Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00548/2014
Első irat érkezett: 03/19/2014
.
Az ügy tárgya: a Kúria Kvk.II.37.307/2014/3. számú végzése (választási plakát elhelyezése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § ) (Ve. 233. § -- választási ügyben a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés ellen)
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr.
.
Indítvány befogadás:
.
Indítvány befogadva.
.
Befogadás dátuma:
.
2014.03.24.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - a Ve. 233. §-a, illetve az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Kvk.II.37.307/2014/3. számú végzése megsemmisítését kéri. A Kúria határozatával megváltoztatta a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) 676/2014. számú határozatát a Hajdú-Bihar Megye 04. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság (OEVB) 26/2014. (III. 06.) számú határozatára kiterjedő hatállyal.
Az OEVB határozata értelmében az érintett egyéni képviselőjelölt jogellenesen helyzte el választási plakátját egy közterületen álló villanyoszlopon. Az OEVB határozatát NVB helybenhagyta. A Kúria végzésében kimondta, hogy Ve. rendelkezései értelmében választási plakát kampányidőszakban korlátozás nélkül elhelyezhető, ezért az NVB döntését megváltoztatta.
Az indítványozó - mint másik jelölőszervezet által támogatott képviselőjelölt - szerint a Ve., valamint a kapcsolódó jogszabályi rendelkezések egyértelmű rendelkezéseket állapítanak meg a választási plakátok elhelyezésével összefüggésben. Kifejti, hogy képviselőjelöltként ezen rendelkezéseket, valamint ezzel összefüggésben az NVB gyakorlatát tiszteletben tartja. Álláspontja szerint a Kúria végzésével jogszerűvé tette egy másik képviselőjelölt jogellenes tevékenységét, amivel jelentős előnyt biztosított számára. A végzés sérti az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésében biztosított passzív választójogát, illetve a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát, mivel egyenlőtlen helyzetet teremtett a képviselőjelöltek között. Álláspontja szerint a Kúria végzése következtében kialakult helyzet sérti a jogállamiság elvét, valamint az Alaptörvény 2. cikk (1) bekezdésében foglaltakat is. A jogállamiság elvét sérti az is, hogy Kúria döntése jogbizonytalanságot eredményez. A végzés sérti a törvény előtti egyenlőség alkotmányos elvét is, mivel a Kúria - szerinte egyértelmű szabályozási környezettel ellentétesen - teremtett egyenlőtlen helyzetet. Végül rámutat, hogy a végzés ellentétes az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében foglaltakkal is, mivel a Kúria - habár utalt az alkalmazott rendelkezések alaptörvény-ellenességére - nem kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását..
.
Támadott jogi aktus:
    a Kúria Kvk.II.37.307/2014/3. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
IX. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XXIII. cikk (1) bekezdés
2. cikk (1) bekezdés
25. cikk (3) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_548_0_2014_inditvany_anonim.pdfIV_548_0_2014_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3065/2014. (III. 26.) AB határozat
    .
    ABH oldalszáma: 2014/1519
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: Alaptörvényben biztosított jog sérelme (mint az alkotmányjogi panasz feltétele); alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); alkotmányjogi panasz és a jogsérelem; alkotmányossági felülvizsgálat; diszkrimináció tilalom mint egyenlő bánásmód követelménye; egyenlőség mint egyenlő bánásmód követelménye; törvény előtti egyenlőség; érintettség választási eljárásban; hátrányos megkülönböztetés tilalma; jogbiztonság; jogbiztonság mint jogsérelem alapja; szólásszabadság; választási plakát; választójog egyenlősége; passzív választójog; véleménynyilvánítási szabadság
    .
    A határozat kelte: Budapest, 03/24/2014
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    B) cikk
    I. cikk (1) bekezdés
    I. cikk (3) bekezdés
    II. cikk
    IX. cikk (1) bekezdés
    XV. cikk (1) bekezdés
    XXIII. cikk (1) bekezdés
    2. cikk (1) bekezdés
    24. cikk (1) bekezdés
    24. cikk (2) bekezdés c) pont
    24. cikk (2) bekezdés d) pont
    25. cikk (3) bekezdés
    28. cikk

    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2014.03.24 10:30:00 Teljes ülés
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Balsai István, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Salamon László és dr. Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő
      h a t á r o z a t o t:

      1. Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.II.37.307/2014/3. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt – az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1) bekezdése és a XXIII. cikk (1) bekezdése sérelme vonatkozásában – elutasítja.

      2. Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.II.37.307/2014/3. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasznak azt a részét, amely az Alaptörvény B) cikke, 2. cikk (1) bekezdése és a 25. cikk (3) bekezdése sérelmét állítja, visszautasítja.
      I n d o k o l á s
      I.

      [1] 1. Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (továbbiakban: Ve.) 233. §-a alapján 2014. március 18-án alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Kvk.II.37.307/2014/3. számú, 2014. március 17-én kelt határozata ellen. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörében eljárva állapítsa meg a Kúria határozatának a Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) 676/2014. számú határozatára, valamint a Hajdú-Bihar Megye 04. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Bizottság (a továbbiakban: OEVB) 26/2014. (III. 06.) számú határozatára is kiterjedő alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt, mivel sérti az Alaptörvény számos rendelkezését.
      [2] Utalt a Kúria Kvk.III.37.183/2014/10. számú, 2014. március 5-én meghozott végzésére is, amely hasonló ügyben más döntést tartalmaz.

      [3] 2. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy egy magánszemély beadványozó 2014. március 5. napján kifogást nyújtott be egyéni választókerületi képviselőjelölt választási plakátjainak villanyoszlopra való elhelyezése miatt.
      [4] Az OEVB a kifogás mellékleteként csatolt fénykép alapján a 26/2014. (III. 06.) számú határozatában megállapította, hogy a képviselőjelölt plakátjának elhelyezése a reklámtáblák, reklámhordozók és egyéb reklám célú berendezések, közutak melletti elhelyezésének részletes szabályairól szóló 224/2011. (X. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 3. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltakat sérti, ezzel e magatartás ütközik a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjába. Ezért az OEVB a határozatában a kifogásnak helyt adott, megállapította a jogszabálysértés tényét és a jogsértőt eltiltotta a további jogsértéstől.
      [5] A képviselőjelölt fellebbezése folytán az NVB a 2014. március 12. napján kelt 676/2014. számú határozatával az OEVB határozatát helybenhagyta. Határozata indokolásában hivatkozott a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 12. § (3) és (3b) bekezdésében foglaltakra, továbbá arra, hogy a Rendelet 1. §-a reklámcélú berendezésként kifejezetten nevesíti a Ve. 144. §-a szerinti választási plakátot, ezért egyértelmű, hogy a Kkt. 12. § (3b) bekezdésében és a Rendelet 3. § (2) bekezdésének a) pontjában rögzített tilalom a választási plakátokra is vonatkozik.
      [6] Az NVB határozatával szemben a kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte a határozat megváltoztatását és a kifogás elutasítását.
      [7] A Kúria a panaszban támadott végzésben elsődlegesen arra mutatott rá, hogy a választási plakát elhelyezésére vonatkozó szabályokat a Ve. VIII., a választási kampányról szóló fejezetének 144. §-a tartalmazza. A választási plakát tekintetében a Ve. 144. § (3) bekezdése azt az általános szabályt rögzíti, hogy a plakát a kampányidőszakban – a (4)–(7) bekezdésben meghatározott kivételekkel – korlátozás nélkül elhelyezhető. A Ve. 144. §-ának helyes értelmezése szerint a választási plakát elhelyezésére kizárólag a Ve. 144. §-ának rendelkezései az irányadóak. A választási szervek az e rendelkezéseknek való megfelelést vizsgálhatják, míg a közúti közlekedési szabályok, továbbá a reklámtáblák elhelyezésére vonatkozó rendeleti szabályokat nem alkalmazhatják, tekintve, hogy a Ve. 144. §-a egy zárt szabályrendszert alkot. A Kúria szerint a választási szervek által alkalmazott Kkt. 12. § (3b) bekezdése a reklám célú berendezések esetében tiltja a villanyoszlopon való elhelyezést, de a Kkt. a reklám célú berendezés fogalmát nem határozza meg, így nem vonja szabályozási körébe a Ve. 144. §-a szerinti választási plakátot. A végzés szerint a Rendelet 1. §-a ugyan e fogalmi kört pontosan rögzíti, abba beleérti a választási plakátot is, azonban e rendelkezés alkalmazását a Ve. 144. §-a (4)–(7) bekezdései nem teszik lehetővé, így a korlátozás nélküli elhelyezés főszabályát e rendelkezés sem ronthatja le. A Kúria megállapította, hogy a plakát elhelyezését kifogásoló panasz alaptalan. A végzésben foglaltak szerint a plakátok villanyoszlopon való elhelyezése nem sérti a Ve. 144. §-át, továbbá a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontját sem, így emiatt jogsértés megállapítására és az attól való eltiltásra nem kerülhet sor. Erre tekintettel a Kúria az NVB 676/2014. számú határozatát – a Hajdú-Bihar Megye 04. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Bizottság határozatára is kiterjedő hatállyal – a Ve. 231. § (5) bekezdésének b) pontja alapján megváltoztatta és a kifogást a Ve. 220. §-a alapján elutasította.

      [8] 3. Az alkotmányjogi panasz szerint a Kúria Kvk.II.37.307/2014/3.számú végzése az Alaptörvény alábbi cikkeit, illetve rendelkezéseit sérti:
      – az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésben biztosított passzív választójogot,
      – az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében elismert véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogot,
      – az Alaptörvény B) cikkében kinyilvánított demokratikus jogállam, illetve 2. cikk (1) bekezdésében biztosított szabad választás elvét,
      – az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében biztosított törvény előtti egyenlőséghez való jogot,
      – az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében kimondott jogállamiság elvét, illetőleg ennek keretén belül a jogbiztonsághoz való jogot, valamint
      – az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében foglaltakat, miszerint a „Kúria a (2) bekezdésben meghatározottak mellett biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét”.
      [9] Az indítványozó utal arra, hogy az ügyben közvetlen érintettsége megállapítható, mert a Kúria határozatában érintett választókerületben nyilvántartásba vett jelöltként a választási kampány aktív résztvevője, a vonatkozó bírósági döntéssel érintett kampánytevékenységben jelöltként részt vesz.
      [10] Az alkotmányjogi panasz részletes indokolást tartalmaz a felhívott alaptörvényi szabályok sérelmét illetően, amelynek a lényege a következőképpen foglalható össze.

      [11] 3.1. A vonatkozó kúriai döntés sérti az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésben biztosított passzív választójogot, illetőleg annak gyakorlását, azáltal, hogy egyenlőtlen feltételek közé kényszeríti a jelölő szervezeteket és a jelölteket a választási kampány során.

      [12] 3.2. A vonatkozó kúriai döntés ellentétes az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében elismert véleménynyilvánítási szabadsághoz való joggal, mert az adott egyéni választókörzetben induló más jelöltek véleménynyilvánítási szabadságát korlátozza azáltal, hogy a Ve. és a vonatkozó törvények világos rendelkezései ellenére a Kúria az egyik jelölt számára egyenlőtlen, vagyis sokkal kedvezőbb feltételeket biztosított a döntése előtti kampányidőszakra vonatkozóan.

      [13] 3.3. A Kúria döntése sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében biztosított törvény előtti egyenlőséghez való jogot, mivel a Kúria a világos és egyértelmű jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes döntése a villanyoszlopokra addig már plakátot elhelyező jelölt számára kedvezőbb jogi helyzetet biztosított.

      [14] 3.4. A panasz érvelést tartalmaz az Alaptörvény B) cikkében foglalt demokratikus jogállam, illetve 2. cikk (1) bekezdésében biztosított szabad választás elve és az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében foglaltak sérelméről.
      II.

      [15] 1. Az alkotmányjogi panasz – az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1) bekezdése és a XXIII. cikk (1) bekezdése állított sérelmére vonatkozó részében – az Abtv.-ben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek megfelel.
      [16] A Kúria végzése értelmében a Ve. a Rendelet mindenkire kiterjedő hatályú tiltást tartalmazó szabálya alkalmazását nem teszi lehetővé. Ez azt jelenti, hogy a Kúria végzése, amely a Ve. szabályait hajtja végre, jogot állapít meg. A Kúria jogértelmezése az egyéni választókerületi jelölteket közvetlenül, további jogalkalmazói lépések nélkül, konkrét módon érinti. Ez azért van így, mert a Kúria törvényértelmezésének a felülvizsgálatára nincs lehetőség.
      [17] A panasz alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést tartalmaz, mert annak vizsgálatára irányul, hogy a választási kampányeszközök egyike alkalmazásának milyen alkotmányos követelményei vannak az egyes, a panaszban nevesített alapjogokból eredően. A panaszban alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés az is, hogy a ­Kúria egymással összhangban nem álló döntései közül a panasz az időben korábban született, a plakátelhelyezést korlátozó jogértelmezésnek kíván utat nyitni az időben később született kúriai döntéssel szemben.

      [18] 2. A panasz tartalma alapján az is megállapítható, hogy az alkotmányjogi panasz nemcsak alapvető jogok, hanem az Alaptörvény más szabályai sérelmére is hivatkozik.
      [19] Alkotmányjogi panaszban az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmére lehet csak hivatkozni.
      [20] A panasznak az a része, amely az Alaptörvény B) cikkében foglalt demokratikus jogállam, illetve 2. cikk (1) bekezdésében biztosított szabad választás elve és az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében foglaltak (a jogegység biztosítása) sérelméről szól, Alaptörvényben biztosított jogra nem hivatkozik, ezért alkotmányjogi panasz eljárásban, az Alkotmánybíróságnak ebben a hatáskörében nem bírálható el.
      [21] Az Alkotmánybíróság ezért a passzív választójog, a véleményszabadság és a jogegyenlőség sérelme körében vizsgálódott érdemben.
      [22] A kúriai végzés és az Alaptörvény B) cikkében foglalt demokratikus jogállam, illetve 2. cikk (1) bekezdésében biztosított szabad választás elve, továbbá az Alaptörvény 25. cikkében (3) bekezdésében foglaltak összhangját az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatta. Ezért az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.II.37.307/2014/3. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasznak azt a részét, amely az Alaptörvény B) cikke, 2. cikk (1) bekezdése és a 25. cikk (3) bekezdése sérelmét állítja, visszautasította.

      [23] 3. Az Ügyrend 31. § (6) bekezdése lehetővé teszi, hogy „az előadó alkotmánybíró a panasz befogadásáról szóló döntés helyett a panasz érdemi elbírálását tartalmazó határozat-tervezetet” terjesszen a testület elé.
      III.

      [24] Alaptörvény panaszban hivatkozott, az érdemi vizsgálattal érintett szabályai:

      „IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. […]”

      „XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. […]”

      „XXIII. cikk (1) Minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen.”
      IV.

      [25] Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1) bekezdése és a XXIII. cikk (1) bekezdése sérelme vonatkozó alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

      [26] 1. Az Alkotmánybíróságnak azt kellett és lehetett vizsgálnia a bírósági döntés elleni panasz alapján, hogy a passzív választójog, a véleményszabadság és a jogegyenlőség sérelme a Kúria döntése következtében az alkotmányjogi panasz benyújtójánál megállapítható-e. E kérdés megítélésénél abból kell elsősorban kiindulni, hogy mi az alkotmányjogi panasz funkciója.
      [27] Az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy az „állam elsőrendű kötelezettsége” az ember jogainak védelme.
      [28] A 3367/2012. (XII. 15.) AB végzés Indokolásának [13] bekezdése úgy értelmezte az Alaptörvényt, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontja szerinti alkotmányjogi panasz jogintézményének elsődleges célja az egyéni, szubjektív jogvédelem: a ténylegesen jogsérelmet okozó alaptörvény-ellenes jogszabály, illetve alaptörvény-ellenes bírói döntés által okozott jogsérelem orvosolása. A 3149/2013. (VII. 24.) AB határozat Indokolásának [19] bekezdése szerint az alkotmányjogi panasz egyéni jogvédelmi eszköz. A 25/2013. (X. 4.) AB határozat Indokolásának [49] bekezdése értelmében az Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panasz alapján folytatott eljárásokban elsősorban jogvédelmi szerepe van, mert az Abtv. 26–27. § rendelkezései értelmében az a feladata, hogy az Alaptörvényben biztosított alkotmányos alapjogoknak ténylegesen érvényt szerezzen.
      [29] A panasz lényeges tartalma az, hogy a támadott bírói döntés alapjául szolgáló jogszabályok olyan értelmezését tartja a felhívott alapjogokkal (véleménynyilvánítás, törvény előtti egyenlőség, választójog) összhangban állónak, amely a képviselőjelöltek kampánytevékenységét illetően ugyanezeknek a jogoknak (véleménynyilvánítás, választójog) az általános korlátozását jelentené mindenkire kiterjedő hatállyal. Alkotmányjogi panasz nem irányulhat ilyen jogkorlátozásra. Ez közvetlenül következik az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdéséből, amely szerint alapvető jog más alapvető jog érvényesülése (vagy valamely alkotmányos érték) védelme érdekében korlátozható.

      [30] 2. Az Alaptörvény 2. cikk (1) bekezdése előírja, hogy az országgyűlési képviselőket a „sarkalatos törvényben meghatározott módon” kell megválasztani. A választások módjára vonatkozó egyik törvény a Ve.
      [31] A Kúria állandó gyakorlata, hogy választási eljárási ügyekben a Ve.-t tartja elsődlegesnek, más jogszabályt a választási törvényekkel összhangban alkalmaz.
      [32] Ezt indokolja a viszonylag rövid, naptári napokban megállapított határidő. Az Alkotmánybíróság az 59/2003. (XI. 26.) AB határozatban megállapította, hogy a választási eljárásnak a demokratikus legitimáció biztosításában megnyilvánuló funkciója, valamint az eljárási rend sajátosságai indokolttá teszik a rövid jogorvoslati határidők és az ehhez kapcsolódó szigorúbb feltételek meghatározását. (ABH 2003, 607, 612–613.]
      [33] A Kúria kifogásolt határozata nem állapította meg a választási kampány egyik eszközének használatára vonatkozó tiltás fennállását. A döntés következtében valamennyi jelölt azonos, a korábbi kúriai döntésben értelmezetthez képest kiterjesztett jogi feltételekkel használhat választási plakátot.
      [34] A Kúria döntése a passzív választójogot nem korlátozta.
      [35] A passzív választójog gyakorlásához kapcsolódó véleménynyilvánítást sem korlátozza a panaszban támadott végzés.
      [36] A Kúria végzésében személyek közötti különbségtétel nem ismerhető fel, a benne foglalt jogértelmezés nem tesz különbséget képviselőjelöltek között.
      [37] A törvény előtti egyenlőséggel összefüggésben azt is meg kell állapítani, hogy a Kúria Kvk.III.37.355/2014/3. számú, március 19-én kelt végzése kimondta: az eljárásában „újólag felmerült jogi érvek ismeretében – melyek a Kvk.III.37.183/2014/10. számú végzésben nem kerültek értékelésre – nem tartja fenn az előbb említett végzésben kifejtett álláspontját. Ugyanakkor mindenben osztja a 2014. március 17. napján meghozott Kvk.II.37.307/2014/3. számú végzésben felhozott jogi érvrendszert, attól eltérni nem kíván.”
      [38] Mindezek alapján az indítványozónak az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében, XV. cikk (1) bekezdésében és a XXIII. cikk (1) bekezdésében biztosított jogai sérelme nem állapítható meg.

      [39] 3. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]}.
      [40] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012 (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}.
      [41] A 3037/2014. (III. 13.) AB határozat Indokolásának [29]–[30] bekezdése szerint alkotmányjogi panasz értelmét, és az Alkotmánybíróság feladatát értenénk félre, ha az Alkotmánybíróság – hasonlóan egy rendes bírósági felülvizsgálati fórumhoz – a bírósági döntések korlátlan felülvizsgálatát végezné pusztán amiatt, mert egy téves döntés érintheti a sérelmet szenvedett fél alapvető jogait. Az eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása és értékelése, az alkalmazandó jog meghatározása és annak az értelmezése kizárólag a rendes bíróság feladata.

      [42] A végzés ama megállapításainak az értékelése, amely szerint a Rendelet 1. §-a „alkalmazását a Ve. 144. §-a (4)–(7) bekezdései nem teszik lehetővé”, illetve „a plakátok villanyoszlopon való elhelyezése nem sérti a Ve. 144. §-át, továbbá a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontját”, az alkalmazandó jog megválasztását, a Kkt., a Rendelet és a Ve. viszonyának az önálló értelmezését jelentené. Erre alkotmányjogi panasz hatáskörben nincs lehetőség.
          Dr. Paczolay Péter s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Balogh Elemér s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Bragyova András s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Kiss László s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Kovács Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr Lévay Miklós s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró különvéleménye

          [43] Nem értek egyet a határozat rendelkező részével és annak indokolásával.

          [44] A villanyoszlopokon elhelyezett választási célú plakátokra vonatkozó eltérő jogi álláspontokat tartalmazó kúriai végzésekre tekintettel kizárólag olyan AB határozattal tudtam volna a jelen ügyben egyetérteni, amely kifejezésre juttatja a következőket.

          [45] 1. A közúti közlekedés rendjéről szóló törvénynek (a továbbiakban: Kkt.) és végrehajtási rendeletének (a továbbiakban: Rendelet) imperatív szabályai a választási eljárás időszakára vonatkozóan is irányadóak, az azokban meghatározott tilalmaknak és korlátozásoknak a választási eljárásban is érvényesülniük kell. A Kkt. ugyanis szintén védelmez alapvető jogot, az Alaptörvény II. cikkében oltalmazott emberi életet, amely nyilvánvalóan nem függeszthető fel a kampányidőszakban sem.

          [46] 2. Következésképpen a jelenleg folyamatban lévő választási eljárás során a jelenlegihez hasonló ügyben első alkalommal hozott kúriai döntés (a március 5-én kelt Kvk.II.37.183/2014. számú végzés) jogilag helytállóan állapította meg, hogy a Kkt. 12. § (3b) bekezdésében és a Rendelet 3. § (2) bekezdésében rögzített tilalom a választási plakátra is vonatkozik. Az indítványozó állítása szerint ezt a döntést nemcsak ő, hanem más képviselő jelöltek is követik.

          [47] 3. A Kkt., a Rendelet és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) viszonyában a kétségtelenül fennálló összhang hiányának a jövőre nézve történő kiküszöbölésére a Ve. 233. § (1) bekezdésén alapuló speciális eljárásban sem lehetőség, sem szükség nincsen, arra – amennyiben a jogalkotó azt a továbbiakban is elmulasztaná – a jogosulttól származó utólagos normakontroll iránti kezdeményezés esetén kerülhet sor.

          [48] 4. A Kúria Kvk.II.37.307/2014/3. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz – az indítvány a III/1. (passzív választójog sérelme), illetőleg a III/4. (törvény előtti egyenlőség sérelme) pontjai tekintetében, az ott szereplő indokolással – megalapozott.
          [49] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróságnak a megtámadott kúriai végzést meg kellett volna semmisítenie.

          Budapest, 2014. március 24.
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Salamon László alkotmánybíró különvéleménye

          [50] A rendelkező rész 1. pontjával nem értek egyet.
          [51] Annak következtében, hogy a Kúria ugyanazon választási folyamat során ugyanazon jogkérdésben ellentétes álláspontot foglalt el, olyan helyzet keletkezett, mely véleményem szerint sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt választási eljárási alapelvet, a jelöltek közötti esélyegyenlőség elvét. Az ellentétes döntések folytán hátrányba kerültek azok a jelöltek, akik a Kúria korábbi jogértelmezését tiszteletben tartották, és a kampányban tartózkodtak a korábbi jogértelmezéssel jogellenesnek minősített magatartástól. A jogrendszer működése során előfordulhat olyan eset, hogy az eljáró bíróság jogértelmezését megváltoztatja – erre a bíróságoknak az ítélkezési tevékenység természetes velejárójaként elvitathatatlan joguk van – ez azonban adott esetben és helyzetben gyengítheti a jogbiztonság követelményének érvényesülését. Álláspontom szerint a jelen esetben is ez történt.
          [52] Az elbírálandó panasz kapcsán az Alkotmánybíróságnak arról kellett volna állást foglalnia, hogy az esélyegyenlőség említett sérelme megalapozhatja-e alkotmányjogi panasz eredményes érvényesítését. Ennek ugyanis az Abtv. 27. §-a alapján csak akkor van helye, ha a bírói döntés következtében az indítványozó Alaptörvényben biztosított joga sérül.
          [53] Az egyértelműen megállapítható, hogy az alkotmányos szabályozás a képviselőjelöltek esélyegyenlőséghez való jogát expressis verbis nem nyilvánítja Alaptörvényben biztosított jognak. További kérdés azonban, hogy az esélyegyenlőséghez való jog tekinthető-e az indítványban említett három alapjog (passzív választójog, véleménynyilvánítási szabadság, jogegyenlőség joga) valamelyike részének, illetve levezethető-e ezek egyikéből. Az Alkotmánybíróság határozata – azon túlmenően, hogy megállapította, miszerint az említett alapjogok nem sérültek – ennek vizsgálatával, illetve idevonatkozó, részletes érveléssel alátámasztott álláspontjának kialakításával adós maradt. Enélkül véleményem szerint nem válaszolható meg megnyugtatóan, hogy a bírói döntés következtében sérült-e az indítványozó Alaptörvényben biztosított joga, azaz enélkül az indítvány a hivatkozott alapjogokra alapított részében érdemben nem bírálható el.

          Budapest, 2014. március 24.
          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró

          [54] A különvéleményhez csatlakozom:
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Szívós Mária alkotmánybíró különvéleménye

          [55] Nem értek egyet sem az elfogadott határozat rendelkező részével, sem a hozzá fűzött indokolással.

          [56] 1. Véleményem szerint az Alkotmánybíróság döntése meghozatala során megkerülte az üggyel összefüggésben a legfontosabb kérdés vizsgálatát, nevezetesen azt, hogy a Kúria miként értelmezte a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (Ve.) és a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) viszonyát, és az a jogértelmezés sért-e Alaptörvényben biztosított jogot.
          [57] A villanyoszlopokon való reklámozás tilalmát elsőként az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CLXXII. törvény 4. §-a tartalmazta, amely a Kkt. 12. § (3) bekezdése helyébe új rendelkezést léptetett. Ezt követően az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi CXIX. törvény a 2011. január 1-jén életbe lépett szabályozást újból módosította, elfogadva a jelenleg hatályos Kkt. 12. § (3) bekezdését és beiktatva a (3a), (3b) és (3c) bekezdéseket. A miniszteri indokolás szerint az újabb módosítás célja a lakott területen kívüli és belüli szabályozás markánsabb elválasztása, és a lakott területen belüli kvázi abszolút tilalom kimondása.
          [58] Erre az abszolút tilalomra utal a Ve. 144. §-a. Mindez azt jelenti, hogy választási időszakban a Ve. rendelkezésein kívül más törvény is alkalmazandó a plakátok elhelyezésére.
          [59] Álláspontom szerint – függetlenül attól a kérdéstől, hogy a reklámtáblák, reklámhordozók és egyéb reklám célú berendezések közutak melletti elhelyezésének részletes szabályairól szóló 224/2011. (X. 21.) Korm. rendelet alaptörvény-ellenes módon terjesztette-e ki hatályát a választási plakátokra is – a Kúria döntése meghozatalakor az Alaptörvény 28. cikkét nem vette figyelembe és ezáltal alaptörvény-ellenes jogértelmezésre jutott.
          [60] Az Alaptörvény 28. cikke így rendelkezik: „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”
          [61] A Ve. és a Kkt. vizsgált szakaszainak a józan észnek és közjónak megfelelő értelmezéséből álláspontom szerint egyértelműen az következik, hogy a választási plakátokra is kiterjed a villanyoszlopon való elhelyezés tilalma.

          [62] 2. A Kúria ezzel ellentétes jogértelmezése véleményem szerint az ügyben érintett indítványozónak a következő alapjogsérelmeket okozza.

          [63] 2.1. Meglátásom szerint a Kúria Kvk.II.37.307/2014/3. számú végzése sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőséghez való jogot, valamint az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogot is.
          [64] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányellenes megkülönböztetésről akkor lehet szó, ha a jogszabály egymással összehasonlítható, a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. [9/1990. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]
          [65] Az elfogadott határozat szerint a Kúria döntésének következtében valamennyi jelölt azonos, a korábbi kúriai döntésben értelmezetthez képest kiterjesztett jogi feltételekkel használhat választási plakátot. Az indokolás azt is tartalmazza, hogy a Kúria végzésében foglalt jogértelmezés nem tesz különbséget képviselőjelöltek között.
          [66] A többségi álláspont téved abban, hogy – miután megállapítja az indítványozó érintettségét, aki „félként” az első- és másodfokon eljáró választási szervek előtti eljárásban szerepelt, de a Kúria előtti nemperes eljárásnak nem volt „részese” – kijelenti, hogy a Kúria végzésében személyek közötti különbségtétel nem ismerhető fel, a benne foglalt jogértelmezés nem tesz különbséget képviselőjelöltek között. A folyamat egészét tekintve érhető tetten, hogy az esélyegyenlőség biztosításának kötelezettsége nem teljesül.
          [67] A diszkrimináció alkotmányos szinten abban az esetben vizsgálható, ha a hátrány az azonos helyzetben lévők által alkotott körön belül (homogén csoport) következik be. Jelen esetben a képviselőjelöltek egyértelműen homogén csoportot alkotnak, függetlenül attól, hogy mely párt színeiben indultak.
          [68] Az indítványozó és azok a képviselőjelöltek, akik az NVB következetes gyakorlata és a Kúria korábbi döntése alapján tartózkodtak a villanyoszlopokon való plakátelhelyezéstől, hátrányos helyzetbe kerültek ahhoz a jelölthöz képest, aki a tiltásra vonatkozó gyakorlat ellenére a villanyoszlopokra helyezte saját plakátjait. A helyzet nem intézhető el és nem is orvosolható azzal, hogy a Kúria jogértelmezése nem tesz különbséget képviselőjelöltek között.

          [69] 2.2. Az Alkotmánybíróság 1/2013. (I. 7.) AB határozat Indokolásának [93]–[94] bekezdése értelmében az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében elismert véleménynyilvánítási szabadság kiterjed a választási kampány során a jelöltek és a jelölő szervezetek által folytatott kampány tevékenységre. Ennek egyik eszköze a választási plakátok készítése és elhelyezése.
          [70] A Ve. 144. § (7) bekezdése értelmében a plakátot úgy kell elhelyezni, hogy az ne fedje más jelölt vagy jelölő szervezet plakátját. A Kúriai döntés eredményeként azon képviselőjelöltek, akik eddig jogszerű magatartást kívántak tanúsítani, olyan helyzetbe kerültek, hogy véleménynyilvánítási jogukat már csak korlátozottan tudják gyakorolni (ugyanis a plakát kiragasztásához rendelkezésre álló felületek száma véges).

          [71] 3. Az ügy egészét tekintve sérült az esélyegyenlőség, valamint a véleménynyilvánítás szabadsága. Az Alkotmánybíróság csak a végzés megsemmisítésével tudott volna megfelelő jogorvoslatot nyújtani. Fontosnak tartom ugyanakkor megjegyezni, hogy a joggyakorlat egységesítése a Kúria feladata, amit az Alkotmánybíróság nem vehet át. A támadott végzés megsemmisítését nem az ellentétes joggyakorlat, hanem az indítványozó alapjogsérelme miatt tartom indokoltnak.

          Budapest, 2014. március 24.
          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró
          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          03/19/2014
          .
          Number of the Decision:
          .
          3065/2014. (III. 26.)
          Date of the decision:
          .
          03/24/2014
          .
          .