Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00961/2013
Első irat érkezett: 06/18/2013
.
Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.V.20.492/2012/3. számú ítélete ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 07/02/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti eljárás keretében a Kúria Pfv.V.20.492/2012/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri. A Kúria támadott ítélete a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó szerint a bíróság megsértette az Alaptörvénybe foglalt tisztességes és ésszerű határidőn belüli eljáráshoz való jogát, mert 7 év és négy hónap elteltével született döntés az ügyében. Emellett a bíróság perbeni elvárása lehetetlenre irányult, amikor azt állapította meg, hogy "a jogvita lényegét képező felperesi jutalékigény vonatkozásában bizonyítási teher az felperest terhelte". Az indítványozó hivatkozik a polgári perrendtartás szabályaira, amely szerint az olyan tények vonatkozásában, amelyre vonatkozóan nem az eljárás kezdeményezője rendelkezik, a bíróság a bizonyítékot az ellenérdekű féltől, vagy kivételesen más forrásból is beszerezheti.
Az indítványozó emellett több ponton is vitatja az ügyében eljáró bíróság jogértelmezését, amely álláspontja szerint ellenkezik az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, józan észnek megfelelő eljárási követelménnyel is..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Pfv.V.20.492/2012/3. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B. cikk (1) bekezdés
Q. cikk (2)-(3) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_961_0_2013_inditvany_anonim.pdfIV_961_0_2013_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3236/2013. (XII. 21.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2013/2641
    .
    Az ABH 2013 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); alkotmányjogi panasz és a jogsérelem; bizonyítási teher; indokolási kötelezettség; jogbiztonság mint jogsérelem alapja; tisztességes eljáráshoz való jog; tisztességes eljáráshoz való jog mint ésszerű határidőn belüli döntéshez való jog
    .
    A határozat kelte: Budapest, 12/16/2013
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2013.12.16 9:00:00 1. öttagú tanács
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.20.492/2012/3. számú felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.20.492/2012/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve, mivel az indítványozó álláspontja szerint a hivatkozott bírói döntés sérti az Alaptörvény B) és Q) cikkeit, XXVIII. cikk (1) bekezdését, valamint 28. cikkét.
      [2] Az indítványozó és az őt megbízó gazdasági társaság, a későbbi peres felek között 2002. augusztus l. napján kereskedelmi ügynöki tevékenység ellátására – a szerződés „A” mellékletében található összes termék Magyarországon történő forgalmazására, valamint a termékek képviseletére – szerződés jött létre. A felperest 300 000 forint összegű havi díj, továbbá a listaár feletti árbevétel képződése esetén ennek szállítási-, marketing- és reklámköltséggel csökkentett összegére jutalék (prémium) illette meg. Az alperes a megadott átadási árak 5%-ának marketing- és reklámtevékenységre fordítás céljából való elkülönítését vállalta.
      [3] A szerződést az alperes 2005. március 15. napjára felmondta.
      [4] A felperes módosított keresetében – nem vitatva azt, hogy a havi 300 000 Forint összegű díjak megfizetésére sor került – 18 181 171 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a szerződés szerint neki járó prémium, illetve szerződésen kívüli általános kártérítés jogcímén, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 169. és 170. §-aira, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. § (1) bekezdésére alapítottan.
      [5] Az alperes módosított ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra történő hivatkozással, hogy – a listaár feletti bevételekből levonva a felmerült költségeket – nem jár jutalék a felperesnek.
      [6] Miután a megyei bíróság G.20.983/2006/23. számú, a felperes keresetét elutasító ítéletét az ítélőtábla Gf.IV.20.168/2008/3. számú végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, a megismételt eljárás során lefolytatott bizonyítási eljárásra tekintettel az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott ítéletével kötelezte az alperest 1 237 180 forint és járulékai felperes javára történő megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy miután az alperes nem szolgáltatott az értékesítés megoszlásáról bizonyítékokat, 63 103 182 Forint alperesi nyilvántartásokból származó bázis forgalmi adat alapulvételével, becsléssel és arányosítással lehetett az árbevételre következtetni. A könyvszakértői vélemény alapján 1 237 180 Forint nettó összeg erejéig találta bizonyítottnak a felperest megillető jutalék összegét, azt meghaladóan a keresetet alaptalannak ítélte. Arra a következtetésre jutott, hogy a jutalékos megbízási díjkövetelés szerződésen kívüli kárigényként nem érvényesíthető.
      [7] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes bizonyítás meghiúsítására irányuló magatartása nem teremtette meg az alapját annak, hogy a bíróság a felperes tényállításait, a követelés összegét automatikusan bizonyítottnak ítélje.
      [8] Az indítványozó felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság is elfogadta, hogy az alperes a bizonyítás meghiúsítására irányuló magatartást tanúsított, de nem vonta le ennek jogkövetkezményét, az Sztv. 170. § (l) bekezdése és a Ptk. kártérítési szabályai ellenére. Szerinte helyes bírói mérlegelés mellett az alperes perbeli eljárását a terhére, az indítványozó javára kellett volna értékelni. Pontos számadatok hiányában általános kártérítést kellett volna a részére megítélni, mivel kára bekövetkezett, jutaléka nem került kifizetésre. Az alperes nem úgy járt el, ahogy az Sztv. 169. §-a megkövetelte, mivel az elázott iratokat nem pótolta. Ez volt a károkozó magatartás, amely ok-okozati összefüggésben áll a jutalékkövetelésével, mivel az alperes ennek pontos kiszámítását lehetetlenítette el. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság anélkül bírálta felül a szakértői véleményt, hogy új szakértő került volna kirendelésre.
      [9] A felülvizsgálati eljárás eredményeként a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
      [10] A Kúria többek között rámutatott, hogy helyesen állapította meg a jogerős ítéletet hozó bíróság, hogy az alperes csupán részben tett eleget a releváns okiratok bemutatására irányadó kötelezettségének, és az alperes üzleti partnereinek megkeresése is csak részben vezetett eredményre. A bizonyítást meghiúsítani szándékozó és a bíróság által helyesen figyelembe vett magatartás értékelésének azonban a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogkövetkezménye – azaz az általános kártérítés – nem állapítható meg.
      [11] A bázisadat felhasználásával, arányosítás és becslés módszerét is alkalmazó szakértői véleménnyel a felperesi díjigény, illetve kártérítési követelés eldöntéséhez a tényállás feltárásra kerülhetett. E tényállás a bizonyítékok helyes mérlegelésével került megállapításra.
      [12] A Kúria kimondta, hogy jogszabálysértés nélkül, helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra is, hogy a kötelmi jogcímen alapuló díjkövetelés szerződésen kívüli kártérítési igényként nem ítélhető meg, így a Ptk. 339. § (1) bekezdése alkalmazását a peres felek közötti kötelmi jogviszony kizárja. A Kúria álláspontja szerint a Ptk. 359. § (1) bekezdésére történt felperesi hivatkozás alaptalan, egyebekben pedig az általános kártérítés megítélésére pusztán bizonyítási nehézségek miatt nem kerülhet sor (BH 2011/36, BH 2003/249.). A jogerős ítélet nem sérti az Sztv. 169–170. §-ait sem. Az Sztv. 170. § (1) bekezdése többek között az Sztv. 169. §-a szerinti üzleti dokumentumok megőrzési kötelezettségének elmulasztásához jogkövetkezményként a Ptk. általános felelősségi szabályainak alkalmazási kötelezettségét írja elő, ennek azonban a peres felek közötti szerződéses jogviszonyban nincs relevanciája.
      [13] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

      [14] 2. Az indítványozó – az elsőfokú, a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban eljáró bíróság ítéletét egyaránt vitató – álláspontja szerint, az alkotmányjogi panaszban támadott ítélet sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, miszerint: „(1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” Sérti az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdéseit is, miszerint: „(2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját. (3) Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.”
      [15] A támadott ítélet sérti továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltakat:
      „(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”
      [16] Sérti továbbá az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakat: „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”
      [17] Az indítványozó rámutat, hogy a tisztességes tárgyaláshoz és az ésszerű időn belüli döntéshez való jog többek között megjelenik:
      – az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 10. Cikkében: „Minden személynek teljesen egyenlő joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság méltányosan és nyilvánosan tárgyalja, s ez határozzon egyrészt jogai és kötelezettségei felől, másrészt minden ellene emelt bűnügyi vád megalapozottsága felől.”
      – az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (a továbbiakban: PPJE) 14. Cikk 1. pontjában: „A bíróság előtt mindenki egyenlő. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el." .
      – az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Római Egyezmény) 6. Cikk 1. pontjában: „Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.”
      [18] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában részletesen ismerteti az általa meghatározónak ítélt tényállási és pertörténeti elemeket. Ezt követően, az alkotmányjogi panasz előterjesztését megindokoló részben rámutat az eljárás elhúzódásának problematikájára, a bizonyítási teher felperesre telepítésének, és emiatt a tényállás nem kellő mélységű vizsgálata és a döntés indokainak nem megfelelő részletességű bemutatása – az indítványozó által állított – hiányosságaira. Kiemeli, hogy ügyében 7 év és 4 hónap után született meg a döntés, és sérelmezi az eljárás elhúzódását.
      [19] Hivatkozva a 7/2013. (III. 1.) AB határozat indokolásának [34] és [38] bekezdéseiben foglaltakra, az indítványozóhangsúlyozza, miszerint: „Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő jog azt a minimális tartalmi követelményt állítja az adóigazgatási eljárásban hozott határozatot felülvizsgáló bírói döntés indokolásával szemben, hogy az eljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően az határozat törvényességét érintő lényeges kérdéseit kellő mélységben vizsgálja meg, és ennek indokait döntésében részletesen mutassa be.” (Indokolás [38])
      [20] Az indítványozó vitatja továbbá a Kúria megállapítását, miszerint a bizonyítási teher a felperest terhelte.

      [21] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Ennek során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz nem fogadható be.

      [22] 3.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai követelményeknek.
      [23] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alperes nyújtott be az első fokú ítélet ellen fellebbezést, a jogerős ítélet ellen viszont az indítványozó élt felülvizsgálati kérelemmel. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete ellen nyújtotta be, tehát érintettsége fennáll.
      [24] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Kúria Pfv. V.20.492/2012/3. számú ítéletének kézbesítése – a bíróság által másolatban csatolt tértivevény szerint – 2013. április 15. napján történt, az alkotmányjogi panaszt pedig 2013. június 12. napján érkeztették az első fokon eljárt Győri Törvényszéken. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére tehát a törvényes határidőn belül került sor.
      [25] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, melyre alapozva nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, valamint kifejezett kérelmet terjesztett elő a sérelmezett bírósági ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan. Megjelölte az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, Q) cikk (2) és (3) bekezdéseit, a XXVIII. cikk (1) bekezdését, valamint a 28. cikket, amelyek tekintetében álláspontja szerint az alaptörvény-ellenesség fennáll. Az alkotmányjogi panasz a kérelem határozottságát illetően a törvényi feltételeknek megfelel.

      [26] 3.2. A továbbiakban az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának tartalmi feltételeit vizsgálta meg.
      [27] Az Abtv. 56. §-a szerint az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, így mindenekelőtt azt, hogy az indítvány megfelel-e az Abtv. 29. §-a szerinti feltételeknek.

      [28] 3.2.1. Megállapítható, hogy az indítványozó egyrészt a saját ügyében, a Kúria felülvizsgálati eljárásában hozott ítélete vizsgálatát kérte, melynek okán érintettsége nyilvánvalóan fennáll, másrészt, a jogerős ítéletet hatályában fenntartó, a felülvizsgálati eljárásban hozott döntés kézhezvételét követően, a jogorvoslati lehetőségek kimerítése után a törvényi határidőn belül fordult az Alkotmánybírósághoz.
      [29] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban kifejti a véleményét egyrészt az első-, és a másodfokú bírói döntésekről, másrészt a Kúria megsemmisíteni kért ítéletéről.

      [30] 3.2.2. Az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha a bírói döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti [a) pont].
      [31] Az indítványozó szerint a támadott ítélet sérti az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakat: „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”
      [32] Az Alaptörvény 28. cikke azonban a bíróságok jogértelmezésére irányadó értelmezési szabályról rendelkezik, a Q) cikk (2)–(3) bekezdései pedig a nemzetközi jog és a magyar jog összhangja megteremtésének kötelezettségét, illetve a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak elfogadását, és a más nemzetközi jogi jogforrások jogszabályban történő kihirdetésére vonatkozó szabályt tartalmazza. E cikkekre ezért önmagukban – az Alaptörvényben biztosított joggal fennálló kapcsolat, összefüggés bemutatása nélkül – alkotmányjogi panasz nem alapítható.
      [33] Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdéseire is, miszerint: „(2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját. (3) Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.”
      [34] Az indítványból ugyanakkor kiderül, hogy az indítványozó nem a Pp.-ben megjelenő normaszöveget, annak a nemzetközi egyezményekkel való összhangját, hanem a konkrét, a támadott bírósági határozatok rendelkező részét (illetve azok egy részét), és indokolásuk bizonyos megfogalmazásait, illetve az eljárás lefolytatása folyamán egyes pervezető végzések tartalmát vitatja.
      [35] Az Alaptörvény Q) cikke alapján jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközése vizsgálatát kezdeményezni az indítványozó az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján nem jogosult. Emiatt az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is visszautasította, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján.
      [36] Az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozott, miszerint: „(1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” Az indítványozó az alaptörvény-ellenesség indokolása kapcsán megjelöli az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, azonban az Alkotmánybíróság a követett gyakorlat alapján fenntartja azt az álláspontját, hogy alkotmányjogi panasz a jogállami jogbiztonság sérelmére nem alapítható. Az Alkotmánybíróság emiatt az indítványt ebben a részében is visszautasította, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján.

      [37] 3.2.3. Az indítványozó által megjelölt alaptörvényi rendelkezések közül tehát csak a XXVIII. cikk (1) bekezdésében meghatározott, a tisztességes és ésszerű határidőn belüli eljáráshoz fűződő jog tartozik az Alaptörvényben biztosított jogok körébe, ezen utóbbi alapjog állított sérelme képezheti alkotmányjogi panasz alapját.
      [38] Az Alkotmánybíróság azonban megállapította, hogy az indítványozó nem támasztotta alá értékelhető alkotmányjogi indokolással vélt alapjogsérelmeit. Az indítványozó a rendes bíróság által megállapított tényállást, a bizonyítékok értékelésének mikéntjét és általában a bizonyítási eljárás hiányosságait, a bizonyítékokból levont következtetések okszerűségét, illetőleg a bíróság jogértelmezését vitatja, sérelmezi az eljárás elhúzódását, hivatkozik a BH 2003. 208. számú bírósági határozatban foglaltakra az alperes könyvelési iratanyagának elázása bizonyítási szempontból való értékelésével összefüggésben, továbbá a kártérítési igénye megítélésének elmaradásában látja alapjogainak sérelmét.
      [39] Indítványában az indítványozó kiemeli, hogy ügyében „az elhúzódott eljárási idő” megsértette mind az Alaptörvény B) és Q) cikkei alapján alkalmazandó, az alkotmányjogi panaszban idézett nemzetközi egyezmények útján is biztosított, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe pedig kifejezetten belefoglalt tisztességes és ésszerű határidőn belül eljáráshoz fűződő jogát, mivel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerint: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” Az Alaptörvény e bekezdésébe foglalt jog megsértése tekintetében az indítványozó arra is hivatkozik, hogy sem a Győri Ítélőtábla, sem pedig a Kúria nem foglalkozott érdemben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) és az Igazságügyi Könyvszakértői Tagozat Elnöke és a Nemzetgazdasági Minisztérium által is írásban megerősített alperesi iratpótlási kötelezettséggel (ld. 4/2011. Számviteli kérdés), valamint alperes könyvelési iratai hollétére tett különböző nyilatkozatokkal. A Kúriai határozat értelmében ennek azonban a peres felek közötti szerződéses jogviszonyban nincs relevanciája, de a kúria ezen állítását nem indokolta.
      [40] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy egy határozat indokolási részében az egyes szövegrészek egymáshoz való viszonyát mindig a szöveg egészét, és nem egyes mondatokat kiemelve lehet és kell vizsgálni. A határozat korábbi bekezdéseiből következik, hogy szakértő kirendelése útján, és az üzleti partnerek megkeresése révén az elsőfokú bíróság széles-körben végzett bizonyítási cselekményeket. Ehhez képest állapította meg az ítélet, hogy az indítványozó által bizonyítandónak illetve bizonyítéknak minősülő tényállási elemek megállapításának nincs relevanciája. Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy bizonyítottság kérdése tekintetében az Alkotmánybíróság nem mérlegelheti felül a bíróságok döntését, azok hatáskörét nem vonhatja el.
      [41] A fél, akár a felperes, akár az alperes, erre vonatkozó bírósági felhívást tartalmazó bírósági végzés ellenére történő okirat-szolgáltatási kötelezettségének elmulasztása a polgári perben maga után vonhatja a Pp.-ben rögzített jogkövetkezményeket, és a bíróság jelzéssel élhet más hatóságok, és az ügyészség tekintetében is, továbbá a bizonyítás körében is értékelhető lehet e magatartás. A fél okirat-szolgáltatási kötelezettsége elmulasztása következményeinek érvényesítésére nem feltétlenül mindig az adott polgári peres eljárásban kerül sor, hanem az más eljárásokat is indukálhat. Erre vonatkozó szabályokat találunk többek között a pénzügyi jog, és a büntetőjog területén is.
      [42] Az indítványozó egyszerre hivatkozik az eljárás elhúzódására és kéri a támadott határozat megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti panasz esetén csupán az indítványban támadott bírósági ítélet megsemmisítése felől rendelkezhet. (Amennyiben az Alkotmánybíróság az ügyben támadott ítéleteket megsemmisítené, a per természetesen tovább húzódna).
      [43] Az indítványozó fontos, az eljárás elhúzódásához vezető, általa végzett eljárási cselekményeket beadványában nem említett meg, az Alkotmánybíróság azonban az ügyszámok változásaiból következtetve ezen cselekményekre, az ügy iratait bekérte. Az Alkotmánybíróság megkereste az ügyben első fokon eljárt Törvényszéket annak a kérdésnek a tisztázása céljából, hogy milyen ütemezésben, és milyen eljárási cselekmények történtek. Az eljárás megküldött iratanyagának ismeretében az Alkotmánybíróság az ésszerű határidőn belüli elbírálás követelményének állított sérelméhez kapcsolódóan megállapította, hogy az ügy lefolytatásának időtartama kialakulásában jelentős szerepet játszottak a felperes (az indítványozó) bizonyítási indítványai, pl. szakértő kirendelés iránti kérelme, tanú bizonyítások elrendelésére vonatkozó, és alperes üzleti partnereinek megkeresésére vonatkozó kérelmei. Kiemeli az Alkotmánybíróság, hogy a felperes a keresetlevelet 2005. december hó 9. napján nyújtotta be. Felperes személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét az első fokú bíróság elutasította, egyúttal a felperes részére személyes illetékfeljegyzési jogot engedélyezett, majd a felperes e végzéssel szembeni fellebbezése folytán a Győri Ítélőtábla a megyei bíróság végzését jóváhagyta. A felperes a 2006. május hó 3. napján tartott tárgyalás végén, amelyen bizonyítási cselekményekre (pl. tanúkihallgatás is) sor került, indítványozta az eljárás szünetelését, és e naptól 2006. október hó 30. napjáig szünetelt az eljárás, mivel csak ezen a napon érkeztetett beadványában kérte a felperes az eljárás folytatását.
      [44] Az első fokú bíróság ítéletét a másodfok hatályon kívül helyezte, majd a megismételt eljárásban meghozott ítélet elleni fellebbezés eredményeképpen került sor az ezen ítélet tekintetében lefolytatott másodfokú, majd a felülvizsgálati eljárásra.
      [45] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelméhez kapcsolódó indítványi elemek a bírói döntéseknek nem alkotmányossági, hanem törvényességi felülvizsgálatára irányulnak, illetve nem alkalmasak arra, hogy a bírósági eljárások alaptörvény-ellenességét alátámasszák.
      [46] Az indítványozó hivatkozott a Kúria indokolási kötelezettségének részbeni elmulasztására is.
      [47] Az indítványozó hivatkozva a 7/2013. (III. 1.) AB határozat indokolásának [34] és [38] bekezdéseiben foglaltakra, hangsúlyozza, miszerint: „Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő jog azt a minimális tartalmi követelményt állítja az adóigazgatási eljárásban hozott határozatot felülvizsgáló bírói döntés indokolásával szemben, hogy az eljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően az határozat törvényességét érintő lényeges kérdéseit kellő mélységben vizsgálja meg, és ennek indokait döntésében részletesen mutassa be.”
      [48] A Kúria határozata eleget tesz az indokolási kötelezettség szabályának, amely a tisztességes eljáráshoz való jog egyik részeleme is. A Kúria ítélete részletes és terjedelmes indokolásában többek között rámutatott, hogy helyesen állapította meg a jogerős ítéletet hozó bíróság, hogy az alperes csupán részben tett eleget a releváns okiratok bemutatására irányadó kötelezettségének, és az alperes üzleti partnereinek megkeresése is csak részben vezetett eredményre. A bizonyítást meghiúsítani szándékozó és a bíróság által helyesen figyelembe vett magatartás értékelésének azonban a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogkövetkezménye – azaz az általános kártérítés – nem volt megállapítható. A bázisadat felhasználásával, arányosítás és becslés módszerét is alkalmazó szakértői véleménnyel a felperesi díjigény, illetve kártérítési követelés eldöntéséhez a tényállás feltárásra kerülhetett. A Kúria álláspontja szerint a másodfokú ítéletben leírt tényállás a bizonyítékok helyes mérlegelésével került megállapításra.
      [49] Az indítványozó vitatja továbbá a Kúria megállapítását, miszerint a bizonyítási teher a felperest terhelte.
      [50] A Pp. 3. § (3) bekezdése első mondata tartalmazza az ún. peranyag-szolgáltatási elv törvénybe foglalását, míg e bekezdés második mondata a bizonyítási teher lényegét: „A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.”
      [51] A Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A konkrét ügy szempontjából említésre méltó, miszerint a Pp. 190. § (2) bekezdése kimondja: „A bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában levő olyan okirat bemutatására, amelyet a polgári jog szabályai szerint egyébként is köteles kiadni vagy bemutatni. Ilyen kötelezettség az ellenfelet különösen akkor terheli, ha az okiratot a bizonyító fél érdekében állították ki, vagy az reá vonatkozó jogviszonyt tanúsít, vagy ilyen jogviszonnyal kapcsolatos tárgyalásra vonatkozik.”
      [52] A bizonyítottság, a bizonyítási kötelezettség, a bizonyítási teher, és más bizonyítási kérdések tekintetében az Alkotmánybíróság nem mérlegelheti felül a bíróságok döntését, azok hatáskörét nem vonhatja el.
      [53] Jelen ügyben a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan, az indítványozó a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletének vizsgálatát valójában nem alkotmányossági szempontból kérte, hanem azért, mert álláspontja szerint az eljáró bíróságok nem megfelelően értékelték a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Az indítványozó ténylegesen tehát azt kívánta elérni, hogy alkotmányjogi panasza nyomán az Alkotmánybíróság az eljáró bíróságoknak a bizonyítékok mérlegelése során kialakított álláspontját megváltoztatva állapítsa meg, hogy követelését nem kellett volna elutasítani.
      [54] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a és 29. §-a alapján az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét jogvitákban a bizonyítékok felülmérlegelésével történő ítélkezés, kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja a támadott bírósági határozatokat, és amennyiben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet észlel, azt kiküszöbölve az alapjogi sérelmet orvosolja.
      [55] Az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálhatja. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadhatja be, de a tárgyi alkotmányjogi panasz egyik feltételnek sem felel meg.
      [56] Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányossági kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és c) pontjaira tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
          Dr. Kovács Péter s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          Dr. Bragyova András s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Kiss László s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          06/18/2013
          .
          Number of the Decision:
          .
          3236/2013. (XII. 21.)
          Date of the decision:
          .
          12/16/2013
          .
          .