A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.VII.21.889/2017/11. számú ítélete, valamint a Szegedi Ítélőtábla
Gf.III.30.084/2017/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdálkodó szervezet jogi képviselője útján (dr. Strausz Éva ügyvéd; Strausz Ügyvédi Iroda; székhely: 2400 Dunaújváros, Építők útja 7.) alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában az indítványozó a Kúria Pfv.VII.21.889/2017/11. számú ítélete, valamint a Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.084/2017/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.
[3] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári peres eljárásban az indítványozó volt az egyik alperes. Felperesként egy hőszolgáltató gazdasági társaság (a továbbiakban: Hőerőmű) a kártérítés iránt indított perben vitatta, hogy egy harmadik fél az indítványozóra a felperesi Hőerőművel szemben fennálló követeléseket engedményezett, melyeket az indítványozó azután be is számított a felperessel szemben fennálló követeléseibe.
[4] Az ügy közvetlen előzménye, hogy a Hőerőmű 2013 decemberében az indítványozótól (a per II. r. alperesétől) és a városi önkormányzattól ún. tagi kölcsönt vett fel. Az indítványozótól felvett hitel 490 millió forint volt. Ezt a hitelt (banki hitelből) valójában a per I. r. alperese nyújtotta – az indítványozón keresztül – a Hőerőműnek, mivel az I. r. alperes gazdasági társaság tagja az indítványozónak.
[5] Később, 2014 szeptemberében a per I. r. alpereseként eljáró gazdasági társaság adásvétel útján megszerezte az indítványozó üzletrészét a Hőerőműben. Az eredetileg az indítványozó által nyújtott tagi kölcsön így már továbbá nem minősült tagi kölcsönnek, az indítványozó követelésévé vált a Hőerőművel szemben. Az indítványozó az I. r. alperes felé fennálló kölcsöntartozását úgy rendezte, hogy rá engedményezte a Hőerőművel szemben fennálló követelését. Így az eredetileg is az I. r. alperes által nyújtott (banki) hitel visszaszállt rá. Az engedményezés előtt az indítványozó felmondta a kölcsönszerződést a Hőerőművel, így annak visszafizetése esedékessé is vált.
[6] 2015 áprilisában a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal a Hőerőmű távhőtermelői és távhőszolgáltatói engedélyét visszavonta. A Hőerőmű pénzügyi helyzete ennek folytán megrendült, és 2015. szeptember 15-ei hatállyal felszámolás alá került.
[7] Ennek során az I. r. alperes a Hőerőmű vele szemben fennálló követeléseibe beszámította a rá engedményezett kölcsönszerződésből a Hőerőművel szemben fennálló követeléseit. (A Hőerőmű, melyben az indítványozó kisebbségi tulajdonos volt, egy áfa-csoportba tartozott az I. r. alperessel. Az I. r. alperes volt a vezetője a csoportnak, az esetlegesen visszajáró áfát ő osztotta vissza a csoport tagjainak. Az ilyen címen járó áfa-tartozásba számította be az I. r. alperes a Hőerőmű vele szemben fennálló követelését.)
[8] 2016. május 23-án kelt keresetlevelében a felszámoló a Hőerőmű nevében pert indított az I. r. alperes gazdasági társaság, illetve az indítványozó ellen. A felperes kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a beszámítás „fedezetelvonó” jellegét, másodlagosan pedig kártérítési igénnyel élt amiatt, hogy az I. r. alperes – a felperes állítása szerint – tudatosan és rosszhiszeműen generált olyan tartozásokat, „melyekben beszámítással annulálhatja a fizetési kötelezettségeit”. A perbe felperesi beavatkozóként belépett a városi önkormányzat, mely a felperes kérelmein túl kérte az engedményezési szerződés „fedezetelvonó” jellege miatti hatálytalanságának megállapítását, valamint, arra az esetre, ha ez a kérelme nem fogna helyt, az engedményezési szerződés jóerkölcsbe ütközésének megállapítását.
[9] Az első fokon eljáró Szegedi Törvényszék 7.G.40.097/2016/32. számú ítéletével a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a jóerkölcsbe ütközésre hivatkozást megalapozatlannak tartotta, mivel a cégcsoporton belüli követelés-átruházás teljesen elismert gyakorlat az üzleti életben. A felperes által vélelmezett cél (más hitelező előnyben részesítése vagy a Hőerőmű vagyonának csökkentése) nem volt igazolt, különösen vagyoncsökkenés nem következett be. A felszámolási eljárásban így „fedezetelvonás” nem is volt értelmezhető, hiszen a beszámítás jellegéből adódóan pénzmozgás nem történt, a Hőerőmű vagyona változatlan maradt.
[10] Felperesi, illetve felperesi beavatkozói fellebbezés nyomán a másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla
a Gf.III.30.084/2017/4. számú ítéletével részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és megállapította, hogy az engedményezési szerződés érvénytelen. Ítéletében az I. r. alperest 511 millió forint megfizetésére kötelezte, az indítványozót pedig mindennek tűrésére kötelezte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint „[n]yilvánvalóan sérti a jóerkölcsöt”, ha egy fizetésképtelen gazdasági társasággal szemben a társaság tulajdonosa a saját érdekeltségébe tartozó személlyel annak érdekében köt szerződést, hogy „szerződésszegően visszatartott” áfa kötelezettség összegébe beszámítva megszerzett követelését, tartozása megszűnjön a felszámolás közeli helyzetben lévő adóssal szemben.
[11] A Kúria – az alperesek felülvizsgálati kérelme alapján eljárva – Pfv.VII.21.889/2017/11. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria a jóerkölcsbe ütközés megállapítása tekintetében helytállónak minősítette a másodfokú ítéletet.
[12] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a kúriai ítéletnek, illetve a hatályában fenntartott jogerős ítéletnek a megsemmisítését kezdeményezte. Arra hivatkozott, hogy a kifogásolt bírói döntések az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, illetve XIII. cikkét sértik.
[13] Az indítványozó állítása szerint sérült a tisztességes eljáráshoz való joga, különösen pedig a pártatlan bírósághoz való joga, a fegyveregyenlőség elve, valamint az indokolt döntéshez való joga.
[14] A tisztességes eljáráshoz, illetve a pártatlan bírósághoz való joga sérelmére hivatkozott az indítványozó azért, mert állítása szerint az ítélkező tanács összetétele a kúriai eljárás során – az indítványozó számára nem érthető módon – megváltozott. A Kúria három bíróból álló tanácsa a 2017. szeptember 5-én kelt, Pfv.VII.21.889/2017/3. számú végzésével a jogerős ítélet végrehajtását – az indítványozó kérésének megfelelően – felfüggesztette. Majd a 2017. november 28-án kelt, Pfv.VII.21.889/2017/11. számú ítéletet (az elnök kivételével) egy más bírókból álló ítélkező tanács hozta meg.
[15] Az indítványozó sérelmezte, hogy a Kúria helytállónak minősítette a jogerős ítélet megállapításait anélkül, hogy a jóerkölcsbe ütközés fogalmát elemezte volna. A Kúria az áfa fizetési (elszámolási) kötelezettség lejártsága kapcsán úgy vélte, hogy ezt maga az I. r. alperes ismerte el azzal, hogy az adótartozásba beszámította a saját követelését, és ezzel ellentétes bizonyítást, pedig ez „bizonyítási érdekébe” tartozott, nem ajánlott fel. Arra a Kúria nem tért ki, hogy az adófizetési kötelezettség lejártsága (jelentsen is ez bármit), miért jelenti egyben azt is, hogy az I. r. alperes jogellenesen tartotta vissza a Hőerőműnek járó áfát (mely „lejárt” követelés érvényesítéséért a kereset benyújtása előtt a Hőerőmű semmilyen lépést nem tett.) Az indítványozó a fegyveregyenlőség elvének sérelmét látta abban, hogy a Kúria az alperesek terhére rótta a bizonyítás elmulasztását olyan kérdésben, aminek bizonyítására őket az eljárás során nem is hívták fel.
[16] Az indítványozó az indokolt döntéshez való jogának sérelmére is hivatkozott, mert a Kúria nem indokolta meg a döntését abban a vonatkozásban, hogy miért tartotta a jóerkölcsbe ütközőnek azt a szerződést, amelynek révén az I. r. alperes saját veszteségei minimalizálására törekedett.
[17] Az indítványozó szerint a tulajdonhoz való jogát sérti, hogy a támadott ítélet korlátozza a rendelkezéshez való jogát ellenszolgáltatás és lényegi indokolás nélkül. Az indítványozó azzal érvelt, hogy a Kúria ítélete, illetve a jogerős ítélet megfosztotta őt a (Hőerőművel szembeni) követeléstől mint vagyonelemtől, és ismét adósi pozícióba helyezte az I. r. alperessel szemben, miközben az I. r. alperessel szemben kötelezettségét a 2013-ban létrejött szerződésben foglaltak szerint teljesítette. Ekként sérült az indítványozó rendelkezési joga a vagyoni értékű jogát érintően.
[18] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kell vizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[19] Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben benyújtott panaszában (a Kúria ítéletét az indítványozó jogi képviselője 2017. december 20-án vette át, alkotmányjogi panaszát 2018. február 19-én nyújtotta be az elsőfokú bíróságon) az ügy érdemében hozott, rendes jogorvoslattal nem támadható kúriai ítéletet, illetve a kúriai ítélet által hatályában fenntartott jogerős ítéletet támadta. A kérelmező az alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége – mivel a támadott kúriai ítélettel lezárt perben alperes volt – fennáll.
[20] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {lásd pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[21] 2.1. Az indítványozó a Kúria támadott ítélete kapcsán mindenekelőtt a tisztességes eljáráshoz, illetve a pártatlan bírósághoz való joga sérelmére hivatkozott annak kapcsán, hogy az eljáró tanács összetétele a kúriai eljárás folyamán megváltozott.
[22] Az Alkotmánybíróság az eljáró tanács összetételének megváltozását érintő kérdés kapcsán beszerezte a Kúria elnökének véleményét. A Kúria elnöke amellett, hogy korábbi tanácselnökök nyugállományba vonulásával indokolta az eljáró tanács(ok) összetételének szükségszerű megváltoztatását, arra is hivatkozott, hogy a Kúria az alkotmányjogi panasszal érintett ügyben tárgyaláson hozott ítéletet, s a felek a tárgyaláson – noha erre lehetőségük lett volna – az eljáró tanács összetételét érintő kifogást nem terjesztettek elő. Alkotmányjogi panaszában maga az indítványozó sem állította, hogy a tárgyaláson a kúriai tanács összetételét érintő kifogással élt volna, amit a Kúria legkésőbb az eljárást befejező határozatában, azaz az alkotmányjogi panasszal támadott ítéletében – figyelemmel az ügyben alkalmazott polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 114. §-ára és 270. § (1) bekezdésére – elbírált volna.
[23] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet fordulhat alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A jelen esetben az indítványozó az alkotmányjogi panaszában nem az ügy érdemében hozott döntésből vagy a bírósági eljárást befejező döntésből származó jogsérelmet akart orvosolni. Indítványa e része ezért nem felel meg az Abtv. 27. §-ában foglaltaknak. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság e vonatkozásban az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 27. §-a és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
[24] 2.2. Az indítványozó sérelmezte azt is, hogy a jóerkölcsbe ütközés fogalmának alapos vizsgálata nélkül hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet a Kúria. Ennek kapcsán az indítványozó az indokolt döntéshez való jogának sérelmét állította, mert szerinte a Kúria nem indokolta meg döntését. Az indítványozó továbbá a fegyveregyenlőség elvének sérelmét is állította, mivel a Kúria az indítványozó terhére rótta a bizonyítás elmulasztását a jóerkölcsbe ütközés kérdésében, noha e bizonyításra az indítványozót az eljárás során nem hívták fel.
[25] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatának megfelelően csak az ítéletek alkotmányossági felülvizsgálatát végzi, nem minősül az általános hatáskörű bírósági szervezetrendszer egyik felülbírálati fórumának, az alkotmányjogi panasszal kapcsolatos hatásköre is – az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának védelmén keresztül – az Alaptörvény védelmét biztosítja. Önmagukban a bíróságok által előidézett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[26] Az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a perorvoslati bíróság jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]}. A bizonyítási eljárás lefolytatása, a bizonyítékok értékelése és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve annak bizonyos fokú felülvizsgálata a jogorvoslati eljárás(ok) során az eljáró bíróságok, végső soron a Kúria feladata. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára az Alkotmánybíróság nem rendelkezik felhatalmazással. A bíróság ezen értékelő tevékenysége nem lehet alkotmányossági vizsgálat tárgya {21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [24], 3013/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [18]; 3221/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [14]–[15], 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}.
[27] A fentieket figyelembe véve az alkotmányjogi panasz e vonatkozásban nem tett eleget a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában előírt feltételének. Ezért az indítvány e részét az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
[28] 2.3. Az indítványozó a tulajdonhoz való jogának sérelmére hivatkozott a Kúria által hatályában fenntartott jogerős ítélet kapcsán. Szerinte a támadott ítélet megfosztotta őt a (Hőerőművel szembeni) követeléstől mint vagyonelemtől, és ismét adósi pozícióba helyezte az I. r. alperessel szemben, amelynek következtében vagyoni értékű jogát érintő rendelkezési joga sérelmét állította.
[29] A Kúria felülvizsgálati ítéletében rámutat: „Kereseti kérelem nélkül nem merült fel az ügyben az érvénytelenség általánost meghaladó, további jogkövetkezményeinek alkalmazása az érvénytelen szerződést kötő felek jogviszonyának rendezésével.” Erre figyelemmel a Kúria által hatályában fenntartott jogerős ítélet kizárólag az alperesek engedményezési szerződésének semmisségét (érvénytelenségét) állapította meg, de nem rendelkezett az alperesek egymás közötti jogviszonyáról, és nem következik a támadott ítéletből az sem, hogy megfosztotta volna az indítványozót a követeléstől. Az indítványozó rendelkezési jogának, illetve tulajdonhoz való jogának vélt sérelme tehát magával a támadott ítélettel nem hozható összefüggésbe. Ezért az Alkotmánybíróság a konkrét indítvány alapján nem vizsgálta az indítványozó tulajdonhoz való jogának a bírói döntéssel kapcsolatban előadott vélt, a bírói döntésből valójában nem következő sérelmét.
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |