A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.135/2013/4. számú, a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.042/2012/4. számú, valamint a Zala Megyei Bíróság 9.K.20.943/2011/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó, egy vasúti szállítással foglalkozó gazdasági társaság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé.
[2] 1. Az eredeti indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.042/2012/4. számú, valamint a Zala Megyei Bíróság 9.K.20.943/2011/3. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát utóbb a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.135/2013/4. számú ítéletére is kiterjesztette.
[3] Az indítványozó 2009. március 28-án a murakeresztúri vasút- és egyben határállomáson belépő vonatjegyzéken árubejelentést tett és kérte egy konténernek egyszerűsített vámeljárásban történő továbbítását. A lezárt konténerben feladott árut a CIM nemzetközi vasúti fuvarozást megelőzően Kínából tengeren szállították Koper Luka kikötőjébe. Innen eredeti, ép, sértetlen kínai feladói zárral került feladásra, és a CIM fuvarozás során az indítványozó ugyanilyen állapotban vette át a konténert a Horvát Vasúttól. A vámhatóság vámvizsgálatot rendelt el, amely során megállapította, hogy – a vonatjegyzéken és a fuvarlevélen szereplő – cipőkön kívül 41 900 karton Marlboro Red márkájú, zár- és adójegy nélküli cigarettát is tartalmaz a konténer. A vámhatóság a cigarettát lefoglalta és jövedéki eljárást indított, valamint felhívta az indítványozót, hogy közölje a konténer tulajdonosának az adatait. Az indítványozó a kért adatok közlésével egyidejűleg tájékoztatta az elsőfokú hatóságot, hogy a lefoglalt áruról nem volt tudomása. Az indítványozó erre feljogosított munkatársa a 2010. december 11-én tartott meghallgatásán előadta, hogy a szállítást (behozatalt) egy keretszerződés alapján teljesítették, melynek keretében átveszik a szerelvény okmányait, elvégzik a beléptetési formaságokat, majd kiállítják a belépő vonatjegyzéket és a szállítmányt előkészítik vámvizsgálatra.
[4] A vámhatóság 2011. január 11-én kelt végzésével tájékoztatta az indítványozót arról, hogy vele szemben a közigazgatási eljárást megindította, tekintettel arra, hogy a megismételt eljárásban végrehajtott meghallgatások, illetve a benyújtott okmányok alapján megállapítható, hogy az indítványozó vette át a szállítmányt szállítmányozásra, belépett a fuvarozásba, és így birtokosi minősége fennállt a vámvizsgálatkor.
[5] Az elsőfokon eljárt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Zala Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága (továbbiakban: Igazgatóság) 2011. március 8-án hozott határozatában adózás alól elvont jövedéki termék birtoklása miatt 771 462 800 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte az indítványozót. Az Igazgatóság megállapította, hogy az indítványozónak a vámvizsgálat időpontjában rendelkezési joga volt a kérdéses szállítmány felett, így az adózás alól elvont jövedéki termékek birtokban tartásának ténye megállapítható. A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) a jövedéki jogsértés objektív alapú szankcionálásakor a birtoklás tényét hangsúlyozza. Az Igazgatóság a döntését a döntés meghozatalakor hatályos Jöt. 15. § (2) bekezdés b) pontjára, 16. § c) pontjára, 17. § (3) bekezdésére alapozta, a bírság kiszámításakor pedig a Jöt. 97. § (2) bekezdését, 97. § (6) bekezdés a) pontját, 110. § (5) bekezdésének b) pontját, 114. § (1) bekezdés b) pontját, 114. § (2) bekezdés f) pontját, valamint 114. § (3) és (4) bekezdését vette figyelembe.
[6] A másodfokon eljárt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Megyei Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága (a továbbiakban: Főigazgatóság) 2011. április 28-án kelt határozatában az elsőfokú döntést helybenhagyta.
[7] A másodfokú döntés ellen az indítványozó keresetet nyújtott be a Zala Megyei Bírósághoz, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését. Az indítványozó – amellett, hogy megismételte a korábbi fellebbezésében foglalt, a rendelkezési jogra vonatkozó érveit – arra hivatkozott, hogy az eljárt közigazgatási szervek jogellenesen alkalmazták a Jöt. 114. § (4) bekezdésének az elbíráláskor, 2011. március 8-án hatályos szövegét, helyette a Jöt.-nek a vámeljárás megindítása, illetve a lefoglalás időpontjában, 2009. március 29-én és 31-én hatályos szövegét kellett volna alkalmazniuk. A Jöt 114. § (4) bekezdése szerint: „A jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet, amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott tevékenységet folytat, a (3) bekezdés szerinti bírságalap kétszeresének, kereskedelmi mennyiség esetében ötszörösének megfelelő mértékű jövedéki bírság fizetésére köteles. […]” Tekintettel arra, hogy az indítványozó a jövedéki törvénysértés felfedezésekor nem folytatott jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet, nyilvánvalóan nem tartozhatott a Jöt. 114. § (4) bekezdésének a hatálya alá; csak az a gazdálkodó szervezet volt jövedéki bírsággal sújtható, amely jövedék termékkel gazdasági tevékenységet folytatott.
[8] A perben alperesként szereplő Főigazgatóság alperesi ellenkérelmében kifejtette, hogy az indítványozó (felperesként) olyan indokokra hivatkozik a kereseti kérelmének első részében, amelyek a közigazgatási eljárás során részéről nem merültek fel. Téves jogértelmezésnek tartja, hogy a törvénysértés elkövetésekor hatályos törvényszöveg szerint az indítványozót, mint jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet nem folytató gazdálkodó szervezetet az ügyben jövedéki bírsággal nem lehetett volna sújtani. A Jöt. személyi hatálya ugyanis mind a jogsértés felfedésekor, mind az elsőfokú határozat meghozatalakor vonatkozott az indítványozóra, tekintettel a Jöt. 4. § a) pontjára. Az indítványozó azáltal, hogy adózatlan jövedéki terméket birtokolt, tényállásszerű magatartást valósított meg. A Főigazgatóság előadta azt is, hogy álláspontja szerint az indítványozóval szemben a közigazgatási hatósági eljárás csak 2011. január 19-én indult, aznap, amikor az indítványozó az eljárás megindításáról szóló végzést átvette.
[9] A Zala Megyei Bíróság 2011. szeptember 20-án kelt, 9.K.20.943/2011/3. számú ítéletében a Főigazgatóság és az Igazgatóság határozatait hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte. A bíróság megállapította, hogy az Igazgatóság lényeges szabályt sértett azzal, hogy döntését a határozat meghozatalakor hatályos Jöt. 114. § (4) bekezdésére alapította, mivel a jövedéki szabálysértés elkövetésekor hatályos rendelkezés alapján kellett volna eljárnia.
[10] A bíróság ugyanakkor kimondta: „A megismételt eljárásban az elsőfokú vámhivatalnak tényként kell kezelnie, hogy a felperes a vámeljárás alá vont adózatlan jövedéki termék birtokosa volt, ezért felelőssége a Jöt. 114. § (1) bekezdés b) pontja alapján fennállt. Elsőként – a Jöt. 7. § 21. pontjának tükrében – azt kell vizsgálnia, hogy a felperes jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató gazdasági szervezetnek volt-e tekinthető. Ezt követően a jövedéki bírságfizetési kötelezettség mértékéről a Jöt. 114. § (4) bekezdésének az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában hatályos rendelkezése szem előtt tartásával kell döntenie.”
[11] Az Igazgatóság 2011. december 13-án, megismételt elsőfokú eljárásban hozott határozatában az adózás alól elvont jövedéki termék birtoklása miatt az indítványozót 331 512 800 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy az indítványozó 2009. március 29-én semmilyen olyan tevékenységet nem folytatott, ami miatt jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnek lett volna tekinthető. Ezért nem vonatkoztak rá a bírság magasabb mértékére vonatkozó szabályok.
[12] Az indítványozó fellebbezést nyújtott be az elsőfokú döntéssel szemben, melyben ismételten azt fejtette ki, hogy nem volt birtokosa a szállítmánynak, illetve az Igazgatóság jogi alap hiányában szabott ki jövedéki bírságot vele szemben. Ezt az állítását arra alapozta, hogy a Jöt. 114. § (1) bekezdése a természetes személyek esetén ír elő jövedéki bírságfizetési kötelezettséget, a (2) bekezdése a bírságolás alá eső termékek körét bővíti, nem pedig a bírságolandók körét, a Jöt. – megsértése idején hatályos – (4) bekezdése pedig a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek esetén írja elő a bírságfizetést, nem pedig minden gazdálkodó szervezet részére. Ez utóbbit csak a Jöt. későbbi, az elbíráláskor már hatályos módosítása tartalmazza.
[13] A megismételt eljárásban hozott elsőfokú határozattal szemben benyújtott fellebbezésével közel egyidőben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, melyben a Zala Megyei Bíróság ítéletének és ezzel összefüggésben az eredeti első- és másodfokú hatósági határozatoknak a hatályon kívül helyezését kérte. Erre tekintettel a másodfokú hatóság (Főigazgatóság) a jogorvoslati eljárást felfüggesztette.
[14] A Kúria 2013. február 14-én hozta meg Kfv.V.35.042/2012/4. számú ítéletét, melyben a Zala Megyei Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Kimondta, hogy az elsőfokú bíróság hiánytalanul és helyesen állapította meg a tényállást, és osztotta az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontját is, mely szerint a Jöt. 4. § a) pontja értelmében a Jöt. személyi hatálya kiterjed a jövedéki terméket szállító egyéb birtokló személyére is, és a Jöt. 114. § (2) bekezdése bírságolni rendel minden olyan személyt (így jogi személyt, gazdálkodó szervezetet is), amely a jövedéki termék birtoklását, felhasználását a jogszabály által megkövetelt módon igazolni nem tudja. A jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet a Jöt. 114. § (4) bekezdésében valóban nevesítve van, ennek oka azonban kizárólag a bírságmérték eltérő volta.
[15] A Kúria döntését követően, 2013. április 15-én a másodfokon eljárt Főigazgatóság az ismételt eljárásban hozott elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[16] Az indítványozó 2013. május 17-én keresetet nyújtott be a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, melyben az ismételt eljárásban hozott hatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Indoklása szerint tételes jogi alap nélkül került kiszabásra a jövedéki bírság, valamint iratellenesen és a vonatkozó jogszabályokkal ellentétesen állapították meg azt, hogy a szállítmány birtokosa volt. A Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. július 3-án kelt, 3.K.27.135/2013/4. számú ítéletével a Főigazgatóság határozatát helybenhagyta.
[17] Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria és a Zala Megyei Bíróság ítéletével szemben, melyet 2013. június 3-án, az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti 60 napos határidőn belül adott postára. Az indítványozó indítványát utóbb a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletére is kiterjesztette.
[18] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtett álláspontja szerint a bírói döntések sértik a jogbiztonsághoz való jogot [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés], az értékteremtő munka és a vállalkozás szabadságának a védelmét [Alaptörvény M) cikk (1) bekezdés], a tulajdonhoz való jogot [Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdés], valamint a törvény céljának megfelelő jogértelmezés követelményét (Alaptörvény 28. cikk). Indítványkiegészítésében ezeken túlmenően az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdésére, valamint a XXIV. cikk (1)–(2) bekezdésére is hivatkozott.
[19] Az indítványozó álláspontja szerint a bírósági döntések az alábbiak miatt alaptörvény-ellenesek: a) elsődlegesen azért, mert az elsőfokú hatóság tételes jogi alap hiányában szabott ki jövedéki bírságot vele szemben, b) másodlagosan azért, mert a jövedéki bírság mint objektív és rendkívül súlyos szankció alkalmazása vele szemben alaptörvény-ellenes eredményre vezetett.
[20] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában is a Jöt. 114. § (1) és (4) bekezdésének a Jöt. megsértésekor hatályos szövegére hivatkozva állította a bírságolás jogalapjának a hiányát, majd az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmével kapcsolatban az alábbi érvelést fejtette ki: „Az ügyben irányadó Áht. 10. § (8) bekezdése értelmében a bírságfizetési kötelezettséget, a fizetésre kötelezettek körét, valamint a mentességeket törvényben kell megállapítani. Tételes jogi alap hiányában a bírság kiszabása sérti a normák értelmezhetőségének és kiszámíthatóságának (a normavilágosság) követelményét, és ebből következően a jogállamiság alkotmányos elvét. […] Mind a NAV, mind az eljáró hatóságok contra legem határozatot hoztak, mivel az Indítványozót a behozatal időpontjában bírságolni nem lehetett.”
[21] A másodlagosan előterjesztett kérelmével kapcsolatban az indítványozó azt fejtette ki, hogy a jövedéki bírság felelősségtől független, rendkívül magas és korlátlan összegben való alkalmazása sérti a tulajdonhoz való jogát, és az ügyben született döntések sértik az Alaptörvény M) cikke által védett azon jogát, hogy társadalmilag hasznos („értékteremtő”) vállalkozási tevékenységét kiszámítható jogi környezetben végezhesse. Bár az indítványozó indítványában megjelölte az Alaptörvény 28. cikkét, I. cikk (4) bekezdését, valamint a XXIV. cikk (1)–(2) bekezdését is, azonban nem fejtette ki arra vonatkozó érveit, hogy a kifogásolt ítéletek mennyiben sértik ezeket az alaptörvényi rendelkezéseket.
[22] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi – formai és tartalmi – feltételeknek.
[23] Az indítvány az Abtv. 52. § (1a) és (1b) bekezdése szerinti feltételeknek formailag megfelel.
[24] A befogadásról való döntéskor az indítvány tartalmi vizsgálata során a testület különösen az Abtv. 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket vizsgálja.
[25] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány az alábbi okok miatt nem felel meg az Abtv. 27. §-ában, valamint a 29. §-ában foglalt követelményeknek.
[26] Az indítványozó elsődleges kérelmében az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmével kapcsolatban a jogállamiság, ezen belül a normavilágosság sérelmét állította; az alaptörvényi rendelkezéssel összefüggésben nem jelölte meg más, Alaptörvényben biztosított jogának a sérelmét. Az Abtv. 27. §-ának a) pontja „Alaptörvényben biztosított jog” sérelme esetén teszi lehetővé alkotmányjogi panasz benyújtását. A B) cikk (1) bekezdésébe foglalt, elvont jogállamiság fogalom az Alkotmánybíróság eddig folytatott következetes gyakorlata szerint önmagában nem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak. Mivel az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséhez kapcsolódóan nem állította más, Alaptörvényben biztosított jogának a sérelmét, ezért az alkotmányjogi panasz elsődleges kérelme alapján az indítvány nem fogadható be.
[27] Az indítványozó másodlagos kérelmében azt kifogásolta, hogy az eljáró szervek által – a felelősségtől függetlenül – megállapított, rendkívül magas összegű bírság sérti a tulajdonhoz való jogát, illetve az Alaptörvény M) cikke által védett azon jogát, hogy társadalmilag hasznos („értékteremtő”) vállalkozási tevékenységét kiszámítható jogi környezetben végezhesse.
[28] A bírság összegének meghatározása nem tartozik a bíróság, illetve az eljáró hatóságok mérlegelési jogkörébe. A Jöt. 114. §-a kógens módon rendelkezik a bírság számításának a szabályairól, a Jöt. 116/A. § (2) bekezdés b) pontja pedig kizárja méltányosság (a bírság mérséklése, illetve kiszabásának mellőzése) alkalmazását az adójegy nélküli dohánygyártmánnyal összefüggésben elkövetett jogsértések esetén. Ezekből következően az eljáró hatóságok és a bíróság a bírság mértéke tekintetében a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott, a jogszabályok alkotmányosságának a felülvizsgálatára pedig – a kifejtett érvelés szerint egyértelműen az Abtv. 27. §-ára alapozott – indítvány nem irányult.
[29] Az indítvány hivatkozott az Alaptörvény 28. cikkére, I. cikk (4) bekezdésére, valamint a XXIV. cikk (1)–(2) bekezdésére is, ugyanakkor ezek tekintetében indokolás kifejtésére nem került sor.
[30] A fentiekből következően az indítvány az alkotmányjogi panasz másodlagos kérelme alapján sem fogadható be.
[31] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 27. §-a, 29. §-a, 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |