Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00855/2013
Első irat érkezett: 05/30/2013
.
Az ügy tárgya: a Kúria Mfv.I.10.304/2012/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 06/19/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Mfv.I.10.304/2012/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria támadott határozata sérti az Alaptörvény XXIV: cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát. Indokolásul előadja, hogy a Kúria az indítványozó kifejezett, határidőn belül előterjesztett kérelme ellenére tárgyaláson kívül hozta meg az ítéletet, amellyel megsértette a Pp. 274. § (1) bekezdését, így nem tartotta be a tisztességes ügyintézés követelményét..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Mfv.I.10.304/2012/7. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXIV. cikk (1) bekezdés
.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_855_2013_inditvany_anonim.pdfIV_855_2013_inditvany_anonim.pdf
.
A döntés száma: 3219/2013. (XII. 2.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2013/2551
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §)
.
A döntés kelte: Budapest, 11/18/2013
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2013.10.01 9:30:00 2. öttagú tanács
2013.11.12 9:30:00 2. öttagú tanács
2013.11.18 17:00:00 2. öttagú tanács

.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.I.10.304/2012/7. számú ítélete és a Kúria Mfv.I.10.284/2013/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára hivatkozva 2013. május 7-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Mfv.I.10.304/2012/7. számú ítéletével szemben, annak alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó szerint az ítélet ellentétes az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével. 2013. július 19-én, majd 2013. szeptember 30-án indítvány-kiegészítés érkezett az Alkotmánybíróságra, melyekben a panaszos – az indítvány-kiegészítés tartalmi elemzéséből megállapíthatóan – kérte a Kúria Mfv.I.10.284/2013/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is.
    [2] Az indítványozó, az alkotmányjogi panasszal támadott bírói ítélet alapjául szolgáló per felperese 1985 óta állt munkaviszonyban az alperes munkáltatónál, egészen 2009. október 9-ig, amikor is az alperes a felperes munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. A felmondás indoka minőségi csere volt, az alperes részéről ugyanis 2007 óta elvárás volt, hogy egyes munkavállalói, így az akkor már osztályvezetői pozícióban levő felperes is, közvetlenül, angolul tudjon kommunikálni az egyesült államokbeli tulajdonossal. A felperes szerint a felmondás okszerűtlen volt, mivel a helyette alkalmazott új munkavállaló ugyanazzal a képesítéssel, illetve ugyanolyan típusú nyelvvizsgával rendelkezett, mint ő maga. Az elsőfokon eljáró Tatabányai Munkaügyi Bíróság 2M.1033/2009/27. számú ítéletével megállapította, hogy a felmondás jogellenes volt, és egyebek mellett kötelezte az alperest a felperes részére keresetveszteség címén 1 975 595 Ft és ennek törvényes kamatai, illetve 8 havi munkabér (3 760 000 Ft) megfizetésére. A bíróság megállapította, hogy a felperes munkaköri feladatai közé nem tartozott az angol nyelvi kommunikáció; a felperes feladatainak lényege a szakmai szabályok teljes körű ismerete és az alperes könyvelésének megfelelő működtetése volt. Az alperes nem hívta fel a nála eltöltött 25 év alatt a felperest, hogy az angol nyelvtudását tökéletesítse, sem arra, hogy ilyen jellegű többlet elvárásai vannak. Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett; e fellebbezéseket elutasítva a másodfokon eljáró Tatabányai Törvényszék 2.Mf.20.096/2013/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét (az eljárási illeték összegének leszállítása mellett) helybenhagyta. A másodfokú bíróság szerint az alperes nem bizonyította, hogy az angol nyelv használata objektív követelménnyé vált volna, így annak fejlesztését kifejezetten elő kellett volna írnia az érintett munkavállalók részére. Mivel ez nem történt meg, a felmondás jogellenes.
    [3] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő a Kúriához felülvizsgálati kérelmet, melynek alapján a Kúria Mfv.I.10.304/2012/7. számú ítéletével a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.20.096/2013/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, a Tatabányai Munkaügyi Bíróság 2M.1033/2009/27. számú ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A kúriai ítélet indokolása szerint bár a felperes és a helyette alkalmazott munkavállaló valóban ugyanolyan nyelvvizsga-bizonyítvánnyal rendelkezett, a peradatokból, így a tanúvallomásokból egyértelműen megállapítható, hogy a felperes a nyelvet ténylegesen hosszú évek óta nem használta, angolul kommunikálni nem tudott, míg a helyette felvett munkavállaló probléma nélkül érintkezett angolul a külföldi tulajdonossal. E kommunikáció szükségessége a felperes által is ismert volt, amiről külön figyelemfelhívás nélkül is tudott, ráadásul az alperes korábban ingyenes nyelvoktatást is szervezett az alkalmazottainak, amit a felperes is elkezdett, azonban azt – munkahelyi elfoglaltságai miatt – később abbahagyta. A Kúria szerint továbbá nem előírás, hogy a munkáltató az elvárásokat a minőségi cserét megelőzően írásban rögzítse, sem az, hogy csak a hiánypótlásra történő eredménytelen felhívást követően mondhat fel minőségi cserére hivatkozva a munkavállalónak. Emiatt a Kúria szerint a minőségi csere indokolt és okszerű, a felmondás tehát jogszerű volt.
    [4] Ezen ítélettel szemben az indítványozó, az alapper felperese 2013. május 7-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be az elsőfokú bírósághoz (az Alkotmánybíróságra érkezés dátuma: 2013. május 30.). Indokolása szerint a Kúria egyrészt csak a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát vizsgálhatta volna, a tényállás felülbírálatát nem végezhette volna el; másrészt, bár a felperes tárgyalás tartása iránti kérelmet terjesztett elő, a Kúria a tárgyalás tartását mellőzte, és a felülvizsgálati kérelmet tanácsülésen bírálta el. Az indítványozó szerint ez az eljárás, és így az annak alapján megszületett ítélet sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot (tartalmilag valójában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot), a tisztességes eljárás alapkövetelménye ugyanis mindenekelőtt a jogszabályok betartása. Mivel a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. § (1) bekezdése szerint „a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, vagy a Kúria a tárgyaláson való elbírálást szükségesnek tartja”, ezért a panaszos szerint a tárgyaláson kívül hozott ítélettel, továbbá a bizonyítékok felülvizsgálati eljárásban történő újraértékelésével a Kúria Mfv.I.10.304/2012/7. számú ítélete megsértette az Alaptörvény XXIV. (valójában: XXVIII.) cikk (1) bekezdését.
    [5] Az indítványozó 2013. július 19-én, majd 2013. szeptember 30-án az Alkotmánybíróságra érkezett beadványaiban indítvány-kiegészítést tett, melyben kérte, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszban előadottak vizsgálatát terjessze ki a Kúria Mfv.I.10.284/2013/6. számú végzésére is, melyet a Kúria 2013. július 10-én megtartott tárgyalásán hozott. Ezen tárgyalás tartására a panaszos, vagyis az alapper felperese kérelmére került sor, mivel a Kúria tévedés folytán rosszul állapította meg a tárgyalás tartása iránti kérelem előterjesztésére nyitvaálló 8 napos határidő kezdetét, így az indítványozó által a Kúria elnökének írt, ezt sérelmező beadványt a Kúria igazolási kérelemnek minősítette, és ennek alapján a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el. Indítvány-kiegészítéseiben a panaszos ezt sérelmezi; érvelése szerint „a tárgyalás tartása iránti kérelmet még tartalma alapján sem lehetett igazolási kérelemként értelmezni”, így az indítványozó szerint – az indítvány-kiegészítés tartalmi elemzése alapján megállapíthatóan – az ezt követően lefolytatott tárgyalás és az azon meghozott Mfv.I.10.284/2013/6. számú végzés úgyszintén ellentétes az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével. A Kúria ugyanakkor e végzésében arra mutatott rá, hogy a felperes alaptalanul sérelmezte az igazolási kérelemre vonatkozó szabályok alkalmazását. A Kúria ugyanis épp a tárgyalás megtartásával biztosította a felperes-indítványozót kétségtelenül ért sérelem orvoslását, mivel a felperes a Kúria Mfv.I.10.304/2012/7. számú ítéletében foglaltak valóságát a tárgyalás tartására irányuló kérelem hiányának megállapítása körében vitatta. Mivel ez helytálló volt, a Kúria a sérelmet orvosolta, és alkalmazta az igazolási kérelemre vonatkozó szabályokat, elrendelve a korábban jogszerűtlenül mellőzött tárgyalás megtartását. Tekintettel arra, hogy a sérelmet a Kúria orvosolta, a tárgyaláson kívül hozott ítélet ellenben a tárgyaláson hozott ítélet alapján is helytállónak bizonyult, így a Kúria korábbi ítéletét hatályában fenntartotta.

    [6] 2. Az indítvány nem felel meg annak az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi feltételnek, miszerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Valójában az indítványozó a bizonyítékok bíróság általi értékelését kifogásolja, így e körben a panasz a bizonyítékok újraértékelésére és a tényállás megváltoztatására irányul, a helyes történeti tényállás megállapítása (és a bizonyítási eszközök újraértékelése) azonban nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, arra kizárólag a rendes bíróságoknak, élükön a Kúriával, van hatásköre.
    [7] Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a Kúria a tényállás és az annak alapjául szolgáló bizonyítékok újraértékelésével semmilyen jogszabálysértést nem követett el, így azzal az Alaptörvény által védett tisztességes eljáráshoz való jogot sem sérthette meg, a Pp. 275. § (4) bekezdése ugyanis kimondja, hogy „ha a határozat […] jogszabályt sért, a Kúria a jogerős határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és ha a döntéshez szükséges tények megállapíthatók, helyette, illetve az első fokú határozat helyett a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz […]”. Annak pedig, hogy a felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet tárgyaláson, vagy azon kívül, tanácsülésen született-e, illetve annak, hogy a megtartott tárgyalást az eredeti, tárgyalás tartása iránti indítvány alapján, avagy utóbb, igazolási kérelem (igazolási kérelemnek minősített, a Kúria elnökéhez intézett beadvány) folytán tartották-e meg, nincs alaptörvényi relevanciája, így önmagában az sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként, sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként nem értékelhető. Végül az Alkotmánybíróság felhívja arra is a figyelmet, hogy „az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban […] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, ABH 2012, 1808, 1811., Indokolás [13]}.
    [8] 3. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.I.10.304/2012/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
        Dr. Balogh Elemér s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Paczolay Péter s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Stumpf István s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Pokol Béla s. k.,
        előadó alkotmánybíró

        Dr. Szívós Mária s. k.,
        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        05/30/2013
        .
        Number of the Decision:
        .
        3219/2013. (XII. 2.)
        Date of the decision:
        .
        11/18/2013
        .
        .