English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02026/2022
Első irat érkezett: 09/07/2022
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.III.37.498/2022/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (korlátozási kártalanítási igény, elévülés)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 09/14/2022
.
Előadó alkotmánybíró: Szabó Marcel Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - elsődlegesen a Kúria Kfv.III.37.498/2022/2. számú végzése és a Debreceni Törvényszék 103.K.700.359/2021/20. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, másodlagosan a Kúria Kfv.III.37.498/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, harmadlagosan a Kúria Kfv.III.37.498/2022/2. számú végzése és a Debreceni Törvényszék 103.K.700.359/2021/20. számú ítélete és a Kúria Kfv.III.37.016/2020/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozói önkormányzat a perben érintett zártkerti ingatlan és környezetének építési előírásait 2006-ban lakóterületi, majd 2011-ben gazdasági funkcióra módosította. Alperesi érdekelt kártalanítási igénnyel élt, melyet az indítványozó nem ismert el, ugyanis az igény álláspontja szerint elévült. Az alperesi kormányhivatal az elévülési kifogást elutasította. Az döntéssel szemben az indítványozó keresetet terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság elutasította az indítványozó keresetét. A Kúria az indítványozó felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadta, hivatkozással arra, hogy az adott jogkérdésben a Kúria már állást foglalt.
Az indítványozó véleménye szerint a Kúria által hivatkozott korábbi döntés, azaz a Kúria Kfv.III.37.016/2020/4. számú végzése és az erre alapuló későbbi döntések olyan következtetést tartalmaznak, amelyekre az általa hivatkozott alkotmánybírósági és elvi határozatok nem is utalnak, így azok értelmezési körét önkényesen kiterjesztette azáltal, hogy a korlátozási kártalanítási igényeket dologi joginak és el nem évülőnek nyilvánította. Az indítványozó szerint a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 101.K.28.187/2019/14. számú ítéletével helyesen alkalmazta a jogszabályokat, amikor megállapította, hogy az indítványozó és az alperesi érdekelt közötti jogviszony közjogi döntésen alapuló kártalanítási elszámolási jogviszonyt hozott létre, amely a Ptk. szabályai szerint elévülhet.
Ez a jogértelmezés azzal a következménnyel is jár, hogy bármely építési szabályozás szigorodása esetén az ingatlan tulajdonosok időben gyakorlatilag korlátlan felhatalmazást kapnának arra, hogy kártalanítási igényeiket bejelentsék az önkormányzatnál.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria döntése sérti az Alaptörvény B) cikkében foglalt jogállamiság elvét, és a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való alapjogát, továbbá számos jogszabályi rendelkezésbe ütközik. .
.
Indítványozó:
    Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata
Támadott jogi aktus:
    a Kúria Kfv.III.37.498/2022/2. számú végzése és a Debreceni Törvényszék 103.K.700.359/2021/20. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
T) cikk (1) bekezdés
T) cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés
25. cikk (3) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2026_0_2022_indítvány_anonim.pdfIV_2026_0_2022_indítvány_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3132/2023. (III. 14.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 02/28/2023
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2023.02.28 10:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3132_2023 AB végzés.pdf3132_2023 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.016/2020/4. számú végzése, továbbá a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.498/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó önkormányzat jogi képviselője útján (dr. Fauszt Zoltán kamarai jogtanácsos) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria Kfv.III.37.016/2020/4. számú végzése, továbbá a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.498/2022/2. számú végzése és a Debreceni Törvényszék 103.K.700.359/2021/20. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

      [2] 1.1. Az alkotmányjogi panaszra okot adó ügy előzményei az alábbiak szerint összegezhetőek. Az alapügy alperesi érdekeltje kérelmet nyújtott be az indítványozóhoz az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 30. § (1) és (7) bekezdéseire hivatkozással korlátozási kártalanítás megfizetése iránt, mivel a tulajdonában álló ingatlant is magába foglaló terület felhasználását a 37/2011. (IX. 22.) önkormányzati rendelettel módosított szabályozási terv kertvárosias lakóterületről 2011. október 31. napi hatállyal egyéb ipari gazdasági terület felhasználásra változtatta, ami az ingatlana forgalmi értékét csökkentette. Az indítványozó az érdekelt kártalanítási igényét nem ismerte el, mivel szerinte a követelés a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:22. §-a szerint elévült, vitatta továbbá a kártalanítás összegét is. Az alperesi érdekelt kérelme alapján eljáró alperes (Hajdú-Bihar Megyei Kormány­hivatal) ellenben a forgalmi érték csökkenése okán a HB/11-HAT/04070-15/2019. számú határozatával korlátozási kártalanítás megfizetésére kötelezte az indítványozót.
      [3] A Debreceni Törvényszék az alperes határozatával szemben benyújtott keresetet elutasította. Indokolásában kiemelte, hogy a Kúria más ügyekben hozott döntései értelmében a Ptk. szerinti elévülési szabály a korlátozási kártalanítási eljárások során nem irányadó.
      [4] A jogerős ítélettel szemben az indítványozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melynek befogadását a ­Kúria Kfv.III.37.498/2022/2. számú végzésével megtagadta. Kiemelte, hogy az indítványozó más ügyében (Kfv.II.37.173/2020/7.) már volt folyamatban egy felülvizsgálati eljárás, amelyben a Kúria az indítvá­nyozó elévülés­sel kapcsolatos felvetéseit illetően egyértelműen állást foglalt. Abban a döntésben a Kúria a Kfv.II.37.173/2020/7. számú korábbi döntésére is hivatkozva leszögezte, hogy a korlátozási kártalanítási jogviszony­ban és a korlátozási kártalanítási eljárás során nem alkalmazható a polgári jogi elévülés szabálya. Ezt a jelen ügyben is ismételten hangsúlyozta a Kúria, kiemelve azt is, hogy a támadott ítélet megfelel a hivatkozott kúriai álláspontnak.

      [5] 1.2. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.498/2022/2. számú végzése és a Debreceni Törvényszék 103.K.700.359/2021/20. számú ítélete, továbbá mindezeken túl a támadott döntésekben hivatkozott (nem az indítványozó ügyében hozott), a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.016/2020/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.
      [6] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban a támadott döntésekkel kapcsolatban az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, T) cikk (1) és (2) bekezdésének, XXVIII. cikk (7) bekezdésének, a 25. cikk (3) bekezdésének, továbbá 28. cikkének sérelmét állította.
      [7] Kiemelte, hogy a Kfv.IIl.37.016/2020/4. számú végzés nem érhető el a nyilvános adatbázisokban, ezért annak tényállását és a döntés indokait nem tudta megismerni, ami álláspontja szerint részben az Alaptörvény B) cikke szerinti jogállamiságot, részben az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot sérti.
      [8] Álláspontjának értelmében sem a Törvényszék támadott ítélete, sem a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó döntés nem tartalmaz részletes, érdemi indokolást az elévüléssel kapcsolatos érvelésére, csak utalnak a szerinte meg nem ismerhető végzésre, így nem érvényesül a hatékony jogorvoslathoz való joga. Azt is kifejtette, hogy a Kúria a támadott végzésében utalt arra, hogy a Törvényszék ítélete a kúriai döntésekben foglaltaknak megfelel. Ezzel szerinte a felülvizsgálati kérelmében foglalt érvelés érdemi értékelése elmaradt, ami szintén sérti az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt tisztességes eljáráshoz és hatékony jogorvoslathoz való jogát.
      [9] Álláspontja értelmében alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés a korlátozási kártalanítási igények dologi jogi jellegűnek és ezzel el nem évülőnek minősítése. Ezzel szerinte határidő nélküli jogosultság-érvényesítési lehetőség keletkezik, míg a jogalkotó számára ez határidő nélküli anyagi kötelezettséget keletkeztető kérdés. Ebben lényegében bírói jogalkotást lát az indítványozó. Ezzel kapcsolatban az Alaptörvény B) cikke szerinti jogállamiság sérelmét eredményezheti szerinte az, hogy eltérő eredményre vezethetnek a Ptk. és az Étv. alapján indított perek. Sérelmezte azt is, hogy a jogszerű károkozó hátrányosabb helyzetbe kerül a jogellenes károkozókhoz képest, ami az Alaptörvény 28. cikke szerinti józan ész és közjó védelméről szóló rendelkezéseket is sérti. Az az álláspontja, hogy a dologi jogi, el nem évülő igényként tételezés ellentétes a Kúria korábbi álláspontjával, miközben az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése szerint a Kúria feladata a bíróságok jogértelmezése egységességének biztosítása lenne.

      [10] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) és (2) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
      [11] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontjára (Abtv. 27. §) ala­pította.
      [12] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az indítványozó jogosultságát vizsgálta. Az alkotmányjogi panaszt a jogi képviselővel eljáró polgármester az önkormányzat nevében, annak törvényes képviselőjeként nyújtotta be. ­Ennek alapja, hogy az Alaptörvény 33. cikk (1) bekezdése értelmében a helyi önkormányzat feladat- és hatásköreit a képviselő-testület gyakorolja, a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 41. § (1) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy a képviselő-testületet a polgármester képviseli. Ez alapján megállapítható, hogy a polgármester képviseleti joga általánosságban kétségtelenül fennáll. Ugyanakkor a képviseleti jog nem egyenlő az azt megalapozó döntési jog gyakorlásával. A polgármester tehát képviseli ugyan az önkormányzatot a hatósági, bírósági és az alkotmánybírósági eljárásban is, de az adott szervhez fordulásról csak akkor dönthet ő, ha ezt a törvény, vagy a törvényi keretek között megalkotott önkormányzati rendelet biztosítja számára. Az Mötv. 42. § 9. pontja ezzel kapcsolatban úgy rendelkezik, hogy az Alkotmánybíróság előtti eljárás kezdeményezése nem ruházható át a képviselő-testület hatásköréből. Erre tekintettel a polgármesternek az eljárás megindításához rendelkeznie kell a képviselő-testület (megyei jogú város esetében: közgyűlés) ezzel kapcsolatos döntésével, amely az Mötv. 48. § (1) bekezdésére figyelemmel hatá­rozati formában tud testet ölteni. Ennek hiányában a polgármester az önkormányzat nevében nem kezdeményezhet Alkotmánybíróság előtti eljárást.
      [13] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszhoz nem csatolta a közgyűlés Alkotmánybírósághoz fordulásról döntő határozatát, annak létére más módon sem utalt. Az Abtv. 52. § (4) bekezdése értelmében az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia. A polgármester e követelménynek nem tett eleget.
      [14] Tekintettel arra, hogy az indítványozó önkormányzat közgyűlése nem hozott döntést az alkotmányjogi panasz benyújtásáról, így a polgármester által benyújtott indítvány nem tekinthető az önkormányzat képviseletében benyújtottként. Mivel az Mötv. egyértelműen át nem ruházható hatáskörként tételezi az Alkotmánybírósághoz fordulást, ezért a polgármester saját jogán nem nyújthat be alkotmányjogi panaszt. A polgármester csak a képviselő-testület (jelen esetben: közgyűlés) képviseletében járhat el, ellenkező esetben kiüresedne az a szabály, ami az önkormányzatot megillető indítványozói jogot a képviselő-testülethez telepíti. Ennélfogva az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a polgármester által benyújtott indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pontja előírásának.

      [15] 3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Salamon László s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szabó Marcel s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          09/07/2022
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint submitted against the ruling No. Kfv.III.37.498/2022/2 of the Curia (compensation claim for restriction, limitation period)
          Number of the Decision:
          .
          3132/2023. (III. 14.)
          Date of the decision:
          .
          02/28/2023
          .
          .