Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01205/2013
Első irat érkezett: 07/30/2013
.
Az ügy tárgya: a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.490/2012/3. számú ítéletével, valamint a Fővárosi Törvényszék 62.P.21.337/2011/14. számú ítéletével összefüggő alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 11/12/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Kiss László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozók - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Törvényszék kezesi kötelezettség tárgyában hozott 62.P.21.337/2011/14. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla kapcsolódó 4.Pf.21.490/2012/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérik az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozók vitatják a bíróságok álláspontját, illetve okfejtéseit, sérelmezik továbbá a felperes magatartását. Álláspontjuk szerint az eljárás, illetve a döntések következtében jelentős érdeksérelem, illetve anyagi veszteség érte őket, ezért az ítéletek sértik a tulajdonhoz, illetve emberi méltósághoz való jogukat..
.
Támadott jogi aktus:
    a Fővárosi Törvényszék 62.P.21.337/2011/14. számú ítélete
    a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.490/2012/3. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
M. cikk (2) bekezdés
II. cikk
XIII. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1205_3_2013_ind_kieg.pdfIV_1205_3_2013_ind_kieg.pdfIV_1205_0_2013_inditvany.pdfIV_1205_0_2013_inditvany.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3043/2014. (III. 13.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2014/1432
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: Alaptörvényben biztosított jog sérelme (mint az alkotmányjogi panasz feltétele); alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); alkotmányjogi panasz és a jogsérelem; tulajdonhoz való jog
    .
    A döntés kelte: Budapest, 03/10/2014
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2014.03.11 9:30:00 1. öttagú tanács
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.490/2012/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozók jogi képviselője 2013. július 30-án – az első fokon eljárt bíróság útján, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 27. §-a alapján – alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozók jogi képviselője alkotmányjogi panaszában a Fővárosi Törvényszék 62.P.21.337/2011/14. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.490/2012/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, s ügyfeleinek az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésében, a II. cikkében, a XIII. cikk (1) bekezdésében, a XV. cikk (1) bekezdésében, valamint a XXIV. cikk (1) bekezdésében biztosított jogainak sérelmére hivatkozott.
      [2] Az Alkotmánybíróság főtitkára 2013. augusztus 30-án kelt levelében tájékoztatta az indítványozók jogi képviselőjét, hogy beadványa nem tartalmaz az Abtv. 52. § (1) bekezdésében meghatározott határozott kérelmet, mivel nagyobb részt az ügy ténybeli előzményeit ismertette, azonban azt nem indokolta meg kellően, hogy a támadott ítéletek miért és mennyiben sértik ügyfeleinek az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseiben biztosított jogait. A főtitkár arra is felhívta az indítványozók jogi képviselőjének figyelmét, hogy – bár az Alkotmánybíróság eljárása előtt a jogi képviselet nem kötelező, fellépése ellenére – beadványához nem csatolt megfelelő meghatalmazást.
      [3] Az indítványozók jogi képviselője 2013. szeptember 9-én vette át a főtitkár tájékoztató levelét, majd 2013. október 7-én – határidőben – újabb beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben ügyfeleinek az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított jogainak sérelmére hivatkozott és csatolta ügyfeleitől kapott meghatalmazását.

      [4] 2.1. Az Alkotmánybíróság az indítványozóknak a felhívás folytán kiegészített indítványát megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatósága feltételeinek fennállása szempontjából, és megállapította, hogy az indítványozók érintettsége az ügyben fennállt, tekintettel arra, hogy a perben I.–III. r. alperesként szerepeltek. Az indítványozó közös jogi képviselője a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.490/2012/3. számú – indítvánnyal támadott – jogerős ítéletét 2013. május 13-án vette át, így azt valamennyiükkel szemben kézbesítettnek kell tekinteni; közösen előterjesztett alkotmányjogi panaszukat az Abtv.-ben előírt hatvan napon belül, 2013. július 8-án nyújtották be az elsőfokon eljárt bíróságra, az Alkotmánybíróságnak címezve. Az indítványozók a jogerős ítélet megsemmisítését kérték alkotmányjogi panaszukban [Abtv. 27. §], felülvizsgálati kérelmet nyilatkozatuk szerint nem terjesztettek elő.

      [5] 2.2. Az Abtv. 56. §-a szerint az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, így mindenekelőtt azt, hogy az indítvány megfelel-e az Abtv. 29. §-a szerinti feltételeknek, amely szerint „Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.” Jelen esetben az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amely e feltétel meglétét alátámasztaná. A sérelmezett elsőfokú bírósági ítélet (és az azt helyben hagyó másodfokú ítélet) a felek szerződéses kezesi jogviszonya alapján történt elszámolás következményeként kötelezi az indítványozókat a felperes (hitelviszony jogosultja) javára annak a különbözetnek a megfizetésére, amely a felperes által nyújtott kölcsönösszeg és a fedezetként szolgáló gépkocsik értékesítése után mutatkozott. Az alperesek a perben állították, de kifejezett bírósági felhívás ellenére sem kísérelték meg bizonyítani, hogy a perben vitás gépkocsikat magasabb áron is sikerrel lehetett volna értékesíteni, s így az elszámolás eredményeképpen kötelezettségüket csökkenteni. Emiatt a bíróság bizonyítási kötelezettségük elmulasztása eredményeképpen a felperesi keresetnek megfelelően kötelezte őket a marasztalási összeg és járulékai megfizetésére. Ez a kötelezés azonban – az alperesi indítványozók állításával szemben – nem dologi hatályú kötelezés, hanem az alperesek kezesi jogviszonyával összefüggő kötelmi jogalapon tett marasztalás. Alkotmányjogi szempontból nem látott az Alkotmánybíróság az alpereseket terhelő szerződéses kötelezettség teljesítése és az Alaptörvényben garantált tulajdonhoz való jog között érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, mivel az alperesek bírósági ítéletben való kötelezése kötelmi alapon, kezesi szerződésük alapján történt. Nem jelentős ebből a szempontból az alpereseknek a tulajdonjogi hivatkozása már csak azért sem, mert az elszámolási viszony alapjául szolgáló tulajdoni helyzet változásánál nem az alperesek, hanem a Kft. volt a tulajdonos, tehát ő állíthatna tulajdonjogi sérelmet, amely az alkotmánybírósági vizsgálatnak – más feltételek teljesítése esetén is {l. pl. 3021/2014. (II. 11.) AB végzés, [16]} – alapjául szolgálhatna. Az alpereseknek a bírósági ítéletben rendezett jogviszonya tekintetében nincsen olyan tulajdonjogi elem, amely alapján az Alkotmánybíróság e hivatkozásuk alapján érdemben vizsgálhatta volna alkotmányjogi panaszukat.
      [6] Az indítványozók hivatkoztak alkotmányjogi panaszukban az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésére, amely tekintetben az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatának e körben nincsen helye, mert azt csak az Alaptörvényben biztosított jogra lehetne támasztani. Az Alaptörvény M) cikke az „Alapvetés” fejezeten belül helyezkedik el és nem alapvető jogot garantál. Az Alaptörvény egy-egy, nem az alapvető jogokat tartalmazó fejezetében fellelhető szabályából az Alkotmánybíróság kivételesen Alaptörvényben biztosított jogot vezethet le megfelelő indítvány alapján; jelen esetben azonban erre megfelelő indítvány híján nem volt mód.
      [7] Az indítványozók hivatkoztak alkotmányjogi panaszukban továbbá az emberi méltóság sérelmére (II. cikk), a törvény előtti egyenlőségre (XV. cikk) és a tisztességes eljáráshoz való jogra [XXIV. cikk (1) bekezdés]. E hivatkozások tekintetében azonban nem terjesztettek elő olyan indokolást, amely alapján az alkotmányjogi panasz érdemben elbírálható lett volna.
      [8] Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján – visszautasította.
          Dr. Kovács Péter s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Bragyova András s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Kiss László s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          07/30/2013
          .
          Number of the Decision:
          .
          3043/2014. (III. 13.)
          Date of the decision:
          .
          03/10/2014
          .
          .