A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 52.Pkf.630.097/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó képviseletében ügyvédje terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróságnál.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kérte a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 52.Pkf.630.097/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az alapul fekvő jogvita alapja egy 2007-ben közjegyzői okiratba foglalt kezességi szerződés, amelyet az indítványozó kötött, biztosítékul egy gazdasági társaság és egy kereskedelmi bank között létrejött hitel- és folyószámlahitel szerződéshez. A közjegyző a kezességi szerződést – 2011 augusztusában – a bírósági végrehajtásról szóló 1993. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.)
23/C. §-a alapján végrehajtási záradékkal látta el. Az végrehajtási eljárás során az önálló bírósági végrehajtó 222 787 625 Ft megfizetésére szólította fel az indítványozót.
[3] Az indítványozó kérte a végrehajtási záradék törlését, amelynek a közjegyző részben eleget tett, oly módon, hogy a folyószámlahitel szerződésre vonatkozóan törölte a végrehajtási záradékot, de a hitelszerződés vonatkozásában nem. A közjegyző végzése ellen az indítványozó fellebbezést nyújtott be, azt azonban nem a közjegyző útján terjesztette a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság elé, hanem közvetlenül a bíróságnak küldte meg. A bíróság a fellebbezést továbbította a közjegyzőnek, aki azt az 11016/Ü/2575/2011/5. számú végzésével elkésettségére hivatkozva elutasította. Az indítványozó a közjegyző fenti végzésével szemben fellebbezést és igazolási kérelmet terjesztett a Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: Törvényszék) elé. A Törvényszék először az igazolási kérelem tárgyában hozott döntést, azt 52.Pkf.631.556/2012/2. számú végzésével elutasította, amelyet a fellebbezés folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla 3.Pkf.26.338/2012/1. számú végzésével helybenhagyott. Ezt követően a Törvényszék mint másodfokú bíróság 52.Pkf.630.097/2013/2. számú végzésével elutasította a közjegyző 11016/Ü/2575/2011/5. számú végzése elleni fellebbezést.
[4] A Törvényszék megállapította, hogy a közjegyző helyesen járt el, amikor a hozzá elkésetten érkezett fellebbezést elutasította. Az indítványozó a Törvényszék e határozatának alkotmányossági felülvizsgálatát kérte, mivel álláspontja szerint az sérti a jogorvoslathoz való jogát. A bíróság végzése ugyanis „indokolatlanul és törvénysértő módon teljes egészében” elvonta a jogorvoslat lehetőségét, arra hivatkozással, hogy fellebbezést nem a megfelelő fórumnál terjesztette elő. Az indítványozó szerint a közjegyző tájékoztatása a jogorvoslati lehetőségről egy laikus számára nem volt egyértelmű, hiszen a „Fővárosi Bírósághoz címzett” kitétel alapján joggal feltételezhette, hogy a fellebbezést nem a közjegyzőnél kell előterjesztenie, és a Vht. sem szabályozza egyértelműen, hogy a fellebbezést hol kell benyújtani. Az indítványozó szerint a bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait is megsértette, amikor a – nála egyébként időben előterjesztett – fellebbezést elkésettként kezelte. Álláspontja szerint a bíróságnak – tekintettel a Pp. 239. §-ra – alkalmaznia kellett volna a Pp.-nek a keresetlevél áttételére vonatkozó 129. §-át, azaz fellebbezésének a közjegyzőhöz való megküldését áttételként kellett volna kezelni, és ennek megfelelően úgy kellett volna tekinteni, mintha azt eleve a közjegyzőnél terjesztette volna elő.
[5] Az indítványozó szerint a Pp. és a Vht. sem zárja ki, hogy a fellebbezés során ne lehetne alkalmazni a Pp.-nek a keresetlevél áttételére vonatkozó szabályait. A Törvényszék ennek megfelelően nem adta kellő indokát az elkésettség megállapításnak, ráadásul konkrét jogszabályi hivatkozás helyett – törvénysértő módon – pusztán egy bírósági határozatra (BH2001. 47.) alapozta döntését. A fentiek alapján az indítványozó úgy véli, hogy a Törvényszék – a jogszabálysértő közjegyzői végzést jóváhagyó – végzésével teljes egészében elvonta a jogorvoslathoz való jogát, így megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdését. Az indítványozó – tekintettel a fentiekre – kérte a Fővárosi Törvényszék 52.Pkf.630.097/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, indítványozta továbbá a végzés végrehajtásának felfüggesztését az alkotmánybírósági eljárás befejezéséig.
[6] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai követelményeknek.
[7] Az Abtv. 53. § (2) bekezdése szerint az Abtv. 26. § (1) bekezdése, illetve a 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybíróságnak címezve benyújtani. Jelen ügyben, nemperes eljárás keretében első fokon a közjegyző járt el, akinek eljárása – a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján – a (járás)bíróság eljárásával, határozata pedig a bíróság határozatával azonos hatályú [ezt támasztja alá a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 172. § (1) bekezdése; az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 1. § (2) bekezdése és 13. § (1) bekezdése; valamint a Vht. 31/E. § (1)–(2) bekezdése]. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a közjegyzőnél előterjesztett alkotmányjogi panaszt – a fentiekre tekintettel – úgy kell kezelni, mintha azt – az Abtv. 53. § (2) bekezdése szerint – az ügyben eljáró elsőfokú bíróságnál terjesztették volna elő.
[8] Az alkotmányjogi panasz egyebekben az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt további formai követelményeknek megfelelt.
[9] Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság tartalmi követelményeinek, így különösen az Abtv. 26–27. § és 29–31. § szerinti feltételeknek. Az Abtv. 27. §-a szerint az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés sérti az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 29. §-a szerint pedig az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy az ügyben felmerült alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[10] Az indítványozó álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék 52.Pkf.630.097/2013/2. számú végzésével teljes egészében elvonta a jogorvoslathoz való jogát, arra hivatkozva, hogy „fellebbezését nem a megfelelő helyen terjesztette elő”.
[11] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van jogköre, a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}.
[12] Az indítványozó panaszában valójában azt sérelmezte, hogy ügyében a Törvényszék a Pp. 239. §-a alapján nem alkalmazta a Pp. 129. § (3) bekezdését, azaz fellebbezését nem tette át az elsőfokú bíróság hatáskörében eljáró illetékes közjegyzőhöz.
[13] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogorvoslathoz való jog a jogszerűen előterjesztett jogorvoslati kérelem elbírálását foglalja magában. Önmagában az a tény, hogy a peres fél – a jog nem tudása okán – a helyes jogorvoslati tájékoztatás ellenére nem a megfelelő helyen terjeszti elő fellebbezését, és emiatt a jogorvoslatra nyitva álló határidőt elmulasztja, nem jelenti a jogorvoslathoz való jog sérelmét. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a keresetlevél áttételére vonatkozó perrendtartási szabályok nem alkalmazhatók automatikusan a fellebbezés tekintetében, figyelemmel kell lenni az eljárási szabályok céljára is. A keresetlevél benyújtása ugyanis a bíróság előtti jogérvényesítés, illetve a polgári eljárás megindításának kezdő időpontja. Ekkor a perrendtartási szabályok mintegy hozzásegítik a felet, hogy igénye a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz jusson el akkor is, ha valamilyen oknál fogva nem ott került előterjesztésre. Ez az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített, a bírósághoz való fordulást garantáló jogból következik. A jogalkotó ezen alkotmányos jog érvényesülését biztosítva teszi lehetővé a polgári eljárásban – ilyenkor is csak bizonyos feltételek teljesülése esetén – a nem a jogszabályok által előírt bíróságnál előterjesztett keresetlevél áttételét a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz. Az első fokú döntés meghozatalakor a felek részletes kioktatást kapnak a jogorvoslati lehetőségeikről, így tudatában vannak, hogy a sérelmezett határozat elleni jogorvoslatra irányuló kérelmüket milyen határidővel, mely bíróságon és mely bíróságnak címezve terjeszthetik elő. Az eljárás ezen szakaszában a felek viselik annak felelősségét, hogy jogorvoslati igényüket a jogszabályszerű jogorvoslati záradéknak megfelelően terjesszék elő. Amennyiben azonban a jogorvoslati kérelem a felek – nem menthető – hibájából nem a vonatkozó eljárási szabályokkal összhangban lévő jogorvoslati záradéknak megfelelően kerül előterjesztésre, az nem érinti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való alapvető jog tartalmát, és ezért a fellebbezés lehetőségét.
[14] Az indítvány a fentiek alapján tehát nem tartalmaz olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[15] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-a szerinti feltételeknek, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
[16] 3. Az indítványozó – az Abtv. 61. §-a alapján – ideiglenes intézkedésként kérte a kifogásolt döntés végrehajtásának felfüggesztését (valójában a végrehajtási eljárás felfüggesztését) is az Alkotmánybíróságtól, tekintettel arra, hogy az annak alapján folyó végrehajtási eljárás súlyos és helyrehozhatatlan gazdasági és pénzügyi hátránnyal fenyegeti. Tekintettel arra, hogy a Fővárosi Törvényszék 52.Pkf.636.330/2013/2. számú végzésével a kifogásolt végrehajtási záradékot törölte, az ideiglenes intézkedés elrendelésének feltételei nem állnak fenn.
[17] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Fővárosi Törvényszék 52.Pkf.630.097/2013/2. számú végzésével formai okból utasította el a fellebbezés elbírálását, ezért a végzés végrehajtásának felfüggesztése értelmezhetetlen, amennyiben arra mégis sor került volna, az a végrehajtási eljárás lefolytatását nem akadályozta volna.
Dr. Kovács Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró |
. |