A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.III.1.512/2014/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] 1.1. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 27.B.VII.25514/2010/68. számú ítéletével bűnösnek mondta ki az indítványozót közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében, valamint testi sértés bűntettének kísérletében. A bíróság nyolc hónap börtönbüntetést szabott ki, amelynek végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztette. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 32.Bf.9060/2012/12. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[3] A tényállás szerint az indítványozót az egyik metróállomáson ellenőrizték, hogy érvényes jeggyel rendelkezik-e. A jegy átadását követően az indítványozó továbbhaladt, a másik ellenőr feltartóztatta, ennek következtében az indítványozó indulatossá vált, és ököllel arcul ütötte, majd combon rúgta az ellenőrt. A bántalmazás következtében a sértett arcán és orrán nyolc napon belül gyógyuló zúzódásos sérülés keletkezett.
[4] Az indítványozó tagadta bűnösségét, jogos védelmi helyzetre hivatkozott. Nem volt számára világos, hogy az általa bántalmazott személy BKV jegyellenőr, mert nem látott rajta karszalagot, így szerinte közfeladatot ellátó személynek nem minősíthető.
[5] A bíróság a bizonyítékok mérlegelése nyomán arra az álláspontra jutott, hogy az indítványozó védekezését, miszerint ő jogos védelmi helyzetben cselekedett, nem fogadja el. A megállapított tényállás alapján a bíróságnak valójában arra kellett választ adnia, hogy a jegyellenőr feltartóztató magatartása (kezének az indítványozó elé nyújtása) olyan súlyú szabálytalanságnak tekinthető-e, ami az egész intézkedést jogszerűtlenné teszi.
[6] A bírói gyakorlat szerint a közfeladatot ellátó személy intézkedése akkor tekinthető jogszerűtlennek, ha az első látásra, minden mérlegelés és kétség nélkül megállapíthatóan, félreismerhetetlenül jogellenes. Az ügyben eljárt bíróság megítélése szerint a sértett nem lépte át ezt a határt, sőt cselekvése meg sem közelítette azt. Ezért a bíróság az indítványozó védekezését elvetette, és a 22. B.21.409/2013/70. számú ítéletével megállapította bűnösségét közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében, valamint testi sértés bűntettének kísérletében, amely miatt pénzbüntetést szabott ki.
[7] Az indítványozó és védője felmentés végett jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Főügyészség indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az ítélet személyi részében az indítványozót büntetett előéletűként tüntesse fel, amelynek a Fővárosi Törvényszék eleget téve rögzítette, hogy az indítványozót korábban (1999-ben) már elítélték közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette miatt.
[8] A másodfokú bíróság a 24.Bf.7103/2014/5. számú végzésének indokolásában hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság hiánytalan és pontos, téves következtetésektől mentes tényállást állapított meg. Elismerte továbbá azt is, hogy az elsőfokú bíróság a vád tárgyává tett két cselekmény szempontjából helyesen vizsgálta az intézkedés jogszerűségét, valamint a jogos védelmi helyzetet. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét – a lényeget nem érintő kisebb szövegpontosításokkal – helybenhagyta.
[9] Az indítványozó védője felülvizsgálati indítványt nyújtott be, amelyet a Kúria elbírálva, az ügyben eljárt bíróságok határozatait hatályukban fenntartotta.
[10] A Kúria Bfv.III.1.512/2014/6. számú végzése indokolásában rámutatott, hogy a tömegközlekedési eszközök igénybe vétele során nem pusztán az utazási feltételek irányadóak, hanem a polgári jog általános szabályaként érvényesülnie kell a felek kölcsönös együttműködése elvének is. A törvényben szabályozott együttműködési kötelezettség ebből fakadóan a konkrét esetkörben akkor teljesül, ha az utas menetjegye ellenőrzésének befejezéséig az ellenőrzés helyét nem hagyja el.
[11] A jogos védelmi helyzettel összefüggésben a Kúria hangsúlyozta, hogy az indítványozó a tényállástól eltérő körülményekre hivatkozott, ami felülvizsgálat tárgyát nem képezheti.
[12] 1.2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszban kifejtett álláspontja szerint a Kúria a felülvizsgálati eljárás során legalizálta a vele szemben a sértett által tanúsított alkotmányellenes magatartást, amely a szabadsághoz és ezzel kapcsolatosan a szabad mozgáshoz való joga megsértésében nyilvánult meg (a jegyellenőr általi feltartóztatás). Az indítványozó úgy véli, hogy miután alkotmányos jogában sértette meg a közlekedési vállalat munkatársa, így annak intézkedése nem is lehet jogszerű. Ezen túlmenően még a tisztességes eljáráshoz való jogában is megsértette a jegyellenőr, mert a köztük fennálló szerződéssel ellentétesen járt el, amit szintén legalizált a Kúria döntése. Így – vonja le a konzekvenciát az indítványozó – kétszeresen is alkotmányellenes cselekedetet legalizált a bíró, vagyis az alkotmányellenes eljárás jogszerűnek minősítésével maga is alkotmányellenesen cselekedett.
[13] Az indítványozó szerint azért is sérül a tisztességes eljáráshoz való joga, mert ha nincs az utazási feltételekben írott szabály arra nézve, hogy mi az utas kötelessége a jegy átadását követően, akkor nem is lehet azt megkövetelni, illetve annak elmaradása esetén az eljárásban azt terhére róni.
[14] A személyi szabadsággal és a szabad mozgással összefüggésben egy sor alkotmánybírósági határozatra és egy ombudsmani jelentésre hivatkozik, majd kijelenti: az Alkotmányban biztosított szabad mozgásában korlátozta őt a sértett.
[15] Az általa alkotmányellenesnek tartott jogszabályok közé sorol szakszolgálati rendelkezést, utazási feltételeket, valamint etikai és viselkedési kódexet. A Kúria szerinte ezekre alapozta döntését, amellyel a fentieken túlmenően megsértette a nullum crimen sine lege elvét is. Megjegyzi, hogy a Kúria azon megállapítása, miszerint a jegyellenőr karjának felemelése a jegyellenőrzést követően történt volna, a jogállamisággal összeegyeztethetetlen.
[16] 1.3. Az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlásra szólította fel az indítványozót, amelyben tájékoztatta, hogy az általa alkotmányellenesnek vélt rendelkezések nem minősülnek jogszabálynak, így az Alkotmánybíróságnak nincs vizsgálati jogosultsága velük szemben. Tájékoztatást adott továbbá arról, hogy a beadvány nem tartalmaz kellő alkotmányossági szempontú indokolást arra nézve, hogy a támadott határozat az Alaptörvényben biztosított jogát mennyiben és miért sérti.
[17] Az indítványozó válaszában visszavonta indítványának az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított részét, ugyanakkor megerősítette az Abtv. 27. § alapján előterjesztett kérelmét. Állította, hogy személyes alkotmányos jogai közül sérült az Alaptörvény IV. cikkében biztosított szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jog, a XVIII. cikk (1) bekezdés szerinti szabad mozgáshoz való jog, a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes tárgyaláshoz való jog. Hivatkozott továbbá az Alaptörvény V. cikkére (a jogtalan támadás elhárítása), valamint a XXVIII. cikk (4) bekezdésére (nullum crimen sine lege elve).
[18] Sérelmének indokolásaként kifejtette, hogy az általa utasként megismerhető kötelezettségek betartásával egyúttal a Kúria által hivatkozott kölcsönös együttműködési kötelezettségnek is eleget tett. Szerinte téves a Kúria érvelése, hogy köteles lett volna megvárni a jegyellenőrzés végét, mert ilyen kötelezettség – az érvényes menetjegy átadásán túl – őt nem terhelte. A Kúria ezen téves értelmezésével legalizálta a jegyellenőr mint közfeladatot ellátó személy magatartásának jogszerűségét. Így sérült mind a tisztességes eljáráshoz való joga, mind pedig a szabad mozgáshoz való joga.
[19] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. Ennek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi – formai és tartalmi – feltételeknek.
[20] 2.1. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése alapján az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az (1b) bekezdés meghatározza, hogy mikor határozott a kérelem, azaz megfelel-e a formai követelményeknek. Az eljáró tanács megállapította, hogy az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá az indítványozó jogosultságát megalapozó rendelkezést (Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz). Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést. Az indítvány kifejezett kérelmet tartalmaz a bírói döntés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára. Az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglalt hatvan napos határidőn belül nyújtották be.
[21] 2.2. A befogadásról való döntéskor az indítvány tartalmi vizsgálata során az Alkotmánybíróság különösen az Abtv. 26–27. § szerinti érintettségét, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket vizsgálja. Az eljáró tanács megállapította, hogy az indítványt az Abtv. 27. §-a szerinti benyújtásra jogosult és érintett személy nyújtotta be jogorvoslati joga kimerítését követően.
[22] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az Alkotmánybíróság e feltétellel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak, ugyanis az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza {elsőként lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]; 8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [54]; legutóbb megerősítette: 3012/2016. (I. 25.) AB végzés Indokolás [11]}. Az Alkotmánybíróság így a bírói döntések felülvizsgálata során az Alaptörvényben és az elfogadott nemzetközi emberi jogi egyezményekben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja {erről lásd: 8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [55]; 13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [51]}. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, és az abból levont következtetés megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {elsőként lásd: 3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [12] és 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; legutóbb megerősítette: 3012/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [11]}.
[23] A jelen ügyben ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság azt emeli ki, hogy az indítványozó által támadott kúriai döntés tárgya közvetlenül nem a sértetti feltartóztatás jogszerűsége volt (aminek hiányára az alkotmányjogi panasz alapul), hanem az indítványozó által elkövetett bűncselekmény miatt lefolytatott eljárás szabályszerűsége, az indítványozó büntetőjogi felelősségre vonásának megfelelősége. A tényállás megállapítása, az elkövetői magatartás minősítése és a sértetti közrehatás értékelése ebben az ügyben is a bíróságok feladata, így annak felülmérlegelését az Alkotmánybíróság nem végezheti el.
[24] 3. Az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtettek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz az Abtv. 29. §-ában előírt olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna. Az Alkotmánybíróság nem észlelt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet sem, így az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában támasztott követelménynek, ezért nem fogadható be.
[25] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak szerint eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró |
. |