English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02130/2020
Első irat érkezett: 12/29/2020
.
Az ügy tárgya: A Kúria Gfv.VII.30.349/2019/5. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (felszámoló felmentése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 03/11/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Törvényszék 24.Fpk.918/2015/250. számú végzése, a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.493/2019/2. számú végzése valamint a Kúria Gfv.VII.30.349/2019/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó a felszámolási eljárásban nyújtott be kérelmet a felszámoló felmentése iránt. Kérelmét az első- és másodfokú bíróság elutasította, a Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta, az Alkotmánybíróság eljárásának, valamint az EUB előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint az eljárás során a bíróságok nem végezték el a felszámoló jogsértő magatartásával kapcsolatos kérelme vizsgálatát, így nem hozhattak jogszerű döntést. Sérelmezi továbbá, hogy a bíróságok az általa előterjesztett tényeket figyelmen kívül hagyták, nem tettek eleget indokolási kötelezettségeiknek, nem folytattak le bizonyítást, így sérül elsődlegesen a tisztességes bírósági eljáráshoz és jogorvoslathoz való joga, a tulajdonhoz, valamint az emberi méltósághoz fűződő joga is..
.
Támadott jogi aktus:
    a Fővárosi Törvényszék 24.Fpk.918/2015/250. számú végzése, a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.493/2019/2. számú végzése valamint a Kúria Gfv.VII.30.349/2019/5. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
Nemzeti Hitvallás
B) cikk (1) bekezdés
R) cikk (1) bekezdés
R) cikk (2) bekezdés
R) cikk (3) bekezdés
I. cikk (2) bekezdés
I. cikk (3) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2130_4_2020_Indkieg.egysz.szerk_anonim.pdfIV_2130_4_2020_Indkieg.egysz.szerk_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3024/2024. (I. 12.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 12/12/2023
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2023.12.12 13:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3024_2024_AB_végzés.pdf3024_2024_AB_végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.349/2019/5. számú végzése, valamint a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény 124. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője útján (dr. Szabó-Nagy Péter ügyvéd) az Alaptörvény
      24. cikk (2) bekezdésének
      c) és d) pontja, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése, valamint 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában a Fővárosi Törvényszék 24.Fpk.918/2015/250. számú végzése, a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 15.Fpkf. 43.493/2019/2. számú jogerős végzése, a Kúria Gfv.VII.30.349/2019/5. számú végzése, valamint a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) 124. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

      [2] 2. Az indítvány benyújtását megelőző bírósági eljárásnak az alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából lényeges elemei a rendelkezésre bocsátott bírósági döntésekben foglaltak szerint a következőképpen foglalhatók össze.

      [3] 2.1. A Fővárosi Törvényszék 2015 márciusában elrendelte egy befektetési vállalkozásként működő zártkörű részvénytársaság felszámolását, felszámolóként egy nonprofit kft.-t (a továbbiakban: Kft.) jelölt ki. 2016 februárjában az indítványozó a Fővárosi Törvényszéken kifogást terjesztett elő a felszámoló mulasztására hivatkozással, valamint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 39. § (5) bekezdése alapján kérte a felszámoló felmentését. A bíróság előbb a felmentés iránti kérelmet, majd a kifogást külön-külön végzéssel elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla a kifogást elutasító végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A megismételt eljárásban az indítványozó a kifogását fenntartotta és kiegészítette, valamint újabb, a felszámoló felmentésére irányuló kérelmet terjesztett elő a Cstv. 39. § (5) bekezdése és 27/A. § (7) bekezdése alapján.
      [4] A bíróság végzésével a kifogást és a felszámoló felmentése iránti kérelmet elutasította, ez utóbbit azzal az indokkal, hogy az indítványozó nem hitelező, illetve e minőségét nem igazolta, ezért a Cstv. 39. § (5) bekezdése alapján a felszámoló felmentése iránti kérelmet nem terjeszthet elő. A Fővárosi Ítélőtábla a végzést a kifogás elutasítására vonatkozó részében helybenhagyta, a felszámoló felmentése iránti kérelem elutasítása tekintetében hatályon kívül helyezte, mivel indoka miatt érdemben nem tartotta vizsgálhatónak ezt a döntést és e körben a bíróságot újabb határozat hozatalára utasította. A bíróság megállapította, hogy az indítványozó hitelezői minősége nem vitás, ezért ezen okból nem volt helye a Cstv. 39. § (5) bekezdésére alapozott kérelem elutasításnak; ezen rendelkezés alkalmazása az indítványozó hitelezői minősége okán nem mellőzhető. Hangsúlyozta, hogy a Cstv. 39. § (5) bekezdésére alapított felszámoló felmentése iránti kérelem ismételt eldöntése során az elsőfokú bíróságnak szem előtt kell tartania, hogy az indítványozó ezen indítványának kezelése nem a kifogásolási eljárás keretei közé tartozik, hanem az adós elleni felszámolási eljárás mint alapügy keretében vizsgálandó és bírálandó el. A felszámoló felmentése iránti kérelem a kifogáshoz képest kívül áll, az a felszámolási eljárás során, önállóan terjeszthető elő az arra jogosult részéről.

      [5] 2.2. Ezen megismételt eljárásban a Fővárosi Törvényszék a felszámoló felmentését azon okból utasította el, hogy a Cstv. 39. § (5) bekezdése szerint a felszámoló felmentésével egyidejűleg a bíróságnak új felszámolót is ki kell jelölnie. A Bszt. 124. § (2) bekezdése alapján azonban a felszámolás alatt álló gazdasági társaság tevékenységi körére (befektetési vállalkozás) tekintettel „kizárólag az MNBtv.-ben meghatározott szervezetek felszámolását végző, nonprofit gazdasági társaság rendelhető ki”, amely gazdasági társaság az aktuális felszámoló, a Kft. A felszámoló felmentése esetén tehát nem kerülhetne sor más felszámoló kijelölésére. A bíróság megállapította, hogy a felszámolási eljárás lefolytatására kizárólagosan jogosult felszámoló szervezet felmentése a jogszabálynál fogva kizárt, így felmentése sem a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésére, sem a 39. § (5) bekezdésére alapítottan nem kezdeményezhető. Mivel a bíróság a felmentés iránti kérelmet a Bszt. 124. § (2) bekezdése alapján utasította el, ezért a Cstv. 39. § (1)–(4) bekezdésében foglaltak teljesülése körében a vizsgálatot mellőzte azzal, hogy az indítványozó hitelezői minőségét megvizsgálta és megállapította annak fennálltát. A bírósági eljárás során az indítványozó kérte, hogy a bíróság az Abtv. 25. § (1) bekezdése alapján kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását; a bíróság ezt a kérelmet is elutasította.

      [6] 2.3. Az indítványozó fellebbezésében részletezte a felszámoló jogsértőnek tartott mulasztásait, amelyekről az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményt kihirdető 1993. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Egyezmény), valamint az Alaptörvény rendelkezései alapján úgy vélte, a bíróságnak akkor is meg kellene állapítania a jogsértést, ha az ügyben valóban csak a Kft. járhat el. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság – álláspontja szerint kellően nem indokolt – döntésével kapcsolatban sérelmezte, hogy a felhívott jogszabályok egyike sem tartalmazza az adott felszámoló megnevezését, ha van is ilyen jogszabály, az ellentétes a Cstv. 39. § (5) bekezdésében foglaltakkal, a bíróságnak pedig arra nincs jogköre, hogy mérlegelje, két törvény közül melyiket alkalmazza. Arra az esetre, amennyiben a másodfokú bíróság azt állapítaná meg, hogy a felszámoló felmentését jogszabály kizárja, ismételten kérte az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését. Az Ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntését – annak helytálló indokai alapján – helybenhagyta. A bíróság hangsúlyozta, hogy a befektetési vállalkozónak minősülő adós esetében a Bszt. 124. § (2) bekezdése alapján kijelölt felszámolóhoz képest másik (új) felszámoló szervezetet kijelölni nem lehetséges, így szükségképpen a felszámoló felmentéséről sem hozható döntés; a felszámoló szükség esetén (akár többször is) pénzbírsággal sújtható. Az Alkotmánybíróság megkeresését nem tartotta indokoltnak.

      [7] 2.4. A végzéssel szemben az indítványozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a Kúriához. Kérelmében az indítványozó arra hivatkozott, hogy a bíróságnak a felszámoló felmentése körében a Cstv. és a Bszt. alapján vizsgálnia kell az állított jogszabálysértéseket, és ha megállapítja azokat, akkor le kell vonnia annak következményét, azaz fel kell mentenie a felszámolót. A jogszabálysértés vizsgálatára és azok megállapítására akkor is köteles a bíróság, ha a következményeket nem tudja levonni. Álláspontja szerint az Alaptörvényt, a – 2007. évi CLXVIII. törvény 4. §-ával a magyar jog részévé tett – Európai Unió Alapjogi Chartáját (a továbbiakban: Charta) és a befektetővédelemre vonatkozó uniós irányelveket is sérti a jogerős végzés azzal, hogy nem vizsgálta az állított jogszabálysértéseket. Javasolta, hogy a Kúria kezdeményezzen egyedi normakontroli eljárást az Alkotmánybíróságon a Cstv. 39. § (5) bekezdésének az ügyben való alkalmazhatatlansága miatt, valamint kérte „az üggyel összefüggésbe hozható” uniós jogi előírások értelmezéséről az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését.
      [8] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet elutasította. Az egyedi normakontroll eljárásra irányuló kérelem kapcsán hangsúlyozta, hogy a Cstv. rendszerében a hitelezők Alaptörvényben is meghatározott jogainak védelmére a felszámoló tevékenységének felügyelete kapcsán a bíróság jogosult, mely vonatkozásban különböző szankciókkal élhet, melyek közül csak egy a felszámoló felmentése. „A felszámoló felmentésének kezdeményezése nem alapjog, a hitelező – amennyiben a felszámoló a tevékenységével kárt okozott a számára – kártérítési perben érvényesítheti az igényét, így a tulajdon védelméhez való jogának sérelme sem állhat fenn”. A Kúria egyetértett a jogerős végzésben kifejtett azon állásponttal, hogy a Cstv. 39. § (5) bekezdése – és így a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése – nem alkalmazható olyan esetben, amikor a felszámolói tisztségre kizárólag a jogszabályban meghatározott egyetlen felszámoló szervezet kerülhet kirendelésre. Ilyenkor az általános rendelkezésnek minősülő Cstv. szabályokhoz képest a különleges adósokra vonatkozó speciális rendelkezéseket kell figyelembe venni, s jóllehet a Bszt. szabályai kifejezetten nem zárják ki a felszámoló felmentését, a szabályozásból következően azonban, mivel nincs más, akit a bíróság új felszámolóként kirendelhetne, a felmentés nem lehetséges. Miután a felszámoló felmentése objektív okból nem lehetséges, a jogkövetkezménye levonhatóságának hiányában nincs helye a felszámoló jogszabálysértő tevékenysége megállapításának sem. A felszámoló magatartásának ellenőrzésére, jogszabálysértése szankcionálására a törvényben biztosított egyéb, a jogerős végzésben is említett jogintézmények alkalmazhatók. Mindezekre tekintettel a Kúria a felülvizsgálati kérelem elutasítása mellett nem tartotta indokoltnak sem az Alkotmánybíróság megkeresését, sem előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.
      [9] 3. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlási felhívását követően az indítványát kiegészítette.
      [10] Az indítványozó mind a bírósági végzések, mind a Bszt. 124. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.
      [11] Álláspontja szerint a végzések és a kifogásolt jogszabályi rendelkezés sértik az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás 16. és 17. pontját, a B) cikk (1) bekezdését, az R) cikk (1), (2) és (3) bekezdését, az I. cikk (2), (3) és (4) bekezdését, a XIII. cikkét, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését, valamint a 28. cikkét. Sértik továbbá az Egyezmény 6. Cikk (1) bekezdését, 10. cikkét, 13. cikkét és az első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkét, valamint a Charta 17. cikkét, 19. cikkét és 47. cikkét. Ennek következtében az indítványozó (mint hitelező) „alapvető jogai válnak érvényesíthetetlenné, különösen sérelmes módon és emberi jogot is sértve érdemi bírósági jogvédelemtől is elzárva”. Nézete szerint sérül „a törvény által, a tulajdonuk feletti védelemre kijelölt felszámoló ellenőrizhetősége, […] felelősségének megállapíthatósága, […] eltiltása a jogsértő magatartás fenntartásától, […] kötelezhetősége arra, hogy állítsa helyre a jogszerű állapotot”. Az indítványozó az Alaptörvényt, illetve nemzetközi és európai uniós jogot sértőnek állította azt, hogy egy bírósági eljárásban ne lehessen megvizsgálni a felszámoló jogsértését és ne lehessen levonni annak kötelezően alkalmazandó jogkövetkezményét amiatt, mert a felszámoló az MNB által egyedüliként kijelölhető gazdasági társaság.
      [12] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét jelenti nézete szerint az, hogy az eljárás alapjául szolgáló kérelmét nem bírálták el a bíróságok egy, a kérelemmel nem érintett körülményre (új felszámoló kijelölésének kötelezettségére) hivatkozva, és nem indokolták meg megfelelően döntésüket. Nézete szerint ez a körülmény az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését is sérti. Az indítványozó álláspontja szerint alapjogai azért is sérültek, mert az Ítélőtábla korábban kötelezően előírta, hogy a Cstv. 39. § (5) bekezdésére alapított kérelmét a folyamatban lévő bírósági eljárásban ne kifogásként, hanem önálló kérelemként, más természetű jogkövetkezmény levonásával, érdemben bírálja el az elsőfokú bíróság; a felszámoló jogsértéseit azonban a korábbi bírósági kötelezés ellenére nem vizsgálták meg. Nézete szerint sérti a jogbiztonság és a tisztességes bírósági eljárás követelményét, hogy két, a Fővárosi Ítélőtábla által azonos ügyben hozott határozat ellentétes egymással. Álláspontja szerint „a jogkövetkezmény alkalmazásának mérlegelését minden esetben és szükségszerűen megelőzi a jogsértések vizsgálata és megállapítása, vagy jogsértés hiányának kimondása, amely az Alaptörvénybe illeszkedő módon nem is mellőzhető semmilyen indokkal”. Állította, hogy kérelmeiben nemcsak a felszámoló felmentését, hanem a jogsértések megállapítását is kérte; a jogsértések vizsgálatát, azok megállapítását, a felszámoló jogsértő magatartástól való eltiltását pedig abban az esetben sem mellőzhetik a bíróságok, ha a jogkövetkezmény (felszámoló felmentése) levonására nincs lehetőségük. A felszámoló tevékenységét ráadásul hivatalból is vizsgálniuk kell a bíróságoknak. Állítása szerint a kérelme előterjesztésének lehetősége csak formális volt, a bíróságok nem biztosítottak tisztességes bírósági eljárást, és hatékony bírói jogvédelmet részére, mivel az eljárás tárgyává tett jogsértésekről, ennek kapcsán jogvédelmi kérelméről az eljárt bíróságok érdemben nem döntöttek.
      [13] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott indítványában kifejtette, kéri a Bszt. 124. § (2) bekezdésében foglaltak kapcsán az alaptörvény-sértés fennállának megállapítását, „annak biztosítása érdekében, hogy a befektetési szolgáltatók esetében csak a jogszerűen működő, MNBtv.-ben meghatározott szervezetek felszámolást végző, nonprofit gazdasági társaság felszámolói kijelölésére kerülhessen sor, és minden esetben biztosított legyen jogsértés esetén a megfelelő jogvédelem és bírósághoz fordulás, tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, valamint a jogsértő módon működő, tevékenykedő felszámoló felmentése és az alaptörvényben biztosított jogok védelme megfelelően érvényesüljön a jogállam és a jogbiztonság keretében.”
      [14] Az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásának 16. és 17. pontja, B) cikk (1) bekezdésének, illetve R) cikk (1)–(3) bekezdésének a sérelmére akként hivatkozott, hogy „[a] Bszt. törvény 124. § (2) által biztosított immunitás, valamint az ennek szellemében eljáró bíróságok végzéseiben foglaltak, így különösen a felelősség vizsgálatának mellőzésén alapuló elutasítás biztosan nem szolgálja, sőt tényként állíthatóan ellehetetleníti az igazság kiteljesedését”. Nézete szerint a Cstv. 39. § (1)-(4) bekezdésében foglaltak a tulajdonjogát és eljárási jogosítványait védik, ezért ennek korlátozására csak egy másik alapjog védelme érdekében lenne lehetőség. „A hitelezők jogainak súlyos megsértése esetére előírt jogkövetkezmény alkalmazásától egyébként nem lehet olyan szabályra hivatkozva eltekinteni, mely nem alapjogot véd, hanem csupán célszerűségi és eljárásjogi indokai vannak vagy lehetnek”.
      [15] Az indítványozó álláspontja szerint a Charta 17., 19. és 47. cikkéből, valamint az Alaptörvény I. cikk (2)–(4) bekezdéséből az következik, hogy mivel a tulajdonhoz való jog és az igazság érvényesülése tényszerűen összekapcsolható a felszámolási eljárás törvényes lefolytatásával, ezért nincs olyan alkotmányos érdek, ami igazolná, hogy a felszámoló kizárólag a Kft. lehessen. Nézete szerint csak az Alkotmánybíróság dönthetett volna arról, hogy a Cstv. 39. § (5) bekezdése és a Bszt. 124. § (2) bekezdése ütközése esetén melyik jogszabályt kell alkalmazni, de ha meg is illette volna a döntés joga a bíróságokat, akkor is a Cstv. rendelkezésének kellett volna elsőbbséget adnia. A bíróságok döntésükkel nemcsak az Alaptörvény és a Charta hivatkozott rendelkezéseit, hanem az Egyezmény 6. cikk (1) pontjában körülírt tisztességes tárgyaláshoz való jogot és Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikke szerinti, a tulajdon védelmét biztositó jogot is megsértették.
      [16] Állítása szerint, mivel a felszámolónak a Cstv. 39. § (1)–(4) bekezdésében megfogalmazott jogsértő tevékenységei ellehetetlenítik a befektetők számára a hatékony jogvédelmet, a bírósági döntések érdemi vizsgálat és indokolás nélkül biztosítják a jogsértő helyzet fennmaradását.
      [17] Nézete szerint az Európai Unió kötelezővé teszi a befektetők és a fogyasztók védelmét, a Bszt. 124. § (2) bekezdése azonban a kizárólagosság megállapításával ellehetetleníti ennek alkotmányos teljesülését.
      [18] Nézete szerint a jogállamiságból az következik, hogy nemcsak egyetlen nonprofit vállalkozást hozhat létre az MNB a befektetési vállalkozások felszámolójának; az viszont nem, hogy ez a vállalkozás megváltoztathatatlanul a Kft. kell hogy legyen.
      [19] Álláspontja szerint „[n]incsen, az Alaptörvénnyel összeegyeztethető olyan jogszerű lehetőség, amely szerint a felszámoló felmentésével szankcionált jogsértés elbírálatlan maradjon, és a bíróság eltekintsen a jogalkotó által kötelezően elrendelt jogszabályi szankció alkalmazásától”. Nézete szerint a bíróságok „jogbiztonságot és jogállami előírást sértő módon tévedtek abban a tekintetben is, hogy a törvényi hely ellentmondásait képes pótolni, ha egy másik törvényi előírással élve a hitelező, egy másik peres eljárásban, kártérítés iránti perben kísérli meg vizsgálni a jelen panasszal érintett alapügyre tartozó, a felszámoló törvényességi felügyeletére kizárólagos hatáskörrel rendelkező bírósági bizonyitást vagy eljárást”. „[K]izárólag a Cstv. tartalmazza azon törvényi garanciákat, amely a jogvédelem által elvárt határidőkkel és a jogsértő tevékenység azonnali, hatékony megszüntetésének lehetőségével is bír. Bármely más eljárás, csak a már visszavonhatatlanul bekövetkezett károk valamely mértékű megállapíthatóságát tenné lehetővé, amely már nem jogvédelmet biztosit, csak esetleges kárfelelősséget állapít meg, annak jogkövetkezményei mellett” – fejtette ki.
      [20] „Két azonos szintű jogi norma ütközésének értelmezése kapcsán – a jogállami követelményekkel is összhangban – elsődleges szempont a jogállamiság és a jogbiztonság megőrzése, ezért elengedhetetlen, hogy amennyiben alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása jogszabály-értelmezéssel nem oldható fel, és ez anyagi alkotmányellenességhez vezet, vagy ha a normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi sérelmet okoz, akkor kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult eljárni. A másodfokú és a Kúria végzéseiben meghatározott jogértelmezés nem alkalmas a normakollízió feloldására, mivel a jogértelmezése alapjogi sérelemhez vezet.”
      [21] Nézete szerint, ha helytálló az a kúriai álláspont, hogy a Cstv. 39. § (5) bekezdése alkalmazásának objektív akadályát jelenti a Bszt. 124. § (2) bekezdése, úgy ez utóbbi szabályozás „Alaptörvénnyel való összeegyeztethetősége kizárt”.
      [22] Álláspontja szerint a bíróságok azzal, hogy nem alkalmazták a Pp. 2. § (3) bekezdésében foglaltakat (nem hoztak döntést az indítványozó kérelmében foglaltakról), visszaéltek a saját függetlenségükkel és ezzel a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét okozták. „Az eljárt bírói tanácsok egyike sem vizsgálta és bírálta el a kérelmem egészét, és így indoklással sem láthatta el az általam megjelölt jogsértő cselekményekkel összefüggő állításaim elutasítását. Sem a jogsértést, sem annak hiányát nem mondták ki, így azok sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből levezetett bírósághoz fordulás jogát, és a határozatok indoklási kötelezettségét, amely szintén a jogerős határozat alaptörvényellenességét eredményezi.”
      [23] „A másodfokú bíróság és a Kúria támadott végzései a korábbi, 15.Fpkhf.44.563/2018/3. számú döntéssel ellentétesek, ez önmagában is lényeges alaptörvény-sértés. A másodfokú bíróság eljárása a valós és érdemi, kérelmemet érdemben megvizsgáló és elbíráló majd indokolt határozattal lezáruló jogorvoslattól is megfosztott, így sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdését, melyet a Kúria végzése is sért amiatt, mert nem biztosított jogvédelmet számomra.”
      [24] Nézete szerint mind a Bszt. 124. § (2) bekezdésének léte, mind az erre alapozó döntések ellentétesek az Alaptörvény 28. cikkével is.
      [25] Kérte, hogy az Alkotmánybíróság hivatalból vizsgálja Bszt. 124. § (2) bekezdésének a Chartába, vagy az Egyezménybe ütközését; és esetlegesen vegye figyelembe azok olyan rendelkezéseit is, amelyekre az indítványozó nem hivatkozott.
      [26] Az indítványozó kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság a bírói döntéseket külön vonatkozó konkrét kérelem hiányában is vizsgálja felül alkotmányossági szempontból felülvizsgálni, mivel a testület az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve.
      [27] 4. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
      [28] Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság törvényi feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány határidőben érkezett, az indítványozó érintettnek tekinthető és az ítélettel szemben további jogorvoslatra nincs lehetősége. Az indítvány formailag az Abtv. 52. § (1) bekezdésében és (1b) bekezdésében foglalt követelményeket is teljesíti.

      [29] 4.1. Mind az Abtv. 26. § (1) bekezdésének a) pontja, mind a 27. § (1) bekezdésének a) pontja szerint az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának sérelme esetén fordulhat alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a Nemzeti Hitvallás, az Alaptörvény I. cikke, B) cikk (1) bekezdése, R) cikk (1)–(3) bekezdése, illetve 28. cikke nem tartalmaznak Alaptörvényben biztosított jogot, ezért azokra alkotmányjogi nem panasz alapítható [a B) cikkre hivatkozni csak a visszaható hatály tilalma, illetve a kellő felkészülési idő sérelme esetén lehet] {vö. pl. legutóbb 3386/2023. (VII. 27.) AB végzés, Indokolás [36]., [38]}.
      [30] Az Alkotmánybíróság mindezekből következően azt vizsgálhatta csak, hogy az indítvány az Alaptörvény XIII. cikkének, illetve a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének sérelmét állító részében megfelel-e a befogadhatóság követelményeinek.

      [31] 4.2. Az Abtv. 29. §-a szerint „az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.” Ez alternatív feltétel, bármelyik megléte indokot ad a befogadásra. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem fogalmazott meg új, alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek tekinthető kérdést sem az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdéséhez, sem a XXVIII. cikk (1) vagy (7) bekezdéséhez kapcsolódó, részletesen kidolgozott gyakorlatához képest. Ebből következően a testület a továbbiakban azt vizsgálta, hogy az indítványban felhozott érvek következtében felmerülhet-e olyan szempont, amely kétségessé teszi akár a Bszt. 124. § (2) bekezdésének, akár a kifogásolt bírói döntések alkotmányosságát.

      [32] 4.3. Az Alkotmánybíróság ezen vizsgálata során az alábbi tényekből indult ki.
      [33] Egyrészt, a Cstv. 39. § (5) bekezdése kifejezetten a felszámoló felmentésének a hitelező általi kezdeményezése esetén alkalmazandó szabályokat és jogkövetkezményt tartalmazza. Meghatározza, hogy mely esetekben [a Cstv. 39. § (1)–(4) bekezdése szerinti kötelezettségek elmulasztása], kik (a hitelezői választmány, hitelezői képviselő vagy bármely hitelező) kezdeményezhetik a felszámoló felmentését (tehát nem a korábban felsorolt mulasztások megállapítását, hanem a lehetséges jogkövetkezmény, a felmentés alkalmazását). Határidőt állapít meg és kötelezi a bíróságot arra, hogy a felszámoló felmentése esetén új felszámolót jelöljön ki.
      [34] Másrészt, a Bszt. 124. § (2) bekezdése alapján befektetési vállalkozás esetén felszámolónak „kizárólag az MNBtv.-ben meghatározott szervezetek felszámolását végző, nonprofit gazdasági társaság rendelhető ki”. Ez a nevesített szervezet jelenleg a Kft., amely – a Hitelintézeti Felszámoló Közhasznú Társaság jogutódjaként –kizárólagos jogkörrel végzi a pénzügyi szervezetek felszámolását. Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy korábban – a Hpt. 176/A. § (2) bekezdése alapján – ez a közhasznú társaság töltötte be a Kft. szerepét. Az Alkotmánybíróság 2010-ben hozott 56/B/2007. AB határozatában éppen az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének megfeleltethető Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésével kapcsolatban vizsgálta a szabályozás alkotmányosságát és nem állapított meg alkotmányellenességet.
      [35] Harmadrészt, a Cstv. rendelkezései alapján a jogszerűen kijelölt felszámoló léte elengedhetetlen feltétele a felszámolási eljárásnak; felszámoló hiányában a felszámolási eljárás sem folytatható le.
      [36] Negyedrészt, a Bszt. 124. § (1) bekezdése akként rendezi a Cstv. és a Bszt. viszonyát, hogy felszámolás esetén a Cstv. rendelkezéseit a Bszt.-ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ebből az is következik, hogy amennyiben a két jogszabály rendelkezései között ellentét áll fenn, úgy a Bszt. rendelkezéseinek alkalmazása élvez elsőbbséget.

      [37] 4.4. Az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított indítványában az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz, valamint a XIII. cikk (1) bekezdésében meghatározott, tulajdonhoz való joga sérelmét látta a Bszt. 124. § (2) bekezdésében foglalt szabályozásban amiatt, hogy ennek következtében a felszámoló nem menthető fel a Cstv. 39. § (5) bekezdése szerint.
      [38] A felszámoló tevékenysége jogszerűségének ellenőrzését a bíróságok látják el, az eljárás indulhat kérelemre (ld. pl. a Cstv. 51. §-ában szabályozott kifogás), de hivatalból is lefolytatható. A felszámoló jogszabálysértő eljárása vagy mulasztása esetén a bíróság többfajta döntést (szankciót) hozhat (erre az ügyben eljáró bíróságok is utaltak), ezeknek csak egyike a felszámoló felmentése. Amennyiben a felszámoló eljárása következtében a hitelező tulajdonjoga sérül, úgy azt kártérítési perben érvényesítheti. A hitelező nem marad tehát eszköztelen abban az esetben sem, ha – álláspontja szerint – a felszámoló jogszabálysértő módon jár el vagy mulaszt el valamilyen cselekményt, de nem kezdeményezhető felmentése. Ez alapján nem állapítható meg közvetlen, alkotmányjogilag értékelhető és érdemben vizsgálható összefüggés az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése és XIII. cikk (1) bekezdése valamint aközött, hogy a befektetési vállalkozás felszámolójának kizárólag az MNBtv.-ben meghatározott szervezetek felszámolását végző, nonprofit gazdasági társaság (jelesül a Kft.) rendelhető ki.

      [39] 4.5. Az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott indítványában az indítványozó az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének, illetve XXVIII. cikk (7) bekezdésének a sérelméhez kapcsolódóan önállóként értékelhető érvelést nem adott elő, azt – az álláspontja szerint – több okból is az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) sérelmét okozó bírósági eljárásokkal összefüggésben látta megvalósulni.
      [40] Az indítványozó a bíróságok eljárását alapvetően két okcsoport miatt tartotta alaptörvény-ellenesnek: egyrészt amiatt, hogy megállapításuk szerint a felszámoló felmentésének törvényi akadálya van, másrészt pedig amiatt, hogy a bíróságok nem vizsgálták azt, hogy a felszámoló elmulasztotta-e a Cstv. 39. § (1)–(4) bekezdésébe foglalt cselekményeket.
      [41] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is emlékeztet arra, hogy a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz „nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének”. Az Alkotmánybíróság „az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi” {elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]} Az Alkotmánybíróság nem látott rá módot vagy indokot, hogy e gyakorlatától jelen ügyben eltérjen.
      [42] Az indítványozó által állított normakollízió kérdése az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján alapvetően ebbe a körbe tartozó kérdés. Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta a törvény törvénnyel való összeütközésének kérdését, ilyen esetekben az egyedi ügyben alkalmazandó jog kiválasztásának problémáját és arra a megállapításra jutott, hogy „meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes – vagy az értelmezéstől függően ellentétes – törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet” {részletesen ld. 3155/2018. (V. 11.) AB határozat, Indokolás [23]}. Ráadásul jelen ügyben a törvényalkotó a Bszt. 124. § (1) bekezdésében rendezte a Cstv. és a Bszt. egymáshoz való viszonyát; a bíróságok döntése pedig ezt visszatükrözi.
      [43] Ugyancsak a fenti, jog- és tényállásértelmezési kérdés körébe tartozik annak eldöntése, hogy ha az eljárás kifejezetten a felszámoló felmentésére irányul, azonban ennek törvényi szabályozás objektív akadályát képezi, akkor vizsgálhatóak-e vagy szükséges-e egyáltalán vizsgálni a hitelező által állított jogsértéseket, mivel a Cstv. 39. § (5) bekezdése csak a felszámoló felmentésére ad lehetőséget, pusztán a jogsértés megállapítására vagy más következmény levonására nem.
      [44] A fenti körbe tartozik annak eldöntése is, hogy a korábbi másodfokú döntés mennyiben kötelezi az elsőfokon eljárt bíróságot, illetve az ezen döntést felülbíráló bíróságokat. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az Ítélőtábla döntése a fellebbezésnek a felszámoló felmentése iránti kérelmét annyiban találta alaposnak, hogy az elsőfokú bíróság döntését ebben a vonatkozásban nem tartotta érdemben felülbírálhatónak. Arra mutatott rá, hogy „a Cstv. 39. § (5) bekezdése az alkalmazása a kifogásoló hitelezői minősége hiányának okán nem mellőzhető”. Az ítélőtábla döntése ezek alapján nem értelmezhető akként, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság más okok miatt nem állapíthatná már meg a Cstv. 39. §-ának alkalmazhatatlanságát.
      [45] Az Alkotmánybíróság az indokolási kötelezettséggel összefüggésben hivatkozik állandó gyakorlatára, mely szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből az a minimumkövetelmény vezethető le a bírósággal szemben, „hogy az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket.” {7/2013. (III. 1.) AB határozatban, Indokolás [34]} Az Alkotmánybíróság az indokolási kötelezettség határait kijelölve hangsúlyozza, hogy ezen Alaptörvényből fakadó követelményből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]; 3107/2016. (V. 24.) AB határozat, Indokolás [38]}.
      [46] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bíróságok részletesen megindokolták döntéseiket; azt, hogy miért nem lehetséges a felszámoló felmentése, illetve, hogy miért nem tartják vizsgálhatónak az indítványozó által állított (mulasztásban megnyilvánuló) jogsértéseket. Nem értékelhető az indokolási kötelezettség megsértéseként az, hogy mivel a bíróságok nem folytatták le az indítványozó által kért vizsgálatot, ezért az abban felvetett kérdésekre sem adtak választ.

      [47] 4.6. Az indítványozó állította hogy a Bszt. 124. § (2) bekezdése ellentétes az Egyezmény 6. Cikk (1) bekezdésével, 10. cikkével, 13. cikkével és az első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkével, valamint a Charta 17. cikkével, 19. cikkével és 47. cikkével. Tekintettel arra, hogy a vizsgálat indítványozására nem jogosult, kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja, illetve az Abtv. 32. § (1) hivatalból vizsgálja a Charta, vagy az Egyezmény hivatkozott vagy esetlegesen más rendelkezéseibe való ütközését. Az Alkotmánybíróság a hivatalbóli eljárására nem talált indokot.

      [48] 4.7. Az indítványozó kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság a bírói döntéseket külön vonatkozó konkrét kérelem hiányában is vizsgálja felül alkotmányossági szempontból, mivel a testület az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az Abtv. 51. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az „arra jogosult indítványa alapján jár el”, nincs tehát lehetősége arra, hogy – hacsak maga az Abtv. lehetővé nem teszi, pl. a nemzetközi szerződésbe ütközés észlelése kapcsán – quasi hivatalból, az indítvány keretein túlterjeszkedve járjon el.
      [49] Tekintettel arra, hogy a 4. pontban kifejtettek szerint az indítvány alapján nem merül fel a jogszabály alaptörvény-ellenességének, illetve a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatának a szükségessége, ezért az indítvány befogadásának a feltételei nem állnak fenn. Mindezeket figyelembe véve az

      [50] 5. Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)–(2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Abtv. 26. § (1) bekezdésének a) pontjára, 27. § (1) bekezdésének a) pontjára, 29. §-ára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel – visszautasította.
          Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Patyi András s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szabó Marcel s. k.,
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          12/29/2020
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the ruling No. Gfv.VII.30.349/2019/5 of the Curia (dismissal of liquidator)
          Number of the Decision:
          .
          3024/2024. (I. 12.)
          Date of the decision:
          .
          12/12/2023
          .
          .