A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.21.107/2012/8. számú felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete, a Fővárosi Törvényszék 48.Pf.639.739/2011/6. számú ítélete és a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 8.P.21.079/2011/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Egy társasház (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz elsődlegesen a Kúria Pfv.I.21.107/2012/8. számú felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete, az Abtv. 43. §-ának (4) bekezdése alapján pedig a Fővárosi Törvényszék 48.Pf.639.739/2011/6. számú ítélete és a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 8.P.21.079/2011/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve, mivel – az indítványozó álláspontja szerint – a hivatkozott bírósági határozatok sértik az Alaptörvény B) cikkében, XXVIII. cikk (1) bekezdésében és 26. cikk (1) bekezdésében foglaltakat.
[3] Az indítványozó társasház (a későbbi per alperese) 2010. november 25-én tartott közgyűlésén a 2010.11.25/2/2/G számon hozott határozatával elrendelte a felperes külön tulajdonában álló 2. számú albetét jelzáloggal történő megterhelését, az üzlethelyiségre vonatkozó 2 259 819 Ft hátralék összegével. A 2010. november 25-i közgyűlésre a meghívót 2010. november 18. napján adták postára a 2. számú albetét tulajdonosának, a későbbi per felperesének, a fenti számú közgyűlési határozatot pedig nem kézbesítették a számára.
[4] A felperes keresetében arra hivatkozással (is) kérte a közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítását, hogy a közgyűlési meghívó megküldése és a közgyűlés időpontja között nem telt el a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvényben (a továbbiakban: Tht.) meghatározott 8 napos határidő, az ennek ellenére meghozott közgyűlési határozat a Tht. 33. § (2) bekezdésébe ütközik.
[5] Az alperes a kereset elutasítására irányuló ellenkérelmében a Tht. 42. § (1) bekezdésében a keresetlevél benyújtására előírt hatvan napos határidő elmulasztására, valamint arra hivatkozott, hogy a keresetlevél nem felel meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 93. § (3) bekezdésében foglaltaknak, mert azt a felperes által meghatalmazott ügyvédi irodának kellett volna cégszerűen aláírnia, nem az iroda részéről eljáró ügyintéző ügyvédnek. Az európai bírósági joggyakorlatra hivatkozott, amely szerint a jogi képviselő cégszerű aláírásának hiánya a kereset érdemi elutasítását eredményezi és hangsúlyozta: az európai bíróság döntése a magyar bíróságot is köti. Kétség esetére előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozta.
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította a közgyűlési határozat érvénytelenségét. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes alappal hivatkozott a közgyűlési meghívó közlése és a közgyűlés időpontja közötti, törvényben előírt időköz hiányára, ugyanakkor a hatvan napos keresetindítási határidő elmulasztását figyelemmel arra, hogy nem történt meg a közgyűlési határozat kézbesítése, kimentettnek tekintette. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését nem tartotta szükségesnek, rámutatva, hogy a keresetlevél megfelelt a Pp. 93. § (3) bekezdésében foglalt előírásoknak, hiánypótlásra sem szorult.
[7] Az első fokú ítélet ellen az indítványozó terjesztett elő fellebbezést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és határozata indokolásában kifejtette: az elsőfokú bíróság érdemi döntésének helyességét az alperes nem vitatta, a keresetlevéllel kapcsolatos alaki kifogások a kereset érdemi elutasítását nem eredményezhetik.
[8] A jogerős ítélet ellen az indítványozó élt felülvizsgálati kérelemmel. Továbbra is a keresetlevél alaki fogyatékosságára alapítva állította a jogellenességet, hangsúlyozva, hogy a keresetlevelet a felperest képviselő ügyvédi irodának cégszerűen kellett volna aláírnia, ezt az iroda részéről eljáró ügyvéd aláírása nem pótolja. Hivatkozott az Európai Unió Bírósága már említett határozatára, amelyet – álláspontja szerint – a magyar bíróságoknak is figyelembe kell venniük. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét is fenntartotta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítéletének jogi indokolása, mely szerint nem látott jogi lehetőséget a keresetlevél alaki hiányosságai miatti érdemi elutasításra – ezen eljárás szükségességét támasztja alá.
[9] Az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán – tárgyaláson kívül – a Kúria Pfv.I.21.107/2012/8. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
[10] A Kúria megállapította, hogy a keresetlevélhez mellékelt ügyvédi meghatalmazásból kitűnően a felperes valóban ügyvédi irodát bízott meg perbeli képviseletével, ügyintézőként pedig az iroda akkori – a keresetlevélen megnevezett – két tagjának egyikét jelölte meg azzal, hogy ügyében korlátozás nélkül eljárhat az iroda másik tagja, valamint az ügyvédi iroda „mindenkori ügyvédjelöltjei”. A meghatalmazás tartalmazta az iroda részéről eljáró a keresetlevelet aláíró ügyvéd nevét és aláírását. Az alperes az ügyvédi meghatalmazás (megbízás) alakszerűségét nem kifogásolta, csupán a meghatalmazás alapján benyújtott keresetlevélét. A Kúria rámutatott, hogy amennyiben az ügyvédi megbízás alanya ügyvédi iroda, a meghatalmazást az ügyvédi iroda jegyzésére jogosult személy írja alá és a képviseletet is általában egy meghatározott ügyvéd (az ügyintéző ügyvéd) látja el. Mindezek szerint szabályszerű az a keresetlevélhez mellékelt meghatalmazás, amelyet az ügyvédi iroda aláírásra jogosult tagja: az eljáró ügyvéd írt alá.
[11] Az ügyvédi meghatalmazás az abban foglaltak szerint vonatkozhat meghatározott tevékenység ellátására, így perbeli képviseletre is. Amennyiben az ügyvéd a per vitelére szóló meghatalmazás alapján jár el, az általa képviselt fél nevében perbeli nyilatkozatokat tehet, és egyéb cselekményeket végezhet. A felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvekre reflektálva a Kúria rámutatott: ettől jogi lényegét tekintve különbözik az az eset, amikor az ügyvédi közreműködés okirat szerkesztésére, ellenjegyzésére vonatkozik, ilyenkor ugyanis az ügyvéd nem a fél nevében nyilatkozik, hanem azt bizonyítja, hogy az okiratban megjelölt személy az iratot előtte írta alá illetve az aláírást az ellenjegyző ügyvéd előtt a sajátjának ismerte el. A Kúria e vonatkozásban hivatkozott a Pp. 196. § (1) bekezdés e) pontjára és az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 27. § (1) bekezdés b) pontjára. Ekkor az ügyvédi közreműködés a jognyilatkozatok megtételének és tartalmának igazolására, hitelesítésére irányul, amely indokolja az alperes által említett szigorú alakszerűségi követelményeket.
[12] A per vitelére szóló meghatalmazásra a Pp. 93. § (3) bekezdése irányadó: szabályszerű meghatalmazáson alapuló ügyvédi képviselet esetén a beadványokat – így a keresetlevelet is – a meghatalmazott jogi képviselőnek alá kell írnia, egyébként – azaz ügyvédi képviselet hiányában – kell a beadvány első példányát a Pp. 196. § (1) bekezdésének megfelelő alakban benyújtani. Mind az első mind a másodfokú bíróság, de a felperes is helytállóan utalt arra: sem a Pp., sem az Ütv. nem tartalmaz olyan megkötést, hogy a per vitelére meghatalmazott ügyvédnek ügyvédi bélyegzővel is el kell látnia a perbeli beadványait, ilyen előírásra az alperes sem hivatkozott.
[13] A Kúria rámutatott, hogy az irányadó törvényi szabályozással kapcsolatos kifogások előzetes döntéshozatali eljárásban nem orvosolhatóak.
[14] A Kúria megállapította, hogy mivel a keresetlevél megfelelt a Pp. előírásainak, ekként nem valósult meg a felülvizsgálati kérelemben említett eljárási szabálysértés. Továbbá rámutatott, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálatára egyébként is kizárólag a súlyos mértékű, és az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés ad alapot. A keresetlevél alaki hiányossága nem hat ki a jogerős ítéletbe foglalt érdemi döntésre, amennyiben az elsőfokú eljárásban a felperes – személyesen vagy jogi képviselője útján – nyilatkozott a kereset fenntartásáról (ezáltal megerősítve azt), az alperes pedig (anélkül, hogy az a keresetlevél alaki hiányosságát kifogásolta volna) előterjesztette érdemi ellenkérelmét.
[15] A Kúria ítélete szerint az alperes által megjelölt európai bírósági döntéssel kapcsolatban is helyes volt az eljárt bíróságok álláspontja. A hivatkozott döntés olyan tényállás alapján keletkezett, ahol a keresetlevél – a jelen esettől eltérő megítélés alá tartozó módon – a jogi képviselő saját kezű aláírását nem tartalmazta, így ez okból sem lehet irányadó a perbeli jogvitában. Az ismertetett indokok alapján nem állt fenn az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére okot adó körülmény, az eljárt bíróságok annak mellőzésével nem sértettek eljárási szabályt, és helytállóan fogadták be a meghatalmazott jogi képviselő által aláírt keresetlevelet, figyelemmel arra, hogy az előzőek szerint az a törvényi követelményeknek megfelelt.
[16] 2. Az indítványozó álláspontja szerint az alkotmányjogi panaszban támadott határozatok sértik az Alaptörvény B) cikkében, XXVIII. cikk (1) bekezdésében és 26. cikk (1) bekezdésében foglaltakat.
[17] Az indítványozó tartalmilag az Abtv. 43. § (1) és (4) bekezdése alkalmazását kéri.
[18] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján az Abtv. 27. §-ára alapítja.
[19] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Ennek során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz nem fogadható be.
[20] 3.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai követelményeknek.
[21] 3.1.1. Az Abtv. 27. §-a értelmében, az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[22] Az indítványozó nyújtott be az első fokú határozat ellen fellebbezést, a jogerős ítélettel szemben pedig felülvizsgálati kérelemmel élt.
[23] 3.1.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló határidő betartását vizsgálta.
[24] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt – a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani.
[25] Az indítványozó perbeli jogi képviseletét ellátó ügyvédi iroda – a csatolt tértivevény tanúsága szerint – a Kúria támadott ítéletét 2013. augusztus hó 28. napján vette át, míg az alkotmányjogi panaszt 2013. szeptember hó 13. napján adta postára, az ügyben első fokon eljárt bíróságnak címezve azt. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére tehát a törvényes határidőn belül került sor.
[26] 3.1.3. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, melyre alapozva nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, valamint kifejezett kérelmet terjesztett elő a sérelmezett bírósági ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan. Megjelölte az Alaptörvény azon bekezdéseit, amelyek tekintetében – álláspontja szerint – az alaptörvény-ellenesség fennáll. Az alkotmányjogi panasz a kérelem határozottságát illetően a törvényi feltételeknek megfelel.
[27] 3.2. A továbbiakban az Abtv. 56. §-a szerint az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálta az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz indítvány befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit. Az Abtv. 52. § (4) bekezdése értelmében az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia. Az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti [a) pont].
[28] Az indítványozó álláspontja szerint az alkotmányjogi panaszban támadott határozatok sértik az Alaptörvény B) cikkében és 26. cikk (1) bekezdésében foglaltakat, de e tekintetben ténylegesen indokolást nem terjesztett elő.
[29] Részletesen kifejti viszont véleményét az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való joga sérelme vonatkozásában. Álláspontja szerint a bírósági eljárásokat a vonatkozó jogszabályokat megsértve folytatták le a bíróságok, mert a keresetlevél ügyvédi ellenjegyzése a bírósági eljárásokban kifejtettek szerint nem volt megfelelő, így sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való joga. E jog fogalmát jogirodalmi és alkotmánybírósági határozatokra történő hivatkozásokkal elemezte az indítványozó, kiemelve, hogy kereteit garanciák sokasága tölti ki. Az egyik garanciális jelentőségű szabály megsértésének minősítette, hogy a tárgybeli ügyben – álláspontja szerint – nem hitelesített, hogy az eljárást megindító beadvány az érdekelt féltől származik, és hivatkozott a Pp. 93. § (3) bekezdésének és 196. § (1) bekezdése e) pontjának, továbbá az Ütv. 27. § (1) bekezdés b) pontjának és 73. § (1) bekezdésének megsértésére is.
[30] Az indítványozó hivatkozott az Európai Unió Elsőfokú Bírósága előtt T-223/06. P. sz. alatt folyamatban volt, az Európai Parlament kontra Ole Eistrup ügyben hozott 2007. május 23-i ítéletre. Ebben az ügyben azonban – amint arra a Kúria is rámutatott – az ügyvéd nem eredeti aláírásával, hanem bélyegző lenyomatával látta el a keresetlevelet, tehát e döntés közvetlen összefüggésbe nem hozható a vizsgált üggyel.
[31] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja alapján alkotmányjogi panasznak olyan bírói döntéssel szemben van helye, amely Alaptörvényben biztosított jogot sért, és e sérelem lényegét és az eljárás megindításának indokait az alkotmányjogi panasznak kell tartalmaznia.
[32] Az indítványozó a bíróságok által lefolytatott eljárások tényállási és pertörténeti elemei közül a keresetlevél ügyvédi ellenjegyzésének hiányosságait, és annak vélt jogkövetkezményeit részletesen ismertette.
[33] Az indítványozó által hivatkozott Pp. 93. § (3) bekezdése egyértelműen fogalmaz: „Ügyvédi képviselet esetében az ügyvédnek a beadvány minden példányát aláírásával kell ellátnia; egyébként a beadvány első példányát a 196. §-nak megfelelően kell kitölteni.”
[34] A beadványok ügyvédi aláírással történő ellátásakor, ugyanakkor figyelemmel kell lenni az Ütv. 73. § (1) bekezdése szerinti ügyvédi irodai cégnév használat szabályaira is.
[35] Az Alkotmánybíróság észlelte tehát, hogy a beadványok ügyvédi aláírással történő ellátásakor az Ütv. 73. § (1) bekezdése szerinti ügyvédi irodai cégnév használat kérdését kívánta tehát az indítványozó a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség problematikájává emelni az alkotmányjogi panaszában, de indítványát alkotmányjogilag értékelhető érvekkel nem tudta alátámasztani.
[36] Fentiekre tekintettel, mivel a jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányossági kérdés, alaptörvényben biztosított jog sérelme, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjaira tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Kovács Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró |
. |