A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 53.Pf.635.950/2016/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett – alkotmányjogi panaszában a Pesti Központi Kerületi Bíróság 22.P.50.173/2016/7. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 53.Pf.635.950/2016/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel azok véleménye szerint ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, a XV. cikk (1) és (4) bekezdéseivel, és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege az ügyben előterjesztett beadványok és a bíróságok által hozott határozatok alapján az alábbiakban összegezhető.
[3] Az indítványozó társasházi közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása iránt indított pert. Keresete alapján az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a budapesti társasház alperes 2014. március 24-i közgyűlésén hozott 4. valamint 5. számú határozata érvénytelen, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság a felperesnek – a tárgyalás berekesztése után – előterjesztett perköltség igényét elutasította, tekintettel arra, hogy a felperes a megjelölt költségek felmerülését nem igazolta.
[4] Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte, hogy a másodfokú bíróság annak a perköltség megfizetésére vonatkozó rendelkezéseit annyiban változtassa meg, hogy kötelezze alperest 3 400 Ft elsőfokú, valamint 1 000 Ft másodfokú perköltség felperes részére történő megfizetésére.
[5] A másodfokú bíróság tárgyaláson kívül meghozott ítéletében a fellebbezett rendelkezéseket helyben hagyta. Az indokolásban rámutatott, hogy a tárgyalás berekesztését követően előterjesztett perköltség igényt tartalmazó beadvány vonatkozásában, az elkésettség miatt, annak már nem volt jelentősége, hogy a felperes a kért költségek felmerülését igazolta-e, illetve azok mennyiben szorulnak igazolásra.
[6] 2. Az indítványozó ezt követően terjesztette elő alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-a alapján.
[7] Kérte, hogy az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 53.Pf.635.950/2016/3. számú jogerős ítéletét, valamint az elsőfokú ítéletet is, minősítse alaptörvény-ellenesnek és semmisítse meg. Álláspontja szerint az ítéletek – perköltség viselésére vonatkozó rendelkezései – sértik a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezéseit, továbbá azok ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, a XV. cikk (1), (4) bekezdéseivel, és a XXVIII. cikk (1), (7) bekezdéseivel.
[8] Az indítványozó kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem tájékoztatta őt, mint jogi képviselő nélkül eljáró felet a perköltség igény előterjesztésének lehetőségéről, majd a tárgyalás berekesztését követően, igazolással alátámasztva előterjesztett perköltség iránti kérelmét elutasította. Nehezményezte, hogy a perköltség igényét az első és a másodfokú bíróság eltérő indokok alapján utasította el.
[9] Az indítványozó nyilatkozott arról, hogy a fentebb megjelölt ügyben nincs rendkívüli jogorvoslati eljárás folyamatban.
[10] Az alkotmányjogi panaszt az előzmény per 1993. évben született felperesének édesanyja nyújtotta be, aki a perben meghatalmazottként járt el.
[11] 2.1. A főtitkár hiánypótlásra hívta fel az előzmény per felperesét mint indítványozót. Tájékoztatta, hogy az Alkotmánybíróság Ügyrendje 27. §-a rendelkezik az Alkotmánybíróság előtti eljárásra vonatkozó jogi képviselet szabályairól. Ennek értelmében az Alkotmánybíróság előtt jogi képviselőként ügyvéd, jogvédő társadalmi szervezet jogi szakvizsgával rendelkező képviselője, valamint a jogi személy és egyéb gazdálkodó szervezet jogtanácsosa járhat el. A képviseleti jogosultságot a Pp. szerinti teljes bizonyító erejű magánokirattal, vagy közokiratba foglalt meghatalmazással kell igazolni. A meghatalmazásnak az Alkotmánybíróság előtti eljárásban való képviseletre kell vonatkoznia. A védő, illetve a képviselő alapeljárás szerinti kirendelésének, illetve meghatalmazásának hatálya az Alkotmánybíróság előtti eljárásra nem terjed ki. Az Ügyrend 25. § (6) bekezdése alapján, ha a jogi képviseletre vonatkozó szabályszerű meghatalmazást az indítványozó nem pótolja, az Alkotmánybíróság a továbbiakban minden tájékoztatást és közlést az indítványozó részére küld meg.
[12] A hiánypótlási felhívás tartalmazta azt is, hogy mikor minősül a kérelem határozottnak, és rögzítette, hogy az indítványnak indokolást is kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel, ismertette továbbá az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése tekintetében kialakult gyakorlatot.
[13] Az Alkotmánybíróság főtitkára felhívására az indítványozó határidőben előterjesztette hiánypótlását, amelyet mind az indítványozó, mind édesanyja aláírt, de az alkotmányjogi panaszt nem módosította és nem is egészítette ki az indítványozó e felhívásban foglaltak tartalmának megfelelően. Az indítványozó e beadványához meghatalmazást is csatolt, amelyben – a főtitkári tájékoztatás ellenére – meghatalmazta édesanyját az Alkotmánybíróság előtti eljárásban való képviseletre.
[14] Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az Ügyrend 25. § (6) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság minden tájékoztatást és közlést a továbbiakban az indítványozó részére küld meg.
[15] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben.
[16] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. A tanács vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[17] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására – az Abtv. 27. §-ára hivatkozással – a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt – a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani.
[18] A Fővárosi Törvényszék 53.Pf.635.950/2016/3. számú ítéletét 2016. november 24-én vette át az indítványozó meghatalmazottja, míg az alkotmányjogi panaszt 2017. január 23-án nyújtották be – személyesen – az ügyben eljárt elsőfokú bírósághoz. A másodfokú ítélettel szemben az alkotmányjogi panaszt tehát a törvényi határidőn belül terjesztették elő.
[19] Az indítványozó a bírósági eljárásban félként részt vett, így érintettsége a támadott határozattal összefüggésben megállapítható. Az indítvány az Abtv. 27. § b) pontjának is eleget tesz, mivel az indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
[20] 3.2. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, ennek feltételeit az 52. § (1b) bekezdése részletezi. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó kérelme e feltételeknek csak részben felel meg.
[21] Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog vélt sérelmének lényegét és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Megjelöli a sérelmezett bírói döntést, továbbá kifejezett kérelmet terjeszt elő a bírói döntés megsemmisítésére. A kérelem – a XV. cikk (1) és (4) bekezdései tekintetében – nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel vagy nemzetközi szerződéssel. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a XV. cikk (1) és (4) bekezdései tekintetében nem felel meg a határozottság vonatkozásában a törvényi feltételeknek.
[22] Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmére. Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 26–27. §-ai alapján csak az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, mely szerint a jogbiztonság önmagában nem alapjog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén {pl. 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]–[17]; 3322/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [10]} – lehet alapítani.
[23] Az indítványozó beadványában az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem hivatkozott a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz ebben a vonatkozásban nem felel meg a törvényi feltételeknek.
[24] 4. Az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt további feltételeinek való megfelelés vizsgálata során az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
[25] Az Abtv. 27. §-a értelmében alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó – Alaptörvényben biztosított – jogát sérti [a) pont].
[26] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz indítvány akkor fogadható be, ha az abban kifejtettek a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet támasztanak alá, vagy ha alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetnek fel.
[27] Az Alkotmánybíróság e körben megállapította, hogy az indítvány nem felel meg ezeknek a követelményeknek. Az indítványozó ugyanis egyértelműen az ügyében eljárt bíróságok jogértelmezését, a bírói mérlegelést tartotta alaptörvény-ellenesnek a tisztességes bírósági eljárás elvével kapcsolatban előterjesztett kérelme vonatkozásában is.
[28] Az indítványozó hangsúlyozta, hogy más perében a bíróság rákérdezett a perköltség igényére. Nehezményezte az – álláspontja szerint – eltérő bírósági gyakorlatot a perköltség igény és a személyes költségmentesség tekintetében. Rámutatott, hogy tudomással bír arról, hogy ezek törvényességi kérdések, amelyek tekintetében a Kúria bír kompetenciával, de anyagi helyzete miatt a jogi képviselő munkadíja miatt nem tudta volna a felülvizsgálati eljárást igénybe venni. Ez utóbbira hivatkozva vetette fel a jogorvoslathoz való joga sérelmét.
[29] Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy a jogerős ítélet szerint az indítványozó személyes költségmentességben részesült, amely nem mentesít az ellenfél költségeinek megfizetése alól, amennyiben a bíróság az e kedvezményben részesülő felet e tekintetben marasztalja.
[30] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy mind a Pp. 271. § (2) bekezdése, mind a Pp. 271. § (3) bekezdése szerint a támadott jogerős határozattal szemben nincs helye felülvizsgálatnak. Az indítványozó tehát a hatályos jogszabályi rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva, úgy hivatkozik a perköltség-kedvezmények és a jogorvoslati jog kapcsolatára, mintha csak ezen összefüggésen alapult volna a döntése, hogy felülvizsgálati kérelemmel az ügyben nem élt. A vélt alaptörvény-ellenességet a perköltség-kedvezmények tartalmából kívánja tehát levezetni az indítványozó.
[31] Az Alkotmánybíróság határozataiban rámutatott, hogy az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak {lásd pl. 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[32] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítvány a sérelmezett bírói döntésekkel szemben törvényességi, és nem alkotmányossági kifogásokat tartalmaz. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe – az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdés d) pontja értelmében – a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Az alkotmánybírósági jogvédelem nem jelenti tehát a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát {lásd pl. 3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}.
[33] Az indítványozónak, a sérelmezett bírói döntésekkel szemben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseire hivatkozással előterjesztett kérelme, tehát törvényességi, és nem alkotmányossági kifogásokat tartalmaz, és emiatt az Alkotmánybíróság a panaszt erre hivatkozással sem fogadhatta be.
[34] 5. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A bírósági döntéseket – az Alaptörvény felhatalmazása alapján – az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálata során.
[35] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszban nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel.
[36] Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 52. § (1b) pontjában, valamint 29. §-ában foglaltak, illetve az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |