Az indítvány lényege:
Az indítványozó országgyűlési képviselők - az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés e) pontja, valamint az Abtv. 24. § (1) bekezdése alapján előterjesztett indítványukban - a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 127/A. § (3) bekezdése, 132/F. § (6a)-(6d) bekezdései, 134. § (1) bekezdése, 145/B. § (2)-(4) bekezdései, 147. § (2) és (3) bekezdései, 159. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérik az Alkotmánybíróságtól.
A Vht. több rendelkezését módosította az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Módosító törvény). A Módosító törvény a Vht. ingóárverésre vonatkozó szabályait tartalmilag akként módosította, hogy az eljárás szakaszolása miatt a felek jogainak gyakorlására nagyon szűk határidők vonatkoznak, emellett akár a kikiáltási ár 1%-ának megfelelő összeggel is tehető érvényes vételi ajánlat. A Vht. ingatlanárverésre vonatkozó korábbi szabályai szerint az ingatlan árverésen történő értékesítésére 60 nap állt rendelkezésre, a módosítás alapján már 20 nap alatt lehet érvényes vételi ajánlatot tenni. A jogalkotói indokolás szerint a törvénymódosítás célja az eljárás gyorsítása, valamint a végrehajtás költségeinek csökkentése volt. A veszélyhelyzeti moratórium 2022 júniusában történő megszüntetését követően először alkalmazták az új árverési szabályokat. A hivatalos statisztikai adatok alapján már most látható, hogy az árverés miatti lakásvesztés a társadalom széles rétegeit érinti.
Az indítványozók álláspontja szerint a támadott rendelkezések az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésben foglalt adós tulajdonhoz való alapjogát sértik, hiszen az eljárás gyorsítása, mint cél nem igazolja az adós tulajdonhoz való jogának korlátozását, mivel ez a cél nem tekinthető alapvető jognak vagy alkotmányos értéknek. A védett alapvető jog vagy alkotmányos érték hiányában a korlátozás szükségessége és arányossága, így az Alkotmánybíróság gyakorlatában kifejtett értékgarancia elvének érvényesülése sem vizsgálható. Állításuk szerint a rendelkezések sértik továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot. A végrehajtási kifogást ugyanis a végrehajtó intézkedésétől számított 15 napon belül kell benyújtani, melyet a végrehajtó 3 munkanapon belül továbbít a bíróság részére, mely 45 napon belül dönt a végrehajtási kifogásról. Tehát a rövidített árverési határidők miatt könnyen előállhat az a helyzet, hogy az árverésre bocsátott ingó dolog már azelőtt értékesítésre kerül, hogy a kifogás elbírálásra alkalmassá vált volna a végrehajtó iratszolgáltatásán keresztül, ingatlan esetében a bíróságnak pedig mindösszesen egy napja lenne a kifogás tárgyában dönteni. A fentiek alapján látszódik, hogy az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt szükségesség-arányosság követelményének vizsgálata nélkül, egyoldalúan módosította a jogalkotó a Vht-t, anélkül, hogy a bírósági jogorvoslati eljárás szabályait módosította volna. Ugyanez vonatkozik a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó határidőkre is. A hatásvizsgálati kötelezettség érdemi teljesítésének elmulasztásával, valamint az alapjogsértő rendelkezések megalkotásával a jogalkotó összességében megsértette a jogállami jogalkotás alkotmányos követelményét, ezáltal a Vht. támadott rendelkezései sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság alapelvét. .
. |