A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Bfv.III.1.043/2021/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Siklér Ernő ügyvéd) útján, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Bfv.III.1.043/2021/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel az álláspontja szerint ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével. Az indítványozó állította a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 652. § (6) bekezdésnek alaptörvény-ellenességét is, ennek megsemmisítését azonban nem indítványozta.
[2] 2. Az indítványozót adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt a Szegedi Ítélőtábla jogerősen elítélte. Az indítványozó új meghatalmazott védője felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriára a Be. 648. § a) és b) pontjára hivatkozással. Az indítványozó korábbi védője már nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amely alapján a Kúria 2017. július 20-án hozott Bfv.II.1870/2016/7. számú végzésével az első- és másodfokú ítéletet az indítványozó tekintetében hatályában fenntartotta.
[3] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítvány – ismételtség okán történő – elutasítására tett indítványt.
[4] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítványban foglaltak alapján felülvizsgálatra nincs törvényi lehetőség, mivel a Be. 652. § (6) bekezdése szerint minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 649. § (3)–(5) bekezdésén alapul. A Be. 652. § (7) bekezdés pedig kimondja, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. A bíróság rámutatott arra, hogy ugyanazon jogosulton az ugyanazon eljárási pozícióban lévő személyeket kell érteni, így amennyiben az indítványozó védője korábban már felülvizsgálati indítványt nyújtott be, újabb felülvizsgálat indítványozására a védő nem jogosult, akkor sem, ha személyében változás történt, újabb védő meghatalmazására került sor. A felülvizsgálati indítvány előterjesztése ugyanis eljárási pozícióhoz, és nem személyhez kötődik. Erre tekintettel a Kúria a felülvizsgálati indítványt elutasította.
[5] 3. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz; indítványában a Kúria döntésének megsemmisítését kérte, mivel az nézete szerint ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével. Az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlási felhívását követően indítványát kiegészítette.
[6] Az indítványozó hivatkozott az Alkotmánybíróság 21/2016. (XI.30.) AB határozatára, kiemelve, hogy a határozat szerint „a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog része a pártatlanság követelménye, amely az eljárásban részt vevő személyekkel szembeni előítélet-mentes, elfogulatlan eljárás követelményét jeleníti meg. Ezen döntésben megfogalmazott követelmények ellenére született meg az ügyben a felülvizsgálati indítvány elutasítása, amely alaptörvény-ellenes”. Hivatkozott a tisztességes eljáráshoz való jog nemzetközi és magyarországi értelmezésre, kiemelve a fegyverek egyenlősége elvének szerepét és kapcsolatát a fair trial elvével, a védelemhez való jog hatékonyságának és a védelemre való felkészülés kellő idejének és eszközeinek követelményével.
[7] A Kúria indítványban hivatkozott végzése álláspontja szerint azáltal sérti a tisztességes eljáráshoz való alapjogot, hogy pusztán formai okra hivatkozva mellőzi a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálását. A korábban benyújtott és elbírált felülvizsgálati kérelem és a Kúria végzésében elbírált kérelem csak részben volt azonos; az utóbbi kérelem hivatkozott az ügyészség elfogultságára, az eljárási feladatok megoszlásának sérelmére valamint az egymással érdekellentétben álló vádlottak védelmét ellátó védők kapcsán megvalósult sérelemre is. Nézete szerint ezek a felvetések alapjában kérdőjelezik meg, hogy a büntető eljárás lefolytatására az Alaptörvényben lefektetett tisztességes eljárás keretében került sor, mind a védelemhez való jog, mind a védekezéshez való jog, mind az iratok megismerhetőségének elve szempontjából. A két kérelem tehát nem tekinthető azonos tartalmúnak. „A Kúria azzal, hogy tartalmában elzárkózott az indítvány megismerésétől magát a felülvizsgálati eljárást üresítette ki, sértve ezzel a tisztességes eljáráshoz való jogot”– állította az indítványozó. Hozzátette: „a Kúria által hivatkozott Be. 652. § (6) bekezdése pedig alaptörvény ellenesen korlátozza a bírósághoz fordulás jogát, amelynek szervezeti oldala – a szintén az Alaptörvény által deklarált – az igazságszolgáltatás bírói monopóliumának elve. A fentiek hiányában a Kúria végzése szemben áll az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében írtakkal is”. Nézete szerint azáltal, hogy a Kúria formális döntést hozott, elzárkózott a felülvizsgálat érdemi elbírálásától, a bírósághoz fordulás jogát alaptörvény ellenesen korlátozta; ez alapján ugyanis „nincs lehetőség az egyébként fennálló jogsértések orvoslására. A fenti döntés illetve a felhívott jogszabály sérti és kiüresíti az Alaptörvény fenti cikkében biztosított jogot”. Az indítványozó – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése mellett – idézte a XXIV. cikk (1) bekezdését is.
[8] 4. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[9] 4.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány határidőben érkezett, az indítványozó érintettnek tekinthető, jogorvoslati jogát kimerítette. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ennek a feltételnek az indítvány – az alábbiakban részletezettek szerint – csak részben felel meg. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének f) pontja alapján az indítványnak kifejezett kérelmet kell tartalmaznia az alaptörvény-ellenesnek tartott jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére. Az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított indítvány a hiánypótlást követően sem tartalmazza ezt a kérelmet.
[10] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének b) pontja szerint egyértelműen meg kell jelölni az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét. Az indítványban idézett Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdéséhez kapcsolódóan ez a feltétel nem teljesül.
[11] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének e) pontja szerint az indítványban megfelelően, alkotmányjogilag értékelhető módon meg kell indokolni, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése tekintetében az indítvány ezt a feltételt nem teljesíti, mivel külön indokolást nem tartalmaz, csak a XXVIII. cikk (1) bekezdéséhez kapcsolódó alaptörvény-ellenességgel kapcsolatos érveket tartja alkalmazandónak.
[12] Az indítvány tehát abban a részében felel meg az Abtv. 52. §-ában foglalt követelményeknek, amelyben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséhez kapcsolódóan állít alaptörvény-ellenességet.
[13] 4.2. Az Abtv. 29. §-a szerint „az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.” Ez alternatív feltétel, bármelyik megléte indokot ad a befogadásra.
[14] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelméhez kapcsolódóan az Alkotmánybíróság kialakult, számos döntésében megfogalmazott gyakorlatához képest alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek tekinthető kérdést az indítványozó nem fogalmazott meg.
[15] Ebből következően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az indítványban felhozott érvek következtében felmerülhet-e olyan szempont, amely alapján megkérdőjelezhető, hogy a Kúria döntése megfelel az Alaptörvénynek.
[16] Az indítványból kitűnően a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét alapvetően a felülvizsgálatot megelőző büntetőeljáráshoz kapcsolódóan állítja az indítványozó; a Kúria döntése annyiban sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, hogy a pusztán formálisan meghozott döntés kiüresíti ezt az alapjogot. Az indítványozó nem állította, hogy a Kúria eljárása során processzuális alapjogsértésre sor került volna.
[17] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Be. 652. § (6) bekezdése mérlegelést meg nem engedő módon meghatározza, hogy minden jogosult – a 649. § (3)–(5) bekezdésében megfogalmazott szűk kivételtől eltekintve – csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt. Ezen kizáró szabály tekintetében nincsen jelentősége annak, hogy az ismételten benyújtott indítvány tartalmában – részben vagy egészben – megegyezik-e a korábban benyújtott felülvizsgálati indítvánnyal. A 652. § (7) bekezdésében foglaltak sem értelmezhetőek úgy, hogy a többszörös benyújtás tilalma csak az azonos tartalmú felülvizsgálati indítványokra vonatkozik.
[18] A Kúria tehát kizárólag a rá irányadó, kógens, mérlegelést nem megengedő jogszabályi rendelkezésnek, a Be. 652. § (6) bekezdésének tett eleget akkor, amikor az ismételten benyújtott felülvizsgálati indítványt tartalmi vizsgálat nélkül, formai okból, az ismételt benyújtás kizártságára tekintettel elutasította. Az elutasítás során nem vizsgálhatta, hogy a korábbi és az újabb felülvizsgálati kérelem mennyiben egyezik meg; maga az ismételt benyújtás ténye képezte akadályát az érdemi elbírálásnak.
[19] Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint fogalmilag kizárt, hogy pusztán a kógens jogszabályi rendelkezést megfelelően alkalmazó döntés meghozatalával a jogalkalmazó megsértse az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt, tisztességes bírói eljáráshoz való jogot. A Be. 652. § (6) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatára megfelelő indítvány hiányában nem kerülhetett sor.
[20] Az indítvány alapján tehát nem merül fel kétség a Kúria döntésének alkotmányosságával kapcsolatban, így az indítvány befogadására nincs lehetősége az Alkotmánybíróságnak.
[21] 5. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)-(2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Abtv. 29. §-ára, 52. § (1) és (1b) bekezdésének b), e) és f) pontjára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel – visszautasította.
Dr. Patyi András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
előadó alkotmánybíró
. | Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |