A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában – Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet 106/A. § (4)–(5) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a jogszabály alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A Fővárosi Törvényszék bírája (a továbbiakban: indítványozó) 52.K.702.681/2024/13-II. számú végzésével – az előtte 52.K.702.681/2024. számon folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja, továbbá az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján bírói kezdeményezéssel fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 106/A. § (4)–(5) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] 2. Az indítvány alapjául szolgáló ügynek a bírói kezdeményezés szempontjából lényeges elemei az alábbiak szerint foglalhatók össze.
[3] 2.1. Az alapul fekvő ideiglenes forgalmi engedély visszavonása tárgyú közigazgatási perben megállapított tényállás szerint a Budapesti Rendőr-főkapitányság XVIII. Kerületi Rendőrkapitányság Rendészeti Osztály Körzeti Megbízott Alosztály intézkedő rendőre (a továbbiakban: intézkedő rendőr) 2024. május 4-én a XVIII. kerületben közúti ellenőrzés alá vonta a felperes gazdasági társaság ügyvezetője által vezetett ideiglenes forgalmi rendszámmal rendelkező Lexus típusú személygépjárművet. A gépjárműben a vezetőn kívül annak felesége és két kiskorú gyermeke tartózkodott. Az intézkedő rendőr a részére átadott okmányokból, valamint a központi gépjármű-nyilvántartás adataiból megállapította, hogy a gépjárművet kérelemre a forgalomból kivonták, a 2024. október 13-ig érvényes ideiglenes hatósági jelzést a felperes mint 2023. szeptember 1-jétől új tulajdonos gépjárműkereskedő váltotta ki. Az ideiglenes hatósági jelzés kiadásának jogcíme a Korm. rendelet 63/A. § (2) bekezdés 8. pontja volt, mely szerint a közlekedési igazgatási hatóság kérelemre „I” betűjelű ideiglenes rendszámtáblát ad ki: a fő tevékenysége szerint gépjármű-kereskedelemre jogosult gazdálkodó szervezetnek a még forgalomba nem helyezett vagy forgalomból kérelemre ideiglenesen kivont jármű kereskedelmi célból történő szállítására, továbbá kereskedelmi célú kipróbálására. Az intézkedő rendőr arra hivatkozva, hogy a közúti forgalomban ideiglenes forgalomban tartási engedéllyel rendelkező járműben a felperesi ügyvezetőn kívül a családja is tartózkodott, nem látta igazoltnak, hogy a felperes ügyvezető a gépjárművet a jogszabályban meghatározott feltételekkel egyezően használja. Erre tekintettel a gépjármű ideiglenes forgalomban tartási engedélyét, az ahhoz tartozó két darab hatósági jelzést, valamint a gépjármű indítási naplóját a helyszínen elvette, egyúttal tájékoztatta a felperes ügyvezetőjét, hogy szabálysértési feljelentést tesz ellene, illetve arról, hogy a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 92. §-a alapján a rendőri intézkedés ellen panasszal élhet.
[4] 2.2. A Budapesti Rendőr-főkapitányság XVIII. Kerületi Rendőrkapitányság Rendészeti Osztálya a Korm. rendelet 96. §-a alapján 2024. május 7-én kiadmányozott 01180/10317/2024.id. ügyszámú szabálysértési feljelentésével egyidejűleg megküldte a Budapest Főváros Kormányhivatala XVIII. Kerületi Hivatal alpereshez (a továbbiakban: alperes) a gépjármű ideiglenes forgalomban tartási engedélyét, az ahhoz tartozó két darab hatósági jelzést és a gépjármű indítási naplóját.
[5] Az alperes BP-18/005/12400-2/2024. számú határozatával a felperes részére kiadott ideiglenes rendszámtáblát, az ideiglenes forgalmi engedélyt és az indítási naplót a helyszíni elvétel időpontjától – vagyis 2024. május 4-től – számított egy évre visszavonta és elrendelte a visszavonás tényének a nyilvántartásba történő bejegyzését. Egyúttal kimondta, hogy a visszavonás időtartamának lejártáig a visszavont rendszámtábla jogosítottja részére újabb rendszámtábla nem engedélyezhető. A határozat indokolása szerint az alperes a rendőrségi feljelentésben foglaltakból megállapította, hogy a gépjárművet vezető felperesi ügyvezető a járművet nem kereskedelmi célú szállításra, vagy kipróbálásra használta. A fentieken túl az alperesi határozat ismertette az eljárása alapjául szolgáló jogszabályi – beleértve az indítványozó bíró által támadott Korm. rendeleti – rendelkezéseket.
[6] 3. A határozat ellen a felperes terjesztett elő keresetet, melyben kérte a határozat hatályon kívül helyezését, majd a bíróságra 2025. január 12-én érkezett kérelmében indítványozta, hogy a bíróság az Alkotmánybíróság normakontroll eljárását kezdeményezze.
[7] A határozat ellen benyújtott kereset folytán – ideiglenes forgalmi engedély visszavonása tárgyában – indult közigazgatási eljárás felfüggesztése mellett az indítványozó bíró a Korm. rendelet 106/A. § (4)–(5) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott rendelkezések alapján az alperesnek nincsen más lehetősége, az ideiglenes rendszámtáblákat, az ideiglenes forgalmi engedélyt és az indítási naplót egy évre vissza kell vonnia. Az indítványozó bíró szerint a támadott rendelkezések sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésében rögzített ártatlanság vélelme elvét.
[8] Az indítványozó bíró szerint az ártatlanság vélelme azt jelenti, hogy az eljárás alá vont személy hátrányos jogkövetkezményeket felelőssége megállapítása nélkül ne szenvedhessen el. Érvelése szerint a támadott rendelkezések azért sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdését, mert a szabálysértési hatóság, adott esetben a rendőrség feljelentése alapján sújtják az ideiglenes rendszámtábla jogosultját olyan joghátránnyal, melynek folytán okozott jogsérelem utóbb már nem reparálható. Véleménye szerint a feljelentés ténye helyett a szabálysértési felelősség megállapítása mint feltétel alkalmazása lenne az Alaptörvénnyel összhangban. Előadása szerint a Korm. rendelet expressis verbis nem mondja ki, de a rendőrségi feljelentés alapján a közlekedési igazgatási hatóságnak eljárási kötelezettsége keletkezik, tényállás- tisztázási kötelezettsége azonban nem, az alperes hatóságnak kizárólag arra van módja a Korm. rendelet alapján, hogy az ideiglenes rendszámtáblát stb. egy évre bevonja.
[9] Az indítványozó bíró szerint a támadott rendelkezések azért alaptörvény-ellenesek, mert olyan joghátrány alkalmazását teszik lehetővé a rendőrségi feljelentés (és nem szabálysértés elkövetésének bírósági megállapítása) alapján az adott egy éves eltiltás időtartamán belül, melyek utóbb nem reparálhatók (több ideiglenes rendszámtábla esetén az összes visszavonása, illetve az időtartam lejártáig újabb rendszámtábla nem engedélyezhető a visszavont jogosítottja számára). Vagyis az indítványozó bíró szerint abban az esetben, ha utóbb ártatlannak bizonyul az eljárás alá vont személy, és a szabálysértési eljárást a bíróság utóbb megszünteti, az addig okozott joghátrányok szerinte már nem reparálhatók. Az indítványozó bíró nem azt tartja sérelmesnek, hogy a rendőrség jogosult az ideiglenes rendszámtáblát a helyszínen elvenni, sem azt, hogy azt a közlekedési hatóság egy évre visszavonja, hanem azt kifogásolja, hogy a jogkövetkezmények alkalmazására a rendőrségi feljelentés alapján kerül sor, nem pedig a szabálysértés elkövetésének bírósági megállapítása alapján.
[10] A fentieken túl az Alaptörvény 28. cikkében foglalt követelményeknek sem felel meg a Korm. rendeletben meghatározott feltételek értelmezése, az indítványozó bíró szerint a Korm. rendelet több helyen homályosan fogalmaz, így például a kereskedelmi célú szállítás, illetve a kipróbálás fogalmait illetően, ennek következtében pedig a szabálysértési hatóság a feljelentésben jogot értelmezhet, melyhez az azonnali joghátrány fűződik.
[11] Az indítványozó bíró az Alaptörvény több rendelkezését is felsorolta, így megjelölte az Alaptörvény T) cikk (2)–(3) bekezdését, az I. cikk (3) bekezdését, XXIV. cikk (1) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdését, azonban ezekkel kapcsolatban semmilyen indokolást vagy alkotmányossági vizsgálatra irányuló kérelmet nem adott elő.
[12] 4. Az Alkotmánybíróság – az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének megfelelően – az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként alkotmányos kötelezettségeit hatáskörei gyakorlása folytán teljesíti {3136/2013. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [7]}. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó ügyeket az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének a)–g) pontjai sorolják fel. Az alkotmányossági vizsgálat során nemcsak az eljárásait kezdeményező indítványok jogalapját köteles vizsgálni, de nem mellőzheti annak vizsgálatát sem, hogy az egyes indítványok formája és tartalma megfelel-e az Alaptörvényben szabályozott típuskényszernek, továbbá a törvényi feltételeknek {lásd: 3058/2015. (III. 1.) AB végzés, Indokolás [9]}.
[13] Az Alkotmánybíróság ezért elsőként a jelen ügyben is azt vizsgálta meg, hogy a bírói kezdeményezés megfelel-e az Abtv.-ben előírt feltételeknek. Az Abtv. 25. § (1) bekezdése szerint, ha a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását. A fentieken túl az Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy az egyedi normakontroll eljárást kezdeményező bírói indítvány megfelel-e az Abtv. 25. §-ában, 51. §-ában, 52. § (1) és (1b) bekezdésében, továbbá az 52. § (4)–(6) bekezdésében foglaltakból következő formai és tartalmi követelményeknek.
[14] Az indítványozó bíró az Abtv. 25. § (1) bekezdésére alapította a kérelmét, amely a Korm. rendelet 106/A. § (4)–(5) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult. Az Alkotmánybíróság erre is figyelemmel vizsgálta, hogy az indítvány a határozott kérelem feltételeinek [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pont] megfelel-e.
[15] Az indítványozó megjelölte azt a törvényi rendelkezést [Abtv. 25. § (1) bekezdés], amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont], és előadta az eljárás megindításának indokait [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezéseket, így a Korm. rendelet 106/A. § (4)–(5) bekezdését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését, nevezetesen az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdését és 28. cikkét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány továbbá kifejezett kérelmet tartalmaz az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont] és indokolást arra vonatkozóan, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezések az indítványozó bíró meglátása szerint miért alaptörvény-ellenesek [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont].
[16] Az Abtv. 25. § (1) bekezdése értelmében a bíró az előtte folyamatban levő egyedi ügyben fordulhat indítvánnyal az Alkotmánybírósághoz akkor, ha a konkrét ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította. Így az egyedi normakontroll eljárásnak további két – egymással összefüggő – feltétele, hogy a bírói kezdeményezés ténybeli alapja a bíró előtt folyamatban lévő egyedi ügy legyen, és a kezdeményezésnek ebben az ügyben alkalmazandó jogszabály vizsgálatára kell irányulnia {3112/2014. (IV. 17.) AB végzés, Indokolás [3]; 3058/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [22]}. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében ugyanis a bírói kezdeményezés mint normakontroll egyedi vagy konkrét jellege az absztrakt utólagos normakontrollhoz képest annyiban szűkebb, hogy az indítványozó bíró csak az ügyben alkalmazott jogszabályt támadhatja meg és részletesen meg kell indokolnia, hogy az adott ügyben valóban szükséges alkalmaznia a támadott jogi normát. Csak ezzel biztosítható ugyanis a kezdeményezés egyedi – konkrét – normakontroll jellege. Az Alkotmánybíróság ezért rámutatott, hogy az „eljáró bíró tehát csak azon jogszabály, illetve jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására tehet indítványt, melyet a konkrét ügy elbírálása során kifejezetten alkalmaznia kell(ene)” {3058/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [22]}.
[17] Az indítványozó bíró szerint a támadott rendelkezések azért sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdését, mert a szabálysértési hatóság, adott esetben a rendőrség feljelentése alapján sújtják az ideiglenes rendszámtábla jogosultját olyan joghátránnyal, melynek folytán okozott jogsérelem utóbb már nem reparálható. Véleménye szerint a feljelentés ténye helyett a szabálysértési felelősség megállapítása mint feltétel alkalmazása lenne az Alaptörvénnyel összhangban.
[18] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben arra a megállapításra jutott, hogy a támadott rendelkezéseket az előtte folyamatban lévő ideiglenes forgalmi engedély visszavonása tárgyában indult közigazgatási eljárásban az indítványozó bírónak közvetlenül nem kell alkalmaznia. A Korm. rendelet 106/A. § (4) bekezdése szerint ugyanis, ha a jogosítottnak több ideiglenes rendszámtáblája van, a közlekedési igazgatási hatóság mindegyik rendszámtáblát visszavonja. A bírósági felülvizsgálattal érintett hatósági határozat azonban kifejezetten rögzíti, hogy a jogosultnak több rendszámtábla nem került kiadásra (lásd: hatósági határozat 3. oldal 2. bekezdés), és az indítványozó bíró beadványában ennek ellenkezőjét nem igazolta. Ugyancsak nem támasztotta alá az indítványozó bíró kellő indokolással a Korm. rendelet 106/A. § (5) bekezdése (és kiemelten annak második fordulata) alkalmazásának szükségességét, mivel ez a rendelkezés kifejezetten arra az esetkörre vonatkozik, hogy a visszavonás időtartamának lejártáig a visszavont rendszámtábla jogosítottja részére újabb rendszámtábla nem engedélyezhető. A rendelkezésre álló iratokból és az indítványból nem állapítható meg arra vonatkozó adat, hogy a jogosult (felperes) ilyen kérelmet egyáltalán benyújtott-e, a hatósági határozat erre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz.
[19] Az Abtv. 52. § (4) bekezdése szerint az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia. Ebből következően, ha a kezdeményező bíró nem állítja, hogy a támadott normát az ügyben alkalmazni kellene, vagy nem mutat rá az alkotmányellenesnek vélt norma és az egyedi ügy kapcsolatára oly módon, hogy az összefüggés az Alkotmánybíróság számára az indítvány tartalmából egyértelműen megállapítható legyen, az alkotmánybírósági eljárás lefolytatásának – az adott norma vonatkozásában – nincs helye {23/2015. (VII. 7.) AB határozat, Indokolás [18]; 3195/2018. (VI. 8. ) AB végzés, Indokolás [11]; 3351/2021. (VII. 23.) AB végzés, Indokolás [21]}.
[20] Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványban megjelölt, a Korm. rendelet támadott rendelkezéseit az indítványozó bírónak a konkrét ügy elbírálása során nem kell alkalmaznia {hasonlóan lásd: 3112/2014. (IV. 17.) AB végzés, Indokolás [3]–[4]; 3378/2024. (X. 18.) AB végzés, Indokolás [15]–[16]}, ezért az indítvány érdemi vizsgálatának nem volt helye.
[21] Az Alkotmánybíróság a fentieken túl továbbá megjegyzi: az indítványozó bírót az Alkotmánybíróság Hivatala hiánypótlásra, illetőleg indítványa kiegészítésére hívta fel, részben arra tekintettel, hogy az indítványban előadott indokolás a bíróság álláspontját kell, hogy tükrözze, és nem a felperesét. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kiegészített indítvány az eredetivel egyező tartalommal immár a bíróság álláspontjaként előadott indokolással kezdeményezi a normakontroll iránti eljárást, azonban lényegét tekintve a „felperes” kifejezés „bíróságra” cserélése mellett továbbra is a felperesi álláspontot adja elő.
[22] Az Alkotmánybíróság korábban más összefüggésben, a támadható jogszabály vonatkozásában kifejtette, hogy az „Abtv. nem teszi lehetővé a bíró számára, hogy utólagos absztrakt normakontrollt kezdeményezzen, a bírói kezdeményezés nem actio popularis” {3193/2014. (VII. 15.) AB végzés, Indokolás [5]}, a megállapítás azonban az indítvány tartalmára is vonatkozik. Az egyedi normakontroll eljárás nem keveredhet az Abtv. 26. § (2) bekezdésében szabályozott közvetlen alkotmányjogi panaszra induló eljárással. Az indítványozó jogosultsága ezért nem ruházható át a felekre vagy más személyre, illetve nem osztható meg velük az általuk készített irat indítványhoz csatolása által, hanem a bírónak magának kell megjelölnie az indítványozási jogosultságát alátámasztó körülményeket, illetve teljesítenie az indítvánnyal szemben az Alaptörvény és az Abtv. által támasztott összes követelményt {3058/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [18]; 3351/2021. (VII. 23.) AB végzés, Indokolás [23]}.
[23] Az indítványozó bíró továbbította az Alkotmánybíróság részére a felperes által a kifogásolt rendelkezések alaptörvény-ellenességének alátámasztására készített előkészítő iratot (kérelmet). Az Alkotmánybíróság a vizsgált esetben hangsúlyozza, hogy a bírói kezdeményezés a felperesi nyilatkozatban foglaltakon alapul, az indítványozó bíró megismételte a felperesi kérelemben foglaltakat, az indítványozói jogosultság ilyen formán való megosztására azonban nincs lehetőség, az nem ruházható át a felekre (jelen esetben a felperesekre). Az indítványnak tartalmi szempontból is teljes egészében az indítványozásra jogosult bírótól kell származnia {3058/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [17]}. Ez felel meg egyébként a peres eljárás feleivel szembeni pártatlanság követelményének is.
[24] 5. Az Alkotmánybíróság az indítványban foglalt kifogások érdemi vizsgálatát a fentiek értelmében mellőzte és az Abtv. 64. § d) pontja alapján a bírói kezdeményezést visszautasította.
Dr. Patyi András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
előadó alkotmánybíró
. | Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
. |
Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró különvéleménye
[25] A Fővárosi Törvényszék indítványának visszautasításával nem értettem egyet, álláspontom szerint az abban foglaltakat az Alkotmánybíróságnak érdemben kellett volna vizsgálnia.
[26] Az indítványozó bíró azért fordult az Alkotmánybírósághoz az előtte folyamatban levő per felfüggesztése mellett, mert a Korm. rendelet 106. § (4) és (5) bekezdése alaptörvény-ellenes.
[27] Míg a Korm. rendelet 106. § (4) bekezdésével összefüggésben elfogadható a végzés érvelése, valóban nem alkalmazták az ügyben, az (5) bekezdéssel összefüggésben ezt – a közigazgatási perben támadott közigazgatási határozat fényében – vitathatónak tartom. A hatósági határozat rendelkező részében ugyanis ez a fordulat szerepel: a „kiadott […] ideiglenes rendszámtáblát, az ideiglenes forgalmi engedélyt és az indítási naplót a helyszíni elvétel időpontjától – 2024. május 4. – számított egy évre visszavonom és elrendelem a visszavonás tényének a nyilvántartásba történő bejegyzését”. Ezen határozat indokolási része a hatósági döntés rendelkező részének alapját képező Korm. rendelet anyagi jogi szabályait be is idézi. Tehát olvasatomban a közigazgatási perben a bíró is e rendelkezés alapján vizsgálja a határozat jogszerűségét.
[28] Emellett véleményem szerint érdemi alkotmányossági vizsgálat alapján lehetett volna megállapítani azt, hogy az ügyben alkalmazott, közigazgatási karakterű, objektív felelősséget megfogalmazni látszó Korm. rendelet 106. § (5) bekezdése összhangban van-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésével, vagyis az ártatlanság vélelmével. Megjegyzendő az is, hogy a szabálysértési felelősség nem nélkülözi a büntetőjogias karaktert sem.
[29] Az Alkotmány hatálya alatt az ártatlanság vélelmét mind a jogirodalom, mind a bírói, alkotmánybírósági gyakorlat alapvetően a büntetőjogban, illetve büntető eljárásjogban alkalmazható alapelvnek tekintette (lásd: 1284/B/1990. AB határozatot). Az Alaptörvény hatálya alatt az Alkotmánybíróság gyakorlatában már a tisztességes eljáráshoz való jogra mint „anyajogra” visszavezethető, azzal logikai kapcsolatban álló jogosultságként tekint rá, vagyis olyan önálló alapjog, amelynek védelmi köre a közigazgatási hatósági ügyekre is kiterjed {lásd például: 3234/2021. (VI. 4.) AB határozat, a továbbiakban: Abh. Indokolás [46]}. Az Abh. megállapítása, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésében deklarált elv „érvényesülése garanciális jelentőségű az eljárás alá vont személy számára. Esszenciája, hogy a felelősség megállapításával járó hátrányos jogkövetkezmények a felelősség megállapítása nélkül nem alkalmazhatók” (Indokolás [50]). A bírói kezdeményezés véleményem szerint éppen ezt a disszonanciát fedezte fel az előtte fekvő üggyel összefüggésben, ezért kérte a testületet ennek feloldására.
[30] Elfogadva azt az érvelést, amely szerint nem minden bírói kezdeményezés felel meg az Abtv. 25. §-a szerinti kritériumoknak, mégis azt gondolom, hogy a bírót segíteni kell az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése szerinti kötelezettsége teljesítésében. Ezért támogatni kell az Alkotmánybíróság és a közigazgatási bíró közötti „dialógust”.
[31] A kezdeményezés által felvetett alkotmányossági kérdés releváns, elbírálásra érdemes. És végül a bírói kezdeményezés érdemi elbírálása megelőzhet egy esetleges későbbi alkotmányjogi panasz eljárást.
Budapest, 2025. június 17.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
. |