A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 3.G.42.116/2017/21. számú végzése és a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gpkf.44.829/2018/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó gazdasági társaság (a továbbiakban: indítványozó) képviseletében eljárva dr. Karsai Balázs ügyvéd alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
[2] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a alapján kérte a Fővárosi Törvényszék 3.G.42.116/2017/21. számú végzése és a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gpkf.44.829/2018/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott végzések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, az R) cikk (2) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését, és a 28. cikkét.
[3] 1.1. Az ügy előzménye, hogy az indítványozó keresetet terjesztett elő a Magyar Állammal és a Magyar Államkincstárral szemben szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. A Fővárosi Törvényszék 3.G.42.116/2017/7. számú ítéletével az indítványozó felperes keresetét elutasította.
[4] A rendelkezésre álló bírósági végzések és egyéb dokumentumok alapján az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye a következőképpen foglalható össze. A Fővárosi Törvényszék 3.G.42.116/2017/7. számú ítéletét a Magyar Posta 2017. december 22-én kísérelte meg először kézbesíteni. Az indítványozó jogi képviseletét a perben – és a jelen eljárásban is – ellátó ügyvédi iroda alkalmazottja elkezdte a tértivevény aláírását, de aztán áthúzta a nevét, és nem vette át a küldeményt. A másodszori kézbesítésre 2018. január 3-án került sor, ekkor az ügyvédi iroda egy másik alkalmazottja átvette a bírósági határozatot. Az ügyvédi iroda 2018. január 18-án terjesztett elő fellebbezést a Fővárosi Törvényszék 3.G.42.116/2017/7. számú ítélete ellen.
[5] A Fővárosi Törvényszék mint elsőfokú bíróság a fellebbezést felterjesztette a Fővárosi Ítélőtáblához mint másodfokú bírósághoz. Az ítélőtábla a kitűzött tárgyalás előtt visszaküldte a fellebbezést a törvényszéknek, mivel kétségei merültek fel a fellebbezési határidő megtartásával kapcsolatban. A törvényszék megállapította, hogy az indítványozó képviseletét ellátó ügyvédi iroda meghatalmazottja 2017. december 22-én megkezdte az ítélet átvételét, azonban meggondolta magát és értesítőt kért a küldeményről. A törvényszék álláspontja szerint az ügyvédi iroda meghatalmazottjának fenti magatartása – a postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól, valamint a postai szolgáltatók általános szerződési feltételeiről és a postai szolgáltatásból kizárt vagy feltételesen szállítható küldeményekről szóló 335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 24. § (1) bekezdése alapján – a postai küldemény átvételének megtagadását jelentette. A bíróság kifejtette, hogy az ügyvédi iroda nem utasíthatja vissza a hivatalos irat átvételét. A bírói gyakorlat szerint (KGD2015. 32.) az átvétel megtagadása esetén az irat kézbesítettnek minősül. A tárgyi ügyben azáltal, hogy az ügyvédi iroda meghatalmazottja a bírósági iratot nem vette át, úgy minősül, hogy az átvételt megtagadta. Az ítélet átvételének időpontja tehát 2017. december 22. napja volt, ezért a 2018. január 18. napján előterjesztett fellebbezés – tekintettel a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 234. § (1) bekezdésében biztosított 15 napos határidőre – elkésettnek minősült. Mindezekre tekintettel a törvényszék a fellebbezést hivatalból elutasította.
[6] Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság végzésével helybenhagyta az elsőfokú végzést. Az ítélőtábla rámutatott, hogy a Rendelet 31. § (1) bekezdése alapján csak sikertelen kézbesítési kísérlet – azaz, ha a hivatalos iratot a címzettnek vagy egyéb jogosult átvevőnek nem sikerült kézbesíteni – esetében hagyható hátra a címzett részére hivatalos irat érkezéséről értesítő. Ellenben – a Rendelet 24. §-a szerint – a postai küldemény átvétele megtagadásának minősül, ha a címzett vagy a meghatalmazott a hivatalos irat átvételétől elzárkózó nyilatkozatot tesz, ebben az esetben a címzett részére értesítés nem hagyható. A bíróság azt is megállapította, hogy az ügyvédi iroda állításával szemben, alkalmazottja meghatalmazása kiterjedt a hivatalos iratok átvételére is. A fentiek alapján az ítélőtábla szerint az elsőfokú bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az indítványozó fellebbezése elkésett.
[7] 1.2. Az indítványozó ezt követően fordult alkotmányjogi panaszával az Alkotmánybírósághoz, kérve – a Fővárosi Törvényszék 3.G.42.116/2017/21. számú végzésére is kiterjedő hatállyal – a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gpkf.44.829/2018/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panasszal párhuzamosan felülvizsgálati kérelmet is előterjesztett. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII. 30.067/2019/2. számú végzésével hivatalból elutasította a felülvizsgálati kérelmet. Az indítványozó – az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására reagálva – nem kérte az alkotmányjogi panasz kiterjesztését a Kúria végzésére.
[8] Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok jogértelmezése nem felelt meg az Alaptörvény 28. cikkéből fakadó követelményeknek, így a bíróságok megsértették az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdését is. Ezzel a magatartásukkal a bíróságok ráadásul eloldották magukat a törvénynek való alávetettségtől, ami sérti a jogállami jogbiztonságot [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése]. Továbbá, az indítványozó szerint a bíróságok által megállapított tényállás nem felelt meg a valóságnak, az ítélet első kézbesítése sikertelen volt és fel sem merült a küldemény átvételének megtagadása. A bíróságok – annak ellenére, hogy kiemelt jelentőségű perről volt szó – indokolatlanul késlekedtek az egyes eljárási cselekmények foganatosításával, ezáltal megfosztották az indítványozót a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem és az igazolási kérelem benyújtásának lehetőségtől. Mindezek összességében sértették az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogát [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése].
[9] Az indítványozó azt is állította, hogy az ügy elsőfokú elintézésében kizárt bíró vett részt, mivel a Fővárosi Ítélőtábla ugyanazon bírója küldte vissza az elkésettség újbóli megvizsgálása okán az indítványozó fellebbezését, mint aki a sérelmezett másodfokú végzés meghozatalában részt vett. Álláspontja szerint ez a törvénysértés egyben sértette a pártatlan bírósághoz való jogát [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése] is.
[10] Végezetül az indítványozó előadta, hogy a bíróságok azzal, hogy a Rendelet szabályainak helytelenül alkalmazták, elvonták a Magyar Posta Zrt. hatáskörét, ti. nem állapíthatták volna meg az átvétel megtagadását, mivel arra csak a Magyar Posta Zrt. rendelkezik törvényi felhatalmazással [a postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény 14. § (1) bekezdése, 18. § (1) bekezdése és 30. § (1) bekezdése].
[11] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-a szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
[12] 2.1. Az indítványozó a perben felperes volt, így érintettsége megállapítható. A határidőben érkezett indítvány részben megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti követelményeknek, így tartalmazza a sérelmezett bírói döntés megjelölését, az Abtv. hatáskörére való utalást és határozott kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére. Ugyanakkor a felhívott alaptörvényi rendelkezések nem mindegyike alapjog vagy alaptörvényben biztosított jog, így az Alaptörvény R) cikkének (2) bekezdése, valamint a 28. cikke nem tartalmaz az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított jogot, ezért e rendelkezésekre alkotmányjogi panasz nem alapítható, ahogyan az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére is csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén – lehet alapítani {3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]}.
[13] 2.2. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) bekezdése szerint az indítványnak tartalmaznia kell az eljárás megindításának indokait, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét. Az indítványozó ugyan megjelölte az általa sérülni vélt alapjogokat, így a tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése], azonban érdemi indokolást nem adott elő. Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy önmagában a vonatkozó alkotmánybírósági határozatok idézése nem tekinthető adekvát indokolásnak. Az indítványozó feladata annak bemutatása és megfogalmazása, hogy miért és mennyiben tartja alaptörvény-ellenesnek a bírói döntést. Alkotmánybírósági döntések felsorolása, azok idézése a nélkül, hogy az indítványozó előadná, miért tartja alaptörvény-ellenesnek a bírói döntést nem tekinthető az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti határozott indokolásnak. Erre tekintettel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével kapcsolatos indítványi elemeket az Alkotmánybíróság nem tudta érdemben elbírálni.
[14] Az Alkotmánybíróság végezetül megjegyzi, hogy a Magyar Posta Zrt. hatáskörének elvonásával kapcsolatban az indítványozó semmilyen Alaptörvényben biztosított jog vagy alapjog sérelmére nem hivatkozott. E körben az indítványozó pusztán a bíróság jogértelmezését sérelmezte, így e kérdéssel sem foglalkozhatott érdemben az Alkotmánybíróság.
[15] 3. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében szabályozott befogadási feltételeknek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Balsai István s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
. | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |