotmányjogi panaszban foglaltak alapján az indítványozónak a fentiek szerinti érintettsége nem állapítható meg. A támadott jogszabályi rendelkezések az indítványozóra csak annyiban vonatkoztathatók, hogy az ott szabályozott szerződésátruházás (engedményezés) hatályosulásához a hozzájárulására nincs szükség. Ez a körülmény semmilyen vonatkozásban nem hozható összefüggésbe az alkotmányjogi panaszban állított alaptörvényi rendelkezésekkel.
[15] Az indítványozó érvelése szerint az alapjogi sérelmének meghatározó eleme az, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések szerint meghatározott (és fennálló) hitel- és kölcsönszerződések alanyváltozása következtében a folyamatban lévő perében esetlegesen javára megítélt kártérítési igényének kielégítési alapja veszélybe kerülhet. Ez az állított jogsérelem az indítványozói érvelés szerint is egyrészt potenciális jellegű, másrészt pedig egyértelműen csak a jövőbeni bírói döntés alapján merülhet fel, ezért az indítványozói érintettség a támadott jogszabályi rendelkezések összefüggésében nem áll fenn.
[16] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását – az Abtv. 56. § (2) bekezdésére tekintettel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) és d) pontja alapján visszautasította.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró |
. |