A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.991/2019/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal élt a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.991/2019/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
[2] 1.1. Az alapul szolgáló ügyre vonatkozóan az indítványozó az alábbiakat adta elő. Az indítványozó egy gazdasági társaság ügyvezetője volt. Ügyvezetői tisztségéről lemondott, és ezt az adóhatóságnak bejelentette. Mivel a gazdasági társaság tulajdonosai jogsértő módon nem intézkedtek a változás cégbírósági bejelentése iránt, ezért az indítványozó bejelentést tett a cégbíróságon. A cégbíróság végzésében arról tájékoztatta az indítványozót, hogy törvényességi felügyeleti eljárást csak akkor folytat le, ha igazolja, hogy a változás cégbírósági bejelentése iránt mindegyik tagot felszólította. Ezt követően az indítványozó ismételten felszólította a gazdasági társaság tulajdonosait, hogy a cégbíróságon tegyék meg a bejelentést.
[3] Az indítványozó kiemelte, hogy korábban már mindkét tulajdonos felé megtette a lemondó nyilatkozatot, és kérte, hogy intézkedjenek a változás cégbírósági bejegyzése iránt, azonban a cégbírósági bejelentéshez csak a gazdasági társasághoz intézett lemondását csatolta, mivel nem gondolta, hogy a cégbírósági eljáráshoz mindegyik tulajdonossal történő közlést igazolnia kell. Időközben egy másik gazdasági társaság közgyűlése az indítványozót megválasztotta a társaság vezérigazgatójának. Az adóhatóság azonban az adóregisztrációs eljárás során az Art. 19. § (2) bekezdésének ac) alpontja szerinti akadályt állapított meg. Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 19. § (2) bekezdése szerint „[a]z állami adó- és vámhatóság az adószám megállapítását megtagadja, ha az adózó vezető tisztségviselője, cégvezetője, tagja, részvényese a) olyan, más adózó jelenlegi vagy volt vezető tisztségviselője, cégvezetője, tagja vagy részvényese, amely […] adószámát az állami adó- és vámhatóság az adószám megállapítására irányuló kérelem benyújtásának napját megelőző öt éven belül a 227. § (3) bekezdésében és a 246. §-ban felsorolt okból, az ott meghatározott eljárásban jogerősen törölte”.
[4] Mivel az indítványozó a korábbi gazdasági társaságnál betöltött ügyvezetői tisztségéről lemondott, álláspontja szerint a lemondással a törvény erejénél fogva – a cégbírósági bejegyzés ellenére is – megszűnt az ügyvezetői tisztsége, ezért kimentési kérelemmel fordult az adóhatósághoz. Az adóhatóság a kérelmet mind első-, mind másodfokon elutasította. A másodfokú adóhatóság álláspontja szerint az indítványozó vezető tisztségviselői jogviszonyának megszűnése a csatolt iratok ellenére sem volt hitelt érdemlően igazoltnak tekinthető, mert miután a cégbíróság végzésében foglaltaknak eleget tett, nem nyújtott be ismételt kérelmet a törvényességi felügyeleti eljárás megindítása iránt.
[5] Az indítványozó a másodfokú adóhatósági döntéssel szemben keresetet nyújtott be a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz. A bíróság az indítványozó ellenbizonyítása eredményeként megállapította, hogy az indítványozó ügyvezetői tisztsége a lemondás folytán megszűnt, azonban a keresetet elutasította az Art. 20. § (3) bekezdés b) pontjára hivatkozással. Eszerint: „Az állami adó- és vámhatóság az adószám megállapításának megtagadása tárgyában hozott határozatot visszavonja, és az adószámot megállapítja akkor is, ha az adószám megállapítását a 19. § (2) bekezdés a) pont ac) alpontja alapján tagadta meg, és az a vezető tisztségviselő, cégvezető, tag vagy részvényes, akire tekintettel az állami adó- és vámhatóság az adózó adószámát megtagadta, […] bizonyítja, hogy vezető tisztségviselőként vagy cégvezetőként a törölt adózó jogszerű működésének helyreállítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.”
[6] Az indítványozó a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel élt a Kúriánál, melyben kifejtette, hogy ha a lemondás folytán a törölt adózóban már nem volt vezető tisztségviselő, akkor ez esetben nincs adóregisztrációs akadály. Amennyiben pedig az adóhatóság az Art 19. § (2) bekezdés a) pont ac) alpontja alapján az adóregisztrációt eleve jogsértő módon tagadta meg, abban az esetben az Art. 20. § (3) bekezdésének alkalmazása, és ezzel további feltétel támasztása fel sem merülhet. Az indítványozó álláspontja szerint a jogszabály helyes értelmezése esetén, ha az Art. 19. § (2) bekezdés a) pont ac) alpontja alkalmazásának, az adószám megtagadásának eleve nem volt helye, akkor – mivel ezt meghaladóan a jogszabály nem állít fel semmilyen további kimentési feltételt – ilyen további feltétel bizonyítása sem volt szükséges. A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadta.
[7] 1.2. Az indítványozó ezt követően, a Kúria végzésének az indítványozó jogi képviselője részére történő kézbesítése után alkotmányjogi panasszal élt. Kérelmét arra alapozta, hogy a jogszabályon túl támasztott további feltétel önmagában is jogsértő, olyan önkényes akadályképzés és korlátozás, aminél fogva a bírósági döntés alapjogot sért, ezáltal sérült az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése és 28. cikke.
[8] 1.3. Az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlásra hívta fel az indítványozót. Tájékoztatta, hogy beadványa hiányos, mert az alapjogsérelme alátámasztására előadott alapjogi érvelése nem kellően megalapozott. Ezen túlmenően arra is felhívta az indítványozó figyelmét, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bírósági eljárás a Kúria Kfv.I.35.134/2020/2. számú végzésével zárult le, ezért az alkotmányjogi panaszt a kúriai döntésre is ki kell terjesztenie, ellenkező esetben elkésettnek minősül az indítványa.
[9] A hiánypótlási felhívásnak az indítványozó határidőben eleget tett, kérelmét kiegészítette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére is, azonban alkotmányjogi szempontú érvelést nem adott elő. A Kúria Kfv.I.35.134/2020/2. számú végzése tekintetében pedig határozottan kijelentette, hogy alkotmányjogi panaszát a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó kúriai végzés alkotmányossági vizsgálatára nem kívánja kiterjeszteni.
[10] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. §-a értelmében, tanácsban eljárva megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit.
[11] Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett bírósági ítélettel zárult ügyben felperes volt, személyét hátrányosan érintő döntés született, tehát érintettsége fennáll, az alkotmányjogi panasz tekintetében indítványozói jogosultsággal rendelkezik. Jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
[12] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.991/2019/9. számú ítéletét 2020. január 3. napján – elektronikus úton – kézbesítették az indítványozó alapügybeni jogi képviselőjének. A jogerős bírósági döntés ellen az alkotmányjogi panaszt 2020. május 21-én terjesztette elő az indítványozó az első fokon eljáró bíróságon. Az ügyben rendkívüli jogorvoslati eljárás nincs folyamatban.
[13] Az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, a Kúria felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító végzésének kézbesítését követően. Indítványában, majd a hiánypótlási felhívást követő indítvány-kiegészítésében is egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy alkotmányjogi panaszát a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzése tekintetében nem kívánja kiterjeszteni. Az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja értelmében az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasítja, ha az indítvány elkésett és az indítványozó igazolási kérelmet nem terjesztett elő. Az indítványozó a jogerős bírósági ítéletet támadó panaszát nem az ítélet kézbesítésétől számított hatvan napon belül, hanem a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító kúriai döntést követően terjesztette elő, azonban igazolási kérelemmel nem élt. Ezért az indítványozónak a jogerős ítéletben foglalt érdemi döntést kifogásoló alkotmányjogi panasza elkésettnek tekintendő {3324/2020. (VII. 24.) AB végzés, Indokolás [11]; 3292/2020. (VII. 17.) AB végzés, Indokolás [7]–[10]}.
[14] 3. Az Alkotmánybíróság, tekintettel arra, hogy a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.991/2019/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében elkésett, az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alkalmazásával, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja alapján, végzésben visszautasította.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szalay Péter
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Schanda Balázs
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
alkotmánybíró helyett
. |
. |