Az indítvány lényege:
Az indítványozók – az Abtv. 27. §-a alapján – a Budapest Környéki Törvényszék 105.K.701/494/2022/14. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérik az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozók 2017-ben vásárolták meg a perbeli ingatlanhoz tartozó hét lakást ingatlanközvetítőn keresztül. Az ingatlan per-, teher- és igénymentes volt, nem állt bírói zár alatt és nem szerepelt elintézetlen széljegy a tulajdoni lapon. Az ingatlan osztatlan közös tulajdon, de a lakások külön mérőórával rendelkeznek. Jegyzői határozat alapján az ingatlanon elhelyezkedő lakásokhoz önálló cím tartozik. Négy évvel a vásárlást követően egy ingatlanfedezetű kölcsön igénylésekor jelezte a bank, hogy az ingatlan-nyilvántartási térképen szaggatott vonallal szerepel a ház, ezért kéri a használatbavételi engedélyt. Az illetékes kormányhivatal megállapította, hogy szabálytalan volt az építkezés és elrendelte az épület 180 napon belüli bontását. Az indítványozók építési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indítottak pert a kormányhivatal ellen. A Budapest Környéki Törvényszék 105.K.701/494/2022/14. számú ítéletével a keresetet elutasította.
Az indítványozók alapjogi sérelmüket arra vezetik vissza, hogy a bírói döntés nem vette figyelembe, hogy jóhiszemű vevőként minden jogszabályi kötelezettségüknek eleget tettek, szabályosan intézték a tulajdon megszerzését és a kialakult helyzethez hozzájárult a hatóságok mulasztása, amely helyrehozhatatlan és aránytalanul nagy kárt okozott több családnak. Az ítélet nem teremtett egyensúlyt a közérdek és magánérdek között, mivel a bíróság nem vette figyelembe, hogy a bontás senkinek nem jár előnnyel és nem vizsgálta, hogy az ingatlanközvetítő, az ügyvéd, a közműszolgáltatók és hatóságok mennyiben járultak hozzá a kialakult helyzethez. Az indítványozók hangsúlyozzák, hogy a lakások bontása idős, beteg embereket és nőket foszt meg egyetlen, összkomfortos lakóingatlanuktól, emberhez méltó lakhatási feltételektől. A bírói döntés figyelmen kívül hagyta az indítványozók tulajdonhoz való alapjogát, valamint az Alaptörvény XV. cikk (5) és XXII. cikk (1) bekezdéseit, amelyek nők és idősek védelméről, valamint az emberhez méltó lakhatási feltételek megteremtésének és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésnek lehetőségéről rendelkeznek. Az indítványozók álláspontja szerint a kormányhivatal határozata a jogbiztonság elével ellentétes, mivel az érintett alanyi kör nem kellően definiált, így az egyes tulajdontársakat terhelő kötelezettség sem vezethető le az elvárt pontossággal. Ebből következően a törvényszéknek meg kellett volna semmisítenie a határozatot. Ennek elmaradásával az Alaptörvény 28. cikk adta értelmezési keretből kilépett, az ítélet az alkalmazott jogszabályoktól eloldódott. A jogszabályok alaptörvényi céljuktól megfosztott értelmezése pedig az indítványozók tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelmét eredményezte. .
. |