A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 15.Pk.50.093/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján 2014. november 14-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Fővárosi Ítélőtáblához az Alkotmánybírósághoz címezve, amelyben az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. §-a alapján indítványozta a Fővárosi Ítélőtábla 15.Pk.50.093/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését a Nógrád Megyei Területi Választási Bizottság (a továbbiakban: TVB) 54/2014. (X. 28.) és 55/2014. (X. 28.) számú határozataira, valamint a Mátraverebélyi Helyi Választási Bizottság (a továbbiakban: HVB) 56/2014. (X. 22.) és 57/2014. (X. 22.) számú határozataira kiterjedő hatállyal. Kérte továbbá a bíróság új eljárásra való utasítását.
[2] Az ügy előzményéhez tartozik, hogy az indítványozó két kifogást nyújtott be a 2014. október 12-i helyi képviselők és polgármesterek választása eredménye ellen a választás tisztaságának megsértéséről szóló Ve. 2. §-a alapján a HVB-hez. Kifogásaiban előadta, hogy Mátraverebély községben – ahol polgármester-jelöltként indult – a választást megelőző napon olyan szórólapokat terjesztettek (ez volt az egyik kifogás tárgya), és olyan plakátokat helyeztek el (ez volt a másik kifogás tárgya), amelyek rá, illetve a választáson indult más jelöltekre vonatkozóan is támadó célzattal készültek, illetve olyan lejárató, rágalmazó és valótlan állításokat tartalmaztak, amelyek szerinte közvetlenül befolyásolták a választás kimenetelét. Azt kérte a HVB-től, hogy állapítsa meg a jogszabálysértés tényét, valamint a szórólapozást és plakátozást végző személyek kilétét, illetve semmisítse meg az 1. és 2. szavazóköri választás eredményét, és rendelje el a szavazás megismétlését.
[3] A HVB fent megjelölt határozataiban a kifogásokat elutasította és a plakátok, valamint a szórólapok tartalmát megvizsgálva megállapította, hogy a kifogásolt cselekmények a választások eredményét nem befolyásolták. Határozataiban kifejtette továbbá, hogy az indítványozó által kért térfigyelő kamera felvétele – mivel rendőrségi feljelentés van az ügyben – megtekinthető volt, azonban a monitoron nem volt látható olyan tevékenység, ami alapján a beadványaiban közöltek bizonyíthatóak lettek volna.
[4] Fellebbezés folytán a TVB a HVB 56/2014. (X. 22.) és 57/2014. (X. 22.) számú határozatait külön-külön helybenhagyta, amelyek ellen az indítványozó bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett.
[5] A Fővárosi Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. A bíróság megállapította, hogy a szórólap terjesztésével, illetve a plakátok elhelyezésével megvalósult cselekmények nem minősülnek olyan súlyú, a Ve. alapelveit oly mértékben sértő és a választás eredményét jelentősen befolyásoló jogsértésnek, amelyek a választás eredményének megváltoztatását, illetve a választás megismétlésének elrendelését indokolták volna. Mindezekre tekintettel a TVB megtámadott határozatait helybenhagyta.
[6] 2. Az indítványozó szerint a Fővárosi Ítélőtábla végzése és az azt megelőző eljárás sérti az Alaptörvény 28. cikkét, 35. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (1) és (2) bekezdését, a XXIV. cikk (1) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését. Azt állította, hogy a bíróság nem vette figyelembe az általa előterjesztett bizonyítékokat és ellentétes döntést hozott egy korábbi ügyben hozott döntésével. A bíróság továbbá félreértette felülvizsgálati kérelmét, mivel állítása szerint nem a negatív kampány folytatását sérelmezte, hanem a „negatív rágalmazó és lejárató kampányt”. Kifejtette, hogy a választási bizottságoknak azon gyakorlata, hogy érdemi vizsgálat és kellő átgondolás nélkül minősítenek súlyos rágalmakat tartalmazó plakátot és szórólapot kampányeszköznek, sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését és XXIV. cikk (1) bekezdését, mert így a választási eljárásban eljáró szervek fék és kontroll nélkül működnek. Mindez azt eredményezte, hogy az eljáró szervek megsértették a tisztességes eljáráshoz való alapvető jogát.
[7] 3. Az alkotmányjogi panaszra a jelen ügyben – bizonyos kivételekkel – az Abtv. rendelkezései irányadók. Vagyis az Alkotmánybíróság csak annyiban része a választási eljárásnak, amennyiben Alaptörvényben biztosított jogok sérelméről van szó rendes bíróság döntését követően.
[8] 3.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek megfelel.
[9] 3.2. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. §-ok szerinti feltételeket.
[10] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadhatja be, azonban az indítványozó alkotmányjogi panasza egyik feltételnek sem felel meg a következők miatt.
[11] Az Abtv. 27. §-a szerinti panasz érdemben akkor bírálható el, ha az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogai sérelmét állítja. Ez az előírás formálisan teljesül a jelen esetben az alkotmányjogi panaszban az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésére, a XXIV. cikk (1) bekezdésére, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére való hivatkozással. Ugyanakkor tartalmi szempontból, a panasz befogadása körében, azt kell vizsgálni, hogy a hivatkozások az Abtv. 29. §-ában írt feltételnek megfelelnek-e.
[12] Az ítélőtáblának a választási bizottság határozata törvényességének felülvizsgálatára van hatásköre. Ez az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés b) pontján alapul, és nem az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésén {3010/2014. (II. 11.) AB végzés, Indokolás [23]}.
[13] A jelen esetben is megállapítható, hogy a kifogással érintett ügyben nem alanyi jog érvényesítése a vita tárgya, a fellebbezés, a felülvizsgálati kérelem és az alkotmányjogi panasz közvetlenül nem erre irányul. Ezért nem lehet megállapítani, hogy a jelen esetben és tényállás mellett az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdést vetne fel.
[14] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]}. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}. Mindezeknek megfelelően az Abtv. 27. §-a úgy rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasszal az egyedi ügyben érintett személy, vagy szervezet akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségét már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz így nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak, ugyanis az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza {erről lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[15] Az indítványozó beadványa alapján megállapítható, hogy a panaszában megjelölt, általa alapjogsérelemként leírt aggályok valójában a bírói törvényértelmezés helyességét, valamint a bíróság által mindezekből levont következtetéseket vitatják.
[16] 4. A fentiekben kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Lévay Miklós s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |